Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-15 / 24. szám
■■■■■ 3k eleget tegyen, lassúk le néhány felkapta a fejét, - Hopp, megvan! váratlan, lelkesi- volna rákérdezni, lagatartást látott lépkedett. »tról leemelt egy ;atlan nagyságú; sn is látszik, hogy i a dézsánál mo- csak kézzel, de il a pohár alját, az losszan, komóto- i>l s belülről is. gondos piszmo- odaszólt volna: Igesse - de csak íz - szólt az apa, felé emelte, s ki- . Most már meg- újtotta. fen csodálkozásait hinni a szenes másik pohár? apa. tsen ez? kővé meredve, után még mindig i került ez a po- ’ És miért? - dü- tdések. Ez a pofi ereklye, amely apáról fiúra. is ott állt előtte, ícsót, hogy a poem értette, még érdő tekintetét az végül a biztatás, végül a fiúból az f bólintott az apa. nem ihatok, erre rivilegizált joga! őrzi ezt a hagyottól már te vagy rai ez még? Meg i, olyan messziről Igokat? apa -, sokat töp- és régóta szeret- veled. De sosincs csak kapkodsz, alom se volt eddig ad, a hordó kicsú- ell vallanom, akár sgöregedtem. De i, minden tárgyon ztaság, a megér- I megöröznöd, ez ez, vagy kevés dód, már régóta vetésre, s hosszú at. Hosszú hegyi- leggyözést, érve- veszem tudomá- ntéztünk néhány yen benned él ez enned, fiam! ezt hallani, apám. tekintetük, s a fiú arat. U j páciensek jelentkeztek. Csak annyit tudtam róluk, hogy Olsonéknak hívják. Kérem, jöjjön azonnal, a lányom nagyon beteg. Mikor megérkeztem, az anya fogadott. Hatalmas termetű, nagyon ápolt külsejű asszony, aki ijedten és mentegetőzve csak annyit kérdezett: A doktor úrhoz van szerencsém? és máris beengedett. Hátra tessék orvos úr, bocsánat, de a konyhában tartjuk a beteget, mert ott meleg van. A lakás nagyon nyirkos. A gyerek felöltözve az apja ölében ült a konyhaasztal mellett. Az apa fel akart állni, de intettem neki, hogy ne zavartassa magát. Levettem a felöltőmet, és meg akartam ismerkedni a helyzettel. Észrevettem, hogy mindenki nagyon ideges, és bizalmatlanul, tetőtől talpig végigmustrálnak. Mint ilyen esetekben szokás, csak a legszükségesebbet közölték velem. Rajtam volt a sor, hogy mondjak valamit, hiszen ezért fizetnek három dollárt. A gyermek majd lenyelt hideg, merev tekintetével, arca kifejezéstelen maradt. Mozdulatlanul ült, és nyugodtnak látszott. Rendkívül vonzó teremtés, és látszólag erős, mint a vas. Arca kipirult, gyorsan szedte a lélegzetet, és megállapítottam, hogy magas láza lehet. Gyönyörű szőke, dús haj övezte arcát. Olyan volt, mint egyike azoknak a gyermekfotóknak, amelyek reklám céljából a vasárnapi újságokban gyakran megjelennek. Már három napja lázas, szólalt meg az apa, és nem tudjuk mitől. Feleségem már mindenféle háziszert kipróbált, de nem segített semmi. A környéken sok megbetegedés történt, jobbnak láttuk, ha orvos úr megvizsgálja, és megállapítja, mi a baj. Orvosi szokás szerint tapogatózni kezdtem. Fájt a gyerek torka? Nem, nem, a gyerek azt mondja, hogy nem fáj a torka. Fáj a torkod? kérdezte az anya a gyermektől. De a kislány arckifejezése nem változott, és szemét sem vette le rólam. Megnézte? kérdeztem az anyát. Megpróbáltam, de nem láttam semmit. Ugyanis az történt, hogy volt néhány diftériás megbetegedés abban az iskolában, ahová a gyerek egy hónapig járt, és mi természetesen arra gondoltunk, hogy hátha ő is elkapta. De nyíltan senki sem beszélt erről. Nos, mondtam, leghelyesebb, ha először megvizsgáljuk a gyereket. Minden szakmai módszeremet latba vetve rámosolyogtam a gyermekre, és mikor kérdésemre megmondta a nevét, így szóltam: Rajta Matildka, nyisd ki szépen a szád, hadd nézzem meg a torkodat. Nem mozdult. Gyerünk kicsikém, hízelegtem, csak legalább annyira nyisd ki a szád, hogy láthassam a torkodat. Nézz csak ide, mondtam, szélesre tárva mindkét kezemet, nincs semmi nálam, csak éppen annyira nyisd ki, hogy belenézhessek. Milyen barátságos ember! szólt közbe az anya. Látod, milyen kedves hozzád! Rajta hát! Fogadj szót neki, ne félj, nem fog bántani! Erre már haragosan csikorgattam a fogamat. Ha legalább azt ne mondták volna, hogy nem fog „bántani“ - talán valamit sikerült volna elérnem. De nem hagytam sem siettetni, sem zavartatni magam, hanem lassú és csendes rábeszéléssel ismét a gyerekhez közelítettem. Ahogy székemet egy kicsit közelebb toltam hozzá, hirtelen, mint egy macska, mindkét kezével ösztönösen a szemem után kapott, amit majdnem el is ért. Tény az, hogy szemüvegem nagy ívben lerepült az orromról, és néhány láb- nyira tőlem, a földre esett. Szerencsére nem tört össze. A szülők magukból kikelve, zavartan mentegetőztek. Te haszontalan kölyök! mondja az anyja, és jól megrázta a gyereket, nézd meg, mit tettél! Egy ilyen kedves ember. . . Az ég szerelmére, vágtam a szavukba, ne nevezzenek „kedves embernek“ előtte. Azért vagyok itt, hogy megvizsgáljam WILLIAM CARLOS WILLIAMS a torkát. Nincs kizárva, hogy difté- riája van, és abba bele is halhat. De ezt ő nem érti! Ide figyelj! - szóltam a gyermekhez - meg akarjuk nézni a torkodat. Elég nagy vagy ahhoz, hogy megérts engem. Kinyitod a szád, vagy nyissam ki erőszakkal? Meg sem mukkant. Még egy arcizma sem rándult. De a lélegzése meggyorsult. És elkezdődött a küzdelem. Meg kellett vizsgálnom a torkát saját érdekében. De elsősorban közöltem a szülőkkel, hogy ez tőlük függ. Elmagyaráztam a veszélyt, de azt is megmondtam, hogy nem ragaszkodom a vizsgálathoz, ha ők vállalják a felelősséget. Ha nem fogadsz szót az orvosnak, akkor kórházba kell menned, figyelmeztette a gyereket szigorúan az anyja. No lám! Nevetnem kellett. Végül is én már beleszerettem ebbe a vad kis kölyökbe, és a szülőket egyre kevésbé értékeltem. A bekövetkezendő küzdelemben ők egyre jobban kimerültek, és letörtek, míg a kislány őrült dühe mind magasabbra Bágott, és teljes erővel ellenem irányult. Az apa mindent megtett, de a lányáról volt szó, akinek viselkedését szégyellte, de viszolygott attól, hogy bántsa. Mindez azt idézte elő, hogy amikor már-már sikert értem el, ő engedett. És ilyenkor úgy éreztem, meg tudnám ölni. Annyira féltette a lányát a diftériá- tól, hogy mégis arra kért, folytassam a küzdelmes vizsgálatot, bár őt magát már az ájulás környékezte az izgalmaktól. Az anya pedig a hátunk mögött magánkívül a kezeit tördelte félelmében és aggodalmában. Ültesse az ölébe, parancsoltam az apának, és mindkét csuklóját fogja erősen. De ahogy megtette, a gyerek nagyot sikoltott. Ne tedd ezt, ez fáj. Ereszd el a kezemet! Mondom, hogy engedj el! Aztán hisztériásán sivítani kezdett. Hagyjátok abba, hagyjátok abba, hiszen megöltök! Doktor úr! szólalt meg az anya - kibírja ez a gyerek? Azonnal menj ki! szólt rá a férfi a feleségére. Azt akarod, hogy diftériában haljon meg? Kérem, tartsák a gyereket! Azután balkezemmel megfogtam a kislány kezét, és megpróbáltam a fából való nyelvkanalat a fogai közé préselni. A gyerek összeszorított foggal kétségbeesetten küzdött. De most már én is megvadultam, és méghozzá egy gyerekkel szemben! Próbáltam türtőztetni magam, de nem ment. Jól tudom, hogyan kell szakszerűen torkot vizsgálni. És mindent meg is tettem. Mikor végre sikerült a fakanalat a hátsó fogak közé préselni, és a kanál hegye a szájüreget elérte, a gyerek szája egy pillanatra kinyílt, de még mielőtt bármit is láthattam volna, száját összezárta, és a fakanalat zápfogai közé szorítva, mielőtt még kiránthattam volna, szilánkokká rágta össze. Kérem, adjanak egy közönséges kanalat, fordultam az anyához. Most már végig kell csinálnunk. A gyerek szája már vérzett. Megvágta a nyelvét, és vadul, hisztérikusan sikoltozott. Talán abba kellett volna hagynom az egészet, és egy óra múlva visszajönni! Nem kétséges, az lett volna helyes. De miután legalább két gyereket láttam hasonló esetekben hanyagságból meghalni, úgy éreztem, meg kell állapítanom a diagnózist most, vagy soha. Folytattam tehát a harcot. A legnagyobb baj az volt, hogy én is elvesztettem önuralmamat. Dühömben jól el tudtam volna verni a gyereket, és még élveztem is volna. így hát szinte örömmel indítottam újra támadást ellene. Az arcom tüzelt az izgalomtól. Ezt a haszontalan kölyköt meg kell óvni a saját butaságától, mondogattam magamban, másokat viszont tőle kell megvédenem. Ez társadalmi szükségesség. És tovább folytattam a küzdelmet. Egy utolsó megfontolatlan támadással sikerült úrrá lennem a gyerek nyakán és állkapcsán, és a súlyos ezüstkanál hátlapját a foga közé, majd le, egészen a torkáig szorítva - a gyerek száját felpeckelni. És az eredmény: mindkét mandula gennyes hártyával bevonva. Hősiesen küzdött az ellen, hogy titkát megtudjam. Legalább három napig rejtegette beteg torkát, és hazudott szüleinek csak azért, hogy a vizsgálatot elkerülhesse. Most aztán valóban dühbe gurult. Eddig csak védekezett, most azonban támadott. Minden áron ki akart szabadulni apja öléből, és nekem ugrani, mialatt a legyőzött- ség könnyei elhomályosították a szemét. PERTL ETELKA fordítása SZITÁSI FERENC Itt ahol búza, sárga kukorica, árpa és szóló terem, itt, ahol a halállal szomorkodott az éhség, s kaszafenés előtt apáink leborultak a földre, hogy megcsókolják a jövendő kenyér helyét, s tokmárryukban a kasZakő jobbra-balra dóit... Itt, ahol a házak összkomfortos várak, s a levegőben galambok szárnya csattog, itt fedd fel az arcod. Itt, hol libapásztor voltál, ahol az erdő szilfáiból épült fel benned az oltár, ahol a csépió dobjába estél, polyvás csűrben a lányok szoknyája alá lestél, s örökre megérezted, ml a béke és a munka, itt nézz magaddal farkasszemet! S ha zápor veri Is itt az arcod, itt felszárftja rajta a szél az esőcseppeket. Kötényébe szedte Este kötényébe szedte a csillagokat, hogy legyen világosság a konyhában... Akkor korán köszöntött ránk a nyár. Katáng-kék szeme csak hunyorgott, nem tudta elviselni a tíz-gyermekes sorsot, de azért mindig dalolt. Mintha hallottam volna néha bölcsó-öle nyikorgását... MÁZIK ISTVÁN Tavasz Szinte fáj ez a vidék, annyira lusta, meghunyászkodik az ég, e lompos kutya, elnyúlik a porban, nyelve a földre lóg, ha beszélni tudna, szólna-e biztatót? Nagyokat hunyorog az ég, nyaldossa kicsinyét: a tájat, hasa alatt vak kölyköket melenget: halmokat, dombot, fákat, s azok csak mocorognak, híznak, nőnek a csöndtől, szemük kinyílik, fű, fa virág kizöldül. ek vezettek. Közöttük rezzenetlenül feszült a függöny. Marin sűrű, nagyon zöld fű benyitott, öblös karosszékek álltak egy ült a kerítés tövében kicsi kerek asztal körül és egy hatalmas A faragott komódot vastag fekete márványlap fedte, rajta virágos porcelán mosdótál és egy porcelán kancsó. ^ im TÉkVKíf $ ába. Olyan volt, mint jtval készült komoly •ke ajtó nyílt, az üveg >an, a benti csendben ágy mellett. Támlája magasan támaszkodott a falnak. Balinkó életében nem látott ekkora ágyat. Fölötte fekete, lakkozott ovális keretben egy asszony barna fényképe. A mennyezetről fémszálas zsinóron tejüveges petróleumlámpa függött. Alatta állt Marin, s a barna fényképet nézte.- Az asszony - mondta. Az asszony barna ruhában, barna hajjal, barna szemmel nézett a fényképezőgép lencséjébe.- Egy vasam sincs - mondta Balinko, amikor még egyszer az ágyra tekintett. Martin kitárta az ablakot, kicsi fekete bogarak hullottak szárazon a szürke párkányra. A körbefutó tornác alatt málnabokrok sötétlettek, fölöttük, szilvafák lombja között, hamvas szilva színével a Gutin, a Kakastaréj. Később megvacsoráztak. Csirkepaprikás volt galuskával, kovászos uborkával. Balinko kapott egy bögre tejet is, amit bevitt magával, és letette az ablak párkányára. Marin az ágy előtt állt.- Az asszony ágya - suttogta. Aztán leemelte a zöld ágytakarót, kiemelte és fölrázta a súlyos ágyneműt. Balinkó lefekhetett. Az ágyból, a nyitott ablakon keresztül jól látszott a Gutin mögött villámló ég, de a dörgés még nem hatolt el idáig. Az Iza a kert végében folydogált, susogása ott rekedt a lombok boltja alatt, és megöblö- södött.- Az asszony szobájában aludt - mondta reggel Marin. Füstölt sonka volt a reggeli, tojás és egy bögre tej. Balinkó kihozta a zsákját az asszony szobájából.- Marin vagyok - mondta Marin, amikor a kapuban szorongatni kezdték egymás kezét. - Marinnak hívnak, hogy el ne felejtse.- Balinkó - mondta Balinkó, hogy őt is el ne felejtsék, ha visszatérne még egyszer ide, megtudni, miféle asszonyé lehetett ez a Marin, miféle asszonyé ez a hatalmas ágy, amiből kilátás nyílik a villámló égre, és ő nehezedő szemhéjjal várja a sötét szilvafák mögül a távoli morajlást.
