Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-29 / 26. szám

Tisztogatták, javítgatták. Igaz, a cukorré­pa sarabolását már befejezték, de való­színű, hogy még szükség lesz erre a gépre. Legyen üzemképes. Egy tágas műhelyben teljes ütemben dolgoztak a szerelők. Már az aratásra készítették elő a gépeket. Egy E-512-es kombájn vágószerkezetét javítgatták, tették üzem­képessé. Amint mondták, az utolsó simí­tásokat végzik. A munka gyorsabban is menne, ha lenne elég alkatrész. Molnár Jenő, a szerelőcsoport vezetője sorolja a hiányzó alkatrészeket. Panaszolja, nincs elég ékszíj. Úgy látszik, a Német Demokratikus Köztársaságból nem szál­lítanak eleget, a hazai gyártmányú pedig gyenge minőségű. Más problémák is elő­fordulnak. Az E-516-os kombájnok első kerekeire szintén nem tudják beszerezni a gumiköpenyekbe a tömlőket. Szülő Gyula főgépesítő is az alkat­részhiány miatt panaszkodik. Sok gond, baj van emiatt. Pedig a megrendelést az Agrotechnika dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási kirendeltségének még Az utolsó javítások az egyik E-512-es kombájn vágószerkezetén Nagy Vilmos traktoros a saraboló ké­seit cseréli Ugyancsak megeredtek az ég csator­nái. Az árokpartok füvét kaszáló és szé­nát gyújtó emberek menedéket keresve futottak a nagyobb lombú fák alá. A ha­tárból befelé haladtak a traktorok, az önjáró szecskázógépek és más jármű­vek. A csicsói (Ciőov) Wilhelm Pieck Efsz gépesítési központjának udvarára egy­más után érkeztek be a nemrég még teljes ütemben dolgozó emberek és gé­pek. A kezelőszemélyzet egy kis pihenő után hozzálátott a berendezések tiszto­gatásához vagy kisebb javításához. Nagy Vilmos traktoros a sarablón cserél­te a késeket, hogy jól vágja a gyomot. Munka közben elmondotta, hogy a kora hajnali órákban kelt, mert két műszakban dolgoznak. Mire megeredt az eső, teljesí­tette a normáját. Dicsérte a munkaszer­vezési módszert, amelyet több éves ta­pasztalat alapján alkalmaz a vezetőség. Jól kihasználhatják az egész napot, és nagyobb a géppark napi teljesítménye. Odébb Tábor Árpádé s Tóth Mihály egy rotációs répasaraboló géppel bajlódott. a múlt év november 21-én beadták. A jú­nius 5-i ellenőrzéskor mégis azt állapítot­ták meg, hogy 22 fajta alkatrész hiányzik a gépek javításához. Igaz, a kirendeltség képviselője elismerte, hogy nehezen le­het beszerezni az alkatrészeket, de gyors intézkedés nem történt. A főgépesítő több nehézséget említ. Például nem találnak olyan vállalatot, amely vállalná a villanyhálózat megjaví­tását. A munkák végzéséhez szükséges A szerelők jól kihasználják a munkaidőt gépek beszerzése is körülményes. Szé­nahárító gépet például a Gajari Efsz-ből kellett vásárolniuk. Úgy boldogulnak ahogy lehet. Ezért a prerovi járásból hat, a Turá Lúka-i Efsz-ből pedig két kom­bájnt kértek. Ezek üzemeltetéséhez is be kell szerezniök a szükséges alkatrésze­ket. Biztosítani, hogy folyamatosan dol­gozhassanak. Ha^sikerül teljesen kijavíta­niuk a szövetkezet két E-516-os és négy E-512-es kombájnját, akkor a gögépesí- tő szerint az ezer hektár gabona learatá- sa nem okoz nagy gondot. Persze, szá­mítanak a baráti segítségre is. Mert csak így, kölcsönösen együttműködve lehet gyorsabban elvégezni ezt az igényes munkát. A növényápolási és takarmánybetaka­rítási munkákra terelődik a szó. Kisebb- nagyobb zökkenőkkel velebírnak a mun­kával. Jól szervezik a lucerna begyűjté­sét. Annyit kaszálnak, hogy a szinte na­ponta ismétlődő eső ne tegyen benne kárt. Két SP 420-as járvaszecskázó szecskázza a rendre vágott fonnyasztott lucernát, ami az MGF-OB szárítóüzem­be kerül. Már eddig több mint 200 tonna jó minőségű szemcsézett takarmányt ké­szítettek az üzemben. A szénát hideg levegőt fújó ventillátorokkal ellátott színek alatt szárítják. Megakadályozzák a be- melegedést. (Gyökeres György felvételei) (gy megy a munka ebben a szövetke­zetben. Bizony mindenkinek munkája legjavát kell adnia, hogy ne legyenek túl nagy veszteségek, és minden munka idejében folyjon. Tábor Tibor segédagro- nómus aggódva kémleli az esőtől terhes felhőket. Hajtogatja, kiderülhetne már az ég, jöhetne a szép napos időjárás. Akkor gyorsabban dolgozhatnának, jobb minő­ségben takaríthatnák be a takarmányt. Lassan minden gép a helyére kerül, bezárják a szerelőcsarnokok ajtóit. Ru­haváltás után hazafelé igyekeznek a dol­gozók. BÁLLÁ JÓZSEf Hamarosan üzemképessé teszik a ro­tációs sarabolót \ Szebb is lehetne Bútorhuzatról a gyártó szemével Egy lakás berendezése sohasem volt egyszerű dolog, Ma sem az. Függöny, szőnyeg, csillár, szek­rénysor, ülőgarnitúra és ki tudja mi minden után kell kutatnunk, hogy lakásunkat szépen, ízlésesen és lehe­tőleg ne túl drágán rendezhessük be. De vajon talá­lunk-e mindenből az elképzeléseinknek megfelelőt? A sok-sok lakberendezési tárgy közül válasszuk ki például az ülőgarnitúrát. A bútorüzletekben van belőle elég, csak éppen választani nem tudunk. No, nem mintha mindegyik annyira szép lenne, inkább ellenke­zőleg. Ami praktikus, könnyen kezelhető, annak nem tetszik a huzata, amit pedig szívesen látnánk lakásunk­ban, az sokszor importáru és bizony nem a legolcsóbb, így aztán gyakran előfordul, hogy nem azt az ülőgarni­túrát vesszük meg, ami tetszik... Meggyőződésem azonban, hogy mi is tudunk, illetve tudnánk szép bútorhuzatot gyártani. Igaz, a gyakorlat ezidáig túlnyo­mórészt nem ezt igazolta. De hát akkor hol a hiba? A kérdésre ezúttal a holiői Len- és Kenderieldolgozó Vállalat tanyi (Tön) üzemében kerestük a választ.- Erre nem könnyű válaszolni - mondja Svarda Erika mérnök, az üzem minőségirányítási osztályának vezetője. - A vásárló vagy a gyártó véleményére kíváncsi? Kezdjük talán azzal, hogy 1982 júniusában bútorhuzatainknak 49,3 százaléka volt élsöosztályú a tervezett 85 százalék helyett. Ma már az évi egymillió százezer méterből körülbelül 880 ezret sorolhatunk az első minőségi osztályba. Hogy mindezt hogyan csinál­tuk? Néhány reklamációt küldtünk a senicai Szlovák Seiyemgyárnak, s bevezettünk egy aránylag olcsó, de megbízható módszert a poliészter műszál minőségé­nek ellenőrzésére. Erre azért volt szükség, mert az egyes palettákon az azonos számmal jelölt csévék különböző színárnyalatúak voltak. Mi ezt már csak akkor vettük észre, amikor jó néhány méter bútorhuzat elkészült, ugyanis az színcsíkos lett. A problémát végül is egy harisnyakötö géppel oldottuk meg, amelyen átellenórizzük az összes poliészter szálat. A palettán­ként! 330 csévéből mintadarabokat kötünk, s ezek segítségével színárnyalat szerint csoportosítjuk a fona­lakat. Mondanom sem kell, hogy ez a művelet nagy időveszteséggel jár, mert egy paletta áteílenörzése csaknem három óra hosszáig tart. Ha pedig az anyag nem érkezik folyamatosan, akkor az ellenőrzés még több időt vesz igénybe.- Tehát a jó minőségű bútorhuzathoz elsősorban jó minőségű alapanyag kell. De bizonyára a gyártón is sok múlik.-Természetesen. A Luxana, Luxeta és Sidónia bútorhuzatok, amelyeket az üzemben gyártunk, varrva hurkolással készülnek. Ez a technológia pedig nagy figyelmet igényel. Sajnos, van példa arra, hogy a dol­gozók a gépeket nem ellenőrzik át gondosan, s ilyenkor például a laza vagy görbe tű azonnal hibát ejt a textíliá­ban. Az is előfordul, hogy elszakad a fonal, vagy a megengedettnél keskenyebb az előanyag, esetleg a már kész bútorhuzatból kihúzódik a szál. Az előírá­sok szerint 100 méter anyagban 26 hiba lehet, s akkor az még az első minőségi osztályba sorolható. Igaz, egyre kevesebb a gondatlanságból adódó hiba, de az is megtörténik, hogy a 100 méteren jóval több van belőle a megengedettnél. 1982-ben, amikor az üzem­ben leromlott a textíliák minősége, olyan prémiumrend­szert dolgoztunk ki, amely a dolgozókat színvonala­sabb munkára ösztönzi. Tapasztalataink szerint ez is nagyban hozzájárult az eredmények javulásához.- A számszerűsített adatok azt mutatják, hogy a bú­torhuzatok minősége az utóbbi másfél évben sokat javult. Mint vásárlónak mi erről a véleménye?- Úgy látom, hogy ma nem azt keresik a vásárlók, amit mi kínálunk - mondja Svarda Erika. - S ez vonatkozik a bútorhuzatok mintájára és anyagára egy­aránt. Csakhogy mi sem az előbbit, sem az utóbbit nem tudjuk befolyásolni, mert a huzatokat a libereci Állami Textilipari Kutatóintézet tervezi. Persze, az éremnek másik oldala is van. Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy a vásárlók gyakran az importárukat részesítik előnyben. Ezt a döntést sok esetben nem tartom indokoltnak, de be kell látnunk, hogy bútorhuzataink bizony nem mindig aratnak sikert. Annál is inkább nem, mert manapság a plüsshuzatokat keresik a legtöbben, s mi azt még nem gyártjuk. Úgy gondolom azonban, hogy a rugalmas alkalmazkodás más iparágakban sem éppen erős oldalunk. Láthatjuk, a bútorhuzat-ügyben nem is olyan egy­szerű igazságot tenni. Mert a vásárlónak nem az kell, amit kínálunk, a kutatóintézetben nem olyan bútorhu­zatot terveznek, ami a fogyasztónak tetszik, a gyártó pedig csak azt gyárthat, amihez alapanyagot kap. Tény, hogy nálunk a gondolattól a megvalósításig hosz- szú az út. És sokszor talán nem is a gyártón múlik, hogy egy-egy új termék csak késve jut el a vásárlóhoz, miközben az a világpiacon már ki is ment a divatból. Egyelőre minden arra vall, hogy a bútorhuzatok eseté­ben sem voltunk elég rugalmasak... KOVÁCS EDIT 1984. VI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom