Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-29 / 26. szám
NÉGY ESZTENDŐ- NÉGY KÖTET FÁBRY ZOLTÁN ÖSSZEGYŰJTÖTT ÍRÁSAI Elmarad a dobpergés, a harsonaszó. Nem kár érte! De a visszhangtalanság, az irodalmi tudatunk könyvelésének hiánya már figyelmeztet, hogy akire oly sokszor, oly univerzális módon hivatkoztunk, az egyre inkább könyvtári adat, katalógus címszó és érettségi téteUesz. Kizárólagosság lenne azt állítani, hogy szelleme nincs jelen, nem hat, nem munkál. Az utóbbi négy esztendőben, de ezt megelőzően sem jelent meg csehszlovákiai magyar tanulmány- vagy esszékötet, amelyben ne utaltak, ne hivatkoztak volna rá, ne idézték volna öt. Éppen ezért megdöbbentő az a tény, hogy viszonylagosan alacsony példányszámban megjelenő életmű sorozatnak nem minden kötete talál vásárlóra, olvasóra. Fábry Zoltán összegyűjtött írásai négy kötete anyagának válogatója és összeállítója dr. Fonod Zoltán, a jegyzeteket részben ő és részben F. Kováts Piroska készítette. Van azonban a köteteknek egy állandó munkatársa, akinek nevét nem tudni miért, csak a könyvek impresszumában tüntették fel. Reguli Ernő Fábry-bibliográfiája pontos kísérője a sorozatnak. Elgondolkodtatok az egyes kötetek példányszámairól szóló adatok is. Míg az első kötet 3800 példányszámából a hazai könyvesboltokba 1200 került, addig a második kötet már csak 2300 példányából 800 (!) darab keres vásárlót a csehszlovákiai magyar olvasók körében. Az ingadozó példányszámról tanúskodik a harmadik és negyedik kötet impresszuma is. Az előbbiből 800 az utóbbiból 700 darabot vehetnek kezükbe a hazai olvasók. Könyveink alacsony példányszámáról az utóbbi időben egyre több írás tett említést. Az első Fábry Zoltán életmű-sorozat példányszámai nemcsak az olvasói tudat állapotairól beszélnek, de kiadói és könyvkereskedelmi törekvéseink gyengéit is bizonyítják. Egy ilyen kétségtelenül több éves kiadói és összeállítói vállalkozás előkészítése során az alkotó jellegű szerkesztési problémákon, kiadópolitikai szempontokon és teljességre törekvő összeállítói szándékokon kívül egyeztetik a kiadói lehetőségeket a várható olvasói érdeklődéssel is. Nos, az első kötet példányszámát valószínű, hogy ehhez a feltételezett érdeklődéshez szabták. Anélkül, hogy ennek a példányszámát vitatnám, az 1200 darab első kötetet már csökkentett példányszámban követte a második, a harmadik és a negyedik. Valószínű tehát, hogy a számok tanúsága szerint csupán 700 teljes sorozatot vásárolhatnak meg az olvasók. 500 tehát mindenképpen töredékes marad s van 400 olyan vásárló, aki csupán az első kötetnek örülhet. Az még első hallásja elfogadható lenne, hogy egy-egy verseskötetet nem adnak ki ezret meghaladó példányszámban, de az, hogy többéves elmaradás pótlására megjelentetett Fábry-sorozat ennyire mechanikusan, a könyvpiaci „kereslet-kínálat“ viszonyrend- szerének függvényében változó példányszámban jelentessék meg, már bosszantó műhibának tűnik fel. Az először feltételezett kereslet alapján meghatározott számot nem lett volna szabad csökkenteni. Fábry Zoltán összegyűjtött írásait aligha adja ki a Madách másodszor is a következő tíz esztendőben. Töredékes sorozatokat legfeljebb az önálló müveket közre adó kötetek esetében szokás ily módon „csonkítani“. Bár Fábry Zoltánnak az eddigi négy kötetben megjelentetett írásai nem folytatásos regények, a folyamatosságot és rögzített példányszámot a válogatás szempontjai, a kötetek konstrukciója és a távlatok is sugallják A fehér alapon különböző színű nyomtatott borítólap és az ezt stilizáltan követő kötés feltehetőleg csökkenti az előállítási költségeket, de puritánság helyett inkább szegényesnek látszik. A terjedelmes négy kötet már ránézve is felkelti az olvasó figyelmét. Kár, hogy dr. Főnöd Zoltán csupán az első kötet jegyzeteinek bevezetésében nyilatkozott meg a sorozat szerkesztői műhelymunkájáról. így utólag visszatekintve a sorozat eddigi köteteire, kézenfekvő lett volna egy állandó kísérő előszó megírása, vagy a jegyzeteken túl egyfajta monografikus összegezésre is törekvő, kötetenként megújuló kísérőtanulmány közreadása. A vállalkozás - bár egyetlen alkotóról van szó - gigantikus méreteiről csak most alakulhat ki a kép. Egy olvasói (nem tanulmányírói) szintű számbavétel nem ad lehetőséget Fábry Zoltán összegyűjtött írásai négy kötetének filológiai vizsgálatára. Az egyenként négy-ötszáz oldalnyi terjedelmű kötetek szerkesztési szempontjait amúgy sem lehetne a kiadói műhelymunka ismerete nélkül tükröztetni. Mindenképpen feltűnő azonban, hogy dr. Fonod Zoltán és F. Kováts Piroska a lehető legpontosabb bibliográfiai adatközlés mellett, a Fábry Zoltán írói pályáján nem ritka, saját maga által korrigált tévedésekre is utaló jegyzetkészítést követte. A bennük való tájékozódást segíti, hogy a jegyzetek az adott kötet írásainak sorrendjében követik egymást. A sorozat szerkesztése és a megjelenés ideje alatt feltárt hibák helyesbítését mindig a következő kötet végén találhatja az olvasó. A bibliográfiai adatokból nemcsak az írás megjelenésének eredeti helyét, de a később kiadott Fábry-kötetekben szereplő írásoknál már ezt is jelölik. Kétségtelenül a sorozaton dolgozók munkáját dicséri, hogy a negyedik kötetben a jegyzetapparátus és bibliográfia közel százharminc oldal terjedelmű. Az igazsághoz tartozik, hogy igazi méltatást csak a negyedik kötetről szabadna írni, hiszen ebben már kevesebb az esetlegesség, körültekintőbb a jegyzetapparátus, s Reguli Ernő bibliográfus nevét először itt tüntetik fel az összeállítókkal egy sorban. Fábry Zoltán 1962-ben megjelent Emberek az embertelenségben című kötetének bevezető írásában, A műfaj neve: antifasizmusben írja: ,, Negyven év előtt, huszonhárom éves koromban jelent meg első írásom: egy novella. Négy évtizede papír, toll, írógép, ceruza a munkaeszközöm és életem. Mit adott, mit hozott ez a négy évtized? A novella: szépírói indítás. De csak három-négyről tudok, és ugyanannyi versről. A kassai ügyészségi fogház egyik cellájában még regénybe is kezdtem, szépíró azonban sose lett belőlem. Akkor mi vagyok? Ki tud erre egy szóval felelni? Ki tud beosztani, sorozni, beskatulyázni? Aki írástudó nem szépíró, az szaktudós, kritikus, esszéíró vagy publicista (...) Tisztán egyik sem jelentkezik: keverednek, egymásba folynak, és így nem csoda, ha torzót eredményeznek, de ugyanakkor - furcsán - valami mást is: állandósult folyamatos következetességet, és így többletet. Ami a réven elveszett, az valahogy megtérült a vámon. Robotos Imre itt a Korunkban, a többletet gondolati közírásként fogalmazta, a pesti kritikák irodalmi publicisztikáról beszéltek, aztán elhangzott egy megállapítás, mely átmeneti műfajként összegezte írásaim jellegét. De mi az átmeneti műfaj neve, szerepe és lényege? Kimondom: antifasizmus. Sem több, sem kevesebb. Antifasizmus, mint műfaj? A korparancs korműfajt kényszerít az íróra. A kikerülhetetlen korparancs az íróval szemben műfaji igénnyel lép fel. Vannak korok, sorsfordulók, amikor maga az írói magatartás lényegül műfajjá.“ Eddig az idézet Fábry Zoltánnak a romániai Korunk 1960 augusztusi számában megjelent írásából. S a kötetben ugyanott olvasható az utószó, amely Fábry Zoltán európaiságának megmutatására keresi a lehetőséget egy esetleges német nyelvű válogatás kiadásával. Tudomásom szerint ebből a német fordításból azóta sem készült el a kötet. Bár jogutódja, törvényes örököse van Fábry Zoltánnak, az igazi örökséget az a szellemi hagyaték, erkölcsi üzenet és bölcseleti energiatartalék jelenti, amely most a Fábry Zoltán megjelenő összegyűjtött írásaiban koncentrálódik. Fiatal kutatók, irodalomtörténészek alapozhatnák pályájukat erre az életműre. Az évek óta kihasználatlanul álló Fábry-ház, az ott berendezett alkotószoba várja az életművet kutató szakembereket. Megérett az idő egy Fábry - monográfia elkészítésére is, munkásága részterületeinek kutatása is feldolgozókra vár. Nem is szólva arról a könyvekben tárgyiasuló szellemi potenciálról, amely a Fábry-ház könyvtárában az antifasizmus kutatásához mindenki rendelkezésére áll, valamint az ezzel a témával kapcsolatosan európai méretű szintézist teremtő író müveiről. Nem hiszem, hogy van az antifasizmusnak még egy ilyen méretű gondolkodója, aki a fasizmus természetrajzát minden vonatkozásban és minden előfordulási formájában megvizsgálta volna. Ne feledjük: Fábry Zoltán még a hatvanas években alkotóerejének teljében volt. Figyelt és figyelmeztetett. Ma figyelni és figyelmeztetni egyet jelent a Fábry-hagyaték felvállalásával is. Ezt hivatott szolgálni a Madách Könyv- és Lapkiadó vállalkozása, amely kronologikus szerkesztési gyakorlatával a teljes számbavétel lehetőségét is kínálja. Szeretném azt hinni, hogy az életmű vizsgálatát vállaló szakemberek az eddigi kötetek viszonylagos gazdagságára figyelve arra számítanak, hogy egyre több olyan Fábry-írás kerül közlésre,-amely mindeddig kötetben nem jelent meg. Bár ezt csak a laikus naívsága sugallja, hiszen a komoly kutató, irodalomtörténész, monográ- fus számára a filológiai pontosságot a források több irányú ellenőrzése jelenti. Mindezek mellett elgondolkodtató, hogy az éthosz erejével is ható Fábry-életmű iránt ilyen gyér az érdeklődés. Aligha hivatott ez az írás arra, hogy az okait kutassa. Az azonban megállapítható, hogy az írói magatartásában megnyilvánuló példa ma is vonzó lehet, és ennek megismeréséhez elsősorban műveit olvasva juthatunk el. Ezért sem elég, hogy Fábry Zoltán csupán érettségi tétel legyen. Eszmei és erkölcsi feladat ő, amelynek vállalása sem csupán a toliforgatók feladata. Bár a pedagógusokkal, népművelőkkel együtt ők tehetnek a legtöbbet Fábry Zoltán szellemi hagyatékának megismertetéséért. DUSZA ISTVÁN rÚJ SZÚ m 1984. VI. 29. A bratislavai Dosztojevszkij sori kiállítóteremben egy keramikus házaspár közös, jubileumi tárlatának lehettünk szemtanúi. A kiállításon azonban nem csupán kerámia szerepel, hiszen Eugenia Lugsová és Teodor Lugs munkássága egyaránt mélyen „benyúlik“ más műfajok (rajz, szobrászat, monumentális művészet stb.) területére. Negyven esztendő terméséből (1943-1983) adnak itt aránylag tartalmas ízelítőt. Az idén 65 éves Teodor Lugs terrakotta kisplasztikákat, glazúrozott kerámiafigurákat, kerámiapan- nókat, gipszszobrokat, fa- és fémszobrokat, valamint néhány rajzot mutat be. Felesége, Eugénia Lugsová ugyancsak kerámia- és gipszfigurákkal, porcelánszobrocskákkal, -díszedényekkel és kerámiatárgyakkal szerepel. (Szobraik némelyike méreteivel túl is lép a kisplasztika határain). Természetes, hogy az évtizedek óta együttdolgozó házaspár művészete közös vonásokat is mutat. Az egyszínű, glazúrozott kerámia mindkettőjük leggyakoribb kifejezési formája. Kiindulópontjuk is közös - a szlovák népi fazekasok hagyományos technikája (korongon készített edényformák). A fazekasiparral kialakított szoros kapcsolatuk több prágai kerámia- és iparművészeti iskolában, valamint néhány kerámiagyárral való későbbi együttműködésük során erősödött meg. Nőfiguráikat a telt korsóformákból építik fel (főleg Teodor Lugs nőalakjai az érzéki, szinte archaikus nőideál megtestesítői). Mindketten a sima felületeket kedvelik, habár Eugénia Lugsová a negyvenes években néhány göcsörtös felületű gipszszoborral is próbálkozott, melyek többnyire különféle emóciókat voltak hivatottak közvetíteni borzasságukkal. A hetvenes években egyre több szabadon modellált agyagEgy házaspár kerámiái szobrocskát készített. Többségük szimbolikus jelentésű, ha nem is mindig eredeti. A közös vonások ellenére, vagy éppen ezért, nem ártott volna a kiállításon különválasztani kettejük alkotásait. A művek elrendezésében hiányoltam a koncepciót. A főbb megkülönböztető jegyek: míg a férj a humoros megfogalmazás felé hajlik, a feleség inkább meditativ, gyakran lírai irányba. Teodör Lugs, aki egyébként 1948-tól a bratislavai iparművészeti középiskola kerámiaszakának tanára, már az ötvenes évek végén a geometrizáló, kubisztikus leegyszerűsítés híve volt. Az abból az időből való plasztikái elsősorban Henri Laurens francia szobrász és Picasso hatását tükrözik. Mivel „formalistának“ minősítették, 1958-ra tervezett első önálló bemutatkozása nem valósulhatott meg. 1959 és 1963 között vaspléhból hegesztett szobrokat. A hatvanas években - a dadaistákhoz hasonlóan - ö is valódi, más rendeltetésű tárgyakból „tákolta össze“ teljesen újnemű kompozícióit. (Első ilyen jellegű alkotása a szögekből összeállított Gyermekláncfű volt, 1962-ben.) A következőkben ásókat, kapákat, lapátokat, villákat, gereblyéket, szögeket, csavarokat hegesztett új egységbe. A dadaistákkal elsősorban a szokatlan meglátás és játékkedv rokonítja. Porcelán- és kerámiamunkáit hasonlóképpen valódi agyagfazekak, -korsók, -tepsik, illetve porcelán vízvezetékelemek alkalmazásával építette meg. A kubista szobrászokhoz hasonlóan ő is kihasználta a tér formaképző hatását, az ún. negatív formát (főként hegesztett fémkompozícióiban). Faszobrai a fában levő szépséget igyekszenek kiemelni, néha a kifejezés rovására. A pátosz iránti ellenszenvet az egyszerű motívumok ábrázolása és a függőleges iránynak vízszintessel való helyettesítése bizonyítja. Lugsék gyakran dolgoznak fel gyermeki motívumokat. Az évszakok keramikus megjelenítése is mindkettőjüket foglalkoztatja. Teodor Lugs 1949 és 1980 között készített rajzai is erős Picasso-hatást tükröznek, kultivált, de artisz- tikus rajzok ezek. Sokakkal ellentétben azonban ö se bíráskodni, se óva inteni nem kíván müveivel, hanem elsősorban megörvendeztetni, megmosolyogtatni. Eugénia Lugs a zsánerszobrászathoz is közelít. Néhány kisplasztikája mitológiai motívumokat dolgoz fel. Az ötvenes évekből származó zsánerszob- rocskái - dolgozó nők például - többszínűek, egyébként elsősorban fehér színnel dolgozik, amelyet díszedényein arany vagy kobaltkék színnel egészíti ki. Dísztányérjain a lettrisztikus (betű-) festészet elemeit is felhasználja. Legutóbbi alkotásain a porcelánnak, mint anyagnak a sajátos tulajdonságait igyekszik kiaknázni, a már említett jelképeséggel ruházva fel azokat. A kéz különösen kedvelt szimbóluma. Porcelán kisplasztikái hullámzó drapériákkal gyakran szinte szecessziósán hatnak, míg utolsó, nagyobb méretű kerámiaplasztikái fegyelmezett, a lényegesre összpontosító müvek. A. GÁLY TAMARA Elena Holéczyová: Bratislavai motívumok
