Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-01 / 22. szám

ÚJ szú 9 1984. VI. 1. A tanzászlóalj körletében nagy a csend. Tanítási időben minden hall­gató a tanteremben ül. A negyedike­sek, akikhez látogatóba jöttem, az érettségi vizsgára készülnek. Az ügyeletesnél megállva lemondóan nézek szét, de hamarosan előkerül Ján Kokrhel alezredes, a tanzászlóalj parancsnokának politikai helyettese, aki megnyugtat.- Tanítás van, de megtaláljuk a módját, hogy a hallgatókkal talál­kozzon. Addig is amíg intézkedem, beszélgethet Szabó Imre hallgatóval, aki éppen gyengélkedik. Magas, karcsú fiúval találom szem­ben magam. Mosolyogva fogad, félre­teszi a gitárt, majd beszélni kezd.- Komáromból (Komárno) jöttem a Nővé Mesto nad Váhom-i Katonai Szakközépiskolába. Magam válasz­tottam, a szüleim eleinte hallani sem akartak róla, de végül is belenyugod­tak. Mi tagadás az első hetek, hóna­pok nehezen teltek. Szlovák nyelvből sok mindent kellett pótolnom. Ebben az időben ismerkedtem meg Jozef Antalik évfolyamtársammal, aki segí­tett a nehézségek leküzdésében s akivel mindmáig jó barátok vagyunk. Az első osztályban többen is voltak a komáromi járásból, de a negyedik­ben már csak egyedül van. A többiek odébb álltak, de ö maradt, mert amint mondja, ha elkezd valamit, szereti azt be is fejezni. Közepes tanuló, jó spor­toló, atletizál. Legjobb eredménye: a szakközépiskolák országos bajnok­ságán 800 méteres síkfutásban a har­madik helyen végzett.- Harmadikos koromban a rádiós szakkörbe jártam - viszi tovább a szót. - Abban az időben a szakasz- parancsnok-helyettesi beosztást lát­tam el, később szolgálatvezető-he­lyettesként tevékenykedtem. Ha most visszatekintek az iskolában eltöltött évekre, elmondhatom, hogy hamar elszaladtak, s nem bántam meg, hogy ide kerültem. Tudom, hogy az érettsé­gi vizsga, az avató ünnepség után tiszthelyettesként Csehországban kezdem meg a csapattesti szolgála­tomat, de hát így kívánja meg ezt a kötelesség. Testnevelési foglalkozásról jött meg az egyik szakasz. Míg a melegí­tőt egyruhára cserélik fel, jókedvűen csevegnek, élcelődnek. Köztük van a kladnói Martin Rus hallgató is, a szakasz SZISZ-alapszervezetének az elnöke, akit felvettek a pártba tag­jelöltnek, s aki helyezést ért el a nép­hadsereg műszaki alkotó versenyé­ben. Jó tanuló, szerény fiú, tanulmá­nyait katonai főiskolán szeretné foly­tatni. tális órát készítettem. Az iskolában a legjobban a szaktantárgyakat sze­retem. Tizenkilenc éves, minden szava megfontoltságról, és arról árulkodik, hogy mindenkor készséggel segít tár­sainak. Minden időt kihasznál a tanu­lásra, a szakmai továbbképzésre, pél­damutatással igyekszik magával ra­gadni a többieket is.- Az egyik legjobb hallgatónk - mutatja be a bratislavai Juraj Lel­kest az alezredes. - Egy év kivételé­vel mindig kitüntetett tanuló volt, meg-, érdemelten vették fel a pártba tagje­löltnek. A szemléltető agitáció mes­tere. A dicséret hallatán elpirul, majd magyarra fordítva a szót elmondja:- Tanulmányaimat katonai főisko­lán szeretném folytatni, ha az első alkalommal netán nem sikerülne a felvételi, akkor egy év múlva újra megpróbálkozom... Valamikor a kak­Rendás Róbert túszok iránt érdeklődtem, ma azon­ban a műszaki dolgok vonzanak, de a természet szeretete is megmaradt bennem. A jól ellátott könyvtárunkban mindig megtalálom azt a szépirodalmi regényt vagy szakkönyvet, amire ép­pen szükségem van. Mivel jó tanuló voltam, havonta 25 koronával több illetményt kaptam. Egyébként nemrég szereztem meg a hajtási jogosítványt. Sietve távozik, hogy le ne késsé a tanítás kezdetét. Ilyenkor, az érett­ségi előtt, minden időt ki kell használ­ni a tanulásra. Újabb szünetre várva a tanzászlóaljról beszélgettünk.- Az apám hivatásos katona akart lenni, de nem sikerült. Egyébként ő ösztönzött arra, hogy katonai iskolá­ba jelentkezzek, anyám ellenezte, de ma már büszke rám - mondja. - En­gem mindig vonzott a rádió- és az elektrotechnika. Az iskola részére mérőberendezést, a szüleimnek digi­- A negyedikesek most teljesítik a tényleges katonai szolgálatukat. Egyidőben hallgatók és katonák. Jó fiúk, nincs velük komolyabb problé­ma, kiválóan helytálltak a közelmúlt­ban megtartott éleslövészeten - állítja a parancsnok politikai helyettese.- Az első félévben az állomány 70 százaléka jó és kiváló osztályzatot kapott. Gyermekként jöttek hozzánk, s felnőtt emberként távoznak.- A negyedik évfolyamban a SZISZ-szervezet javaslatára a hall­gatók húsz százaléka lett párttagjelölt- veszi át a szót Rudolf Sekác mérnök alhadnagy, a SZISZ zászlóalj-alap- szervezetének az elnöke - Tizenöt százalékuk főiskolára jelentkezett. A néphadsereg amatőr művészi ver­senyébe az állomány egyharmada kapcsolódott be. Zenekarunk a döntő­be jutott, úgyszintén a tanintézet szín­játszó csoportja, amelyet Stefan Psotny főzászlós vezet. A hallgatók minden jó feleletért pontokat kapnak, aki összegyűjt 70-80-at - a rossz feleletekért ponto­kat vonnak le - soron kívüli eltávozást kap. Becsületükre válik, hogy eddig a hallgatók ezer dicséretet s csupán húsz megrovást kaptak. A tanév ele­jén a tanári kar és a hallgatók az SZNF és a kárpát-duklai hadművelet évfordulója tiszteletére tett kötelezett­ségvállalásukban arra tettek ígéretet, hogy az idén is megvédik a Példás egység címet. Az eddigi eredményeik arra engednek következtetni, hogy ez sikerül is. Megszólal a szünetet jelző csengő, ez lehetőséget ad, hogy újabb hallga­tóval ismerkedjek meg, ezúttal a stú- rovói Rendás Róberttel, aki szeret barkácsolni, főleg a modellezés vonz­za. Az iskolában eltelt négy évről ezt mondja:- Amikor magunkra öltöttük az egyenruhát, bizony furán néztünk ki, lógott rajtunk, de belenőttünk. Az írás­belin már túl vagyunk, a szóbelire készülünk. Utána törzsörmesteri rangban valamelyik csapattesthez ke­rülünk. Két év elteltével főiskolára szeretnék jelentkezni. A szakközépis­kolára ' mindig szívesen gondolok majd vissza, hiszen a parancsnokaink igyekeztek szüleinket pótolni, átadni gazdag élettapasztalataikat, szakmai ismereteiket. Tizennyolc-tizenkilenc évesek. Ne­gyedikesek, katonák. Sorsdöntő szá­mukra az érettségi. Ki tovább tanul közülük, ki pedig szakaszparancs­nokként kezdi el a néphadseregben a szolgálatot. Velük egykorú fiúknak lesznek a fölötteseik, s jól tudják, hogy a szükséges tapasztalatokra csak ezután tesznek majd szert. A kö­zös vonások mellett vannak egyéni gondjaik is.- Megismerkedtem egy lánnyal, aki a női tanfolyam hallgatója. Mindketten hivatásos katonák leszünk - vallja Juraj Lelkes Szabó Imre. — Szeretnénk egy csa­pattesthez kerülni, s ha továbbra is kitartunk egymás mellett, összeháza­sodunk.- Három éve járok egy lánnyal- veszi át a szót Madin Rus hallgató.- Komoly ismerettség, ha közbe nem jön valami, házasság lesz belőle. Hogy mikor, az attól függ, hogy főis­kolára kerülök-e vagy csapat­testhez. .. A Javorina menti partizánokról el­nevezett katonai tanintézettől - amely a jövő év elején ünnepli megalakulá­sának 40. évfordulóját - nemsokára búcsút vesznek a végzős hallgatók, hogy helyükbe újak üljenek majd be az iskola padjaiba, s úgy mint elődje­ik, tovább öregbítsék a tanintézet jó hírnevét. NÉMETH JÁNOS A május elejei kellemes napsütést ki­használva ezen a délelőttön mezei sétán vettek részt a radnóti (Radnovce) óvo­dások. Dél felé járt már az idő, amikor hangos zsivaj közepette a faluszéli óvoda udvarára érkeztek.- Nagyon szeretjük az állatokat, ezéd a mai napon bocinézöben voltunk a közeli legelőn - mondotta a csillogó szemű aprósá­gok kísérője, Dobos Ilona, a „nagyok“ osz­tályának tanító nénije. - A gyerekek cserébe megígédék, hogy ma mindannyian megeszik a tejlevest... Mialatt a finom ebédhez készülődött a tár­saság, a délutáni műszakra érkezett fiatal óvónővel, Vitárius Edittel beszélgettünk a pedagógiai munka nehézségeiről és szép­ségeiről.- Bár mint pályakezdőt sokan óva intettek a radnóti munkavállalástól, én nagyon hamar megkedveltem a gyerekeket és a kolléganő­ket. Immár negyedik éve élek ebben a kö­zösségben, s nagyon őszintén vallom: ettől szebb, nemesebb nevelőmunkára nem is vállalkozhattam volna. Az elmúlt évek során jó együttműködés alakult ki a szülőkkel is, melynek konkrét, kézzelfogható eredménye ez a sok játék, a rendezett környezet és a játszótér. Kár lenne tagadni, hogy gyerme­keink többsége az átlagosnál kissé nagyobb gondoskodást és türelmet igényel, ám őszin­te ragaszkodásuk, hálájuk mindezéd kárpó­tol bennünket. Tegyük az ifjú pedagógus szavaihoz, hogy Radnóton tíz évvel ezelőtt kísérleti jelleggel adták át rendeltetésének a szép létesítményt, mégpedig a községben és a környéken lakó cigánygyermekek számá­Igénylik a gondoskodást ra. Sokan féltették is annak idején a létesít­ményt, s olyan sorsot jósoltak az épületek­nek, mint amilyenre - sajnos - néhány hasonló küldetésű új lakóépület jutott. Nos, Radnóton az eltelt évek ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. Az óvoda rendjét és tisztasá­gát máshol is megirigyelhetnék, s az itt tanuló gyermekek tudásszintje sem rosszabb az átlagosnál. Erről egyébként éppen a leg­utóbbi ellenőrző tanítási nap jegyzőkönyve is tanúskodik.- Jelenleg két osztályban 54 gyermek ta­nul - folytatta a tájékoztatást Ibos Jolán, a legfiatalabb óvónő. - Tekintettel arra, hogy a szomszédos kis községekben Zsípben (Zip) és Újfaluban (Vieska nad Blhom) nincs óvoda, a gyerekek három községből járnak hozzánk, és persze ma már nem csak a ci­gánygyerekek. A szülők szívesen járatják hozzánk gyermekeiket, hiszen egészségügyi vagy higiéniai problémák csak a legritkább esetben merülnek fel. S ha mégis, ezt mindig őszintén megbeszéljük a szülőkkel, akik ilyen szempontból is megédőek, segítőké­szek. Tervszerűen járunk családlátogatások­ra, s ahol arra szükség van, évenként több­ször is megfordulunk. Időközben Ferenc Matild szakácsnő jóvol­tából tálakba, majd apró tányérokba kerül a gőzölgő tejleves. Bár az óvónénik szerint ezért és a spenótért az apróságok nem lelkesednek különösebben, tanúsíthatjuk: ezúttal mindenki elfogyasztotta. Á kiadós délelőtti séta nyilván megtette hatását, mert a levest követő rizses hús sem marad sokáig a tányérokban. Az alvás viszont már nem tartozik a ked­venc időtöltése közé sem t/aradi Gézának, sem Krajcsovics Robinak. Simon Lacikának viszont semmit sem kell kétszer elmondani. Miután elcsitultak a pihenőszobák, körül­nézünk a játszótermekben és a folyosókon is. Látnivaló bőven akad, hiszen a falakra függesztett étlapokat, az órarendet vagy az egyéb közérdekű közleményeket ötletes raj­zok, ismert mesefigurák díszítik, s ugyancsak közszemlére kerültek a legsikeresebb gyer­mekrajzok és a gyurmából készült állatfi­gurák.- Nagyon sok szép verset és dalt is tu­dunk, s ezekkel a helyi rendezvényeken mindig nagy sikerrel szerepelünk - egészí­tette ki a látottakat a legapróbbak Editke nénije. - A tanítási nyelv ugyan magyar, délutánonként azonban legalább egy órán keresztül szlovák nyelvű társalgás folyik. Meglepő mennyire fogékonyak ezek a gye­rekek. Az iskolák visszajelzései alapján egyébként az óvodások tudásszintje össze­hasonlíthatatlanul magasabb az otthon fel­növő társaikénál. Reméljük jövőre már az összes ötéves jár majd óvodába. A radnóti kísérleti óvoda egy évtizedes eredményei, tapasztalatai igen biztatóak. Az elért eredmények elismeréseként a közel­múltban Gálik Terézia az óvoda igazgatónő­je megkapta a Példás pedagógus kitüntetést. Tapasztaltuk, hogy az itt tevékenykedő pe­dagógusok nemcsak a gyerekek és szüleik, hanem az egész község lakosainak rokon- szenvét és megbecsülését élvezik. Ez pedig olyan ösztönző erő, amelyért érdemes áldo­zatot is vállalni. -h. a­Szabó Imre (A szerző felvételei) «■■■■■■■ni Martin Rus tigfilhsé, ktmá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom