Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-15 / 24. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1984. június 22. XVII. évfolyam 25. szám Ára 1 korona Egy-egy tanácskozás tartalmának, súlyának, leendő gyakorlati hasznának sokatmondó fokmérője többek között az atmoszféra, a hangulat Nos, a múlt héten lezajlott II. országos pedagóguskonferencián ez is, az is mindvégig friss és eleven volt, amit a tanácskozás szüneteiben ugyancsak lehetett tapasztalni. A Kultúrpalota csarnokaiban, tágas folyosóin kisebb-nagyobb csoportok alakultak és beszélték meg mindjárt az éppen elhangzott felszólalásokat, egyetértve vagy vitatkozva tételeikkel, vagy továbbgondolva azokat. Lépten-nyomon érezhette a magamfajta, „látszólag kívülálló“ újságíró is, hogy itt valóban társadalmunk egészének és benne az egyénnek a jelenét és jövőjét döntően meghatározó kérdésekről van szó. Eme jó hőmérsékletű légkör kialakulását segítette a magas szintű rendezés, mely kimondottan munkajellegü találkozók szervezésével is gondolt a tanácskozást megelőző napokra. A kerületek különvonatokon és különbuszokon érkező küldöttségeit az egyes prágai városkerületek képviselői, mint patronáló szervek, fogadták; másnap került sor az imént említett találkozókra, összesen harmincötre. A küldöttek, szekciókba csoportosulva, különböző fokú prágai oktatási-nevelési intézményeket, óvodákat, üzemi szakmunkásképzőket, egyetemi karokat látogattak meg, ahol hasznos tapasztalatokat szereztek. De adtak is át. Ez utóbbiak között volt Jarábikné Trúchly Gabriella dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) óvódaigazgató, akinek a saját tapasztalatokra épülő felszólalásait - például a bábjátszás jelentőségéről a gyermek érzelmiesztétikai nevelésében - élénk érdekődés kísérte. Ide tartozik még, a magas állami kitüntetések átadása; továbbá a konferencia résztvevői számára szervezett esténkénti változatos kulturális programok, melyeket szívesen emlegettek beszélötársaim, mint nagy élmények forrásait. A konferencia beszámolója és a több mint harminc felszólalás összességében átfogta oktatásügyünk valamennyi területét, amelyek IH aál I inUMERT- ilyenkor látja ámulva az ember - számukat tekintve szinte fölsorolha- tatlanok, és mindegyiken belül újabb és újabb területek vannak, sajátos igényekkel és feladatokkal, főként oktatási-nevelési rendszerünk átépítésének megkezdése óta. Az elmúlt időszakból nagyszerű eredmények egész sora emelődött ki a kongresszusi teremben, köztük a magyar tanítási nyelvű iskolákéi, amelyekről Onódy József galántai pedagógus számolt be. Ezeknek az eredményeknek külön megbecsülendő értéket ad, hogy áldozatos munkával és korántsem mindig és mindenütt könnyű feltételek között érte el őket a pedagógustársadalom, valamint az iskoláért felelős szervek. Persze, a konferenciát nem elsősorban a sikerek fölmondása végett hívták össze. - Értékelni akarjuk az oktatásügyre vonatkozó feladatok tejesítését, mérlegelni az időszerű problémákat, meg akarjuk vitatni, hogy a kővetkező években miként valósítsuk meg a csehszlovák oktatási-nevelési rendszer továbbfejlesztésének programját - hangzott a beszámolóban. E célnak csak tárgyilagos megközelítéssel, a helyzet alapos elemzésével, a féleredmények, a negatív előjelű tünetek és a kudarcok okainak a körültekintő föltárásával lehet megfelelni, amire e fórum - a problémák tisztázását és megoldását elősegítendő - inkább csak utalhatott, minthogy ilyen jellegű tanácskozáson nincs mód valamennyi kérdés részletes tárgyalására sem, legalábbis a többé-kevésbé megszabott terjedelmű felszólalásokban. Mindenesetre a közel háromezer küldöttet - akik két napra, egyik újságíró kollégám találó hasonlatával élve, hatalmas tantestületet alkottak - valamennyi olyan lényeges kérdés, megoldást sürgető gond fölvetésével vagy puszta érintésével késztette gondolkodásra és vitára a konferencia, amelyek hosszabb ideje foglalkoztatnak minden felelősen dolgozó pedagógust, a legkisebb óvodában és az egyetemen egyaránt. Egyebek között a tanulók túlterheltsége; a napközihálózat korszerűtlen volta; a tankönyvek zsúfoltsága; a pedagógusok erejének lekötése az eredeti küldetésüktől, az oktató-nevelő munkától távoli feladatokkal, ugyanígy az erkölcsi-anyagi megbecsülésük körül mutatkozó problémák; a szülö-óvoda-iskola közötti kapcsolat lazulása, a tanulóifjúság egy részének egészségtelen életvitele, az „annyit tanulok, amennyi elég, hogy megcsináljam a vizsgát“-féle szemlélet terjedése a főiskolai hallgatók körében; az elmélyült munkát gátló tényezők a felsőbb fokú oktatási intézményekben, amelyek közül jónéhány még mindig nem kapcsolódik be kellőképpen a tudományos-kutató tevékenységbe, részben strukturális okok, részben hiányos műszaki felszereltségük miatt. És sorolhatnánk tovább. Feladat, tennivaló tehát van bőven továbbra is. Teljesítésük azonban nem csak a pedagógusoktól függ. Hanem elsősorban az oktatásügyünket irányító szervektől, minden szinten. Ezért volt jó, hogy többek között a járási pártbizottságok és nernzeti bizottságok képviselői is ott voltak a tanácskozáson; tágabb összefüggésekben kaptak, illetve alkothattak képet oktatási rendszerünk jelen helyzetéről, a legidőszerűbb kérdésekről. Amelyek már önmagukban cselekvésre serkentők. A gyerekek jövőjéért, a nagyobb tudásukért és egészséges fejlődésükért, a társadalmi előrehaladásért felelősséget érző ember - legyen az gyakorló pedagógus, tanfelügyelő vagy szülő - nem lehet közömbös irántuk, és különösen nem lehetnek azok, akiknél a megoldás kulcsa. A korszerűsítő intézkedések, az új módszerek és feladatok, valamint a még ma is meglévő régi, ilyenképpen elsőként leküzdendő gondok közepette azonban csak akkor működik majd hatékonyan ez a kulcs, ha az elkötelezett, cselekvő magatartáshoz új, napjaink igényes követelményrendszeréhez igazodó szemlélet is társul. Ezt is sugallta a konferencia, melynek kisugárzó ereje, reméljük, eredményeket hozva növekedik tovább részvevőinek munkája révén- a mindennapokban. BODNÁR GYULA A II. országos pedagóguskonferencia alkalmából a Kiváló munkáért kitüntetést kapta többek között a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Gorkij utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, amelynek életéből Gyökeres György felvételei idéznek néhány mozzanatot.
