Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-15 / 24. szám
H armadik játékfilmjét forgatja Lugossy László. Első egész estét betöltő alkotása, az Azonosítás főhőse (Cserhalmi György) közvetlen a háború után keresi helyét és személyiségét á világban, a Köszönöm, megvagyunk öntödei munkása (Madaras József) itt és ma szenved gondjaitól, örömtelen életmódjától, a Szirmok, virágok, koszorúk főhőse (Cserhalmi György) pedig Világos után vívja meg szélmalomharcát az új renddel.- A Szirmok, virágok, koszorúk, amelynek egy részét most itt forgatja a Brno melletti lysicei kastélyban, a magyar történelem egyik legizgalmasabb fejezetét idézi fel. Azt az időszakot, amikor a magyarság - Németh László szavai szerint - három év alatt harminc esztendőt öregedett. Amikor meg is fogant és el is vetélődött a nép tudatában Széchenyi szelleme.- A film cselekménye az 1848- as forradalom leverése után, a Bach-korszak idején játszódik s egy olyan család életébe nyújt betekintést, ahol a férj a történelem áldozata lesz. Majláth Ferenc ugyanis nem tud és nem is akar beletörődni a forradalom bukásába, nem képes álarcot ölteni, szívet cserélni ahhoz, hogy túlélje az új rend ellentmondásait. Kitartása, makacssága, az, hogy mindenféle hűségnyilatkozatot visszautasít, mert rendületlenül bízik a hatalmi viszonyok összeomlásában és a levert nemzet talpra állításában, végül is családja széthullásához és szabadsága elvesztéséhez vezet. Új filmemmel tehát mindössze annyit akarok mondani, hogy aki tovább akar lépni, annak ki kell békítenie magában a múltat a jelennel, különben könnyen veszélybe kerülhet.- Amint látom, nem ragaszkodik túlságosan a forgatókönyvben megírt szöveghez, helyzetekhez- a színész, az operatőr egyformán részese az alkotói folyamatnak.-Tervekkel, pontos elképzelésekkel jöttem ide, mert mindig így kezdem a munkát, ám sosem tartom olyan görcsösen a kezemben az anyagot, hogy egy jó ötletet, egy izgalmas gondolatot csak úgy úszni hagyjak a felszínen. A próbák, a színészek majdnem minden percben új döntés elé állítanak. A dialógus, a ritmus, a képi megvalósítás ugyanis változhat, csak a film belső zenéjét kell szem előtt tartani. A kép, a szó csak a felvétel idején válik pontossá- ezt még Grigorij Csuhraj mellett tanultam meg, amikor a hatvanas évek első felében az asszisztense voltam a Moszfilmnél. Nem vitás az sem, hogy a film lüktetését, ívét, a szereplők kapcsolatának változását a rendezőnek kell lát- nia-éreznie, a figura jellemét viszont a színész ismeri jobban. Éppen ezért én sosem szedem rá a színészt, hogy feladja pillanatnyi igazát.- Első játékfilmjét 1975-ben, harminchat évesen készítette el, a másodikat 1980-ban, s csak négyéves szünet után kezdett hozzá a Szirmokhoz. Nem tartozik a termékeny rendezők közé...- Biztosan azért, mert tovább érlelem a témát, tovább hordom magamban a mondanivalót, mint mások.- Nem tart attól, hogy egyszer majd túl éretten teszi le a gyümölcsöt a néző elé?- Egyáltalán. Nálam ez alkati kérdés. Lehet, hogy túlságosan megrágom a témát, hogy nem elég játékosan viszem filmre, de én csak akkor tudok belekezdeni a munkába, amikor már minden pontosan körvonalazódott bennem. Aztán azt is fontosnak tartom, hogy csak arról csináljak filmet, ami rajtam kívül másokat is érdekel.- Van már valami elképzelése a következő munkájáról?- Én nem tudok párhuzamosan két dolgot csinálni. Amíg ezt a filmet be nem fejezem, addig nem sokat foglalkozom azzal, hogy miről szólok majd a negyedikben. Azt hiszem, megint mai téma után nyúlok. A Szirmokat azért szeretem, mert a halottainkat támaszthatom fel benne, azokat, akiknek a szelleme olyan nagyon hiányzik nekünk. Látja: nem is az a legfontosabb, hogy melyik korban játszódik a film története, hanem az, hogy felkavarja-e a lelkeket, vagy nem. Ha igen, már nem számít a díszlet, a jelmez, a képi megfogalmazás, mert a szavak, az események így is magukkal sodornak. SZABÓ G. LÁSZLÓ Betyár kapitány felsőfokon A ,,leg“-ek embere. A legkitűnőbb román filmsztárok egyike. A legsokoldalúbb. A legszőkébb. A legismertebb. A legellenállhatatlanabb. Soroljuk tovább? Már ebből is bizonyára könnyű kitalálni, hogy csak arról a Florin Piersicröl lehet szó, akit nálunk a Betyárkapitány tett közkedveltté. És hogy a ,,leg“-eknél maradjunk, az egészben az a legcsodálatosabb, hogy Florin Piersic csakugyan kiérdemli a felső fokokat. Kitűnő színész, a bukaresti Nemzeti Színház egyik vezető tagja, és aki látta Lennie-ként az Egerek és emberekben, vagy Miskin hercegként, nehezen tudja elfeledni! S hogy színészi fantáziájából még mi mindenre futja, azt az is bizonyítja, hogy a klasszikus Chirita asszonyság című komédiában utolérhetetlen humorral, pompás bohóckodással alakította a - főhősnőt. Persze őt is a film tette hazájában népszerűvé, elsősorban a kalandos produkciók (mint a Betyárok-sorozat. vagy a Bolondok hete, a Sárgarózsa), de tagadhatatlan, hogy most sokoldalúságát főleg a tévé kamatoztatja. Nincs szinte ugyanis hétvégi varieté műsor, amelyben Florin Piersic ne énekelne és táncolna többnyire felesége, Széles Anna partnereként. A Baragán töviseiben láthattuk először, Louis Daquin francia rendező felfedezettjeként, de igazi mestere Ion Popescu-Gopo volt, aki egymás után több főszerepet bízott rá. Játszott Makk Károly Bolondos vakációjában és olyan nemzetközi koprodukciókban, mint a Hét katona meg egy lány, Harc Rómáért, a Lángoló sivatag. Egyik legérdekesebb hősét az Ozerov-féle Felszabadításban formálta, ahol ö volt Skorzeny. Jelenleg újabb romantikus film forgatására készül, amelynek Bukarest titkai lesz a címe, és természetesen ki más lenne benne az ellenállhatatlan hősszerelmes, mint Florin Piersic? (n)-d LÉTKÉRDÉSEK A KÖZÉPPONTBAN Az NDK harmadik nemzeti jatékfilmfesztiváljárói Mi történik, ha a vezető beosztású körzeti funkcionárius hirtelen meghal? Hogyan folytatja az életét a „körzeti személyiséggé“ emelkedett felesége és a szolgálati kocsin iskolába járó, tizenhat-tizenhét éves lánya? Szembe tudnak-e nézni a köröttük hirtelen hidegebbé, olykor ellenségessé vált világ megpróbáltatásaival? Rátalál-e a kislány a helyes útra, azaz a megpróbáltatások ellenére társai között marad-e és beilleszkedik-e a szocialista építés feladataiba, vagy teljesen elszakad a valóságtól? - e meglepő kérdések halmazával fogadta látogatóit Karl-Marx-Stadtban, az NDK harmadik nemzeti játékfilmfesztiválja. Az ünnepélyes megnyitón ugyanis azt a Megjelenni kötelező című filmet mutatták be, mely a felsorolt égető kérdéseken túl egy még mélyebb problémát is felvetett. A film utolsó mondatában ugyanis a funcionárius apa egyetlen igazi barátja azt kérdezi a felajánlott lehetőség elfogadásán még habozó fiatal lánytól: „Ki viszi majd tovább a zászlónkat?“ A fesztivál alaphangját megadó film szinte az egész versenyprogram jellegére utalt. Egyetlen kivétellel - a létkérdések filmjeit láthattuk. De haladjunk sorjában. Karl-Marx-Stadtban kétévente kerül sor az NDK nemzeti játékfilmfesztiváljára. A két év (változóan 32-36) produkciójából az NDK Film- és Tv-múvész Szövetségének tagjai titkos szavazással választják ki azt a tízet, melyet a fesztivál műsorára tűznek. Minden vetítés után, az alkotók részvételével, közönségtalálkozók zajlanak, s a filmek díjazásáról külön-külön díjakat kiadva, egy javarészt munkásokból álló társadalmi és egy kritikusokból, rendezőkből, egyetemi oktatókból álló hivatásos zsűri dönt. A két zsűrinek ezúttal nem volt könnyű dolga. Igen változatos műfaji palettán az érdekes témákat tárgyaló filmek egész sorával találták szembe magukat. Egy harmincas évei közepén járó asszony, Maja, szeretne kitörni a villanegyed háziasszonyságának egyhangú taposómalmából. Enged érettségi előtt álló lánya rábeszélésének: egy belvárosi bérházba költöznek. Majának új elfoglaltságot kell találnia, meg kell szoknia szomszédait, össze kell barátkoznia a ház asszonyaival. Jó és keserű tapasztalatokat szerez, sok öröme és bánata akad, míg új életéhez új társat is talál. De végül is úgy találja: megérte a változtatás. Iris Gusner Hátra szaltó című müve igazi „nöi-film" - a műfaj az NDK játékfilmeseinek igazi erőssége, s ez az alkotás méltó a DEFA művészeinek korábbi érdekes nőportréihoz (Solo Sunny; A menyasszony, Sabine Wulff; Tető a fej felett; stb.) A beilleszkedés problematikája még két alkotásban jelentkezett. A Hattyúk szigete tizenéves gyerekek, a Fariaho egy idős férfi, egy öreg bábjátékos beilleszkedését tárgyalja. Az utóbbi film érdekessége, hogy olyan vándorló bábjátékosról van szó, aki a műfaj múlt századi klasszikus darabjaival próbál sikert aratni, de rá kell jönnie, napjainkban, a film, tévé, rádió korában - ez lehetetlen. Ezért elindul egy modern nagyvárosba, de a film nyitva hagyja a végső megoldás útját. A Fariaho külön értéke Franciszek Pieczka, a neves lengyel színész csodálatos játéka, mellyel a hivatásos zsűri legjobb férfi színésznek járó díját is elnyerte. Érdekes, olykor kísérleti film-elemekkel átszőtt műnek bizonyult A léghajó, melynek főhőse egy feltaláló. Új típusú léghajó-terve iránt a 30-as, 40-es évek minden hatalma érdeklődik, a prototípus azonban nem készül el - a történelem és emberünk megszállottsága mindig közbeszól. Az olykor rajzfilm-elemekkel, kombinált felvételekkel tarkított mű egyben a „német sors“ jelképe is szeretne lenni, e kísérlet azonban sikertelen marad. Ritka műfajt képviselt a Zille és én - a zenés filmet. Ez a szocialista filmgyártásokban csak el-elvétve egzisztáló műfaj ezúttal jelentős művel gazdagodott. Heinrich Zille (1858-1929), a berlini proletárnegyedek életének neves ábrázolója, a „német Toulouse Lautrec“ jelzőt is kapta egyes művészettörténetekben - egyébként nem alaptalanul. Az eleinte csak érdekes emberi arcokra vadászó grafikus és festő, a megértés vágyától vezetve, állandó ,,miért“-jei közepette a századforduló munkásmozgalmáig, majd annak jelentős aktivistája lett. A romantikus zenés film nagyszerű arcokat, derűs és tragikus epizódokat elevenít meg az egykori Berlin életéből, és bár meglehetősen szabadon kezeli Zille életének eseményeit, fel tudja idézni a nagyszerű művész alakját, segít megértetni szellemiségét, emberségét. Kedves vígjáték a Bocsánat, nézi a focit? - egy bérház néhány családjának rövidke epizódjai az 1982-es labdarúgó-világbajnokság egy kilencvenperces meccsének közvetítése közben. A kalandfilmek szerelmesei pedig a versenyprogramban a DEFA tizedik indiánfilmjét, A nyomkeresőt láthatták. Két film váltotta ki a legnagyobb vitát. Az egyik Rolf Hochhuth Orvosnők című drámája nyomán készült, részben Budapesten, Horst Seemann rendezésében NDK-NSZK-svájci-svéd koprodukcióban. Máig ez az NDK filmforgalmazásának egyik legnagyobb sikere: négy hónap alatt több mint egymillióan látták. A filmben minden megtalálható, ami a közönségsiker kelléke. Orvosi téma, egy félig ellenőrzött találmány, a „művér“ alkalmazása, annak drámai következményei, nagy gyógyszerkonszernek kíméletlen, gátlástalan konkurrenciaharca a betegek érdekeinek semmibevételével, különböző érzelmi, szakmai intrikák, a jó élet, a gazdagok világának képei és így tovább. Igazi profi film, remek színészekkel, minta nyugatnémet Judy Winter, továbbá Inge Keller, Rolf Hoppe, Michael Gwisdek, az NDK kiváló művészei, a lengyel Leon Niemczyk és mások. A jelenlevő kritikusok felületesnek, kiszámítottnak, túl kommersznek ítélték a művet. Vetítése és a díjkiosztás után heves szakmai vitát váltott ki. A másik vita-film a Hermann Kant hasonló című regénye nyomán készült Futásod véget ér, a hivatásos zsűritől nem kevesebb, mint hét díjat kapott. A fesztivál nagydíjával is jutalmazott mű alkotója, Frank Beyer, nemcsak a DEFA történetének, de az egész német filmelméletnek is egyik klasszikusa. Beyer - a prágai filmfőiskola (FAMU) egykori növendéke - eddigi legjobb filmjéhez kiváló főszereplőt talált a fiatal Sylvester Groth személyében (aki a legjobb fiatal színésznek járó díjat is megkapta) és a forgatókönyvíró, Wolfgang, Kohlhasse is remekelt (neki ítélték a legjobb forgatókönyvért járó díjat). A Futásod véget ér vitái nagyon pozitív kicsengésűek voltak. A fiatalok hálásak voltak, hogy szembesítette őket a második világháborús múlt bizonyos következményeivel, s ennek lereagálási, elviselési modelljeivel; az idősebb nemzedékek a film becsületes alapállását, objektivitását, rendkívüli meggyőző erejét dicsérték. Okkal, joggal. Az idei karl-marx-stadti találkozó a meglepetés filmfesztiválja volt. A DEFA játékfilmeseinek útkeresései érdekes témákon keresztül kiválóan elkészített filmekig és egy, klasszikus filmekkel vetekedő alkotáshoz vezettek, és ez a tény a legnagyobb ígéret a jövőre vonatkozóan: az NDK filmművészeitől ezentúl még érdekesebb filmeket várhatunk. FENYVES GYÖRGY ÚJ szú 14 1984 VI. 22. • Öze Lajos és Cserhalmi György az új Lugossy- filmben (Bartók István felvétele) Lugossy László új filmjéről
