Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-20 / 3. szám
I ■ I 1 ■ ■ ■ ■ ■- Jéé! Akarom mondani: uj- jé! Mekkora gesztenye! - kiáltott fel diadalos hangon Kajla Fülöp, az ifjú mezei nyúl, akit ekkor még nem is hívtak Kajla Fülöpnek. Egy nyúl volt csupán a sok közül. Mikor egy reggel arra ébredt, hogy nyúlnak lenni igen unalmas, elhatározta: hivatást választ. A következő percben pedig kijelentette: természettudós leszek. Illetve dehogy leszek! Vagyok! Mert hát miért is halogatnám. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Szerzett hát magának egy szemüveget, nagyítót, mikroszkópot, aztán lepkefogót meg kilenc gyufásdobozt. Mikor mindez együtt volt, elindult tücsköt-bogarat gyűjteni. De mert úgy gondolta, hogy a mezőn úgyis csak közönséges töcskökre és közönséges bogarakra akad, távolibb tájak felé vette az irányt. így jutott el egy repülőtér kifutópályájára. De ott se töcsköt, se bogarat, még csak egy árva, elkóborolt hangyát se talált. Mert a kifutóKESZELI FERENC resheti, úgysem találja meg, hiszen tudvalevő, hogy a fejjel együtt ilyenkor a szem is elveszik. Akkor meg mivel keresse, hogyan vizslassa? No de mi is történt valójában ezzel a szerencsétlen nyúllal abban a szörnyű pillanatban? Úgy bizony: a feje fölött hirtelen ott termett egy leszálló repülőgép. Méghozzá olyannyira a feje fölött, hogy azt a nyúl kihegyezett jobbfüle bánta. De még mennyire bánta! Fülfala fölrepedt, fülizma elszakadt, ő maga meg szegény elszaladt, szaladt, szaladt, meg sem állt a távoli erdő széléig. Ott aztán megpihent. Kisírta magát és amíg zokogott, azt is eldöntötte, hogy a természet- tudományi pályáról ezennel letér. Jó alkalom volt ez a letérésre, mert különben is szörnyen szédült a feje. Annyira, hogy a görbét egyenesnek, az egyenest meg egyenesen görbének látta. Lassan aztán fölszáradtak a könnyei. Amikor pedig a szeKajla Fülöp kalandjai 8 A négylábú gesztenye ■ ■ ■ ■ ■ I ■ ■ 8 8 pálya forró betonját még a porszemek is messze elkerülték.- Egy tudós legyen türelmes! - jelentette ki, csak úgy önmagának, de hangosan. Mert hallotta valahol, hogy a nagy tudósok mind szórako- zottak, ezért illendő,fha időnként hangosan beszélgetnek önmagukkal. Csakhogy saját szavának, e kurtácska mondatnak már a végét nem hallotta, mert hirtelen rettentő hangerővel felzúgott valami a feje fölött, Sőt, még annál is lentebb - szinte a két füle között, ami azért mégsem így igaz, mert e pillanatbarxéppen leko- nyítva lustálkodott az egyik füle, nevezetesen a bal. A jobb fülét pedig hegyezte. A hirtelen támadt, förtelmes zúgásban arra sem maradt ideje, hogy a fejét fölkapja és körülnézzen. Ez volt a szerencséje. Mert ha a fejét valóban fölkapta volna, Kajla Fülöpnek ma már feje se volna.. Márpedig egy tudós fej nélkül nem tudós, ami azt is jelenti ugyebár, hogy ne legyen fejetlen. Fejét se így, se úgy el ne veszitse. Mert utána aztán kémét is felnyitotta és maga elé nézett..., no akkor mondta azt, amit a mese legelejéről már ismerünk.- Jéé! Akarom mondani: uj- jé! Mekkora gesztenye! Mert előtte a földön egy hatalmas, olyan nagy tüskés valami hevert, hogy ahhoz igazán nem kellett nagyítóüveg. Tudós nyulunkban rögvest talpra pattant ismét a tudományos ösztön, mert jó érzéke azt su: gallta, hogy ez a gesztenyepéldány korántsem mindennapi példány, sőt példátlan példány. Lehajolt, megfogta, próbálta fölemelni, de mozdítani se bírta. Kiegyenesedett, körülnézett, hümmögött. Gyorsan be kellett látnia, hogy egyedül még gurítva se juttatja el a múzeumig.- Kolumbusz tüskés tojása! - dörmögte öregesen, tudóshoz illő hangon. Majd hozzátette: - Heuréka! Ez azt jelentette, hogy rájött a kézenfekvő megoldásra: a gesztenyét kihámozom a tüskés burokból, igy aztán könnyebben szállíthatom Keresett hát egy mindkét végén vastag husángot és odacsapott vele a gesztenyének. A gesztenye följajdult, a nyúl megdermedt. Ilyet se hallott még életében. Nem is akart hinni a repedt fülének, ezért aztán még egyszer odacsapott annak a tüskés óriásgesztenyének. Az meg ismét följajdult és elfutott a következő fáig. A nyúl pedig kővé dermedve nézett utána. Ekkor szólalt meg a gesztenye.- Hogy a mennydörgés mennykő csapna beléd, te jött- ment káposztapecér, te répák réme, te! A nyúl a nagy meglepetéstől habozás nélkül hebegni kezdett, alig bírta kinyögni, amit mondani akart.- Hát te tudsz beszélni? Hát ez igaz lehet? Jéé! Akarom mondani: ujjé! Akkor én nem csak a világ legnagyobb gesztenyéjét, hanem a világ legnagyobb beszélő gesztenyéjét fedeztem fel benned! Ide nekem a Nobel-díjat!- Miket zagyválsz itt össze, te ostoba! Még hogy én gesztenye! Hát tudod, hogy ki vagyok én? A sünmalac vagyok, te szerencsétlen. Hallottál már egyáltalán rólam? Hogyan is hallhattál volna azzal a kajla füleddel? Különben is: miért véres, miért repedt a füled? Te, te, te Kajlafülű. Te Kajla Fülöp!- Kikérem magamnak...- Ugyan, ugyan Fülöpke! Ütsz, versz, husángolsz itt engem össze-vissza, és még te kérsz ki valamit magadnak! Hát ki vagy te, te senkiházi?- A Tudós Nyúl vagyok, a természettudományok doktora. És felszólítom, hogy ne tegezzen! A sünmalac elkezdett haho- tázni. Amikor nagynehezen abba hagyta, így szólt a nyúlhoz:- Gyáva kis nyuszi vagy, látom. Sokat kell még tanulnod. No mesélj, hogyan repedt el a füled? Gyere, teszünk rá egy kis bojtorjánlevelet, attól gyorsan heged majd, de arra ne számíts ám, hogy még egyszer kihegyezheted. Ezért tekintsd megtiszteltetésnek, ha ezentúl Kajla Fülöpnek nevezlek, és tekints egyúttal a keresztapádnak is. így lettek barátok, igy lettek rokonok - Kajla Fülöp, meg Etüske, a sünmalac, aki egyébként édesanyjának elsőszülött leánygyermeke volt. Aztán elindultak az erdőbe befelé. Menetközben Kajla Fülöp megszólalt.- Hogy lehetsz te keresztapám, amikor lány vaqy, Etüske?- Ugyan már! Kicsiség! Rá se ránts! - mondta Etüske és mentek tovább. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll KENDI MARIA Hívogató, két szál violával Gyere, játsszunk; gyöngyszavakkal gurigázzunk, ha úgy tetszik, gyöngyözzön a hallgatásunk. Napos partszegélyen lakik violám; és a te violád? A szemednek sok szárnya van, legalább két szárnyon szálljon a szememre, s lásd, amit én látok: sziklás hegység közepében töksötétben hervad violád. Alagúton fényre hozzuk, galambcsörböl megitatjuk. Na, gyere már, játssz! Letéptem a violát. Nesze neked, játssz! Mi az, amit látsz? Folyóhab fürdeti, napsugár fésüli... Gyöngyözzön a csönd! Énekel két szép szál violánk. KRAUSZ TIVADAR Egy leendő kémény álma Nem leszek én hiú, magas. Nem is leszek lázas, tüzes - maradjon a tető havas. Vékony szürke föstöm legyen. Gyerekkezek rajzoljanak. MEGFEJTÉS A január 6-i számunkban közölt Milyen számot Írnál...? feladat megfejtése: az 50-es. Nyertesek: Jobbágy Anikó, Gúta (Kolárovo); Bohus Katalin, Palást (Plást’ov- ce); Tirpák József, Kassa (Kosice); Nagy László, Kisudvarnok (Maié Dvorníky); Kürti Ignác, Libád (Lubá). Óriásharmonika Az NDK-beli Klingenthalt egyik városkájában, Markneukirchenben többszáz éves múltra visszatekintő hangszergyár működik, ahol elsőrangú hangszerek készülnek. Itt állították elő a világ legnagyobb harmonikáját is, amelyet a helybeli világhírű hangszermúzeumban tekinthetnek meg az érdeklődök. A múzeum vezetője ugyan megmegszólaltatja a kiállított hangszereket, de az óriásharmonika megszólaltatására nem vállalkozik, azon csak egy négy méter magasságú óriás tudng, játszani. A hangszergyűjtemény több ilyen ritkaságot tartalmaz, többségük épp méretei apró volta miatt érdekes. A vitrinekben kiállított hegedűk némelyike egy gyermek tenyerén is elfér. ...Alig akad olyan hangszer, amely ne szerepelne a gyűjteményben. Afrikai tam-tamok, közép-amerikai gitárok, a világ legkülönbözőbb tájairól származó pásztorsípok, furulyák keltik fel a látogatók figyelmét. A gyerekeket a mechanikus hangszerek vonzzák leginkább, azok, amelyeken emberi kezek helyett forgó hengerek, gyantá- zott kerekek, kilyukasztott korongok, lemezek szólaltatnak meg húrokat, sípokat, acélpálcikákat, üvegharangokat. Akad köztük olyan is, amelyet nem kisebb személyiség, mint a neves amerikai fizikus, Benjamin Franklin talált fel, s tökéletesített formáját, az üvegharmonikát olyan mester szólaltatta meg, mint Wolfgang Amadeus Mozart. Azoknak, akik éppen az üvegharmonikára kíváncsiak, nem kell egészen Markneukirchenbe menniük. Az érdekes hangszert, ugyanazt, amelyen Mozart játszott prágai tartózkodása ide- . jén, Prárágan, a bertámkai Mo- zart-Emlékházban láthatják. (bl) Kedves Gyerekek, nem múlik el hét, hogy ne kapnánk Tőletek tudósításokat különböző iskolai rendezvényekről, pionirszervezetetek életének egy-egy eseményéről. Nemcsak hógy szívesen fogadjuk ezeket az írásokat, hanem, mint látjátok, időről időre közöljük is e rovatban a legérdekesebbeket, azokat, amelyek szélesebb körben tarthatnak számot érdeklődésre, egyben jó, másutt is hasznosítható példát mutatnak. Korábban már szóltunk itt arról, hogy egyik-másik tudósitástokat miért nem látjátok viszont nyomtatásban. Több okot említettünk, közülük most csak egyre szeretnénk ismét felhívni a figyelmet, .az utóbbi hetek tapasztalatai alapján. Érkezett néhány olyan tudósítás postaládánkba, amelyhez hasonlókról a szerkesztők azt szokták mondani, hogy idejét múlta, elvesztetté időszerűségét (aktualitását). Az ok tehát máris nyilvánvaló. Ezért arra kérünk benneteket, hogy ha a jövőben valamilyen, általatok (is) fontosnak tartott eseményről hirt szeretnétek adni, ne várjatok a megírásával és elküldésével, hiszen már az az idő is elég hosszú - esetünkben több mint két hét -, amely az anyag leadásától a megjelenéséig telik el. Tartsátok szem előtt, hogy a pontosság mellett - ami a nyelvhasználatra is vonatkozik - a gyorsaság úgyszintén alaptulajdonsága a jó tudósítónak. Mint olvasók bizonyára Ti is furcsállnátok, ha például most januárban olvasnátok hírt a múlt év októberében-novemberé- ben lezajlott eseményről, amelyről mellesleg valóban érdemes lett volna hírt adni. (b) A KÖNYV A VILÁGEGYETEM GAZDÁJÁVÁ TESZI AZ EMBERT. Pavlenko VIGYÁZZ, BECSAPÓS! 8 t t GONDOLKOOÜV TEHÁT Fütyül a bíró Fütyül a bíró, kezdődhet az agytorna! Találd ki, hogy az üres téglalapra milyen sorrendben kell berajzolni a sípot, a labdát és a cipót! Ha pontosan megfigyeled az öt rajzot, ez nem lesz túl nehéz! 8 8 Az itt látható tárgyak közül egyetlenegyet találsz, amelyik a szó szoros értelmében haszontalan, semmire sem jó. Melyik lehet az és miért? ÚJ SZÚ 18 1984.1.20.
