Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-06 / 1. szám
Az erdei út szűk folyosóként kanyarog a Tureckő völgy mélyén. Néhány kilométer után a völgy meredek falai szétválnak, az út két oldalán emelkedő hegyvonulat egyike jobbra, a másik balra kanyarodik. A szemközti hegy pedig vagy hatszáz méterrel odébb emelkedik, tehát egy tágas téren vagyunk, a Lubochnai Erdőgazdaság Barnitá nevű rakodóhelyén. Kamii Chorvát, az erdőgazdaság vezetője leállítja a mikrobusz motorját, kiszállunk. Azonban nem sok időm jut a fehér hólepelbe burkolódzott erdőt nézni, mert észrevesszük, hogy a jobboldali hegy szerpentines útjáról vagy tíz szálfát húzva lassan ereszkedik le egy traktor.- A Hrabovsky fivérek, Ladislav és Milan, tapasztalt traktorosok- magyarázza Chorvát mérnök.- A favontatásra kiválóan alkalmas hegyi traktor kerekei elöl is hátul is húznak, s amint látja, lánccal is körültekerték mind a négyet, a síkos úton is jól megkapaszkodik a lejtön. - Persze, azért résen kell lenni - teszi hozzá -, mert nincs minden évben olyan szerencsénk, mint az idén, hogy eddig még egyetlen üzemi baleset sem fordult elő. A traktor után akasztott fatörzsek vastagsága elárulja, hogy fiatalon ítélték őket kivágásra.- Talán túl sok fára van szüksége a feldolgozó iparnak, esetleg azért vágnak ki fiatal fákat, mert a fakivitel jó devizaforrást jelent?- morfondírozok.-Történelmi tanulság - válaszol kísérőm -, hogy a rablógazdálkodás megbosszulja magát. Ezeket a fiatal fákat azért vágtuk ki, mert megálltak a felfelé növekedésben, vastagságban terjeszkedtek, hosszú ágaik miatt a mellettük állókat sem tudta felfelé húzni a nap. Közben látjuk, hogy a két traktoros külön helyre húzatja a vékony fákat, távolabb a kivágásra megérett, jó minőségű nyersanyagot szolgáltató vastag fatörzsektől. A szemközti hegyoldal felöl szintén erdei munka zaja hallatszik. A sikító villanyfürészhang azonban nem szűrődik a távolból.-A „favágókat“ ma reggel máshová irányítottuk - tájékoztat az erdőgazdaság vezetője. - Gazdaságunk nagy, több mint ötezer hektáros, mire megtalálnánj< őket, véget ér a munkaidejük. De ez is érdekes, nézze csak, s arrafelé mutat, ahol Peter Borna. Peter Trnovsky, Rafael Kapusta, Ivan Piada csuklós erdei vontatóval kacskaringózik a fák között, hogy az előző nap kifürészelt, lebotolt fákat kihúzkodják és összerakják az út szélén. Egy óra múlva a Barnitá rakodóhelyen újra találkozunk velük. Bár mínusz húsz fokos a hideg, az egész napi munkától kimelegedve, rézszínüre cserzett arccal érkeznek meg. Meleg télikabátjuk kigombolva, sapkájuk homlokukra tolva. Az erdei élet rendje szerint télen sincs megállás, csak lelassul a munka üteme. A zord időjárási viszonyok között érthetően nem nyújthatnak olyan jó teljesítményt, mint az év más időszakában. Viszont míg az egyik tennivaló előtérbe kerül, a másik háttérbe szorul.- Télen lehetőleg az úthoz közel dolgozunk - mondja Kamii Chorvát. - Nyáron feljebb megyünk, sokszor egészen a hegytetőre. Onnét, ahol állunk, jól látom a körülöttünk emelkedő hegyek oldalán kemény munkával megépített, felfelé vezető, kacskarin- gós erdei utakat. Egyik-másik hegy tetején még a házikót is, ahol rossz idő esetén meghúzódhatnak az erdei munkások. Az út néhol oly meredek, hogy csak a feltétlenül szükséges gépeket „viszik fel“, a kivágott fát úgy csúsztatják le a hegy lábához. A föld vonzerejét kihasználó „szállítás“ is próbára teszi a munkák irányítójának képességeit; éberségét, felelősségérzetét. Úgy kell megszerveznie a munkát, hogy ne veszélyeztessék a közelben dolgozók, vagy az itt járkáló turisták épségét. Télen előtérbe kerül a vadállományról való gondoskodás, a selejtezés, a felesleges vad kilövése. A Tureckő völgyön keresztül visszafelé tartva itt is, ott is vadetetőkre hívja fel a figyelmemet a volán mögött ülő gazdasági vezető. Valamennyi színültig réti szénával. Liptó azon vidékén járunk, ahol jelentős a szarvasállomány. De sok medve is tanyázik a környéken. Rátérünk a huszonöt kilométer hosszú országútnyi széles Lu- bochna-völgy közepén húzódó erdei útra. Rövid idő után újabb rakodóhelyre leszek figyelmes. Megállunk. Lassan gyarapszik a farakás, mert Pavol Kohút lovával egyenként vontatja ki a hosszú fatörzseket az erdőből. Viszont ahonnan a ló kihúzza, onnan gép nem húzná ki a fát... Felettesétől megtudom, hogy Pavol Kohút és társa jó munkájának köszönhetően most ketten elvégzik azt, amire sokáig három embert alkalmaztak. Ezért övezi őket megbecsülés és elismerés. Továbbá azért, mert a Nagy-Fátra hegyei gazdagok ugyan fában, de arra is ügyelnek, hogy egy se menjen kárba csak azért, mert géppel nem közelíthető meg. Tovább menve elnézem a hóruhába öltözött Grúh hegyet, s látom színváltozását, amikor hirtelen szél támad. Erős ostorával odacsördít az erdő nyaka közé, lerázza fehér hóruháját és üde zöld színbe öltözteti. A falu szélén két körülkerített kert: az erdőgazdaság faiskolái. Az egyikben fóliasátrak vasvázai, melyekre, ha elolvad a hó, fóliale- pedöt húznak a most fehér takaró alatt biztonságban levő apró csemeték fölé. A másik kertben már edzett, 10—15 centiméteres csemeték dacolnak a hideggel. A másik két kertben még nagyobbak a csemeték, ezek kerülnek kiültetésre, ha eljön az ideje. A gazdasági vezető szerint évente mintegy harminc hektár területet erdősítenek. Főleg tűlevelű fajtákat telepítenek, ezek közül is leginkább lucfenyőt, de elég nagy területeket borítanak lomblevelű erdők, elsősorban bükkösök. Találhatók itt olyan ritka fajták is, mint a szilfa, körisfa... A faluba érve az erdőgazdaság székháza elől veszem szemügyre a tájat. Az épület mögött emelkedik a Kútnik, mellette a Vtáőnik. Jobbra a Havran és a sziklás Sip. A hűvös szépségű Síp látványa senki számára sem közömbös. Fát nem ad, az erdőgazdaság dolgozói azonban gyakran körbe-kör- be járják, hova lehétne kiültetni rá egyet is. Találnak is olyan talajfoltokat rajta, amely befogadja, táplálja, felcseperíti a csemetéket. Ezeket azonban sohasem vágják ki, hanem arra valók, hogy a természet viszontagságaitól védjék a hegyet és a facsoportok fogják fel a hegy tetejéről alázúduló meglazult szikladarabokat. Védik ezzel a turisták épségét és szavatolják a forgalom biztonságát a Magas- Tátrába vezető, mindig forgalmas tizennyolcas számú országúton. Még mindig a székház előtt beszélgetünk, amikor a néhány órával korábban megismert erdei munkások ránk köszönnek. Az adminisztrációs épület mögötti emeletes házakban levő otthonaikba tartanak.- Ezeket a házakat gazdaságunk építette - tudom meg Kamii Chorváttól. - A lakásépítés szociálpolitikánk szerves részét képezi, s azt a célt szolgálja, hogy a jó dolgozóinkat letelepítsük és új alkalmazottakat nyerjünk meg. Egyszer csak erdőmunkásokkal megtelt autóbusz halad el előttünk. Ök a falu után is folytatódó völgyben szétszórtan, magányosan álló házakban laknak. Ragaszkodnak az ottani életmódhoz, de mivel a Lubochna völgyébe csak a négyes kilométerkőig,- ahol a Krátko síterep van-enged- nek be idegen jármüvet, az erdő- gazdaság saját autóbuszával hoz- za-viszi őket és gyermekeiket munkába, illetve iskolába. Ugyancsak figyelemre méltó a dolgozókról való egészségügyi gondoskodás, amelyet a gazdaság egészségügyi központjában dolgozó orvosok végeznek. A megelőző kivizsgálásoknak főleg a villanyfűrésszel dolgozók esetében van nagy jelentőségük. Ők sokszor abba a hibába esnek, hogy a minél nagyobb teljesítménynyújtás érdekében megszegik azt az előírást, amely szerint egy munkanap alatt tizenegyszer kell tíz perces szünetet tartaniok, különben a rezgés még teljes rokkantságot is okozó, úgynevezett vazoneurózist idézhet elő. Figyelmünk egyszer csak a fuvarozó részleg teherautóira terelődik, amelyek gazdái a rakodóhelyekről hatalmas teherautókra rakva szállítják az utókezelő részlegre a 1 5-20 méter hosszú fatörzseket. Az egymás fölé rakott fák vége lelóg, hosszú csíkot húzva maguk mögött a havas úton. A vasútállomás melletti szilárd burkolatú terepen feldarabolják, majd bevagonírozzák a feldolgozásra, külföldi kivitelre alkalmas árut. Hazai gyárakba főleg a Ruzomberoki Cellulóz- és Papírgyárba, a Tu- rany nad Váhom-i épületfagyárba, a Zvoleni Bucina fafeldolgozó üzembe kerül a Lubochna környéki meredek lejtők értékes faterméSG KOVÁCS ELVIRA • Jelentős a vidék medveállománya. A képen látható példány azonban egy puskalövés nyomán téli álom helyett örök álomra szenderült. (Archív felvételek) € * A komáromi (Komárno) járás mezőgazdaságának vezető gazdasági dolgozói értékelik, összegezik a termelési és pénzügyi eredményeket, hogy pár hét múlva számot vethessenek gazdálkodásuk alakulásával. Az első felmérések szerint az efsz-ek és állami gazdaságok többsége jól zárta az évet, sikerült leküz- denie a kedvezőtlen időjárás és más körülmények okozta nehézségeket. Ezek közé tartozik a kiváló gazdálkodásáról kerületi méretben is ismert lakszakállasi (Sokolce) Csehszlovák-Magyar Barátság Efsz is. A készülő mérleggel kapcsolatban tettem fel néhány kérdést Antal Kálmánnak, a szövetkezet elnökének.- Milyen évet hagytak maguk után? Gazdaságukban aránylag kevés volt a gond, a nehézség?- Azt nem mondhatom, hogy könnyű dolgunk volt. Az irányítás színvonalasabbá tételével, rugalmasabb szervezéssel minden lehetőséget fel kellett használnunk a termelési tervek teljesítésére. Az időjárás határukban sem kedvezett a növények fejlődésének, mégis teljesítettük a bruttó termelési tervet.- Hogyan mérsékelték az aszály okozta kedvezőtlen hatásokat?- A jó talajelökészítéssel, a növényvédelmi munkák idejében való végzésével és az öntözéssel. Jó helyre tettük a pénzt annak idején, amikor öntözőberendezéseket vásároltunk. Idén már a földterület felét öntözhettük. Amikor szükség volt rá, két műszakban ötvenkét tag dolgozott, éjjel-nappal öntöztük a szomjazó növényeket.- A hektárhozamokkal elégedett volt?- Szinte rekordtermést értünk el. Búzából 6,14, árpából 5,62, szemes kukoricából 5,77 tonna termést takarítottunk be hektáronként. A határban 2650 hektáron termeltünk gabonát, amelynek átlagos hektárhozama 5,87 tonna volt. Megmondom őszintén, az aszály idején nem számítottunk ilyen termésre.- A tömegtakarmányok hozama általában országszerte alacsonyabb volt a tervezettnél. Szövetkezetükben is hasonló a helyzet?- Nem éppen, hiszen e téren is elégedettek lehetünk az eredményekkel: a tömegtakarmányok jól fizettek a szakszerű munkáért. A lucerna hektárhozama szárazanyagban számítva 12,6, a silókukoricáé 42,4, az őszi keverékeké 20,5, az intenzív füveké 59,3 tonna volt. Igaz, tömegtakarmányokat főleg öntözhető területen termeltünk. A nagy hozamoknak köszönhetően elegendőt tárolhatunk az állatállomány számára.- Hogyan alakult a cukorrépa hektár- hozama ebben az aszályos évben?- Szintén kedvezően. A 37,6 tonnás hektárhozammal a járásban az első helyre kerültünk. A jó szervezésnek köszönhetően kevés veszteséggel sikerült betakarítanunk ezt a fontos terményt.- A járási mezőgazdasági igazgatóságon azt hallottam, hogy zöldség- és gyümölcseladási terveiknek is eleget tettek. Milyen sikereket értek el ezen a téren?- Ugyancsak az első helyre kerültünk. A kertészetben 2540 tonna zöldség termelésével számoltunk, de 2620 tonnát sikerült előállítanunk. Most, amikor már pontosítottuk a bevételeket és a szállításokat, azt mondhatom, hogy a zöldség- és gyümölcstermelési és -eladási tervet példásan teljesítettük. 1 - A növénytermesztés eredményei hogyan mutatkoztak meg az állattenyésztésben?- Az állomány jól hasznosítja a jó minőségű takarmányt. A tejtermelés az előző évhez viszonyítva 10 százalékkal növekedett. Mintegy 1300 ezer literrel adunk el többet a tervezettnél.- Az előzetes elemzések alapján hogyan értékeli szövetkezetük fejlődésének irányát?- Kedvezően Úgy látom, egyre jobb lesz az összhang a növénytermesztés és az állattenyésztés között. Fokozatosan egyre nagyobb mértékben sikerül a takarmányalapot az állatállomány nagyságához igazítani. Úgy vélem, ez a helyes, a járható út. A jövőben - ha továbbra is sikerül ilyen termelési és fejlesztési program szerint gazdálkodnunk - még kifizetődőbb lesz a termelés.- Milyen tapasztalatokat von le az idei gazdálkodás eredményeiből a jövőre vonatkozólag?- Elsősorban azt, hogy nem lehet légvárakra építeni. Előre kell számolni a várható nehézségekkel. Egy kis tartalékkal kell termelni, hogy kedvezőtlen helyzetben pótolni lehessen a hiányt. Ne fordulhasson elő például olyan nagyará-' nyú takarmányhiány, ami miatt az állattenyésztésben lelassul a termelés. Ma már olyan feltétélek között gazdálkodhatunk, amelyek lehetővé teszik egyenletesebb termelést. BÁLLÁ JÓZSEF JÓ ÉVET ZÁRTAK MÉRSÉKELTÉK AZ ASZÁLY OKOZTA KEDVEZŐTLEN HATÁSOKAT ÚJ SZÚ 6 1984.T6. A Nagy-Fátrában hideg időben sem szünetel a fakitermelés • Az utókezelő-részlegen markos rakodógép segít a továbbszállításban.
