Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-01 / 22. szám

I > JOZEF PAVLOVIŐ Macska mama elküldte kls- cicáit a boltba, hogy vegyenek tányérokat.- De mire lesznek nekünk a tányérok? - tűnődtek hazafe­lé mentükben a cicák.- A tányér arra való, hogy játsszunk vele - mondta a leg­játékosabb cica, s már gurítot­ta is az egyiket lefelé a parton. A többiek követték. Azonban sokáig nem játsz­hattak, mert eleredt az eső.- A tányér arra való, hogy megvédjen az esőtől - mondta a leginkább elázott cica, és feje fölé emelte a tányért. Ugyanígy tettek a többiek. Amikor az árokhoz értek, éppen elállt az eső. De az árkon nem tudtak átmenni, tele volt vízzel.- A tányér csónakázásra ONDREJ SLIACKY Volt a falkában egy jól meg­termett, erős farkas. Mivel bátor is volt, a társai oroszlánnak nevezték. A far­kasnak azonban megártott a nagy dicsfény. Megszédült tőle és kivált társai közül.- Csak nem^alacsonyítom le magamat annyira, hogy be­szédbe elegyedem velük. Kü­lönben is, mit mondhatnának nekem ezek - szólott. - Úgy ám, különb barátokat kell ke­resnem magamnak, lényem­hez illőbbeket. És a büszke farkas az oroszlánok nyomába eredt, majd társult hozzájuk. Hogy nehogy elűzzék őt, nyájas volt, hízelgett nekik, majdhogynem a karmaikat csókolgatta. való - mondta a legkevésbé vizes cica és már szállt is be" a tányérba. A többiek is be­szálltak. Hazaérkeznek a kiscicák, de a kapuban mérges pulyka áll.- A tányér arra való, hogy elkergessük vele, aki mérges - mondta a legbátrabb cica, és teljes erejéből dobolni kezdett rajta. Doboltak a többiek is. Megijedt a zajtól a pulyka és elszaladt. A legjobbkor érkeztek haza, asztalon volt már az ebéd. A lábasból kitűnő mártás illata áradt, olyané, amilyet csak az ő anyukájuk tud készíteni. Ezután nem volt szükség arra, hogy valaki is magyarázgassa a kiscicáknak, mire is valók a tányérok. Bodnár Gyula fordítása- Nagy bolond vagy te... - szólította meg őt egy napon a róka. Hanem a farkas, mint meg­annyi élőlény, ki a szilajságá- val tüntet a gyengébbek előtt, de az erősebbek társaságában meghunyászkodik, most is dölyfösködött:- Vigyázz a nyelvedre! Tán nem tudod, hogy az oroszlán­nal tárgyalsz?!- Ha-ha-ha-ha! - kacagott a róka. - Méghogy oroszlán­nal! Addig voltál csupán te oroszlán, barátom, amíg a sa­ját fajtádhoz tartoztál! Az oroszlánok között bizony te csupán egy közönséges farkas vagy! Vajkai Miklós fordítása MINDEN TETTED NYOMOT HAGY MÁS EMBE­REKBEN. NE FELEDD, HOGY EMBEREK VAN­NAK KÖRÜLÖTTED! Lodojdamba Mihályi Molnár László AZ ÓRA cseng bong zsong kong Quarz és Hong kong táncol perdül fordul kergül digi-digitális kicsi muzikális csivitel dudorász ciripel fuvoláz kacarász fütyürész elemes e zenész ha vidám muzsikál ha beteg sose jár de minő az idő: akkor is tovaszáll HABAKUKK Habakukk a kakukk a tetőn elaludt, de a ház leégett, Habakukk felébredt. Szerencsére éppen arra járt, s Habakukkra, a kakukkra egy macska rátalált. Kimentette ót, ne vesszen a lángba, s megette sületlen aznap vacsorára. Dénes György FIÚK A MOSÓTEKNÓBEN A patakban öreg palló hajlik a habba, cirmos tajték cirógatja.- Egy, kettő, hol a mosóteknő? Hahó, mesebeli hajó! Vitorlája édesanyánk szoknyája.- Hová hajóztok?- Afrikába.- Szép legények, sok ott a sáska! Puszták hosszán bömböl az oroszlán. A Nílusban krokodilus van.- A vadaktól nem félünk, bátya. Velünk van az édesanyánk szoknyája. Kedves Gyerekek, hallottuk több helyről, a nemzetközi gyermeknap alkal- mából kirándulásokat, különböző műsorokat szervez­nek számotokra üzemek, iskolák, társadalmi szerveze­tek. Mi mást kívánhatnánk Nektek, mint amit általában ilyenkor szokás: érezzétek jól magatokat ezeken a ren­dezvényeken - ünnepnapotokon. És természetesen az év minden napján. Kívánjuk ezt - mondhatjuk, ugye: veletek együtt - a világ valamennyi gyermekének, különösen azok­nak, akik számára bolygónk számos pontján nemhogy kirándulást nem szerveznek, de még táplálékuk sincs elegendő, sőt, rettegésben kell élniük, menekülniük szüleikkel gyilkos fegyverek elöl. Nekik címzett jókí­vánságaink között ezért az elsők egyike: a béke, amilyenben mi élünk és hisszük, hogy élni fogunk holnap is. (b) POSTALÁDÁNKBÓL RAJZVERSENY Lenin születésének évfordulója alkalmából a vágsellyei (Sal a) óvodák CSSZBSZ-szervezete az idén is megrendezte a hagyományos, kiállítással egybekötött rajzversenyt. Az öt­hatéves gyerekek ismert mesehősöket, családi, óvodai pilla­natokat elevenítettek meg sokszínűén rajzaikon. A legjobb munkák szerzőit éremmel tüntette ki a zsűri; íme a névsoruk: Renata Cibriková, Tóth Szilvia, Zuzana Skublová, Baluska Tamás, Denisa Poláková, Hudák Dániel, Bronislav Krommel, Kellner Ingrid, Matusz Márió, Igor Uhlár, Milan Motovsky és Lovász Ilona. Viera Al’akSová A KISBOJTÁR A Stúrovói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és a művelő­dési otthon keretében alakult meg 1981-ben a Kisbojtár tánccsoport. Hégli Marianna óvodaigazgató vezetésével azóta számos szép sikert értek el, többek között a zselizi (Zeliezovce) országos népművészeti fesztiválon. Közben kéméndi (Kamenín) népviseleti ruhát kaptak a lányok, a fiúk parasztinget,'hozzáillő nadrágot és csizmát. A csoport állandó szereplője a különböző városi és járási rendezvényeknek, és jártak már Magyarországon is. Vezető­jük gondoskodik az utánpótlásról, amely a Fürjecske csoport­ban nevelkedik. Nagy öröm a Kisbojtár tagjai számára, hogy az idén részt vehetnek a gombaszögi ünnepségeken. Próbál­nak is rendszeresen. Zátyik Júlia MAGYARÍTÁS Milyen idegen szók helyett ajánlhatta egy lelkes nyelvbarát ezeket a magyar megnevezéseket? Négy találat már sike­ressé teszi a próbát! JEGYÖR KÉPSZÖNYEG LENGETÁNC HELYBŐLSZÁLLÓ HÍRFÉNYKÉPÉSZ VÍZKALITKA KORÁN REGGEL A cím összefügg a rejtvénnyel, de ez csak akkor derül ki, ha a felső sor betűit a vonalak mentén sorban lecsúsztatod a nyíllal jelzett négyzetekbe. Nos, mi a szó és mi az összefüggés? ép és korszerű iskolában kezd­tem annak idején az iskolás életet. De kevesen tudtunk örülni a tágas tanteremnek, amíg a szeptemberi nap beragyogta az iskola körüli rétet. Mert egészen a rétre építették az iskolát, a falu szélére, távol minden zajtól, hogy a taní­tás zavartalan legyen. Az addigi szabad élet után nehéz volt megszokni a fegyelmet. Nemegyszer elő­fordult, hogy az ablakon bámultam ki és egy szavát se hallottam a tanító néninek. Még azt sem, ha a nevemen szólított. Amikor a kertünkre bámultam, feleleve­nedett bennem az aratás élménye, ahogy a kombájn sorra vette a kerteket, s min­denkinek kicsépelte az árpáját, s a vá­szonponyvára szórt halomról találgattuk, hány zsákkal lesz: hattal, héttel... Ahogy így nézek kifelé az ablakon, egyszer csak mit látok? Anyám egy karó­val a kezében fut végig a kerten, előtte meg a disznónk szedi szaporán a lábát. Rögtön felugrottam a pádból, s a tanító néni kérdését meg se várva, annyit mondtam:- Elszaladt a malacunk! Kacagott az egész osztály, miközben én a kertek felé mutattam. A tanító néni vissza akart tartani, mondván, beszól a kilencedikesekhez, küldjenek onnan egy-két ügyes fiút a szökevény után. Persze, engem akkor már nem lehetett megállítani, de a többieket sem. Hárma­sával szedtük a frissen betonozott lép­csőt, futottunk ki, a rét felé. A kilencedike­sek pedig, akik mind nagyon ügyesnek gondolták magukat, szintén valamennyi­en kitódultak. Közben jöttek a szomszé­dos osztályokból is, mert óriási zajt csap­tunk, s mindenhonnan néztek, mi törté­nik. Mi meg, egyenesen felszólítottuk a többieket, hogy jöjjenek segíteni. Ekkor a tanítók szava már nem ért semmit, mert nem is lehetett hallani őket. Úgy rohan­tunk ki az iskolából, mintha égett volna. Mire a réten át folydogáló sekély, de széles patakhoz értünk, már éppen any- nyian voltunk, mint néhány nappal aze­lőtt, az iskola ünnepélyes átadásakor. Hogy rövidítsük az utat, nem a hídon mentünk át a túlsó oldalra, hanem bele­gázoltunk a bokáig érő vízbe. Az üldözött ekkor már felfelé kaptatott a dombon, az országút felé. Anyám megállt a híd kor­látjánál, úgy találta, fölösleges tovább kergetni az állatot, ha már ennyi segítő­társa akadt. A nagyobb fiúk jóval előttünk jártak, de azért kitartóan futottunk mi is. Közben „Vissza, vissza!“ kiáltást hallottunk a há­tunk mögött, de nem vettük figyelembe. A tanítók végül is lemondtak róla, hogy visszatartsák az elvadult gyereksereget. Elértük az országutat. Az éppen arra haladó autóknak természetesen meg kel­lett állniuk. S mikor megkérdezte valaki, hogy mi történik itt, szinte kórusban felel­te a sok gyerek: - Elszaladt a malacunk! A malac pedig, leérve a dombról, már a másik patakot vette, s mivel egyre fáradtabb lett - akárcsak mi -, mind lassabban futott. A nagyobbak már-már a nyomában voltak, végül az erdő alatt sikerült is megfogniuk.- Hogy aztán hogyan került újra haza, arra már nem emlékszem. De azt tudom, hogy amikor megfogták, mi, a kicsik ép­pen a patakhoz értünk. Hogy le ne ma­radjunk a nagyok mögött, ebbe is belegá­zoltunk, s mivel már nem volt mit üldöz­nünk, hát össze-vissza futkároztunk a vízben. Egyesek el is estek, nyakig vizesek, sárosak lettek, a többiek csak térdig, derékig. Aztán lassan elindultunk visszafelé. Eszünkbe jutott, amit az iskolaigazgató beszélt a tanévnyitón a rendről, a tiszta­ságról. Mi természetesen papucsban vet­tük üldözőbe a megvadult állatot, de az iskolába már mezítláb se mehettünk vol­na be, hisz csöpögött rólunk a víz, a sár. Jó sokára érkeztünk vissza. Az egész tantestület az ajtóban állt, a szigorú igaz­gatóval az élen. Lassítottunk. Nem mer­tünk továbbmenni. Ekkor az igazgató, kezét a háta mögött összekulcsolva, elő­re lépett, s lassan közeledett felénk. Majd megállt előttünk s megkérdezte:- Megfogtátok?- Meg - felelték néhányan.- Akkor jól van - mondta, s kiválasztott vagy tíz gyereket a kevésbé sárosak közül, hogy azok hozzák ki a táskáinkat. Már úgyis dél felé járt az idő, és azt mindenki tudta, hogy itt mára befejező­dött a tanítás. FIALA ILONA MEGFEJTÉS A május 18-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Verdi, 79. Nyertesek: Csenger Beáta, Kisöl- ved (Maié Ludince); Simonies Szil­via, Naszvad (Nesvady); Ambrus Mónika, Dunaszerdahely (Dunaj- ská Streda); Pásztor Dóra, Nagy- tárkány (Veiké Trakany); Belus- csák Gyula, Nagyida (Vel'ká Ida). / ÚJ SZÚ 18 1984. VI. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom