Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-08 / 23. szám

KULCSÁR FERENC Bolondos mese Ha gyerekkoromban a fel­nőttek megkérdezték tőlem, hogy no gyerek, mi leszel, ha nagy leszel, nevethettek ki százszor, ezerszer is, én min­dig azt feleltem, hogy ember. S most látom csak, hogy nem is füllentettem olyan igen nagyot, mert ma már valóban egy harminchárom éves ember vagyok. A fülem akkora, amekkora, s a hajam sem feketébb, mint amilyen sötét. És a kezem? Hát az is pon­tosan olyan hosszú, hogy hosszabb is lehetne, ha nem lenne rövidebb, s a lábammal sincs semmi baj: ha előre lé­pek, hát előre, s ha hátra lé­pek, akkor folyton hátra megyek. De elkalandoztam kissé, in­kább folytatom ott, ahol abba sem hagytam. Szóval, inár ember vagyok, s az eszem tokja telis-tele van mindenféle limlommal. Ezeket szoktam szorgalmasan ren­dezgetni, amikor a fülem botjá­ra támaszkodva kisétálok a kö­zeli erdőbe, pihenni, madárdalt hallgatni. A friss levegőn elég hamar megéhezem, ilyenkor térdem kalácsát megszegem, s jóízűen eszegetem. Amikor már jóllaktam, megmászom hátam gerincét, s onnan gyö­nyörködöm az elém terülő táj­ban. Általában este tájban érek haza, kulcscsontommal kinyi­tom lakásom ajtaját, megva- csorázom; estére már nem kell sokat ennem, hát csak a váll- perecemből szoktam csipeget­ni. Azután lefekszem, s a sö­tétben a körmöm holdjánál ál­modozom, míg el nem nyom az álom. S ezt a mesét álmomban kitalálom: _____........íi..—Ti_~.__ Az az arról van szó, kedves gyerekek, hogy az alábbi mese vége szőrén-szálán eltűnt. Anélkül meg, ugye, nem mese a mese. Benneteket kérünk hát, írjátok meg a történet végét - 15-20 sorban. A három legjobb, légötletesebb munkát - megoldást - közöljük és honoráljuk. CSICSAY ALAJOS Szomorka királykisasszony Szerencsés királynak minden sikerült, amit csak kigondolt. Ezért is hívták őt Szerencsésnek. Vidám kedvű ember volt, s szerette volna, hogy népe is olyan legyen, mint 6. Tudták ezt a miniszterek, s megparancsolták a népnek, hogy az országban mindenki reggeltől estig mosolyogjon. Aki e parancsnak nem tett eleget, börtönbe zárták. Egyvalaki kivételével, aki pedig nem volt más, mint maga a királykisasz- szony. Hiába nevetett körülötte mindenki, ő csak bánkódott, búslakodott. El is nevezték öt ezért Szomorkának. Titokban mortyogtak, zsörtölődtek a tányérnyalók, hogy ez mégiscsak helytelen. Éppen a királylány bontja meg a rendet? Hát miből állna neki egy kicsit kacarászni? Hiszen mindene megvan. Hintája, lovai, aranyszörú báránykája... Addig töp- rengtek-tanakodtak, míg végül kisütötték, hogy a királylányt férjhez kellene adni. Rá is szedték az öreg Szerencsést, egyezzen bele a tervbe. Maga Kelekóty hoppmester hirdette ki az országban, hogy amelyik legény meg tudja nevettetni Szomorkát, az feleségül veheti őt, meg amint ez ilyenkor szokás, hozományként a király rátestálja fele királyságát. Hű! Másnap gyűlt ám a rengeteg léhütő a királyi udvarba. Bárók, grófok, hercegek, mind meg akarták kaparintani leg­alább a hatalom felét; Szomorkával nem sokat törődtek, gon­dolták, jó lesz ráadásnak.- No, lássam mit tudtok! - szólította fel őket Kelekóty. Még e szigorú szavakat is mosolyogva mondta, hiszen ó volt az első miniszter. Nem kis nehezére esett reggeltől estig vigyo­rogni, de azért jól csinálta. A pályázó legények sorba előálltak, s bemutatták tudomá­nyukat. Az egyik füstöt akart fogni lepkehálóval, de nem tetszett a móka Szomorkának. A másik mintha dudát fújna, élő bárányt nyeggetett a hóna alatt.- Előbb meg kell azt nyúzni, te hólyag! - kiáltott rá a király kacagva, s félszemmel a lányára sandított, vajon nevet-e már, de Szomorka bizony borús volt, akár az őszi ég.- Hát te mit tudsz? - fordult a hoppmester a következő úrfihoz.- Agyonütöm az árnyékomat, s én leszek az egyetlen ember ebben az országban, akinek nem lesz árnyéka.- Lássuk hát! - biztatta őt Kelekóty. A legény egy irdatlan légycsapóval püfölni kezdte maga mellett a földet, Szomorka bizony most sem nevetett.- Jaj, lányom, végy erőt magadon! - kérlelte lányát az öreg király. Ez a legény herceg is, mókás is, éppen hozzánk való. Ennél különbet úgysem találunk. Ám Szomorka csak a lábát lóbálta egykedvűen, az aranyló­cán és a fejét ingatta. Elszomorodott volna az udvari nép is, ha mer. De látták, hogy Kelekóty szüntelen bazsalyog, ők sem tehettek mást. Szerencsés király meg arra gondolt, hogy most már vége a nevének, oda a királyság. Mit ér az élet, ha Szomorka szomorú? S ekkor előállt egy fürge legény, aki nemigen illett a vetélke­dők közé. Nemcsak szerény öltözéke miatt, hanem mert - mily rettentő! - nem is mosolygott.- Hallja-e felség! Majd én megkacagtatom ezt a búslakodó leányt, de a trónról, ha megengedi, előre lemondok A király megütközött e merész szavakon, de aztán gon­dolta, tegye a fiú azt, amit jónak lát. Úgysem sikerül a próba neki sem. A MÉZ MINT GYÓGYSZER Időszámításunk előtt 3000 évvel Óegyiptom- ban a bor mellett a mézet is emlegetik, amely már ősidőktől fogva nemcsak élvezeti cikk, ha­nem gyógyszer is. De mitől édes a méz? Lássuk, mit tartalmaz. Negyven százalékban gyümölcs-, harmincban szőlöcukort, továbbá nagy mennyiségben ásvá­nyi sókat (kálium, nátrium, kalcium-mész, mag­nézium, foszfor). Kisebb mértékben van benne vas, réz, mangán, cink, de ezek az elemek így is csodákat müveinek szervezetünkben, éppen ennyire van szükségünk. Az egyes enzimek „hajtóanyagai“ ezek az elemek, a bonyolult anyagcsere-forgalmat segítik elő, ilyenképpen pedig a szervezet erősödését. A szölöcukor, melyet a mézben már készen kap a szervezet, energiaforrásunk. Egészséges embernek 1 del vérében 100 milligramm szólócukor van; cukor pedig összesen körülbelül 5 gramm. Egy méhecske naponta kétezer virágot láto­gat meg. A virág napfény nélkül nem tudna ékeskedni és nektárt „gyártani“. A méz magát a befogadott napfényt jelenti. így mint gyógyszer meggátolja a szervezetben a baktériumok el­szaporodását is és szabályozza az idegszálak működését (acetilcholin hatóanyag). Milyen jót tesz a mézes hársfatea vagy tej, ha torokgyulla­dásunk van például. Szinte érezzük gyógyító hatását. A méz kedvezően befolyásolja a felső légutak, a tüdő, a gyomor és a szív működését; és segít más betegségek gyógyításában is. Sok jó tulajdonsága miatt felmerül a kérdés, mennyit kell fogyasztani belőle. Nem sokat, nem kell túlzásba vinni. A kicsinyek napi adagja 30 gramm (2 evőkanálnyi), a 2-8 éveseké 50 gramm, a 8-12 éveseké 80 gramm. Az is fontos, hogy ne egyszerre vegyünk magunkhoz ilyen adagot, hanem többször kevesebbet és mindig egy-két órával evés után. Még egy fontos tudnivaló, ha a kanálról lenyaltuk a mézet, azt a kanalat ne tegyük vissza belé, mert erjedni kezdhet. Tárolására legalkalmasabb a sötét üveg és hűvös hely. Ha kristályosodik a méz, az nem jelenti azt, hogy rossz. Újból folyékonnyá tehetjük, ha felmelegít­jük 40 °C fokra. Vigyázat, magasabbra ne, mert megromlik, és nem válhat egészségünkre ez a természetes gyógyszer. Dr. NAGY GÉZA A kilencedik után KENDI MARIA 1? Szűk két héttel ezelőtt ért véget Dunaszerdahe- lyen (Dunajská Streda) a cseh­szlovákiai ma­gyar gyerekek - iskolások - nagy találkozója, kulturális seregszem­léje, a Dunamenti Tavasz. A Csal­lóközből, Mátyusföldröl, a Zobor- aljáról, az Ipoly mentéről, Gömör- ből, Kassa (Kosice) vidékéről, a Bodrogközből kilencedszer gyűl­tek össze több százan - verset, mesét mondani, báb- és színházi csoport tagjaként szerepelni. Ját- szani-vetélkedni. Akik ott voltunk, elmondhatjuk, élvezetes játék, nemes vetélkedő volt. A szereplők nemcsak maguk­nak szereztek örömet, hanem ugyanúgy a közönségnek, melyet a dunaszerdahelyi járás több isko­lájának tanulói is alkottak. Hazatérve bizonyára elmesél­ték és mesélik még ma is élmé­nyeiket, különösen azok, akik - tá­volabbi tájakról lévén - a fesztivál­tábor lakói is lehettek, és soha még nem volt részük hasonló él­ményekben. Táncházban táncol­hattak, tábortűz körül ugrándoz­hattak, zöld gyepen labdázhattak, győzelmeknek örvendezhettek. Mindnyájan megérdemelten ju­tottak felejthetetlen élményekhez, hiszen hónapokon át dolgoztak ta­nítóik, pionírvezetóik irányításá­val, akik, hisszük, jövőre is gyere­kek százait hozzák el a X. Duna- menti Tavaszra. (b) Altató Hóba mártott ujjal írom az orrodra: juj! Sötét pelyhekben havazik: ne pirulj! Az ég szemében - te szemedben szenderegnek csillagmadarak, szádon kipityegnek - nem horkolnak: csitt, pitty-palatty. Felhóhullámon lovagol a holdherceg hajnalig, titokban leszáll a tóra, fürdik egyet, korcsolyázik, vagy csak tükrészkedik? Manóvá változik, ki ne lesd! Ablakon át, függönyön át, hogy alszol-e, ő beles. Hajnalra, bárha kutya fagy harap, fészket raknak hajadba a tarka fénymadarak. Megcsipkedik a füledet: csip-csip, kócos, haragszol? Ha akarod, még ma, holnap, de legkésőbb holnapután áttetsző, ha úgy akarod, átlátszó napernyőt szirmoz föléd a nap, esernyőd kilencvenkilenc pöttyén csücsül esócsöpp száz, ha úgy tetszik, mind a száz az orrod hegyén hintáz: zsebkendőddel le ne töröld! Szélernyőd széle fodrozik, nem szakad, ha szélnek ereszted, elszelel.. . Be ne porold! Keress ejtőernyőt, lámpaernyót vagy kékes képernyőt. Domboldalon csipkeház hajladoz, levélfalú alagútban árny szalad: álmodban rejtőzz el, hogy megtaláljalak. Holdfénybe mártott ujjammal írom szemedre a legszebb álmokat. Csillagvirágernyő alatt ­kövek álma is megszakad ­jaj, fel ne riaszd, simogasd meg, fel ne riaszd szívem gyökérágán az örökéj-madarat. Mélyen aludj! GONDOLKODOM, TEHÁT. ,/vNA/v, KÉPREJTVÉNYEK ■ff 0L‘Ó­HÁNY ÉVES A FÉRFI? A képen egy férfit lát­tok, a rajzoló számokat is írt az alakjára. Állapítsá­tok meg ebből, hogy hány éves a képen látható férfi. MEGFEJTÉS A május 25-i számunkban közölt feladatok megfejtése: fent, áram, menyét, termet, hall, verem, őre, ing, torok, felment; Medvetánc, József Attila. Nyertesek: Lados Iván, Losonc (Luöenec); Zsittnyan Aurél és Péter, Komárom (Kománo); Bubics Annamária, Hidaskürt (Mostová); Mács Attila, Rimaszombat (Rimavská Sobota); Lancz Henrik, Fülek (Fil'akovo). ■ I ÚJ SZÚ 18 1984. VI. 8. WiiMli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom