Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-29 / 26. szám
Tisztogatták, javítgatták. Igaz, a cukorrépa sarabolását már befejezték, de valószínű, hogy még szükség lesz erre a gépre. Legyen üzemképes. Egy tágas műhelyben teljes ütemben dolgoztak a szerelők. Már az aratásra készítették elő a gépeket. Egy E-512-es kombájn vágószerkezetét javítgatták, tették üzemképessé. Amint mondták, az utolsó simításokat végzik. A munka gyorsabban is menne, ha lenne elég alkatrész. Molnár Jenő, a szerelőcsoport vezetője sorolja a hiányzó alkatrészeket. Panaszolja, nincs elég ékszíj. Úgy látszik, a Német Demokratikus Köztársaságból nem szállítanak eleget, a hazai gyártmányú pedig gyenge minőségű. Más problémák is előfordulnak. Az E-516-os kombájnok első kerekeire szintén nem tudják beszerezni a gumiköpenyekbe a tömlőket. Szülő Gyula főgépesítő is az alkatrészhiány miatt panaszkodik. Sok gond, baj van emiatt. Pedig a megrendelést az Agrotechnika dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási kirendeltségének még Az utolsó javítások az egyik E-512-es kombájn vágószerkezetén Nagy Vilmos traktoros a saraboló késeit cseréli Ugyancsak megeredtek az ég csatornái. Az árokpartok füvét kaszáló és szénát gyújtó emberek menedéket keresve futottak a nagyobb lombú fák alá. A határból befelé haladtak a traktorok, az önjáró szecskázógépek és más járművek. A csicsói (Ciőov) Wilhelm Pieck Efsz gépesítési központjának udvarára egymás után érkeztek be a nemrég még teljes ütemben dolgozó emberek és gépek. A kezelőszemélyzet egy kis pihenő után hozzálátott a berendezések tisztogatásához vagy kisebb javításához. Nagy Vilmos traktoros a sarablón cserélte a késeket, hogy jól vágja a gyomot. Munka közben elmondotta, hogy a kora hajnali órákban kelt, mert két műszakban dolgoznak. Mire megeredt az eső, teljesítette a normáját. Dicsérte a munkaszervezési módszert, amelyet több éves tapasztalat alapján alkalmaz a vezetőség. Jól kihasználhatják az egész napot, és nagyobb a géppark napi teljesítménye. Odébb Tábor Árpádé s Tóth Mihály egy rotációs répasaraboló géppel bajlódott. a múlt év november 21-én beadták. A június 5-i ellenőrzéskor mégis azt állapították meg, hogy 22 fajta alkatrész hiányzik a gépek javításához. Igaz, a kirendeltség képviselője elismerte, hogy nehezen lehet beszerezni az alkatrészeket, de gyors intézkedés nem történt. A főgépesítő több nehézséget említ. Például nem találnak olyan vállalatot, amely vállalná a villanyhálózat megjavítását. A munkák végzéséhez szükséges A szerelők jól kihasználják a munkaidőt gépek beszerzése is körülményes. Szénahárító gépet például a Gajari Efsz-ből kellett vásárolniuk. Úgy boldogulnak ahogy lehet. Ezért a prerovi járásból hat, a Turá Lúka-i Efsz-ből pedig két kombájnt kértek. Ezek üzemeltetéséhez is be kell szerezniök a szükséges alkatrészeket. Biztosítani, hogy folyamatosan dolgozhassanak. Ha^sikerül teljesen kijavítaniuk a szövetkezet két E-516-os és négy E-512-es kombájnját, akkor a gögépesí- tő szerint az ezer hektár gabona learatá- sa nem okoz nagy gondot. Persze, számítanak a baráti segítségre is. Mert csak így, kölcsönösen együttműködve lehet gyorsabban elvégezni ezt az igényes munkát. A növényápolási és takarmánybetakarítási munkákra terelődik a szó. Kisebb- nagyobb zökkenőkkel velebírnak a munkával. Jól szervezik a lucerna begyűjtését. Annyit kaszálnak, hogy a szinte naponta ismétlődő eső ne tegyen benne kárt. Két SP 420-as járvaszecskázó szecskázza a rendre vágott fonnyasztott lucernát, ami az MGF-OB szárítóüzembe kerül. Már eddig több mint 200 tonna jó minőségű szemcsézett takarmányt készítettek az üzemben. A szénát hideg levegőt fújó ventillátorokkal ellátott színek alatt szárítják. Megakadályozzák a be- melegedést. (Gyökeres György felvételei) (gy megy a munka ebben a szövetkezetben. Bizony mindenkinek munkája legjavát kell adnia, hogy ne legyenek túl nagy veszteségek, és minden munka idejében folyjon. Tábor Tibor segédagro- nómus aggódva kémleli az esőtől terhes felhőket. Hajtogatja, kiderülhetne már az ég, jöhetne a szép napos időjárás. Akkor gyorsabban dolgozhatnának, jobb minőségben takaríthatnák be a takarmányt. Lassan minden gép a helyére kerül, bezárják a szerelőcsarnokok ajtóit. Ruhaváltás után hazafelé igyekeznek a dolgozók. BÁLLÁ JÓZSEf Hamarosan üzemképessé teszik a rotációs sarabolót \ Szebb is lehetne Bútorhuzatról a gyártó szemével Egy lakás berendezése sohasem volt egyszerű dolog, Ma sem az. Függöny, szőnyeg, csillár, szekrénysor, ülőgarnitúra és ki tudja mi minden után kell kutatnunk, hogy lakásunkat szépen, ízlésesen és lehetőleg ne túl drágán rendezhessük be. De vajon találunk-e mindenből az elképzeléseinknek megfelelőt? A sok-sok lakberendezési tárgy közül válasszuk ki például az ülőgarnitúrát. A bútorüzletekben van belőle elég, csak éppen választani nem tudunk. No, nem mintha mindegyik annyira szép lenne, inkább ellenkezőleg. Ami praktikus, könnyen kezelhető, annak nem tetszik a huzata, amit pedig szívesen látnánk lakásunkban, az sokszor importáru és bizony nem a legolcsóbb, így aztán gyakran előfordul, hogy nem azt az ülőgarnitúrát vesszük meg, ami tetszik... Meggyőződésem azonban, hogy mi is tudunk, illetve tudnánk szép bútorhuzatot gyártani. Igaz, a gyakorlat ezidáig túlnyomórészt nem ezt igazolta. De hát akkor hol a hiba? A kérdésre ezúttal a holiői Len- és Kenderieldolgozó Vállalat tanyi (Tön) üzemében kerestük a választ.- Erre nem könnyű válaszolni - mondja Svarda Erika mérnök, az üzem minőségirányítási osztályának vezetője. - A vásárló vagy a gyártó véleményére kíváncsi? Kezdjük talán azzal, hogy 1982 júniusában bútorhuzatainknak 49,3 százaléka volt élsöosztályú a tervezett 85 százalék helyett. Ma már az évi egymillió százezer méterből körülbelül 880 ezret sorolhatunk az első minőségi osztályba. Hogy mindezt hogyan csináltuk? Néhány reklamációt küldtünk a senicai Szlovák Seiyemgyárnak, s bevezettünk egy aránylag olcsó, de megbízható módszert a poliészter műszál minőségének ellenőrzésére. Erre azért volt szükség, mert az egyes palettákon az azonos számmal jelölt csévék különböző színárnyalatúak voltak. Mi ezt már csak akkor vettük észre, amikor jó néhány méter bútorhuzat elkészült, ugyanis az színcsíkos lett. A problémát végül is egy harisnyakötö géppel oldottuk meg, amelyen átellenórizzük az összes poliészter szálat. A palettánként! 330 csévéből mintadarabokat kötünk, s ezek segítségével színárnyalat szerint csoportosítjuk a fonalakat. Mondanom sem kell, hogy ez a művelet nagy időveszteséggel jár, mert egy paletta áteílenörzése csaknem három óra hosszáig tart. Ha pedig az anyag nem érkezik folyamatosan, akkor az ellenőrzés még több időt vesz igénybe.- Tehát a jó minőségű bútorhuzathoz elsősorban jó minőségű alapanyag kell. De bizonyára a gyártón is sok múlik.-Természetesen. A Luxana, Luxeta és Sidónia bútorhuzatok, amelyeket az üzemben gyártunk, varrva hurkolással készülnek. Ez a technológia pedig nagy figyelmet igényel. Sajnos, van példa arra, hogy a dolgozók a gépeket nem ellenőrzik át gondosan, s ilyenkor például a laza vagy görbe tű azonnal hibát ejt a textíliában. Az is előfordul, hogy elszakad a fonal, vagy a megengedettnél keskenyebb az előanyag, esetleg a már kész bútorhuzatból kihúzódik a szál. Az előírások szerint 100 méter anyagban 26 hiba lehet, s akkor az még az első minőségi osztályba sorolható. Igaz, egyre kevesebb a gondatlanságból adódó hiba, de az is megtörténik, hogy a 100 méteren jóval több van belőle a megengedettnél. 1982-ben, amikor az üzemben leromlott a textíliák minősége, olyan prémiumrendszert dolgoztunk ki, amely a dolgozókat színvonalasabb munkára ösztönzi. Tapasztalataink szerint ez is nagyban hozzájárult az eredmények javulásához.- A számszerűsített adatok azt mutatják, hogy a bútorhuzatok minősége az utóbbi másfél évben sokat javult. Mint vásárlónak mi erről a véleménye?- Úgy látom, hogy ma nem azt keresik a vásárlók, amit mi kínálunk - mondja Svarda Erika. - S ez vonatkozik a bútorhuzatok mintájára és anyagára egyaránt. Csakhogy mi sem az előbbit, sem az utóbbit nem tudjuk befolyásolni, mert a huzatokat a libereci Állami Textilipari Kutatóintézet tervezi. Persze, az éremnek másik oldala is van. Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy a vásárlók gyakran az importárukat részesítik előnyben. Ezt a döntést sok esetben nem tartom indokoltnak, de be kell látnunk, hogy bútorhuzataink bizony nem mindig aratnak sikert. Annál is inkább nem, mert manapság a plüsshuzatokat keresik a legtöbben, s mi azt még nem gyártjuk. Úgy gondolom azonban, hogy a rugalmas alkalmazkodás más iparágakban sem éppen erős oldalunk. Láthatjuk, a bútorhuzat-ügyben nem is olyan egyszerű igazságot tenni. Mert a vásárlónak nem az kell, amit kínálunk, a kutatóintézetben nem olyan bútorhuzatot terveznek, ami a fogyasztónak tetszik, a gyártó pedig csak azt gyárthat, amihez alapanyagot kap. Tény, hogy nálunk a gondolattól a megvalósításig hosz- szú az út. És sokszor talán nem is a gyártón múlik, hogy egy-egy új termék csak késve jut el a vásárlóhoz, miközben az a világpiacon már ki is ment a divatból. Egyelőre minden arra vall, hogy a bútorhuzatok esetében sem voltunk elég rugalmasak... KOVÁCS EDIT 1984. VI.
