Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-15 / 24. szám

Vasárnap 1984. június 17. A NAP kel - Kelet-Szlová- kla: 4.33, nyugszik 20.39 Közép-Szlovákia: 4.40, nyugszik 20.46 Nyugat-Szlovákia: 4.46, nyugszik 20.52 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 23.57, nyugszik 7.54 Közép-Szlovákia 0.04, nyugszik 8.01 Nyugat-Szlovákia: 0.10, nyugszik 8.07 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük LAURA, ALIDA és ADOLF nevű kedves olvasóinkat • 1924-ben ezen a napon kezdődött meg Moszkvában a KOMMUNISTA INTERNA- CIONÁLÉ V. kongresszusa. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A VILÁG A KÖVETKEZŐ ÉVSZÁZAD KÜSZÖBÉN Vilém Novy írása ERŐMŰÉPÍTŐK Fülöp Imre riportja CÉL: A TERMÉS­HOZAMOK ÁL­LANDÓSÍTÁSA ÉS NÖVELÉSE Bállá József írása SZELLEM A HÁZBAN Zolczer János riportja HÉTKÖZNAPI VALLOMÁS Szabó G. László írása RÁDUPLÁZTAK Németh János riportja A VARÁZSHE­GEDŰ Valentyin Katajev novellája SORAIKAT FIATALÍTVA Cs. Molnár László cikke Az érsekújvári (Nővé Zámky) Tesla üzem dolgozói hazánkban egyedül gyártják a gépkocsik reflektor égőit és fényindikátorait. Ezenkívül mintegy 150 fajta kisméretű és díszégót gyárta­nak. A napokban helyezték próba­üzembe a Lám in új lengyel gépsort, amely a gépkocsik égóit készíti. A fenti képen: Magda Lukáöová az új lengyel gépsort ellenőrzi, a jobb oldali képen: Anna Chovancová a késztermékeket csomagolja. (Stefan Petráé felvételei - ŐSTK) A KGST-tagországok nemzetközi szocialista munkamegosztási rend­szerébe nagy mértékben bekapcsolódik a Skoda konszern is, amely a ko­hászati és nehézgépipari ágazaton belül a legna­gyobb termelési-gazda­sági egység. Harminc nemzetközi szervezettel folytat kétoldalú együtt­működést, s a KGST több bizottságának és szekci­ójának tevékenységébe kapcsolódik be. A fel­vételen (balról): Zdenék Smísek mérnök, V. S. Ljenkov, A. Afrot, Jaros- lav Lerach mérnök, az előtérben Petr Eberle és Jiri Pangrác a WER 440- es blokkon végzett rönt­genvizsgálatok eredmé­nyeit értékeli. (Felvétel: ŐTK - Jiri Vlach) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A kitűzött célok elérésének, az életszínvo­nal megtartásának és javításának, valamint a társadalom előrehaladásának meghatározó feltétele a gazdaság intenzifikálásával, a munka hatékonyságának növelésével és minőségének javításával kapcsolatban kitű­zött stratégiai feladat következetes teljesí­tése. Örülünk annak, hogy e kulcsfeladat meg­valósítása terén főleg az elmúlt évben több pozitív eredmény született. A gyakorlat tehát egyértelműen alátámasztja, hogy a kitűzött irányvonal helyes, s e téren képesek va­gyunk haladást elérni. Egyúttal azonban tu­datosítjuk, hogy az eddig elért eredmények nem felelnek meg szükségleteinknek és le­hetőségeinknek. Ezzel kapcsolatban ismételten hangsú­lyozni kell, hogy bennünket Szlovákiában aggasztania kell annak, hogy eddig kicsi az első osztályú és műszakilag progresszív ter­mékek részaránya. Kategorikus korparancs, hogy ezen a helyzeten gyorsan javítsunk, és- amint erre az SZLKP legutóbbi kongresz- szusa felhívott bennünket - megsokszoroz­zuk a minőségi és műszakilag progresszív termékek arányát. Ez, tisztelt barátaim, a szó szoros értelmében nemzeti feladat, további haladásunk feltétele. Ezért e téren mindenütt szigorú kritériumokat kell érvényesítenünk, fokoznunk kell az igényességet és fel kell számolnunk a hanyagságot, sót gyakran fe­lelőtlenséget. Meggyőződésünk, hogy az ifjúságnak nagy felelősséget kell vállalnia a minőség lényeges javításáért és a hatékonyság növe­léséért. Ez létérdeke, mert jobban akar élni, nagyobb mértékben akarja kielégíteni érdek­lődését és szükségleteit, felkészült erre mű­veltségével és képzettségével. S azért is,4 mert éppen az ifjúságra hárul az a történelmi szerep, hogy a társadalmat magasabb fejlett­ségi szintre emelje. Igen, elvtársak, kívána­tos, hogy öntudatosan, céltudatosan és oda­adással töltsék be ezt a szerepet. A jó minő­ségért és a hatékonyságért vívott harcban, csak a látszólag hétköznapi, mindennapi fel­adatok teljesítésével - a gyárban a tervezés­ben, a konstruktőri irodában, a tudomány területén és minden egyéb munkahelyen- láthatjuk, teremthetjük meg és hozhatjuk közelebb a jövőt. Ehhez persze meg kell küzdeni a tehetet­lenséggel, és le kell küzdeni a gondolkodás­ban és a cselekvésben megnyilvánuló kon­zervativizmust, állandóan művelődni kell, utat kell törni az új, haladó dolgok irányában, meg kell változtatni a világot és önmagunkat. Bizonyára nem könnyű ez, hiszen a haladó mindig harcolni kénytelen a régivel, az el­avulttal. És minden fiatal nemzedék, amely jelentős és nagy célokat tudott kitűzni, min­dig úttörő, merész és bátor volt. (Jozef Lenárt elvtársnak a CSKP érde­mes tagjai és a SZISZ-tagok találkozóján elhangzott beszédéből) K özéptermetű, szűkszavú ember. Pedig a Poh- ronská Polhora-i Stefan Pe- niak nyugdíjas, tartalékos őr­nagy életéről sokat lehetne be­szélni. Mint minden környék­beli ember, amint elbírta a fej­szét, favágó lett. Már suhanc korában felnőttként kellett dol­goznia, hiszen odahaza a csa­ládban rajta kívül még három gyerek volt. Az évek múlásával megnőtt, megizmosodott, csakhogy ekkorra kézhez kapta a katonai behívóját. Szomorú szívvel hagyta ott a szülőfalu­ját, nem a kemény szolgálattól félt, hanem attól tartott, hogy kiviszik a keleti frontra.- Egyéves katonai szolgálat után, 1943-ban bekövetkezett amitől féltem - mondja. - A tar­talékhadosztálynál teljesítet­tem szolgálatot. Többen már ekkor megegyeztünk abban, hogy az első alkalommal átél­tünk a szovjet csapatokhoz. Tervünket sokáig nem tudtuk megvalósítani. A húsvéti ünnepek közeled­tek, amikor egy ellentámadás során az ő ütegüket is bevetet­ték. A legénység lefegyverezte a fasiszta tiszteket, s átálltak a szovjet csapatokhoz. A piros csillagos katonák kemény kéz­szorítással fogadták őket. Mindez 1944. április 10-én tör­tént, húsvét vasárnapján. Né­hány napig a szlovák katonák őrizték a német foglyokat, majd végre elérkezett az a nap is, amire annyit vártak, a Szovjet­unióban megalakult csehszlo­vák katonai egységhez vezé­nyelték őket. . -A hadtest harmadik dan- dárához kerültem - folytatja. - Miután elvégeztem az altiszti tanfolyamot, örvezetői rangban lövegparancsnok lettem. Szor­galmasan, fáradságot nem is­merve készültünk a harcra, ar­ra, hogy hazánkból végre kiűz­zük a fasisztákat. A hadtest újságából tudtuk, hogy odaha­za terebélyesedik a partizán- mozgalom. így hát nagyon meg­örültünk annak, hogy egysé­günket harcképessé nyilvání­tották. Július végén megindul­tunk nyugat felé. Szambor vá­roska közelében jártunk, ami­kor sikerült fogni a Banská Bystrica-i adóállomást, s meg­tudtuk, kitört a Szlovák Nem­zeti Felkelés. Szerettek volna mielőbb ta­lálkozni a felkelőkkel, de a Kár­pátokon csak nehéz harc árán tudtak túljutni. Kroszno Wro­canka után végre Vyány Ko- márniknál hazai földön foglal­tak tüzelöállást. Keményen áll­ta a sarat. Liptovsky Mikulás térségében Konská települé­sen megsebesült, de néhány nap múlva már újra szolgálat­tételre jelentkezett. Kroméríz térségében érte meg a háború végét.- Kiképző altiszt lettem. A bevonult tiszteket és tiszthe­lyetteseket tanítottam meg a szovjet haditechnika kezelé­sére - emlékszik vissza, majd így folytatja. - Szeptember vé­gén érkeztem meg a breznói helyőrségbe. Huszonnyolc nap szabadságot kaptam. Stefan Peniak, szakszveze- tö azonban ezután sem szerelt le. Azt mondták, hogy szükség van rá a néphadseregben. A szabadság letöltése után őr­mesteri rangban megkezdte hivatásos katonai pályafutását. Elvégezte a tízhónapos tiszti tanfolyamot, alhadnagy, had­nagy, majd főhadnagy lett, a tüzérosztály törzsfönöke. Századosi rangban volt, ami­kor 1955-ben saját kérelmére leszerelt. Az államvasutaknál állt munkába.- Onnét mentem nyugdíjba is. Mint vonatvezető kiérde­meltem a munkatársaim bizal­mát, a háborús kitüntetések mellé megkaptam az ágazat példás dolgozójának jelvényét. Ott vettek fel a párttagok sorá­ba - ismerteti áetútjáriáfc to­vábbi állomásait. - Három éve, hogy nyugdíjas lettem. Ma sem ül ölbe tett kézzel. Nemcsak a környék iskoláit lá­togatja, hogy gazdag életútjá- ról, az egykori harcokról be­széljen a gyerekeknek, hanem évek óta a helyi nemzeti bizott­ság képviselője, a közrendé­szeti szakbizottság elnöke. Minden társadalmi munkából aktívan kiveszi a részét. A bé­kés építő munkában is helytáll, éppúgy mint a fasizmus elleni harcban. NÉMETH JÁNOS TUDTA HOL A HELYE ÚJ szó 2 1984. VI. 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom