Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-18 / 20. szám

A cseh muzsikusok az elmúlt évszá­zadokban is jelentős szerepet ját­szottak Európa zenei életében. Hatásuk elsősorban a német nyelvterületen érvé­nyesült. A 17. és a 18. században, ami­kor megindult a cseh zenészek fokozott kiáramlása, alig akadt rangosabb udvar, ahol ne működött volna legalább egy cseh muzsikus. A híres mannheimi iskola két vezéralakja, Járt Stamitz és Frantisek Xavér Richter is cseh volt. Merész, új stílusuk a szenzáció erejével hatott a kor­társakra, mindkettőjüket Haydn és Mo­zart közvetlen előfutáraiként tartja szá­mon a zenetörténet. A négy Benda-test- vér Nagy Frigyes udvarában működött: közülük Jirí a melodráma, a daljáték és a szonáta-muzsika mestere volt; melo­drámái erősen szubjektív hangvételükkel magára Mozartra is nagy mértékben ha­tottak. Josef Mysliveóek - akárcsak a ko­rábban élt Bohuslav Cernohorsky, Gluck és Tartini kiváló mestere - Itáliában arat­ta sikereit, különösen operái voltak nép­szerűek, egyik müvét, az Isaccó-t a zene­tudósok hosszú ideig Mozartnak tulajdo­nították. Sokáig lehetne még sorolni a ki- sebb-nagyobb jelentőségű cseh muzsi­kusokat. Csaknem valamennyien külföl­dön tevékenykedtek, hazájuk fejlődő ze­nekultúrája még nem tudta biztosítani számukra a szabad kibontakozás és ér­vényesülés lehetőségét. Zenei nyelveze­tük sem tükrözött hazai hatásokat, ha­nem a német és olasz mintákat követte. Noha Prágában élénk zenei élet folyt, ott is jórészt a német városok és Bécs hatá­sa érvényesült. Változás csak a 19. szár zadban, a romantika korszakában követ­kezett be. 1826-ban megszületett az első cseh nemzeti daljáték, Skroup műve, s egyre-másra jelentkeztek a mesterek, akik a cseh muzsika sajátos, nemzeti nyelvkincsét keresték. Bedfich Smetana volt az, aki megvetette az új nemzeti, s egyben európai jelentőségű cseh zene­kultúra alapjait. Művészete a cseh kultúra legnagyszerűbb zenei megnyilatkozása, művészete népe földjének és múltjának éltető talajában gyökerezik. B edfich Smetana 1824. március 2-án született Litomyslben. Apja, Frantiáek Smetana sörfózómester - egy paraszti sorból feltörekvő család sarja - rendkívül eszes, szorgalmas ember volt, szenvedélyes zenekedvelő, aki ba­rátaival szívesen kamaramuzsikált. Ti­zenegy gyermeke közül Bedfich örökölte a zene iránti vonzalmát. A kisfiú négy­éves korában hegedűn és zongorán ját­szott, ötévesen ügyesen improvizált, hétévesen már nyilvános hangversenyen szerepelt szülővárosában. A család 1830-ban Jindrichúv Hradecbe költözött, ahol az apa egy sörfőzdét bérelt. A kör­nyezetváltozás több szempontból is je­lentős volt Smetana számára; itt kezdett Frantisek Ikavec kántortanító vezetésé­vel rendszeresebben foglalkozni a zené­vel, itt ismerte meg későbbi feleségét, Katerina Kolárovát és 1832-ben itt kom­ponálta első fennmaradt művét, egy zon­goradarabot. Apja 1835-ben Jihlavába küldte, hogy ott tanuljon tovább, ám az újabb környezetváltozás annyira megvi­selte a gyenge idegzetű fiút, hogy haza kellett vinni. Gimnáziumi tanulmányait Havliőkúv Brodban folytatta, ahol szor­galmasan játszott az iskola kamarazene- karában. A gimnázium negyedik évfolya­mát Prágában végezte. Osztálytársai kö­zött volt Eduard Hanslick, a későbbi ne­ves bécsi zenekritikus, akit Verdi tréfásan ,,a zenekritika Bismarckjának“ nevezett. Hanslick nem sokra becsülte a fiatal Smetana zeneszerzői próbálkozásait, mivel jól tudta, hogy az jóformán a zene­elmélet alapjaival sincs tisztában. Smeta­na Prágában is folytatta a kamaramuzsi­kálást, maga gondoskodott a diák-vonós­négyes repertoárjáról; a hangversenye­ken egyszer hallott műveket - főleg Men­delssohn és Beethoven kompozícióit - kizárólag rendkívüli emlékezőtehetsé­gére támaszkodva, a koncert után haza­érve vonósnégyesre írta át. A zene ked­véért iskolai tanulmányait teljesen elha­nyagolta, ezért apja Plzenbe küldte, ab­ban reménykedve, hogy nagybátyja, Frantiáek J. Smetana professzor felügye­lete alatt majd nagyobb szorgalmat tanú­sít. A hazafias gondolkodású, kiváló ta­nár a cseh nép forradalmi mozgalmaival, a huszita szabadságharcok történeté­vel ismertette meg unokaöccsét. A jól zongorázó fiatalembert hamarosan min­denütt megkedvelték, gyakran hívták vendégségbe, ahol hosszú órákon át szórakoztatta játékával az egybegyűlte­ket. Sokat komponált, ráadásul Plzenben ismét találkozott gyermekkori szerelmé­vel, Katerinával. Az iskolában megbukott, mire a megértő és művészetpártoló nagybácsi rábeszélte a haragvó apát, egyezzen bele, hogy fia zenei pályára léphessen. Az vonakodva bár, de végül is beleegyezett, ám minden anyagi támo­gatást megtagadott a húszéves remény­teli komponistától. Smetana 1843-ban tele reményekkel és tervekkel, Prágába ment. Itt azonban álmai hamarosan szer­tefoszlottak. Állandó munka híján renge­teget nyomorgott, s 1844 telén helyzete annyira reménytelenné vált, hogy már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Szinte az utolsó pillanatban érkezett a segítség; Kitti, a prágai konzervatórium igazgatója kitűnő állást szerzett számára Thun gróf házában, ahol 1847-ig tanította zenére a gróf gyermekeit. Ez idő alatt Josef Prokschnál, az európai hírű zongo­rapedagógusnál tökéletesítette technikai és elméleti tudását. Proksch a népművé­szet lelkes híve és ismerője volt, az elsők között dolgozta fel a cseh zene történetét. Nagyon megkedvelte tehetséges tanítvá­nyát, Smetana valószínűleg az ö hatásá­ra határozta el, hogy feladva állását zon­goraművészként keres érvényesülést. Noha a kritika is nagy elismeréssel szólt játékáról, a kiadások hamarosan felemész­tették a hangversenyek bevételét és ismét nyomorogni kényszerült. Végső kétségbeesésében, az öngyilkosság ha­tárán levelet írt Liszt Ferencnek, amely­ben őszintén feltárta helyzetét, s arra kérte a mestert, tegye lehetővé zongorá­ra irt Hat karakterdarabjának kiadását. Liszt a reá mindig oly jellemző nagylelkű­séggel vette pártfogásba az ismeretlen cseh muzsikust. Anyagi támogatásával Smetana 1848-ban zeneiskolát nyitott, amely hamarosan Prága-szerte ismertté vált. A forradalom alatt Smetana fegyver­rel a kezében vett részt az utcai harcok­ban, és a szabadság mámoros hangula­tában két jelentős művet komponált a Forradalmi dalt és első nagyszabású zenekari művét, a D-dúr Ünnepi nyitányt. A prágai forradalom leverése után vizs­gálatot indítottak ellene, bujdosni kény­szerült. 1849-ben feleségül vette Kateri- nát. Ugyanebben az évben Liszt szemé­lyesen kereste fel öt prágai otthonában. A cseh komponista néhány hónap múlva Weimarban viszonozta a megtisztelő lá­togatást. Barátságuk az évek folyamán egyre inkább elmélyült, Smetana mindig nyíltan Liszt tanítványának vallotta ma­gát. Egyik 1857-ben írt levelében, amely­ben megszólításában mesterének ne­vezte a nagy magyar muzsikust, így írt: ,,Engedje meg, hogy ezt a megszólítást használjam. Noha nem tartozom-azon szerencsések közé, akik valóban diákjai, mégis ön az én mesterem, mindent Ön­nek köszönhetek." K ét évvel korábban súlyos csapás érte a zeneszerzőt; meghalt öt­éves kislánya, akihez apja nagy remé­nyeket fűzött, mivel a gyermek örökölte szülei tehetségét, nagyon korán tanújelét adta rendkívüli muzikalitásának. Smeta­na egyik barátja, látva, mennyire megvi­selte öt a haláleset, s mennyire szenved a Bach-korszak egyre fojtóbb légkörétől, Svédországban szerzett számára állást. Smetana 1856 októberétől öt évig Göte­borgban működött a helybeli filharmóniai társaság igazgatója- és karmestereként. A túlnyomórészt lelkes dilettánsokból álló kórus és zenekar kitűnő együttessé vált Smetana kezei alatt. A zeneszerző itt érvényesíthette először reformtörekvése­it, a hagyományostól eltérő pedagógiai elveit. Jól érezte magát az új környezet­ben, ahol zongoraművészként is hatal­mas sikert aratott. Itt írta három első szimfonikus költeményét, a III. Richardot, a Wallenstein táborát és a Hakon Jarlt. A sikerekben gazdag, termékeny göte- borgi korszaknak felesége hirtelen halála vetett véget. A komponista egy évvel később ismét megnősült, egyik sógornője húgát, a nála 16 évvel fiatalabb Bettina Ferdinandovát vette feleségül. 1861 májusában visszatért Prágába, ahol éppen javában folyt a haladó és a konzervatív művészek vitája az új ze­néről. Smetana, aki határozott elképzelé­sekkel, a pangó zenei élet megreformálá­sának tervével érkezett haza, élesen ál­lást foglalt a népzene művészi felhaszná­lása ellen. Nem népi, hanem nemzeti zenére van szükség, mindennemű népi kötöttségtől független, haladó nemzeti zenekultúra megteremtésére - hangoz­tatta. Szembeszállt azokkal is, akik egy ideiglenes színház felépítése mellett kar­doskodtak, ő a nemzeti színház létreho­zását sürgette. A konzervatívok összefér­hetetlen akarnoknak, megrögzött wagne- riánusnak kiáltották ki és mindent elkö­vettek, hogy ne jusson szóhoz. Intrikáik­kal elérték, hogy Smetana helyett Mayr, egy jelentéktelen dirigens kapja meg az Ideiglenes Színház karmesteri állását. Smetana szigorú, a Národní Listy-ben megjelent kritikái tovább növelték hara­gosainak táborát. E gy év múlva hozzáfogott nagysza­bású tervéhez, egy nemzeti opera megírásához. A brandenburgiak Cseh­országban már a következő évben elké- • szült, de bemutatására csak 1866-ban kerülhetett sor. A bemutatót számtalan intrika, elkeseredett kulisszák mögötti harc előzte meg. A siker Smetanát iga­zolta, ám bírálói a nemzeti elerh hiányát kifogásolva kíméletlenül gáncsolták a művet. Ezekre a kifogásokra egy újabb operával válaszolt. Az eladott menyasz- szony dacból és a meggyőzés szenvedé­lyes vágyából született. Az előadás min­dent elsöprő sikere meghozta az áhított karmesteri állást az Ideiglenes Színház­ban, ahol egyben fözeneigazgató lett. Az olasz operákkal szemben Spohr, Gluck, kortárs francia és cseh zeneszerzők mü­veit, valamint Beethoven Fidelióját tűzte műsorra. Az énekesek és a zenekar tagjai lelkesedtek érte, elismerték Liszt által is nagyrebecsült karmesteri kvalitá­sait, ám a konzervatívok fanyalogva fo­gadták radikális müsorváltoztatását. A Nemzeti Színház alapkő-letétele alkal­mából bemutatott új műve, a Dalibor megfelelő alkalomnak mutatkozott az el­lentábor nyílt támadásának megkezdé­séhez. Az operát a közönség értetlenül és hűvösen, a kritika leplezetlen ellen­szenvvel fogadta. A Pokrok című lap ha­sábjain valóságos hadjárat kezdődött a zeneszerző ellen, nemzetellenes wag- neriánusnak, hazaáruló dilettánsnak bé­lyegezték. Ebben az ellenséges légkör­ben kezdett hozzá 1871-ben a Libuse komponálásához. Az operát csaknem tíz év múlva, a Nemzeti Színház megnyitása alkalmából mutatták be. Közben 1874 márciusában ismét Smetana-mú került az Ideiglenes Színház műsorára. A két özvegy bemutatóján a közönség tombol­va ünnepelte a szerzőt. Alig fél évvel a nagysikerű premier után tragikus csa­pás érte a zeneköltőt: megsüketült és így teljesen vissza kellett vonulnia a nyilvá­nos szerepléstől. Emberi és művészi nagyságára vall, hogy ez a tragédia sem vette el a kedvét a munkától. Intenzíveb­ben dolgozott, mint valaha, ekkor kompo­nálta hatalmas szimfonikus sorozatát, a hat részből álló Hazám ciklust, a ma is meglepően merész hangzású Életemből című vonósnégyest, A titok és az ördög­fal című operákat. 1875-ben Jabkenicé- ban telepedett meg, leánya házában. Ötvenéves zeneszerzői jubileumának ünnepségén szerepelt utoljára közönség előtt mint zongoraművész. A következő években egészségi állapota rohamosan romlott, noha minden erejét megfeszítve harcolt a betegség ellen. Hallucinációk, súlyos depressziók gyötörték, fülében, fejében állandó sípolást, idegtépő zaka­tolást hallott. ,,Még Írok valamit, de azt is már csak azért, hogy megtudják, mi zajlik egy muzsikus fejében, aki olyan állapot­ban van, mint én" - írta egyik barátjának 1883 októberében, miközben Viola című operáján dolgozott. Ezt a művet már nem fejezhette be. Nappal is látomások gyö­törték, 1884 tavaszán állapota válságos­ra fordult. Április 22-én a prágai elme­gyógyintézetbe szállították, ahol 1884. május 12-én bekövetkezett haláláig nem nyerte vissza többé öntudatát. VOJTEK KATALIN R Magyarországon, a tatai vár­IVI ban látható az Országos Oktatástechnikai Központ, az Or­szágos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum valamint a Tanért közös kiállítása. A kiállítás egyedülálló vállalko­zás. Értékét nem csupán a kiállí­tott tárgyak sokfélesége és meny- nyisége adja - pedig hely hiányá­ban több tárgy bemutatásáról kel­lett lemondaniok a rendezőknek -, hanem inkább az, hogy az odalá­togató pedagógusok igényeitől függően szakmai napok, filmbe­mutatók, különféle szakmai elő­adások megrendezésével kívánják segíteni a pedagógus továbbkép­zést. Húsz-harminc fős csoportok helyben tekinthetik meg a külön­böző szaktárgyi videofilmeket. A tanszerek története lényegé­ben azonos az oktatás történeté­vel, a közoktatás egyik központi problémájává azonban csak a tö­megoktatás, a népoktatás kibon­takozása után lett. A tanszermúzeumokat a jobb, az olcsóbb taneszközök megho­nosítása érdekében már a múlt század közepétől a világ különbö­ző nagyvárosaiban létesítettek. Budapesten a torontói, londoni, lipcsei, washingtoni, bécsi után nyílt meg a Tanszermúzeum 1873-ban. A Tanszermúzeumnak hármas feladata volt: TANSZEREK RÉGEN r ES MA- a hazai taneszközök gyűjtése és hozzáférhetővé tétele;- új taneszközök használatá­nak engedélyezése;- a hazai tanszeripar támoga­tása. A látogatókkal inkább érzékel­tetik, a több évszázados tankönyv­irodalmat és más nyomtatott kiál­lításával a cél a változó tartalom és forma bemutatása volt. A segédeszközök közül - ame­lyek nagy hatással voltak a tan­könyvkiadásra - az 1893-ban ala­pított Középiskolai Matematikai Lapok kapott kiemelt helyet. A lap egyedülálló feladatra vállalkozott mintegy 100 évvel ezelőtt: a mate­matikai versenyek meghirdetésére és ezen keresztül a matematikai tehetségek felkutatására. Az ered­mény - a világhírű matematikusok egész sora - a kiállításon elhelye­zett tablón is érzékelhető. A Kuny Domokos Múzeum tár­lóiban a fentieken kívül térképek és faliképek, a népiskolai tanter­mek jellegzetes tartozékai, Edison 1877-es fonográfja, petróleum­lámpás laterna magica láthatók. Megtudhatjuk, hogy a rádiót 1923- tól használják fel az oktatásban. A hagyományos taneszközök reneszánszukat élik világszerte. A legkorszerűbbek társaságában az „ósdiak“ is megtalálhatók az oktatásban. A taneszköz szük­séges tehát, de nélkülözhetetlen az azt alkalmazó, használó peda­gógus. A számítógép mellett a kréta még sokáig fontos lesz. Ezt sugallja ez a kiállítás is. OLÁH GYÖRGY A säaföU afdímkéA BEDRICH SMETANA ÉLETMŰVÉRŐL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom