Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-01 / 22. szám
I > JOZEF PAVLOVIŐ Macska mama elküldte kls- cicáit a boltba, hogy vegyenek tányérokat.- De mire lesznek nekünk a tányérok? - tűnődtek hazafelé mentükben a cicák.- A tányér arra való, hogy játsszunk vele - mondta a legjátékosabb cica, s már gurította is az egyiket lefelé a parton. A többiek követték. Azonban sokáig nem játszhattak, mert eleredt az eső.- A tányér arra való, hogy megvédjen az esőtől - mondta a leginkább elázott cica, és feje fölé emelte a tányért. Ugyanígy tettek a többiek. Amikor az árokhoz értek, éppen elállt az eső. De az árkon nem tudtak átmenni, tele volt vízzel.- A tányér csónakázásra ONDREJ SLIACKY Volt a falkában egy jól megtermett, erős farkas. Mivel bátor is volt, a társai oroszlánnak nevezték. A farkasnak azonban megártott a nagy dicsfény. Megszédült tőle és kivált társai közül.- Csak nem^alacsonyítom le magamat annyira, hogy beszédbe elegyedem velük. Különben is, mit mondhatnának nekem ezek - szólott. - Úgy ám, különb barátokat kell keresnem magamnak, lényemhez illőbbeket. És a büszke farkas az oroszlánok nyomába eredt, majd társult hozzájuk. Hogy nehogy elűzzék őt, nyájas volt, hízelgett nekik, majdhogynem a karmaikat csókolgatta. való - mondta a legkevésbé vizes cica és már szállt is be" a tányérba. A többiek is beszálltak. Hazaérkeznek a kiscicák, de a kapuban mérges pulyka áll.- A tányér arra való, hogy elkergessük vele, aki mérges - mondta a legbátrabb cica, és teljes erejéből dobolni kezdett rajta. Doboltak a többiek is. Megijedt a zajtól a pulyka és elszaladt. A legjobbkor érkeztek haza, asztalon volt már az ebéd. A lábasból kitűnő mártás illata áradt, olyané, amilyet csak az ő anyukájuk tud készíteni. Ezután nem volt szükség arra, hogy valaki is magyarázgassa a kiscicáknak, mire is valók a tányérok. Bodnár Gyula fordítása- Nagy bolond vagy te... - szólította meg őt egy napon a róka. Hanem a farkas, mint megannyi élőlény, ki a szilajságá- val tüntet a gyengébbek előtt, de az erősebbek társaságában meghunyászkodik, most is dölyfösködött:- Vigyázz a nyelvedre! Tán nem tudod, hogy az oroszlánnal tárgyalsz?!- Ha-ha-ha-ha! - kacagott a róka. - Méghogy oroszlánnal! Addig voltál csupán te oroszlán, barátom, amíg a saját fajtádhoz tartoztál! Az oroszlánok között bizony te csupán egy közönséges farkas vagy! Vajkai Miklós fordítása MINDEN TETTED NYOMOT HAGY MÁS EMBEREKBEN. NE FELEDD, HOGY EMBEREK VANNAK KÖRÜLÖTTED! Lodojdamba Mihályi Molnár László AZ ÓRA cseng bong zsong kong Quarz és Hong kong táncol perdül fordul kergül digi-digitális kicsi muzikális csivitel dudorász ciripel fuvoláz kacarász fütyürész elemes e zenész ha vidám muzsikál ha beteg sose jár de minő az idő: akkor is tovaszáll HABAKUKK Habakukk a kakukk a tetőn elaludt, de a ház leégett, Habakukk felébredt. Szerencsére éppen arra járt, s Habakukkra, a kakukkra egy macska rátalált. Kimentette ót, ne vesszen a lángba, s megette sületlen aznap vacsorára. Dénes György FIÚK A MOSÓTEKNÓBEN A patakban öreg palló hajlik a habba, cirmos tajték cirógatja.- Egy, kettő, hol a mosóteknő? Hahó, mesebeli hajó! Vitorlája édesanyánk szoknyája.- Hová hajóztok?- Afrikába.- Szép legények, sok ott a sáska! Puszták hosszán bömböl az oroszlán. A Nílusban krokodilus van.- A vadaktól nem félünk, bátya. Velünk van az édesanyánk szoknyája. Kedves Gyerekek, hallottuk több helyről, a nemzetközi gyermeknap alkal- mából kirándulásokat, különböző műsorokat szerveznek számotokra üzemek, iskolák, társadalmi szervezetek. Mi mást kívánhatnánk Nektek, mint amit általában ilyenkor szokás: érezzétek jól magatokat ezeken a rendezvényeken - ünnepnapotokon. És természetesen az év minden napján. Kívánjuk ezt - mondhatjuk, ugye: veletek együtt - a világ valamennyi gyermekének, különösen azoknak, akik számára bolygónk számos pontján nemhogy kirándulást nem szerveznek, de még táplálékuk sincs elegendő, sőt, rettegésben kell élniük, menekülniük szüleikkel gyilkos fegyverek elöl. Nekik címzett jókívánságaink között ezért az elsők egyike: a béke, amilyenben mi élünk és hisszük, hogy élni fogunk holnap is. (b) POSTALÁDÁNKBÓL RAJZVERSENY Lenin születésének évfordulója alkalmából a vágsellyei (Sal a) óvodák CSSZBSZ-szervezete az idén is megrendezte a hagyományos, kiállítással egybekötött rajzversenyt. Az öthatéves gyerekek ismert mesehősöket, családi, óvodai pillanatokat elevenítettek meg sokszínűén rajzaikon. A legjobb munkák szerzőit éremmel tüntette ki a zsűri; íme a névsoruk: Renata Cibriková, Tóth Szilvia, Zuzana Skublová, Baluska Tamás, Denisa Poláková, Hudák Dániel, Bronislav Krommel, Kellner Ingrid, Matusz Márió, Igor Uhlár, Milan Motovsky és Lovász Ilona. Viera Al’akSová A KISBOJTÁR A Stúrovói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és a művelődési otthon keretében alakult meg 1981-ben a Kisbojtár tánccsoport. Hégli Marianna óvodaigazgató vezetésével azóta számos szép sikert értek el, többek között a zselizi (Zeliezovce) országos népművészeti fesztiválon. Közben kéméndi (Kamenín) népviseleti ruhát kaptak a lányok, a fiúk parasztinget,'hozzáillő nadrágot és csizmát. A csoport állandó szereplője a különböző városi és járási rendezvényeknek, és jártak már Magyarországon is. Vezetőjük gondoskodik az utánpótlásról, amely a Fürjecske csoportban nevelkedik. Nagy öröm a Kisbojtár tagjai számára, hogy az idén részt vehetnek a gombaszögi ünnepségeken. Próbálnak is rendszeresen. Zátyik Júlia MAGYARÍTÁS Milyen idegen szók helyett ajánlhatta egy lelkes nyelvbarát ezeket a magyar megnevezéseket? Négy találat már sikeressé teszi a próbát! JEGYÖR KÉPSZÖNYEG LENGETÁNC HELYBŐLSZÁLLÓ HÍRFÉNYKÉPÉSZ VÍZKALITKA KORÁN REGGEL A cím összefügg a rejtvénnyel, de ez csak akkor derül ki, ha a felső sor betűit a vonalak mentén sorban lecsúsztatod a nyíllal jelzett négyzetekbe. Nos, mi a szó és mi az összefüggés? ép és korszerű iskolában kezdtem annak idején az iskolás életet. De kevesen tudtunk örülni a tágas tanteremnek, amíg a szeptemberi nap beragyogta az iskola körüli rétet. Mert egészen a rétre építették az iskolát, a falu szélére, távol minden zajtól, hogy a tanítás zavartalan legyen. Az addigi szabad élet után nehéz volt megszokni a fegyelmet. Nemegyszer előfordult, hogy az ablakon bámultam ki és egy szavát se hallottam a tanító néninek. Még azt sem, ha a nevemen szólított. Amikor a kertünkre bámultam, felelevenedett bennem az aratás élménye, ahogy a kombájn sorra vette a kerteket, s mindenkinek kicsépelte az árpáját, s a vászonponyvára szórt halomról találgattuk, hány zsákkal lesz: hattal, héttel... Ahogy így nézek kifelé az ablakon, egyszer csak mit látok? Anyám egy karóval a kezében fut végig a kerten, előtte meg a disznónk szedi szaporán a lábát. Rögtön felugrottam a pádból, s a tanító néni kérdését meg se várva, annyit mondtam:- Elszaladt a malacunk! Kacagott az egész osztály, miközben én a kertek felé mutattam. A tanító néni vissza akart tartani, mondván, beszól a kilencedikesekhez, küldjenek onnan egy-két ügyes fiút a szökevény után. Persze, engem akkor már nem lehetett megállítani, de a többieket sem. Hármasával szedtük a frissen betonozott lépcsőt, futottunk ki, a rét felé. A kilencedikesek pedig, akik mind nagyon ügyesnek gondolták magukat, szintén valamennyien kitódultak. Közben jöttek a szomszédos osztályokból is, mert óriási zajt csaptunk, s mindenhonnan néztek, mi történik. Mi meg, egyenesen felszólítottuk a többieket, hogy jöjjenek segíteni. Ekkor a tanítók szava már nem ért semmit, mert nem is lehetett hallani őket. Úgy rohantunk ki az iskolából, mintha égett volna. Mire a réten át folydogáló sekély, de széles patakhoz értünk, már éppen any- nyian voltunk, mint néhány nappal azelőtt, az iskola ünnepélyes átadásakor. Hogy rövidítsük az utat, nem a hídon mentünk át a túlsó oldalra, hanem belegázoltunk a bokáig érő vízbe. Az üldözött ekkor már felfelé kaptatott a dombon, az országút felé. Anyám megállt a híd korlátjánál, úgy találta, fölösleges tovább kergetni az állatot, ha már ennyi segítőtársa akadt. A nagyobb fiúk jóval előttünk jártak, de azért kitartóan futottunk mi is. Közben „Vissza, vissza!“ kiáltást hallottunk a hátunk mögött, de nem vettük figyelembe. A tanítók végül is lemondtak róla, hogy visszatartsák az elvadult gyereksereget. Elértük az országutat. Az éppen arra haladó autóknak természetesen meg kellett állniuk. S mikor megkérdezte valaki, hogy mi történik itt, szinte kórusban felelte a sok gyerek: - Elszaladt a malacunk! A malac pedig, leérve a dombról, már a másik patakot vette, s mivel egyre fáradtabb lett - akárcsak mi -, mind lassabban futott. A nagyobbak már-már a nyomában voltak, végül az erdő alatt sikerült is megfogniuk.- Hogy aztán hogyan került újra haza, arra már nem emlékszem. De azt tudom, hogy amikor megfogták, mi, a kicsik éppen a patakhoz értünk. Hogy le ne maradjunk a nagyok mögött, ebbe is belegázoltunk, s mivel már nem volt mit üldöznünk, hát össze-vissza futkároztunk a vízben. Egyesek el is estek, nyakig vizesek, sárosak lettek, a többiek csak térdig, derékig. Aztán lassan elindultunk visszafelé. Eszünkbe jutott, amit az iskolaigazgató beszélt a tanévnyitón a rendről, a tisztaságról. Mi természetesen papucsban vettük üldözőbe a megvadult állatot, de az iskolába már mezítláb se mehettünk volna be, hisz csöpögött rólunk a víz, a sár. Jó sokára érkeztünk vissza. Az egész tantestület az ajtóban állt, a szigorú igazgatóval az élen. Lassítottunk. Nem mertünk továbbmenni. Ekkor az igazgató, kezét a háta mögött összekulcsolva, előre lépett, s lassan közeledett felénk. Majd megállt előttünk s megkérdezte:- Megfogtátok?- Meg - felelték néhányan.- Akkor jól van - mondta, s kiválasztott vagy tíz gyereket a kevésbé sárosak közül, hogy azok hozzák ki a táskáinkat. Már úgyis dél felé járt az idő, és azt mindenki tudta, hogy itt mára befejeződött a tanítás. FIALA ILONA MEGFEJTÉS A május 18-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Verdi, 79. Nyertesek: Csenger Beáta, Kisöl- ved (Maié Ludince); Simonies Szilvia, Naszvad (Nesvady); Ambrus Mónika, Dunaszerdahely (Dunaj- ská Streda); Pásztor Dóra, Nagy- tárkány (Veiké Trakany); Belus- csák Gyula, Nagyida (Vel'ká Ida). / ÚJ SZÚ 18 1984. VI. 1.
