Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-04 / 18. szám

„SZÉP SZÓVAL SEGÍTÜNK“ Közös életútjuk úgy kezdődött, mint a legtöbb fiatalé. Falubeliek voltak, s a véletlen úgy hozta, a szokásos barát­ságnál közelebb kerültek egymáshoz, házastársak lettek. Főszereplővé azon­ban tulajdonképpen a fiatalasszony ma­mája „lépett elő“. Annak jogán gyakorol­ta hatalmi szerepét, hogy a nagy házban volt hely a fiataloknak, s úgy gondolta, ha nála laknak, azt kell csinálniuk, amit ő akar. A fiatalok a házassági kölcsönből megvették ugyan a bútort, berendezték a szobájukat, de ennek ellenére sem élték a saját életüket. A mama rendelke­zett az ő keresetükkel is. Ő döntötte el, mire költsék a pénzt, s azt is, mennyi jár ebből a még otthon lévő fiatalabb testvé­reknek. A házimunkákat i6 ö osztotta be. A férj remélte, ha jön a gyerek, megválto­zik a helyzet. Csakhogy az nem javult. Inkább egyre rosszabb lett. A fiatalasszony veszélyeztetett terhes­ként kórházba került, s ott a férj a látoga­tás óráiban nem sok jóval biztatta. El­mondta, anyja azzal fenyegeti, elmegy hazulról, testvéreit otthonba adja, mert nem tudja őket eltartani, hiszen az apa alkoholista, elissza a pénzt. Arról pedig már hallani sem akar, hogy a férj ismét náluk lakjon, ha a picivel a kórházból hazajönnek. Nincs rá szükség, csúfján a gyermektartást fizesse. A jövendő apu­ka azonban ragaszkodott a feleségéhez és a születendő gyermeket is várta. A kö­rülményekkel azonban nem tudott meg­birkózni. öngyilkosságot kísérelt meg. Sikerült megmenteni. Mindezek után ke­reste fel a házassági tanácsadót kérésé­vel: mit lehet még tenni?- Furcsán, szinte hihetetlenül hangzott számunkra is, amikor a fiatalember elbe­szélte rövid házaséletének történetét- mondotta JUDr. Milan Répáé, a lévai (Levice) házassági tanácsadó vezetője.- Nem mindennapi eset, de a motívu­mok, amelyek meghatározóak voltak e családban, sajnos gyakran előfordul­nak másutt is. A fiatalembernek azt taná­csoltuk, próbáljon minél többet beszél­getni a feleségével közös életükről, és igyekezzen valamilyen módon lakást, szükség esetén albérletet keresni akkor­ra, mire a kicsi megszületik. Az egyedüli elfogadható megoldást abban találtuk, hogy önálló, külön életet kezdjenek, mert értelmetlen volna újra az anyóshoz men­ni. A házasságuk előbb-utóbb úgyis fel­bomlana, s a válással általában nem oldódnak meg a problémák. Arra nincs jogunk, hogy a mamát győzzük meg viselkedésének helytelenségéről. Inkább a feleségnek kell megértenie, választás előtt áll: a mama vagy a férj. Sajnos, a házasságra lépő fiatalok gyakran nincsenek tisztában azzal, tulaj­donképpen mit is vállalnak. Míg otthon a szülők mindenről gondoskodnak, addig szabad idejüket szinte kizárólag a szóra­kozás tölti ki, a házasságban merőben más helyzet áll elő. A lépésváltás nem megy mindig simán, önállóan kell dönte­ni, a háztartást vezetni, beosztani az anyagiakat, a gyermekkel való törődés pedig nagyon igényes feladat, folytonos­ságot, felelősséget követel.- Azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok fel­készületlenek a házasságra - folytatja a tanácsadó vezetője. - A szülők pedig azt hiszik, hogy az anyagiakkal mindent megadnak gyermeküknek. Hiányzik az érzelmi nevelés, nem alakul ki az egymás iránti tisztelet, a megbecsülés. Az iskolai oktatás és nevelés is hiányos e téren. Az ifjúsági szervezet is többet tehetne a fel- világosító tevékenység terén. Nem cso­da, hogy az ilyen fiatalok egy részének házassága zátonyra fut. Különösen ak­kor, ha két ellentétes felfogású egyén, alapos kölcsönös megismerés nélkül dönt a közös élet mellett. Vannak esetek, amikor a „csak azért is megmutatom“ alapon kerül sor a házasságkötésre. Sőt, találkoztunk olyan esettel is, amikor az alkoholista szülőktől menekül az új csa­tádba a fiatal. Léván 1975-től működik a tanácsadó. Kezdettől fogva többször népszerűsítet­ték különböző formákban. A nemzeti bi­zottságok illetékeseinek figyelmét is fel­hívták, hogy a veszélyeztetett házaspá­rokat irányítsák hozzájuk. Mégsem találja meg mindenki a tanácsadóhoz vezető utat. A válságba került házastársakon kívül elsősorban a fiatalokat várják, akik a nagy lépés előtt állnak. Ezek közül is csak kevesen fordulnak hozzájuk útba­igazításért.-A kiskorúak a bíróság ajánlására keresnek fel - kapcsolódott a beszélge­tésbe Beáta Vékonyová, a tanácsadó pszichológusa. - Az esetek kilencvenki­lenc százalékában a menyasszony ter­hessége a házasságot sürgető indíték. Általában a fiatalok szüleit is meghívjuk (Gyökeres György felvétele) «----------------------------------------------------­a beszé lgetésre, a házasulandókat pedig arra kérjük - egy bizonyos idő múltán meg is hívjuk -, hogy jelentkezzenek újra, mondják el, miként alakult életük. A beszélgetésekre azok jönnek el ismé­telten, akik „egyenesben“ vannak, saj­nos nem térnek vissza azok a párok, amelyeknek rosszabbul sikerült a házas­ságuk. Pedig talán még rajtuk is tudnánk segíteni, ha időben jönnének. A bíróság közreműködésével az elmúlt évben 78 párt hívtak meg beszélgetésre. Közülük 14 pár nem jelent meg. A be­szélgetésen részt vett 64 pár közül 37 esete válással végződött. Kilenc házas­társ visszavonta bontóperi javaslatát, há­rom esetben megszakították az eljárást, tizenöt ügy pedig még befejezetlen.- Mi mindig a házasság fenntartásáért harcolunk, noha a válás néhány esetben pozitív megoldás - mondotta a pszicho­lógus. - Akkor vagyunk elégedettek, ha sikerül a házastársakat meggyőznünk lé­pésük helytelenségéről. Nemrég például felkeresett egy olyan pár, amelyből az asszony már beadta a bontóperi javasla­tot. Nyolc éve élnek együtt, két gyerme­kük van. A feleség dolgozik, a férj pedig nappali tagozaton végzi a főiskolát. Csak hétvégeken járt haza a családhoz. Akkor is inkább a barátok érdekelték, a feleség­re és a gyermekekre a kelleténél jóval kevesebb idő jutott. Ezt unta meg a nő. Javasoltuk nekik, próbáljanak változtatni életmódjukon. Azt is mérlegeltük közö­sen, hogy ha a feleség ennyi évet kibírt, azt a néhány hónapot, amíg a férj befeje­zi az iskolát, próbálja valahogy elviselni. A férjnek pedig azt a tanácsot adtuk, szabad idejében minél többet legyén a családdal, örültünk, amikor egy hónap múlva jelentkeztek, hogy rendeződött az életük. Az elmúlt évben 218 esettel foglalkoz­tak a tanácsadóban. A járási székhely lakosain kívül évről évre mind több vidéki is érdeklődik, tanácsot kér. Ipolyságon (Sahy) és Zselizen (2eliezovce) is létesí­tettek tanácsadó szolgálatot. Az eddigi tapasztalatok szerint - eltekintve a jegye- si beszélgetéseken résztvevőktől - in­kább a járási székhelyekre utaznak az érdeklődők, (gy ugyanis - mint mondják - nagyobb az esély, hogy az ismerősök nem tudják meg, hol jártak. A járásban a házasságok felbomlásának okai között első helyen az alkohol szerepel. Az ezzel kapcsolatos panaszokon az egészség- ügyi dolgozókkal, elsősorban a tanács­adó külső munkatársaival - tizenketten vannak - együttműködve próbálnak segí­teni.- A második nyomós ok a válásoknál általában az egyik vagy mindkét partner hűtlensége - mondta Milan Répán. - Az ilyen felelőtlen magatartást tanúsítók csak ritkán vagy egyáltalán nem gondol­nak a következményekre. Azt is figyel­men kívül hagyják, hogy milyen hatással lesz gyermekeikre, ha csonka családban nőnek fel. Ha a bíróság javaslatára ilyen házaspár jön el hozzánk, arra próbáljuk rávezetni, hogy elsősorban gyermekeiket tartsák szem előtt. A legnagyobb baj az, hogy az ilyen családok gyermekei nem élhetnek rendezett, szép családi körül­mények között. Éppen ezért tartják fontosnak a ta­nácsadó dolgozói, hogy egyre több elő­adást, beszélgetést szervezzenek a fiata­loknak. Az ilyen alkalmakkor nagyon őszintén elmondják nekik, milyen felelős­séget vállalnak a házassággal, a család- alapítással, amely szocialista társadal­munkban nem csupán magánügy.- Az egyik helyiségünkben könyvtárat rendezünk be, hogy szakirodalmat is ad­hassunk a hozzánk fordulók kezébe. Szí­vesen fogadunk mindenkit, tanácsot adunk, segítséget nyújtunk a rászorulók­nak, mert úgy gondoljuk: szép szóval többet érhetünk el, mint bármilyen más módszerrel - mondotta búcsúzóul a ta­nácsadó vezetője. DEÁK TERÉZ BÖRZE A tumultus igen nagy: a hangulat zsib- vásári. Kapható itt minden: múlt századi „regényes korrajz“ négy kötetben, mind­össze harminc koronáért; garantáltan hí- ■ rés festőművész remekműve - megvan legalább kétszáz éves, állítja a tulaj, csak éppen a művész nevét fedi örök ho­mály. .. Encsembencsemek sokasága: hazai és „amerikai“ slusszkulcstartók, műanyag fityegővel, Coca-colás jelvé­nyek, minifényképezőgép, horgolt sál, bélyegek, érmék... Kossuth-bankók nyolcvanért! Sokallja? Mennyit ad érte? ötvenért elviszi? Nyolcszáz a tálca! Méghogy ezüst-e? De asszonyom! Ha ezüst volna nyolceze­rért adnám... De magának megszámítom ötért. Becsomagoljam? Márkás porcelán - kis hibával. A teás­készletből csak a kancsót kímélte meg az idő, de a hosszú évek a kancsón is ' nyomot hagytak. Százötvenbe kerül, a le­törött füléért nem számítanak felárat. Ócskaságok és régiségek. Műanyag cukortartó százhúszért, mellette a régi fajanszváza két és félezer. De nincs rá vevő. Annál hamarabb lel gazdára egy közönséges bögre, cifra ollóért cserélték. Cserebere, fogadom... mindkét fél bol­dog. Éppen az a bögre hiányzott a gyűj­teményből; az újdonsült nyíróeszköz-tu­lajdonos idegenkedve vizsgálgatja az ol­lót, meglehet, máris azon töri a fejét, mire cseréli el. Régi szobahőmérót kínálnak. Hetven korona, de magácska olyan rokonsze- ves, megkapja ötvenért. Ugyanitt kapható a mesterhegedű, „olyan a hangja, mint az orgonáé“... ezerötszázért viheti... Kis és nagy pillangók két üveglap kö­zött - falidíszként; a hazai lepkék - amely­ből sok van - tizenötért kaphatók, az indiai, perui óriáslepkék ára az ötszázat is eléri. Kígyóbőr - egyenesen Indiából jött - ára ötszáz. Kijön belőle egy táska, cipő, öv meg egy pénztárca... Ősrégi fogorvosi fúró... már majdnem viszi vala­ki egy százasért, aztán mégis meggon­dolja magát. Vegye meg ezt az ezüstkarkötőt, kilencszázért vettem, csak ötszázat kérek érte... Odaadom háromért, mert én is meg akarom venni a kisfiamnak azt a vil- lanyvasutat... Ilyen adok-veszek hangulat uralkodott egy áprilisi vasárnapon a vágsellyei (Sa­la) művelődési ház valamennyi termé­ben. Két éve rendezték meg a numizma­tikai és bélyeggyűjtő szakkör tagjai elő­ször a börzét, s minden egyes alkalom­mal nagyobb érdeklődés kísérte. - Ez a mostani már a hatodik - mondta Vladi­mír Popelka, voltaképpen ö a börzék fő szervezője. - Az elsőn csak négyszáz látogatónk volt, a mostanin pedig számuk már meghaladja az ezret. Dél-Szlovákiá- ban másutt nincs hasonló akció, éppen ezért fordulnak hozzánk olyan kéréssel, hogy évente ne csak kétszer, többször rendezzünk börzét. Csakhogy ez megva­lósíthatatlan, mert túl gyakran nem sajá­títhatjuk ki a kultúrházat ilyen akciókra. A börze reggel hétkor kezdődik és délután kettőig tart. Általában 30 ezer korona forgalmat bonyolítanak le, ebből hat százalékot levonnak a költségek fe­dezésére. Dél-Szlovákiában a vágsellyei börze a maga nemében az egyetlen, mondta Vladimír Popelka. De miért? Nem lehetne más városokban is hasonlót szervezni? Érdeklődés bizonyára jjolna, s mindenki­nek megérné: hiszen sokan vannak, akik szabadulni akarnak minden régitől, meg­unt és használhatatlan tárgyaiktól, de éppen annyian vannak, akik szenvedél­lyel gyűjtik a régit, éppen a más megunt holmiját. K. Cs. ÚJ SZÚ 9 1984. V. 4. Gyermekeinknek Az elmúlt években a Komáromi (Komárno) Váro­si Nemzeti Bizottság, együttműködve a vállalatokkal és az üzemekkel, nagy figyelmet szentelt a gyermek­intézmények építésének. E törekvésnek köszön­hetően jelenleg a város területén például 23 óvoda van. Ebből tizenhét (47 osztállyal) a városi nemzeti bizottság, hat pedig (10 osztállyal) az egyes üze­mek irányítása alatt áll. Az idei iskolai év kezdetén az óvodákba, beleértve az üzemieket is, 503 gyer­meket vettünk fel. (gy további anyáknak tettük lehetővé, hogy munkába álljanak. Az elintézetlen kérelmek száma összesen 111 -re csökkent. Jelenleg nem tudjuk megoldani azoknak az öt­éves gyermekeknek az óvodai elhelyezését, akiknek édesanyja nincs munkaviszonyban. Ezeknek neve­lésében előkészítő óvodai tagozatok nyújtanak se­gítséget. A gyermekek üzemi óvodákban való elhe­lyezése problémájának megoldásában hatékony segítséget kaptunk a hajtógyártól. A vnb és a hajó­gyár 1982-ben kötött megállapodásukban leszö­gezték, hogy a vállalat egymillió korona értékű munkával járul hozzá a kikötői lakótelepen épülő óvoda és bölcsőde építéséhez. A hajógyáriak meg­tartották ígéretüket és lehetőségeikhez képest segí­tettek e nagyon várt intézmények építésében. Itt a hajógyári és a lakótelepi anyák '155 gyermeke talál második otthonra. A hajógyár nemcsak az építkezésnél segített a Magasépítő Vállalat komá­romi részlegének, hanem az új óvodát üzemeltetni is fogja. Ezt az új, szépen berendezett intézményt, sor­rendben a huszonnegyediket, az elmúlt napokban a város felszabadításának 39. évfordulóján bennső- séges ünnepély keretében adtuk át gyermekeink­nek békés életünk jelképeként. BENDE ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom