Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-29 / 26. szám

I KESZELI FERENC Mezei idő (KAJLA FÜLÖP KALANDJAI) NEM BOSZORKÁNYSÁG... I. A NAPLEMENTE SZÍNE “ délben Él Nyár volt, aratás ideje köze­ledett. Kajla Fülöp, a rokkant- fülü nyúl izgatottan várta, mert Etüske, az okos sün azt mesél­te: nincs annál nagyobb ese­mény a mezőn. Piros meg kék kombájnokról regélt. Amikor pedig a kombájnok megérkez­tek, Fülöp csalódottan állapí­totta meg, hogy ő bizony nem ilyennek képzelte a kombájnt. Mert ha magot eszik, akkor miért nincs csőre, mint a ma­daraknak? Miért nem szemez­get, majszoi, mint Veréb Sze­rén, mint Galamba Ranka, meg a többi madár. Miért hab­zsol, zabái olyan mohón? Hi­szen akkor másnak egy szem se marad... Etüske mindent elmagyará­zott Fülöpnek. Hogy a kombájn a búzát nem eszi meg, ellenke­zőleg: begyűjti. A magot rak­tárba viszik, aztán a malomba. Ott lisztté őrölik, a liszt a pék­ségbe kerül, ahol kovászt da­gasztanak és forró kemencék­ben ropogós cipókat sütnek belőle.- Nyúlcipőket? - kérdezte Fülöp. - Azt eszik? Vagy fut­nak talán benne? Ki elől futnak? Etüske aprókat röffentve kuncogott, majd azt is megma­gyarázta Fülöpnek, hogy a lisztből nem cipő, hanem ci­pó készül, amit egyébként ke­nyérnek neveznek az embe­rek. „Meg kifli, meg zsemlye, meg pogácsa, kalács, amit csak akarsz.“- Sárgarépát is?- Ugyan, te ostoba! - mond­ta Etüske, mérgesen. - Tu­dom, hogy csak bosszantasz. Itt is hagylak, megyek a tarlóra szöcskékre vadászni!- Hadd menjek veled!- Minek jönnél?! A nyulak nem esznek szöcskét, mert nem esznek szöcskét. Külön­ben is ügyetlenek, mert ügyet­lenek. A szöcskefogáshoz pe­dig igen nagy szakértelem kell, sgyakorlat, fortély, éber vadá­szösztön.- Azt hittem, puska kell hoz­zá - mondta Fülöp, de Etüske nem szólt, ráhagyta, mert már igen mérges volt. És azt se bánta, hogy Fülöp rövid ugrá­sokkal a nyomába eredt. A tar­ló közel volt, gyorsan odaértek. Etüske nesztelen lapulásra szólította fel Fülöpöt, aztán maga is lesállásba helyezke­dett, majd lassan araszolni kezdett, és perceken belül el is kapott egy gyönyörű békazöld szöcskét.- Idenézz, micsoda com­bok! Micsoda pompás falatok! Fülöp, idenézz! De Fülöp alig vetett oda egy pillantást. A tarlót nézte, vizs­latta, mert a szíve mélyén na­gyon szeretett volna Etüské- nek egy szöcskét fogni. Ahogy nézi a tarlót, nézi - nosza, mit lát? Valami kereket, laposat, csillogósat. Föléhajol, vizsgál­ja, nem tudja mi az. Felkapja, de gyorsan el is hajítja, mert az a valami valamizél. Kajla Fü­löpnek majd kiugrik a szíve, de Etüske megint közbelép.- Ez nem valami, hanem egy karóra. És nem valamizél, hanem ketyeg. Tiktakkol, ha úgy jobban tetszik. Csakis egy kombájnos veszíthette el. Etüske okosan elmagyaráz­ta Fülöpnek, mire való áz óra. Hogy az időt mérik vele...- Minek azt mérni, aminek se vége, se hossza? - tamás- kodott Kajla Fülöp.- Hát éppen azért, te kópé! Azért, hogy az időnek vége is legyen, meg hossza is. Hogy ne csak úgy teljen, meg múl­jon. Hogy miközben telik meg múlik, mérhető legyen, és tud­ható, mettől meddig...- Ez nekem magas, ne is magyarázd!- A torony magas, meg a je­genye - mondta Etüske.- Hát ha te olyan okos vagy, akkor légy szíves azonnal mondjad meg nekem, azonnal mérjed meg nekem, mekkora az idő?!- Mekkora, mekkora?! Az idő nem ekkora és nem akko­ra, hanem ennyi vagy annyi.- Akkor meg mennyi? - dobbantott Kajla Fülöp.- Azt látod, nem tudom. Az órához én sem értek, csak tu­dom, hogy ez egy óra. Más nem lehet, mert pontosan olyan mint a toronyóra, csak kisebb.- Akkor meg dobjuk el!- Dehogy dobjuk! Úgy vi­gyázunk majd rá, mint a két szemünkre. Mert ha nem tud­nád, ez az óra ráadásul még aranyból is készült. Aranyóra, érted, te fafejú.- Miért nem mondod, hogy faóra, te aranyfejű?- Ugyan Fülöp, hagyd már ezt a nyakatekert beszédet.- Jó, hagyom - mondta Kaj­la Fülöp, aztán hazamentek. Napokig dugdosták rejtegették az órát, míg aztán rájöttek, hogy az ilyen kincs is csak akkor kincs, ha használni le­het. Meg kell hát tanulni bánni vele! Igenám, de kitől? Hosszú töprengés után jutott eszükbe a házigalambok serege, akik naponta megjelennek a me­zőn, és naponta üldögélnek a torony ablakában is, közvet­lenül a toronyóra alatt. Meg fölött. Ők biztosan ismerik az órát. Etüske és Kajla Fülöp kiül­tek hát a mezsgyére. Várták a házigalambok seregét. Aztán egyszer csak megjelent az égen egy pepita folt... A ga­lambok voltak. De bizony azokat hiába kér­dezték. Csak brummogtak, hümmögtek, totyogtak kettejük körül, a fényes órára predig úgy néztek, mint egy közönséges tojásra.- Hess! - kurjantott Kajla Fülöp.- Ne búsulj! - nyugtatta Etüske. - Ha majd beesteledik, megkérdezzük a denevért, a torony örökös lakóját. Ő majd megmondja nekünk, hogyan is kell bánni az órával. Ha predig ö se tudja, megyünk a ba­golyhoz.- Uhu - szólalt meg egy hang a hátuk mögött. A bagoly volt, név szerint Okulári Oku­lár, aki mindent tudott, csak éppen az órához nem értett. Ennek ellenére nézte, forgatta, vizsgálgatta, mikor aztán egy óvatlan piltanatban lecsapott rájuk a szarka. Csőrébe kapta a csillogó órát... Volt óra, nincs óra! Még csak a ketye­gés se marad a helyén. így esett. Etüske és Kajla Fülöp predig azóta sem tudják, mikor van majd, lesz-e valaha volt, meg hogy hol van az idő vége, hol van a hossza, mettől, med­dig, és mekkora, meg... Szabó Lőrinc Vakáció előtt Drága jó iskola, iskola udvara, iskolapad, hurrá, ma sok gyerek öröme nagy! Kifele rajzik a siserahad, csak az fáj egy kicsit, hogy te most szüretig árva vagy. Volt lecke rengeteg s játszottunk eleget. Szurkoltunk is? Lehet, de üsse kő; ami rossz, elszaladt, ami jó, megmarad, tótágast, gyerekek, száz cigánykereket, - ma az a fő, hogy itt van a, itt van a nagy szünidő! Meg a bizonyítvány! Hurrá, hahó: három jelest mond, a többi jó! Leckénk ezután a nyár meg az erdő, a hegy meg a tó. Hurrá: a tanító néni, a bácsi puszilnivaló, hisz ő maga mondja hogy: áci, káci, akáci, nála is jobb a vakáci- ó-ó-ó! Szervusz hát, iskola, iskola udvara, könyv, lecke, pad - visszajön ősszel újra szeretettel a siserahad! így beszélt Valaki, Zsuzsika vagy Laci, nagyokat nevetett és bukfencet vetett, hahaha, hehehe, hi, a szája be nem állt, hirtelen szalutált:- „Anyuka hí!“ ­és azzal elszaladt, úgy szaladt, mintha csak ni, ni, ni, bodzapuska lőtte volna ki. MINDEN EMBER ANNYIT ÉR, AMENNYIT TUD. Gárdonyi Kis történetek - nagy emberekről Világhír Enrico Carusót, a nagy olasz énekest az egész világon ismerték. A hírnévvel kapcso­latban Caruso gyakran elme­sélt egy történetet. Egyszer, amikor az Egyesült Államokban vendégszerepeit, autója lerobbant az ország­úton. Mivel ő maga nem tudta megjavítani a kocsit, egy közeli farmon kért segítséget. A far­mer rendbe is hozta az autót, Caruso folytathatta útját. Előtte azonban kifizette a javítás dí­ját, és egy aláírt fényképet is ajándékozott a derék far­mernek. Az elolvasta az aláírást, és felkiáltott:- Ó, micsoda szerencse! - Ön Robinson Crusoe! Soha­sem hittem volna, hogy egy­szer egy ilyen híres emberrel találkozom majd. Amikor derült az égbolt, él­vezetes látványt nyújt a felkelő vagy az éppen lenyugvó Nap. Vöröslő korongját szabad szemmel is megfigyelhetjük. Hétköznapi jelenség ez, ugye. És vajon kinek jutna eszébe azon gondolkodni, hogy miért nem láthatunk sohasem kék színben pompázó naplemen­tét? Miért vakító fényű a nap­korong délben? A jelenség megértéséhez a mellékelt rajz is hozzásegít bennünket. Mint tudjuk a Föl­det légkör, idegen nevén at­moszféra veszi körül kb. 2000 km vastagságban. A Nap fé­nye ezen a légrétegen keresz­tül jut el a Földre. Az ábrából világosan látható, hogy délben sokkal rövidebb úton, mint es­te, illetve reggel. Nem külön­ben „hosszabb“ az útja az alacsonyabb légrétegekben is, ahol a levegő sokkal szennye- zettebb (por, füst, korom, gá­zok, vízpára), jelentős mérték­ben elnyeli a rajta áthaladó fényt. Egyéb optikai törvény­szerűségek folytán a szennye­zett légkör éppen a rövidebb hullámhosszú fénysugarakat (kék) nyeli el, s csak a hosz­szabb hullámhosszúak (vörös, narancsszínű) tudnak rajta át­haladni. Ezért látható a látha­tárhoz közeli Nap mindig vörös színűnek. Természetesen a je­lenség alól a Hold és a csilla­gok sem jelentenek kivételt. A Hold esetében ugyanilyen elszíneződést tapasztalhatunk, míg a csillagok - nagyon gyen­ge fényük miatt - a horizonttól bizonyos magasságig egyálta­lán nem láthatók, mivel a lég­kör teljesen elnyeli fényüket. A fizikusok számára a Föld atmoszférája tehát lényegében egy hatalmas optikai laborató­rium, amelyben a fény, vala­mint légkörünk sajátságait egyaránt vizsgálhajták. BÖDŐK ZSIGMOND BÁBJÁTSZÓK KERÉKPÁRON A perbenyiki (Pribeník) alapiskolában bábcsoport alakult Godzsák Lajosné tanítónő vezetésével. Mindjárt az első műsorukkal, A három buta kiskacsával, eljutottak a Dunamenti Tavasz országos gyermekfesztiválra. A csoport tagjai a nemzetközi gyermeknap alkalmából Kisgéresben (Maly Hores) is bemutatták a kedves történetet. Vendégszereplésük érdekessége volt, hogy az utat kerékpá­ron tették meg. Fellépésük tetszett a közönségnek, ők pedig még a kellemes kerékpártúrát is élvezhették a jó időben. Kázsmér Éva ÖRÖMMEL VERSENYEZTEK A Nőszövetség bátorkeszi (Vojnice) szervezete gazdag műsort szervezett a gyermeknap alkalmából a község sport­pályáján, ahová sok-sok gyermek és szülő jött el. Többek között volt kerékpárverseny, kötélhúzás, célbado- bás, lángosevés. A győztesek boldogan fogadták a díjakat. A nap diszkóval fejeződött be. Bukaj Veronjka AJÁNDÉKOZÓK A Gömörhorkai (Gemerská Hörka) Cellulóz- és Papírgyár szakszervezeti klubjának Fábry Zoltán szocialista munkabri­gádja a gyermeknap alkalmából ezúttal is ellátogatott a helyi magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskolába és az óvo­dába, ahol játékokkal kedveskedtek a gyermekeknek; ugyanígy az iskolásoknak. És mindenki kapott egy-egy lég­gömböt. 1 2 3 4 5 6 7 SZÓSZÁMTAN Különleges matematikánk egy hárombetűs éftegy négybe­tűs önálló szó összegeként egy hétbetűs, szintén értelmes szót eredményez, végül a középső függőleges sorban egy festőszerszámot kapunk. 1. könyv része +, lanyha, tespedt = rejtetten fejlődik (pl. betegség). 2. száj része + tévéműsor = összejövetel valaki tisztele­tére. 3. összeadás + balti nép = nagy darab, jókora. 4. felfog + áramforrás = kizárólag az ember jellemzője. 5. fogával tép + tizenéves = vermutfajta. 6. lakoma + gyalogkirándulás = kínzás, gyötrés. 7. számnév + jószág fekhelye = az akarat rákényszeríté- sének lehetősége. A június 15-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 0+2 = 2, 2x3 = 6, 0+3 = 3, 3+3 = 6, 2+1 = 3; boglárka. Nyertesek: Gyurkó Tímea, Rimaszombat (Rimavská Sobota); Kiss Edit, Ekecs (Okoc); Csizmár Éva, Dobóruszka (Ruská); Morvái Anna, Ebed (Obid); Fehér Erika, Bogyarét (Bodza- Lúky). Gondolkodom, tehát... Juhasz Ilona □ rí _ n i ) i i □ n (NSS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom