Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-11 / 19. szám
A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója előtt új szú 9 dekes. A felkelés idején Antek mozgásterülete ugyan eléggé korlátozott volt, ez sem lehetett azonban akadálya annak, hogy ismeretségi körét kiterjessze nemcsak az itteni ellenállási mozgalom vezetőire, hanem a gyengébb nem képviselőire is. Ezt nagyon sokan tudták róla HnúS- íán is. A szilveszteri események után rövidesen két irányú támadásba lendültek a szovjet csapatok. Január második felében felszabadították a sokat szenvedett községet. Az árulónak ekkor persze már se híre, se hamva nem volt; egyesek pusztulni látták a harcmezőn, mások szerint Németországba rendelték, mint fontos hírszerzőt. Már-már lemondtak kézre kerítéséről, amikor 1946 elején egy eltűntnek vélt nő váratlanul felbukkant Hnúát'án, s az ottani nemzeti bizottságon születési anyakönyvi kivonatát akarta megszerezni. Sokan tudták róla a környéken, hogy Antek egyik barátnője volt, s ez feltűnt a kémelhárításnak is, melynél a keresett Anton Vazac néven szerepelt a bűnösök listáján. A személyes okiratait A történelmi forrásművek Klenovec községet 1435-ben az ajnácskői várhoz tartozó helységként említik, ahol a lakosság túlnyomó többsége földműveléssel és pásztorkodással foglalkozik. A hagyományaikra méltán büszke helybéliek szerint Jánosík, a szlovák népi hős a csodálatosan szép Vepor lejtőn terelgette Stefánik gazda birkanyáját. A szolgasorban levők jótevőjének a krónika tanúsága szerint először 1712 őszén gyűlt meg a baja az elöljárósággal, miután népe sanyargatásáért a hegyi betyárok módszereivel szolgáltatott igazságot. Még abban az esztendőben elfogták, s a ráhói kastélyba zárták, de onnan társai segítségével sikerült Liptóba menekülnie. Egy évvel később azonban - vesztükre - ismét visszatértek, s elfogatásukra akkor már egy csapat hajdút mozgósítottak a hatóságok. Kipuhatolták tartózkodási helyüket, s egy kocsmában lecsaptak rájuk. Valamennyiüket ismét Liptóba hurcolták, ahol Jánosíkot felakasztották, Mravecot kerékbetörték, Huncugának azonban sikerült Lengyelországba menekülnie. Legalábbis a néphit szerint... Bizony hosszú évtizedeken keresztül az ilyen és az ehhez hasonló történetek, legendák tucatjai ösztönözték a község és a hozzá tartozó hatalmas kiterjedésű hegyi tanyavilág népét a többé kevésbé EMLÉKEZETES SZILVESZTER A falu népe számára 1944 szilvesztere örökre emlékezetes dátum marad. Ezen a napon az SS elitalakulatai három irányból indítottak támadást a környező tanyák ellen, s azokról mintegy 320 személyt hurcoltak Ráztoőnóra. A szilveszter éjszakáját az ottani erdészlakban töltötték. Másnap a községháza elé hajtották az embereket. Valamennyiük elképedésére ekkor egy jó ismerősük, egy partizánnak vélt férfi jelent meg német tiszti egyenruhában. A hármas oszlopból előléptette a forradalmi nemzeti bizottság valameny- nyi tagját, s azokat, akik a partizánokkal szoros kapcsolatban álltak. Az áruló 39 személyt vitetett el Hnús- t’ára, majd onnan tovább, Banská Bystri- cára és a német koncentrációs táborokba. A forradalmi nemzeti bizottság elnökét és titkárát, Knapot és Wágnert útközben Trenőínben kivégezték. Mauthau- senben Stefánik és Kacáni éhhalálban vesztek el, és később egy tömegsírban hat további klenoveci férfi holttestét is megtalálták. Már azon a szomorú szilveszteri napon nagyon sokan feltették a kérdést, vajon ki is lehet az Antek néven ismert férfi, aki néhány óra leforgása alatt színt változtatott, s az ellenállási mozgalom élharcosait játszotta az ellenség kezére. A Zornica üzem varrodájában csaknem háromszáz nő talált munkát a Gottwald téren emlékművet állítottak. Harmincnégy márványba vésett név örök figyelmeztetésül szolgál az utókor számára. A nemzeti felszabadító harc dicsőséges napjaira emlékeztet még a község határában további három kisebb emlékmű és hat emléktábla. És minden év szilveszterének napján békefutást rendeznek a fiatalok... A nagyközség lakosai az elmúlt közel négy évtizedben a Felkelés hagyatékának szellemében dolgoztak a haza és a szükebb pátria felvirágoztatásáért. A felszabadulás után a legfontosabb teendők egyike volt a korábban zsellérsorban levő férfiak és nők foglalkoztatásának a megoldása. A közeli Hnúát'án a vegyipar számos munkalehetőséget biztosított, a lányok és az asszonyok többsége pedig a helyi varrodában sajátította el a szabás és a varrás mesterségét. Ennek helyén jött létre később a Zornica gyáregysége, ahol napjainkban közel háromszázan dolgoznak. Kötényekből és egyéb ruházati cikkekből mintegy 6300 darab készül naponta, főként szovjet exportra. A helyi földmüvesszövetkezet az elmúlt három évtized alatt a járás élenjáró nagyüzemei közé került, s a viszonylag mostoha éghajlati viszonyok ellenére igen szép hozamokat ér el gabonafélékből és burgonyából. A fő jövedelemforrást azonban az állattenyésztés biztosítja. Több mint ezer fejőstehenük és négyezer juhunk van. Különösen a juhok törzstenyésztésében értek el kimagasló eredményeket. A nagyarányú szocialista átalakulás ellenére örvendetes módon a háziipar sem sorvadt el a községben. A Szlovák Népművészeti Szövetkezetnek legalább harminc család dolgozik. Többségük subakészítéssel foglalkozik. A téli hónapokban sokan kosárfonással és seprűkészítéssel is. NAGYARÁNYÚ KÖZSÉGFEJLESZTÉS A községfejlesztés, a lakásépítés példátlan méreteket öltött a felszabadulás óta eltelt időszakban. Az életszínvonal alakulására jellemző, hogy ma már szinte nincsen porta személyautó nélkül, s az automata mosógép vagy a színes tévékészülék sem számít luxuscikknek. Közlétesítmények tekintetében is „jól áll“ a község. Szinte majdnem minden felépült már az elmúlt évtizedekben. A jelenlegi választási időszakban például már a harmadik óvoda és a bölcsőde is átadásra kerülhet. Ezen felül főként sportlétesítmények - lelátó, sífelvonó - építésére irányul a lakosok figyelme. A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója tiszteletére elfogadott 1 millió 184 ezer korona értékű községi vállalás is a község lakosságának aktivitását tanúsítja. HACSI ATTILA passzív ellenállásban. A szociális egyenlőségért folytatott küzdelmet csak századunk harmincas éveitől jellemezte a tudatosság. Ekkor alakult meg a kommunista párt, és szervezkedni kezdett a falusi proletariátus. Vezetésével 1932 decemberében már úgynevezett éhségmenetre került sor, amelyet követően a hatóságok hatvan embert tartóztattak le. Legtöbbjüket 7-21 napig terjedő börtönbüntetéssel sújtották. Bár az úgynevezett szlovák állam idején a párt illegalitásba kényszerült, a Szlovák Nemzeti Felkelés egyáltalán nem érte felkészületlenül a község lakosait. Sőt, a Felkelés kitörésének napján már tanácskozott a helyi forradalmi nemzeti bizottság és a járási pártbizottság, és határozatuk nyomán az egész járás területén meghirdették a fegyveres harcot a megszállók ellen. Hamarosan megalakult az első partizáncsoport, mely a Narcis fedőnevet viselte, s nyomában a következők, a Hruscsov és a Jánoáík is. Olyan legendás partizánvezetók álltak a soknemzetiségű csoportok élén, mint a fekete generális néven ismert Szagyilenko, vagy Bielik. Napred néven megjelent az első forradalmi újság, melyből a lakosok értesülhettek a valós hadi helyzetről, a felkelő csapatok sikereiről, majd a visszavonulási parancsról is. Október második felében a megszálló csapatok ellentámadásba lendültek. Elfoglalták a községet, ahol jóformán csak az öreg emberek maradtak meg. A nők és a gyerekek a Vepor és az Ostrá tanyavilágában kerestek menedéket, a férfiak pedig fegyveresen folytatták az ellenállást. Szorgos kezek készítik a kötényeket. Két műszakban összesen 6300-at Nos, az egyik változat szerint szudéta-, a másik szerint bécsi német volt, aki azonban tökéletesen beszélte a cseh és az orosz nyelvet is. Az csak jóval később, elfogatása után derült ki, hogy Ausztria megszállása után önként jelentkezett alnémet hadseregbe. „Képességeit" csakhamar a titkosszolgálatnál is kamatoztatta. Alapos kiképzés után Kijev közelében vetették be. Útja csakhamar az ellenállókhoz vezetett, ahol sikerült a partizánok bizalmába férkőznie. Innen került 1944 őszén Szlovákiába, a hnúst’ai és a klenoveci partizánok közé. A VÉGZETES NŐÜGY Lebukásának története is nagyon érintéző nő végül is nyomra vezetett. Hamarosan kiderült, hogy az iratokra azért van szüksége, mert Csehországban házasságra kíván lépni egy férfival, aki azonos a klenoveci hazafiak besúgójával. Elfogatása után Antek sokáig tagadott, háromszáznál is többen bizonyították azonban gyalázatos háborús szerepét. Antekot a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járásbíróság 1946 derekán golyó általi halálra ítélte, s az ítéletet 1946. július 2-án végrehajtották. AZ UTÓDOK NEM FELEJTENEK A megkínzott és elesett hősök, partizánok tiszteletére Klenovec hálás lakói IGYKOR El NA 1984. V. 11. A gyapjú feldolgozásához befogták a régi gépeket is (A szerző felvételei) Mária Beneová házi szövésű subaszönyegeket készít HINDUI!
