Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-04 / 18. szám
„SZÉP SZÓVAL SEGÍTÜNK“ Közös életútjuk úgy kezdődött, mint a legtöbb fiatalé. Falubeliek voltak, s a véletlen úgy hozta, a szokásos barátságnál közelebb kerültek egymáshoz, házastársak lettek. Főszereplővé azonban tulajdonképpen a fiatalasszony mamája „lépett elő“. Annak jogán gyakorolta hatalmi szerepét, hogy a nagy házban volt hely a fiataloknak, s úgy gondolta, ha nála laknak, azt kell csinálniuk, amit ő akar. A fiatalok a házassági kölcsönből megvették ugyan a bútort, berendezték a szobájukat, de ennek ellenére sem élték a saját életüket. A mama rendelkezett az ő keresetükkel is. Ő döntötte el, mire költsék a pénzt, s azt is, mennyi jár ebből a még otthon lévő fiatalabb testvéreknek. A házimunkákat i6 ö osztotta be. A férj remélte, ha jön a gyerek, megváltozik a helyzet. Csakhogy az nem javult. Inkább egyre rosszabb lett. A fiatalasszony veszélyeztetett terhesként kórházba került, s ott a férj a látogatás óráiban nem sok jóval biztatta. Elmondta, anyja azzal fenyegeti, elmegy hazulról, testvéreit otthonba adja, mert nem tudja őket eltartani, hiszen az apa alkoholista, elissza a pénzt. Arról pedig már hallani sem akar, hogy a férj ismét náluk lakjon, ha a picivel a kórházból hazajönnek. Nincs rá szükség, csúfján a gyermektartást fizesse. A jövendő apuka azonban ragaszkodott a feleségéhez és a születendő gyermeket is várta. A körülményekkel azonban nem tudott megbirkózni. öngyilkosságot kísérelt meg. Sikerült megmenteni. Mindezek után kereste fel a házassági tanácsadót kérésével: mit lehet még tenni?- Furcsán, szinte hihetetlenül hangzott számunkra is, amikor a fiatalember elbeszélte rövid házaséletének történetét- mondotta JUDr. Milan Répáé, a lévai (Levice) házassági tanácsadó vezetője.- Nem mindennapi eset, de a motívumok, amelyek meghatározóak voltak e családban, sajnos gyakran előfordulnak másutt is. A fiatalembernek azt tanácsoltuk, próbáljon minél többet beszélgetni a feleségével közös életükről, és igyekezzen valamilyen módon lakást, szükség esetén albérletet keresni akkorra, mire a kicsi megszületik. Az egyedüli elfogadható megoldást abban találtuk, hogy önálló, külön életet kezdjenek, mert értelmetlen volna újra az anyóshoz menni. A házasságuk előbb-utóbb úgyis felbomlana, s a válással általában nem oldódnak meg a problémák. Arra nincs jogunk, hogy a mamát győzzük meg viselkedésének helytelenségéről. Inkább a feleségnek kell megértenie, választás előtt áll: a mama vagy a férj. Sajnos, a házasságra lépő fiatalok gyakran nincsenek tisztában azzal, tulajdonképpen mit is vállalnak. Míg otthon a szülők mindenről gondoskodnak, addig szabad idejüket szinte kizárólag a szórakozás tölti ki, a házasságban merőben más helyzet áll elő. A lépésváltás nem megy mindig simán, önállóan kell dönteni, a háztartást vezetni, beosztani az anyagiakat, a gyermekkel való törődés pedig nagyon igényes feladat, folytonosságot, felelősséget követel.- Azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok felkészületlenek a házasságra - folytatja a tanácsadó vezetője. - A szülők pedig azt hiszik, hogy az anyagiakkal mindent megadnak gyermeküknek. Hiányzik az érzelmi nevelés, nem alakul ki az egymás iránti tisztelet, a megbecsülés. Az iskolai oktatás és nevelés is hiányos e téren. Az ifjúsági szervezet is többet tehetne a fel- világosító tevékenység terén. Nem csoda, hogy az ilyen fiatalok egy részének házassága zátonyra fut. Különösen akkor, ha két ellentétes felfogású egyén, alapos kölcsönös megismerés nélkül dönt a közös élet mellett. Vannak esetek, amikor a „csak azért is megmutatom“ alapon kerül sor a házasságkötésre. Sőt, találkoztunk olyan esettel is, amikor az alkoholista szülőktől menekül az új csatádba a fiatal. Léván 1975-től működik a tanácsadó. Kezdettől fogva többször népszerűsítették különböző formákban. A nemzeti bizottságok illetékeseinek figyelmét is felhívták, hogy a veszélyeztetett házaspárokat irányítsák hozzájuk. Mégsem találja meg mindenki a tanácsadóhoz vezető utat. A válságba került házastársakon kívül elsősorban a fiatalokat várják, akik a nagy lépés előtt állnak. Ezek közül is csak kevesen fordulnak hozzájuk útbaigazításért.-A kiskorúak a bíróság ajánlására keresnek fel - kapcsolódott a beszélgetésbe Beáta Vékonyová, a tanácsadó pszichológusa. - Az esetek kilencvenkilenc százalékában a menyasszony terhessége a házasságot sürgető indíték. Általában a fiatalok szüleit is meghívjuk (Gyökeres György felvétele) «----------------------------------------------------a beszé lgetésre, a házasulandókat pedig arra kérjük - egy bizonyos idő múltán meg is hívjuk -, hogy jelentkezzenek újra, mondják el, miként alakult életük. A beszélgetésekre azok jönnek el ismételten, akik „egyenesben“ vannak, sajnos nem térnek vissza azok a párok, amelyeknek rosszabbul sikerült a házasságuk. Pedig talán még rajtuk is tudnánk segíteni, ha időben jönnének. A bíróság közreműködésével az elmúlt évben 78 párt hívtak meg beszélgetésre. Közülük 14 pár nem jelent meg. A beszélgetésen részt vett 64 pár közül 37 esete válással végződött. Kilenc házastárs visszavonta bontóperi javaslatát, három esetben megszakították az eljárást, tizenöt ügy pedig még befejezetlen.- Mi mindig a házasság fenntartásáért harcolunk, noha a válás néhány esetben pozitív megoldás - mondotta a pszichológus. - Akkor vagyunk elégedettek, ha sikerül a házastársakat meggyőznünk lépésük helytelenségéről. Nemrég például felkeresett egy olyan pár, amelyből az asszony már beadta a bontóperi javaslatot. Nyolc éve élnek együtt, két gyermekük van. A feleség dolgozik, a férj pedig nappali tagozaton végzi a főiskolát. Csak hétvégeken járt haza a családhoz. Akkor is inkább a barátok érdekelték, a feleségre és a gyermekekre a kelleténél jóval kevesebb idő jutott. Ezt unta meg a nő. Javasoltuk nekik, próbáljanak változtatni életmódjukon. Azt is mérlegeltük közösen, hogy ha a feleség ennyi évet kibírt, azt a néhány hónapot, amíg a férj befejezi az iskolát, próbálja valahogy elviselni. A férjnek pedig azt a tanácsot adtuk, szabad idejében minél többet legyén a családdal, örültünk, amikor egy hónap múlva jelentkeztek, hogy rendeződött az életük. Az elmúlt évben 218 esettel foglalkoztak a tanácsadóban. A járási székhely lakosain kívül évről évre mind több vidéki is érdeklődik, tanácsot kér. Ipolyságon (Sahy) és Zselizen (2eliezovce) is létesítettek tanácsadó szolgálatot. Az eddigi tapasztalatok szerint - eltekintve a jegye- si beszélgetéseken résztvevőktől - inkább a járási székhelyekre utaznak az érdeklődők, (gy ugyanis - mint mondják - nagyobb az esély, hogy az ismerősök nem tudják meg, hol jártak. A járásban a házasságok felbomlásának okai között első helyen az alkohol szerepel. Az ezzel kapcsolatos panaszokon az egészség- ügyi dolgozókkal, elsősorban a tanácsadó külső munkatársaival - tizenketten vannak - együttműködve próbálnak segíteni.- A második nyomós ok a válásoknál általában az egyik vagy mindkét partner hűtlensége - mondta Milan Répán. - Az ilyen felelőtlen magatartást tanúsítók csak ritkán vagy egyáltalán nem gondolnak a következményekre. Azt is figyelmen kívül hagyják, hogy milyen hatással lesz gyermekeikre, ha csonka családban nőnek fel. Ha a bíróság javaslatára ilyen házaspár jön el hozzánk, arra próbáljuk rávezetni, hogy elsősorban gyermekeiket tartsák szem előtt. A legnagyobb baj az, hogy az ilyen családok gyermekei nem élhetnek rendezett, szép családi körülmények között. Éppen ezért tartják fontosnak a tanácsadó dolgozói, hogy egyre több előadást, beszélgetést szervezzenek a fiataloknak. Az ilyen alkalmakkor nagyon őszintén elmondják nekik, milyen felelősséget vállalnak a házassággal, a család- alapítással, amely szocialista társadalmunkban nem csupán magánügy.- Az egyik helyiségünkben könyvtárat rendezünk be, hogy szakirodalmat is adhassunk a hozzánk fordulók kezébe. Szívesen fogadunk mindenkit, tanácsot adunk, segítséget nyújtunk a rászorulóknak, mert úgy gondoljuk: szép szóval többet érhetünk el, mint bármilyen más módszerrel - mondotta búcsúzóul a tanácsadó vezetője. DEÁK TERÉZ BÖRZE A tumultus igen nagy: a hangulat zsib- vásári. Kapható itt minden: múlt századi „regényes korrajz“ négy kötetben, mindössze harminc koronáért; garantáltan hí- ■ rés festőművész remekműve - megvan legalább kétszáz éves, állítja a tulaj, csak éppen a művész nevét fedi örök homály. .. Encsembencsemek sokasága: hazai és „amerikai“ slusszkulcstartók, műanyag fityegővel, Coca-colás jelvények, minifényképezőgép, horgolt sál, bélyegek, érmék... Kossuth-bankók nyolcvanért! Sokallja? Mennyit ad érte? ötvenért elviszi? Nyolcszáz a tálca! Méghogy ezüst-e? De asszonyom! Ha ezüst volna nyolcezerért adnám... De magának megszámítom ötért. Becsomagoljam? Márkás porcelán - kis hibával. A teáskészletből csak a kancsót kímélte meg az idő, de a hosszú évek a kancsón is ' nyomot hagytak. Százötvenbe kerül, a letörött füléért nem számítanak felárat. Ócskaságok és régiségek. Műanyag cukortartó százhúszért, mellette a régi fajanszváza két és félezer. De nincs rá vevő. Annál hamarabb lel gazdára egy közönséges bögre, cifra ollóért cserélték. Cserebere, fogadom... mindkét fél boldog. Éppen az a bögre hiányzott a gyűjteményből; az újdonsült nyíróeszköz-tulajdonos idegenkedve vizsgálgatja az ollót, meglehet, máris azon töri a fejét, mire cseréli el. Régi szobahőmérót kínálnak. Hetven korona, de magácska olyan rokonsze- ves, megkapja ötvenért. Ugyanitt kapható a mesterhegedű, „olyan a hangja, mint az orgonáé“... ezerötszázért viheti... Kis és nagy pillangók két üveglap között - falidíszként; a hazai lepkék - amelyből sok van - tizenötért kaphatók, az indiai, perui óriáslepkék ára az ötszázat is eléri. Kígyóbőr - egyenesen Indiából jött - ára ötszáz. Kijön belőle egy táska, cipő, öv meg egy pénztárca... Ősrégi fogorvosi fúró... már majdnem viszi valaki egy százasért, aztán mégis meggondolja magát. Vegye meg ezt az ezüstkarkötőt, kilencszázért vettem, csak ötszázat kérek érte... Odaadom háromért, mert én is meg akarom venni a kisfiamnak azt a vil- lanyvasutat... Ilyen adok-veszek hangulat uralkodott egy áprilisi vasárnapon a vágsellyei (Sala) művelődési ház valamennyi termében. Két éve rendezték meg a numizmatikai és bélyeggyűjtő szakkör tagjai először a börzét, s minden egyes alkalommal nagyobb érdeklődés kísérte. - Ez a mostani már a hatodik - mondta Vladimír Popelka, voltaképpen ö a börzék fő szervezője. - Az elsőn csak négyszáz látogatónk volt, a mostanin pedig számuk már meghaladja az ezret. Dél-Szlovákiá- ban másutt nincs hasonló akció, éppen ezért fordulnak hozzánk olyan kéréssel, hogy évente ne csak kétszer, többször rendezzünk börzét. Csakhogy ez megvalósíthatatlan, mert túl gyakran nem sajátíthatjuk ki a kultúrházat ilyen akciókra. A börze reggel hétkor kezdődik és délután kettőig tart. Általában 30 ezer korona forgalmat bonyolítanak le, ebből hat százalékot levonnak a költségek fedezésére. Dél-Szlovákiában a vágsellyei börze a maga nemében az egyetlen, mondta Vladimír Popelka. De miért? Nem lehetne más városokban is hasonlót szervezni? Érdeklődés bizonyára jjolna, s mindenkinek megérné: hiszen sokan vannak, akik szabadulni akarnak minden régitől, megunt és használhatatlan tárgyaiktól, de éppen annyian vannak, akik szenvedéllyel gyűjtik a régit, éppen a más megunt holmiját. K. Cs. ÚJ SZÚ 9 1984. V. 4. Gyermekeinknek Az elmúlt években a Komáromi (Komárno) Városi Nemzeti Bizottság, együttműködve a vállalatokkal és az üzemekkel, nagy figyelmet szentelt a gyermekintézmények építésének. E törekvésnek köszönhetően jelenleg a város területén például 23 óvoda van. Ebből tizenhét (47 osztállyal) a városi nemzeti bizottság, hat pedig (10 osztállyal) az egyes üzemek irányítása alatt áll. Az idei iskolai év kezdetén az óvodákba, beleértve az üzemieket is, 503 gyermeket vettünk fel. (gy további anyáknak tettük lehetővé, hogy munkába álljanak. Az elintézetlen kérelmek száma összesen 111 -re csökkent. Jelenleg nem tudjuk megoldani azoknak az ötéves gyermekeknek az óvodai elhelyezését, akiknek édesanyja nincs munkaviszonyban. Ezeknek nevelésében előkészítő óvodai tagozatok nyújtanak segítséget. A gyermekek üzemi óvodákban való elhelyezése problémájának megoldásában hatékony segítséget kaptunk a hajtógyártól. A vnb és a hajógyár 1982-ben kötött megállapodásukban leszögezték, hogy a vállalat egymillió korona értékű munkával járul hozzá a kikötői lakótelepen épülő óvoda és bölcsőde építéséhez. A hajógyáriak megtartották ígéretüket és lehetőségeikhez képest segítettek e nagyon várt intézmények építésében. Itt a hajógyári és a lakótelepi anyák '155 gyermeke talál második otthonra. A hajógyár nemcsak az építkezésnél segített a Magasépítő Vállalat komáromi részlegének, hanem az új óvodát üzemeltetni is fogja. Ezt az új, szépen berendezett intézményt, sorrendben a huszonnegyediket, az elmúlt napokban a város felszabadításának 39. évfordulóján bennső- séges ünnepély keretében adtuk át gyermekeinknek békés életünk jelképeként. BENDE ISTVÁN
