Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-18 / 20. szám
Hogy békében élhessünk / Kis település a járás határán. Alig nyolcszáz ember él itt. Az erdö- borította hegyek által övezett egykori partizánközségből sokan elköltöztek. A lakosok nagy része a közeli papírgyárban dolgozik. Őierna Lehota térségében negyven éve több partizánosztag tevékenykedett, köztük a Petőfi partizándandár is. Sok partizán pihent meg akkoriban a faluban. Fáradtan érkeztek, megerősödve indultak az újabb harci feladatok teljesítésére.- Községünkben erős volt' a párt- alapszervezet, még azután is, hogy illegalitásba kellett vonulnunk - mondja a 84 éves Martin Trajba, a párt alapszervezetének alapító tagja, az egykori forradalmi nemzeti bizottság elnöke. - Negyvennégy májusában érkezett hozzánk Pavol Zabka és Ján Král, akik megszöktek a szlovák hadseregből. Számukra a hegyekben földkunyhót építettünk. Napról napra többen lettek. A lakosok gondoskodnak élelmezésükről.- Kora tavasztól készültünk a fegyveres harcra. Augusztus 27-én lefegyvereztük a slavosovcei papírgyár fasiszta őrségét - veszi át a szót Ján Polomsky. - Másnap már mintegy ötvenen indultak falunkból a harcokba. Lakosaink közül több mint százan fegyverrel a kezükben küzdöttek, a többiek felderítő-munkát végeztek, erődítményt építettek, biztosították a hadsereg és a partizánok élelmezését. Szeptember 9-én egy hatvan fős csoporttal jómagam is Jegorov őrnagy egységéhez csatlakoztam. A felkelés idején üzemelt a slavosovcei papírgyár, kellett a papír az orosz és a magyar nyelvű röpcédulák készítéséhez. Sok magyar katona, bányász, munkás hallgatott a hívó szóra, fegyvert fogott az elnyomók ellen. Cierna Lehotát sokan megismerték a környéken harcoló mintegy ötezer partizán közül. Banská Bystrica, a felkelés szíve már rég elesett, de ez a település még tartotta magát. Az asszonyok mostak, főztek a partizánokra, a ruháról és élelemről a forradalmi nemzeti bizottság gondoskodott. Sok olyan bátor ember akadt, akik a fasiszták által megszállt területről cukrot és dohányt szereztek be. A német csapatok csak december 4- én, amikor a partizánok visszahúzódtak, merészkedtek a községbe.- Erre a lehetőségre is számítottunk. Akinek veszélybe került az élete, a hegyekbe ment - folytatja Martin Trajba. - Több mint egy hónapig voltunk távol, bizony nehéz volt a hideget elviselni, de kibírtuk. 1945. január 24- én újra szabad lett a település. A Szlovák Nemzeti Felkelésben tizennégy polgártársunk vesztette életét, négy emberünket koncentrációs táborba hurcoltak, közülük ketten nem tértek vissza. A közeli hegyekben még ropogtak a fegyverek, amikor a forraöralmi nemzeti bizottság újra a falu élére állt. Szervezte a papírgyár mielőbbi beindítását, a vasút újraépítését. Poprá- don megtalálták a részben leszerelt gyár berendezéseit. Az első termékek egyike a cigarettapapír volt. Ezt kapták fizetésül a munkások is, akik ezt a környező falvakban élelemre cserélték ki. A cierna lehotaiak az első köztársaság idején is nehéz körülmények között tengették é'etüket. Nyírfasep- rót, fakanalat, tpknöt készítettek, amit nem pénzért, hanem babért, búzáért, egyszóval élelemért árusítottak. Azután, hogy a munkásosztály 1948 februárjában kezébe vette az ország irányítását, itt is megváltozott az élet. Erről Ján Polomsky ezt mondja.- Az első jelentősebb esemény az volt, hogy 1949-ben megalakítottuk a szövetkezetét. Két év elteltével már minden földműves a közösben dolgozott. A kezdet nem volt könnyű, de azóta a kétszeresére növekedett a gabonafélék és a burgonya hektárhozama. A havi jövedelem ma már több mint háromezer korona. Senki sem kívánja vissza a magángazdálkodást a nadrágszíjnyi földeken. Az elmúlt negyven év alatt a község arculata megváltozott. Eltűntek a fazsindelyes házak, s mintegy hatvan új családi ház épült fel. Ma már sem a közeli papírgyárba, sem pedig a járási székhelyre nem kell gyalog járni, autóbusz közlekedik rendszeresen. E hegyaljai község kanyargós utcáit portalanították.- Megépült a község vízvezetékhálózata, átépítettük a művelődési otthont - mondja Otília Figurová, a pnb titkára. - Az egyik épületben szertartástermet létesítettünk, a szomszédságban kapott helyet az SZNF emlékszoba is, amelyet évente több százan is felkeresnek. Üzletet, vendéglőt építettek, s mivel az ellenállási mozgalom veteránjai dolgoztak a legtöbbet az építésnél, a Partizán nevet kapta. Ot évvel ezelőtt átadták rendeltetésének a nyugdíjasklubot, ahol a két társalgón kívül két fürdőszoba, tíz ágy, televízió és konyha várja a nyugdíjasokat, akikből közel háromszáz van a községben. Nagy részük fegyverrel a kezében harcolt a máért, a boldoqabb holnapért. Ebben a megbízatási időszakban készült el a hentesüzlet, a falatozó, illetve a cukrászda. Az SZNF 40. évfordulója tiszteletére a régi iskolát óvodának építik át. Azt tervezik, hogy a régi paplakot ravatalozóvá alakítják át. Igyekeznek növelni a település megtartó erejét, hiszen másfél évtizeddel ezelőtt még közel ezer lakosa volt ennek a partizánközségnek, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelésben való helytállásáért a Vörös Csillag Érdemrenddel, az SZNF Érdemrend első fokozatával, és a Duklai Emlékéremmel tüntettek ki.- Községünkben mintegy negyven személyautó van, s közel nyolcvan házba vezették be a központi fűtést. Ha jól számolom, az elmúlt negyven év alatt lakosaink közül közel harmincán végeztek főiskolát - dicsekszik Martin Trajba. - Megváltozott, nagyon megváltozott az életünk. Érdemes volt harcolni, érdemes volt becsülettel dolgozni. Bár már elszálltak fölöttem az évek, ma is szívesen eljárok a fiatalok közé, hogy az egykori harcokról beszéljek. Benéztünk az SZNF emlékszobába is. Egyetlen helyiség, mégis mennyi minden elfér benne! Ott van Varga Gyula partizánigazolványa, a Petőfi partizándandár 243 emberének a névsora, a két Fábri testvér fényképe, Ján Hecko partizán egyenruhája, valamint Adler Károly partizánparancsnok utolsó levele. A falon az egykori partizánparancsnokok fényképei sorakoznak, akik közül öten ma a település díszpolgárai. A vitrinben kopott harmonika emlék.eztet a felszabadító szovjet katonákra.-*Az évforduló tiszteletére bővül a kiállítás anyaga - állítja Ján PoJán Polomsky lomsky. - Az emlékszoba közelében egy emlékművet állítunk fel. Rendbe tesszük a hegyi ösvény végén levő bunkert is. Az évforduló tiszteletére lakosaink mintegy százhúszezer korona értékű társadalmi munkát vállaltak.- Rendbe tesszük a települést, mert régi ismerősöket, egykori szovjet partizánparancsnokokat várunk - vág szavába Martin Trajba. - Úgy hallottam, hogy öten látogatnak el hozzánk. Szavakban ki sem tudom fejezni, hogyan örülök a találkozásnak. Öröm látni a megváltozott életet, a cierna lehotaiak igyekezetét. Azt vallják, hogy nincs helye a lazításnak. Alkotó munkával, a település fejlesztésével kell azt a harcot folytatni, amelyet negyven évvel ezelőtt elkezdtek, azért, hogy a környék csendjét sohase verje már fel a lövések zaja, hogy békében élhessenek, élhessünk mindnyájan. NÉMETH JÁNOS F ejőnő. Egy azok közül, akik az ébresztőórának vagy a beidegzödött szokásnak a parancsára nap-nap után hajnali háromkor kelnek, majd ügyesen magukra kapják a Szék karjáról a ruhát, öltözködés közben nyelnek Kortyot az este megfőzött teából, kerékpárra pattanak és a szemfüles házőrző ebek csaholásának kíséretében végighajtanak a még alvó falu utcáin. Irena Lajoéová a Hernádcsányi (Caóa) Egységes Földmüvesszövetkezet dolgozója gyermekkorában más pályáról álmodozott. De csakugyan csak álmodozott, szülei nem tudtak varrógépet vásárolni, mivel a négygyermekes családban annyi minden másra kellett az a kevéske pénz, amit a nadrágszíjnyi földecskéjük termett. Varrónő így nem lehetett. Férjhezmenés után, amikor a három gyerek már felcseperedett, egy ideig az építőiparban munkás- nőként dolgozott. - Nem volt ott rossz - vallja magáról a most ötvenesztendős asszony -, de azért az örökölt szakma, a földművelés és az állattenyésztés jobban érdekelt, azért változtattam munkahelyet. Nem látszik rajta a fáradtság. Nem, mert - ahogy mondja - őt ez a munka felfrissíti. Igaz, a keze már nem olyan könnyű, ujjai nem olyan fürgék, mint évtizedekkel ezelőtt, de azért még becsületesen JÓLESŐ ÉRZÉS (A szerző felvétele) elvégzik a munkahelyi, valamint az otthoni tennivalókat, lágyan emelik ölébe és simogatják az unokáid... A múltban egy ideig még a kézimunkára is hajlottak, de legújabban már a család fiataljai használják a varrógépet és kötőgépet. Szűkszavú. Amikor szóba hozom eddigi kitüntetéseit, köztük „A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium ágazatának kiváló dolgozója“, valamint „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést, ő csupán ennyit válaszol: - Pedig én nem csináltam semmi egetveröt, csupán igyekeztem becsületesen dolgozni... Úgy, hogy elégedettek legyenek a munkámmal. Azt, hogy számára mit jelentett és jelent az említett társadalmi elismerés, megbecsülés, szóban nem igen tudja kifejezni. - Jóleső érzés - összegez tömören, miközben a tekintete elégedettségről, örömről árulkodik. Tizennegyedik éve fejönő, s 1980-tól aranyjelvényes tagja a Stefan Kravec vezette tíz fős szocialista munkabrigádnak. Az 1100 hektáron gazdálkodó efsz állattenyésztési ágazatvezetője, Frantiéek So- ták mérnök szerint oszlopos tagja ennek a kollektívának. Munkatársai és a szövetkezet vezetői igen elismerően vélekednek róla. Azt mondják, hogy munkára termett. S erről árulkodnak munkaeredményei is. 1978-ban 3989 liter tejet fejt egy-egy tehéntől majd 4263, 4058, 4683 és 4064 liter volt a további évek fejési átlaga. Tavaly a rá bízott 15 tehén egyenként 4515 liter tejet adott ...- Nem válogatott állományról van szó - magyarázza. - Az én szakaszomon is ugyanúgy vannak ellés utáni és vemhes jószágok, mint a másén, s enni is egyformán kapnak. No persze, hogy ők is jó eredményeket érnek el. Előfordul - s én ezen soha sem bosszankodom -, hogy olykor-olykor jobb az átlaguk, mint nekem. Azt hiszem, hogy ennek csak örülni lehet, mert a sok jó minőségű tej növeli a keresetünket, a fogyasztóknak pedig több jut belőle. Hogy a tíztagú kollektívából miért éppen Irena Lajoáová kapta most a Munka Érdemrendet? Egyszerűen azért, mert az elmúlt évek során az ő teljesítménye volt a legkieg/ensúlyozottabb. S hogy miért hernádcsányi fejőnö részesült ebben a magas kitüntetésben, arra szintén könnyű feleletet találni. Azért, mert a Kassa (Kosice)-vidéki járásban és a kelet-szlovákiai kerületben már évek óta ez az egységes földmüvesszövetkezet éri el a legjobb eredményeket a tejtermelésben. Itt a 4 ezer literes fejési átlag ugyanis már régen nem álom, hanem valóság. Tavaly például 4291 liter tejet adott egy- egy tehén. Mindebből pedig arra lehet következtetni, hogy ebben a mezőgazdasági üzemben nemcsak a fejők végzik becsületesen, lelkiismeretesen a munkájukat, hanem az állatgondozók s az állatállomány egészségéért felelős szakemberek, a növénytermesztők és a közös munka szervezői, iránylt°' S GAZDAG JÓZSEF 1984. V. 18. (A szerző felvételei) Martin Trajba Otília Figurová
