Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-25 / 21. szám
új termelőrészleg hosszú összekötő folyosóján állok. Az itteni vezető szakemberek egyike hagyott hirtelen magamra, az épület túlsó végéből hívták az imént telefonhoz. Nem tudom mitévő legyek, ismerem ugyan a járást, de miután hetekkel ezelőtt kezdték meg a termelést, a gépek között nem szívesen látnak egyedül tébláboló idegeneket. Néhány hónapja, amikor legutóbb itt jártam, viszonylag könnyű dolgom volt, hiszen az itt dolgozó építők és szerelők közül sokat személyesen ismertem, nem volt nehéz kalauzra lelnem. Időközben megtörtént a régvárt „őrségváltás“. Idegen arcok vesznek tehát körül, a melíet- tem elhaladók közül többen kíváncsian néznek rám, sokan talán új jelentkezőt, kollégát látnak személyemben, hiszen nem titok, munkaerőgondokkal küzdenek. Erről majd még később szót ejtünk.- Bocsásson meg, hogy ennyi ideig távol maradtam, de az egyik kivitelező vállalat szakembere hívott. Ismét kifogásokat sorakoztatnak fel, hogy miért nem tudják elhárítani az év végi átvételi jegyzőkönyvben feltüntetett fogyatékosságokat - szabadkozik Ludovít Tencer mérnök, a beruházó képviselője. A hivatalos dokumentumok szerint 1983 decemberében kellett „célba érnie“ e nagyberuházásnak, az eredeti ütemtervvel szemben egy évvel később került sor az átadásra. Sajnos, hogy így alakult a Zamovicei Furnérlemezgyár új részle- Itt számítógép parancsol a gépeknek- mondja Igor Poprac csökkentik a dolgozók számát. Az anyag- ellátással is egyre több a baj, legújabban már betonból sem szállítanak elegendőt. Kár, hogy az illetékesek nem hajlandók tudomásul venni: ezzel a magatartással csupán maguk ellen hívják ki majd szívesen tért vissza a szeletelő gép mellé, hogy vele együtt képen is megörökítsem a vádló tényeket.- Itt már legalább úgy-ahogy folyamatos a termelés — int körül Tencer mérnök.- Az építők restanciái miatt viszont akadozik a szállítás az iparvágányon, de bajok vannak a gömbfalerakatnál, hogy a viz- derítőről már ne is szóljak. Egyébként több problémának kicsit mélyebbre nyúlnak a gyökerei. Nemegyszer vissza egészen a tervező asztaláig. A baj ott van, hogy az ilyen jellegű hibákat rendszerint már csak a próbaüzemelés megkezdésekor fedezzük föl. Mondok egy példát. Az egyik szakaszon a ragasztóadagolóval kínlódtunk néhány hétig. Nem és nem adagolt folyamatosan, így a termék minősége sem ért semmit. Végül kiderítettük, hogy a hiba a vezeték rossz méretezésében és elhelyezésében van, most ezt kell helyrehozni. Ha akarja, utánaszámolhatunk, ez mennyi költségtöbbletet, termékkiesést, „üresjáratú“ béreket és egyebeket jelent. Pedig látszólag apróságról van szó. A hőcserélő állomás szintén „elpuskázott“ ötlet nyomán épült, azt is most pofozzuk helyre, amennyire lehet.- Az ilyen hibák még csak hag'yján- kapcsolódik be Ján Vanka mérnök, a termelési szakasz vezetője a beszélgetésbe. - Itt még valóban sok mindent helyre lehet hozni. Na de mitévők legyünk az olyan esetekben, amilyet az egyik laboratóriumban is tapasztaltunk. gének sorsa, amiről már részletesebben is beszámoltam egyik múlt évi riportomban. Most tehát azért jöttem, hogy kiderítsem, miként állnak a dolgok az átadás után.- Ha nem nyilvánítottuk volna az építkezést ez óv január elsejével befejezettnek, akkor „úszott“ volna a második, a kormány által engedélyezett határidő is. A kivitelezés tehát 56 hónapig tartott, ami bizony elég hosszú idő - mondja kicsit keserű szájízzel Tencer mérnök. - Enyhe vigasz, hogy a beruházási költségekből 6 millió koronát megtakarítottunk. Ez nem nagy kárpótlás azért a rengeteg gondért, amiben most is élünk. Az átadás csupán az egyik szemünk behunyásával történhetett meg, hiszen rengeteg hibát találtunk mind az építők munkájában, mind a szerelőkében és a tervezőkében is. Kénytelenek voltunk 30 millió koronát befagyasztani. Ezt a pénzt csak részletekben kívánjuk kifizetni a kivitelezőknek, attól függően, milyen gyorsan hárítják el a hibákat. Ilyen szempontból talán a prágai Sigma vállalatot lehetne megdicsérni, de mert ők is csak saját adósságukat törlesztik, nem hiszem, hogy helyénvaló lenne az efféle elismerés. Munkájukat mindenesetre úgy ütemezték, hogy áprilisra végezzenek. Bár követnék példájukat a többiek is. Sajnos, nem így van. Legnagyobb nehézségeket ma is az építészeti rész kivitelezői, a prievidzai priem- stavosok okozzák. E vállalat a kivitelezés során végig nehézségekkel küzdött, ezért nem csoda, ha a beruházó mostanra bizalmatlan lett vele szemben, fgy történt, hogy a Priemstavnak kifizetendő összegből mintegy 12 millió korona került ideiglenesen „jégre". Ezt csakis az elvégzett munkával lehet kiváltani. Úgy tűnik viszont, mintha az építőknek nem lenne érdekük ezt megszerezni, hiszen ahelyett, hogy fokoznák a munkaütemet, a sorsot. Hiszen köztudott, ha nem tartják be a kollaudációs bizottság által kitűzött határidőket, a beruházó kezében vannak olyan hatékony eszközök, amelyekkel érvényt szerezhet követeléseinek. Sajnos, ebben a fordulóban gyakran elkerülhetetlen a bírósági beavatkozás. Bizakodjunk abban, hogy erre mégsem kerül sor.- Mi sem szeretnénk tárgyalóteremben befejezni a több éves együttműködést a szállítókkal, de mitévők legyünk, ha ígéreteik leggyakrabban annyit érnek csupán, mint a falra hányt borsó - bosz- szankodik Tencer mérnök. - Egyébként eredetileg úgy állapodtunk meg a „priem- stavospkkal“, hogy június végére mindent befejeznek. Ma tudtam meg viszont, hogy a dolgozókkal együtt elvezényelték a vezető szakembereik zömét is. Igaz, a legénység nélkül legtöbb esetben a kormányos szerepe is kétségessé válik. Szomorú helyzet, pedig számát sem tudom, hányszor hangoztattam baráti beszélgetéseken és hivatalos szinten is, hogy az idén a bútoripar is számol a termékeinkkel. Láthatja, ma a termelőcsarnokban egymás hegyén-hátán dolgoznak az építők, szerelők. De a szalagok mellett elfoglalták már helyüket a faipari szakemberek is. Nem ritka eset, hogy a munkakörülményeket nehezítik az acélállványok, amelyeket még sok helyen fognak használni a kivitelezők. Amint a furnérlemezszeletelö részleghez érünk, pillantásom elsőként valóban egy csőszerkezetre esik. Alatta megszakítás nélkül serénykedik a kiszolgáló személyzet. Látom, minden határozottabb mozdulat előtt a lábuk alá néznek, nehogy egy rossz lépés ezen az akadályokkal teli terepen végzetes legyen. Kifejez- hetö-e számokban, hogy az ilyen körülmények között ledolgozott műszak menynyivel követel több energiát embeitöl és géptől. Bevallom, e gondolat nem tőlem származik, Bozena Slosiarová fejtette ki, Most, a próbaüzemelés során kiderült, hogy ez a fontos munkahely elviselhetetlenül zajos, és ráadásul a gépektől rendszeresen rázkódó helyre került. Ez már egy elhibázott koncepció gyümölcse, hiszen ha ezen nem sikerül valamelyest változtatni, akkor sok esetben képtelenek leszünk hibák veszélye nélkül meghatározni a pontos gyártástechnológiát. Az érzékeny műszerek ilyen körülmények között szó szerint felmondják a szolgálatot. Ezek viszont már súlyos vádak, s nevezetesen a bratislavai Lignoprojekt ter- vezöhivatalt sújtják. Nem vitás, több esetben a műszaki dokumentáció gyenge minősége okozta, hogy a kivitelezők heteket töltenek el a hibák helyrehozásával. Amíg viszont a korrekció elvégzése emészti fel idejüket, másutt, egy hasonlóan fontos beruházáson az általuk szerződött munka áll. Megszakad a tervezett folyamatosság, s a késés más építkezéseken növekszik egyre jobban.- Ezzel kapcsolatban van egy szomorú tapasztalatunk - mondja Tencer mérnök. - Amikor fölhívtuk a tervező figyelmét a bajokra, s arra kértük, hogy gyorsan intézkedjen, meglepetésünkre nem azon kezdett el fáradozni, hogy naprakész szakmai ötletekkel csökkentse az így keletkezett károkat, hanem minden erejét arra használta ki, hogy bebizonyítsa: nem ó a hibás. Én megértem, hogy a kudarcot nehéz elviselni, mégis az a véleményem, hogy a bajokat először orvosolni kellene, majd aztán lehetne tisztázni a bennük való részesedés arányait ... Röviden visszatérnék még a legnagyobb problémákra. Aggasztó például, hogy tetemes adósságai ellenére a plzeói Skoda Müvek is csökkenteni akarja szakembereinek számát, így a gépek beindításánál még megduplázódhat a késés. Csodálom, hogy nem nyom eleget a latban az sem, hogy ezek zömével külföldi, devizáért vásárolt gépek, amelyeket kötelességünk minél jobban kihasználni. A hőcserélő állomásra már utaltam, s mert még csak félig kész, a termelés gőzigényét is csak ilyen arányban tudjuk innen kielégíteni. A többi gőzt a régi gyárból kapjuk. Közben már a gömbfalerakatnál járunk, a közeli körfűrész hirtelen furcsa hangot hallat, majd leáll az automata gépsor. Nyomban megjelenik két karbantartó, s mint akik biztosra jöttek, azonnal munkához látnak. Perceken belül ismét nyerít a gép, és én megdöbbenve veszem tudomásul, hogy a második világháború még ma is áldozatokat szed. Igaz, most csak anyagi veszteségről van szó. Kezemben az acélszilánk, ami az iménti fennakadást okozta. Jó negyven éve már, hogy a fa törzsébe fúródott valamelyik csata során, valahol Kelet- Szlovákiában. Az itteniek szerint nem ritka „lelet“ az iménti, a kezelőszemélyzet a fennakadások számából is meg tudja állapítani, az országnak melyik részéből érkezett a friss gömbfaszállítmány. A vezérlőterem üvegfalán túl követem a gömbfa útvonalát, majd ugyanezt fejmagasságban a képernyőn is láthatom. A további három monitor a feldolgozás többi szakaszait „hozza be“ a terembe. A gömbi alerakat, ahová még ma is érkeznek háborús sebeket viselő fák Ennek a magas fokon gépesített birodalomnak a felügyelője egy, a számomra is meglepően fiatal férfi, bemutatkozás után jegyzem fel a nevét: Igor Poprac, a szolgálatos operátor. Mint mondja, beavatkozni csak nagyon ritkán kell a termelésbe, helyette a számítógép parancsol a gépeknek. Egy darabig még figyelem az elektronikus adatkijelzőt, majd kísérőimmel kimegyünk a gömfalerakathoz.- Legjobbkor vásároltuk meg ezeket a gépeket, s velük az úgynevezett arofur- nérlemez gyártására a licencet - mondja Vanka mérnök. - Manapság egyre kevesebb ország van a világon, amelyik hajlandó a nemes, egzotikus fák anyagát nyersanyagként eladni. Mostanában mindenki igyekszik késztermékkel üzletelni. Néhány éve még húsz kínálatot is kaptunk, ma már csupán két ország árul korlátozott mennyiségben nemes anyagú gömbfát. Az új eljárással viszont tökéletesebb másolatokat tudunk készíteni. A kezdeti nehézségek után bizonyosan kitűnő termékeket tudunk itt majd előállítani, csak legyen meg hozzá a megfelelő számú és képességű kiszolgálószemélyzet. Szerencsénkre ilyen fokú gépesítés mellett nincs szükségünk sok emberre, de azt a keveset is nagyon nehezen tudjuk idecsábítani. A környéken ugyanis nagy az elszívó ereje a gépiparnak meg a kohászatnak, főleg a keresetek szempontjából. Tudás szempontjából pedig nálunk gyakran magasabbak a követelmények, mint máshol, hiszen itt a maga nemében a világ legjobb márkájú gépsorait kell kiszolgálni, kezelni, karbantartani... A termelés szakaszán számomra tehát pillanatnyilag a munkaerőgondok okozzák a legnagyobb fejfájást. Az aggodalom érthető, hiszen maholnap itt már nem lehet majd beérni az egymúszakos termeléssel. Vanka mérnök is visszaigazolja, hogy belátható időn belül két műszakra járnak majd be. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassák, a beruházás kivitelezőinek is hozzá kell járulni- ok. Csak így érhető el, hogy kevesebb legyen az üröm abban az örömben, amit egy ilyen nélkülözhetetlen, új termelőegység beindítása mindnyájunknak jelent. KESZELI BÉLA Bozena Slosiarová a szeletelőgép mellett (A szerző felvételei) Ludovtt Tencer mérnök (jobbról) és Ján Vanka mérnök a gömbfalerakattal kapcsolatos problémákat vitatja
