Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-13 / 2. szám

r* r Kulcsár Ferenc Mese a száműzött meséről Mit mondjak? Tele van a vi­lág kószáló mesékkel. A múltkor is mi történt? Éppen lefeküdni készültem, amikor becsöngetett hozzánk egy mese.- Mit akarsz? - nyitottam ki meglepetten az ajtót. - A gye­rekek már régen alszanak, és én is aludni készülődöm. Légy szíves, most menj haza szé­pen, fáradtak vagyunk.- Hallgass meg. kérlek! - szólt rimánkodva a mese.- Meseanyó örökre száműzött országából. Engedd meg, Me­seíró, hogy nálad háljak az éjjel. ígérem, meghúzom ma­gam a sarokban, nyugodtan áthattok felőlem. Mit volt mit tennem, meg­esett rajta a szivem, been­gedtem. A mese, amint Ígérte, leku­porodott a sarokba, és mindjárt mély álomba merült. Szegény­ke, nagyon fáradt lehetett már a sok-sok bolyongástól. Nagyot ásítottam én is, és aludni tértem. Elalvás előtt azon töpreng­tem, vajon miért száműzi időn­ként egy-egy meséjét Mese­anyó, amikor olyan jóságos szi­ve van. Először arra gondol­tam, hogy talán már nincs elég hely a számukra Meseország­ban, hiszen a mesék egyre szaporodnak. Meseország ha­tárai viszont évszázadok óta változatlanok.- Ej, szamár vagyok!- mondtam félhangosan a sö­tétben. - Hiszen Meseország­nak sohasem voltak határai, mert Meseország határtalan ország. Akkor miért, akkor miért, ak­kor miért, ismételgettem ma­gamban a kérdést, míg lassan, észrevétlenül el nem nyomott az álom. Igen nyugtalanul aludtam, mert nem tudtam megfejteni a száműzött mesék titkát. Reggel az ébresztőóra hangjára ijedtem föl, és első gondolatom az volt, vajon mit szólnak majd a gyerekek a sa­rokban szunyókáló mese láttán. De a mesének már csak a hűlt helyét találtam. Lehet, hogy tréfát űzött ve­lem? Vagy szétfolyt, szétfos- zlott? S ekkor a homlokomra csaptam: megvan! Meseanyó az elfáradt, elöregedett mesé­ket száműzi országából, men­jenek világgá, éledjenek újjá. És ekkor elmosolyodtam. A napnál is világosabb: amikor tegnap este becsöngetett hoz­zám a mese, ö már előre tudta, hogy ebben a mesében, ebben az új mesében fog megfiata­lodni és továbbélni. Most hát szépen visszaen­gedjük öt Meseanyó országá­ba, a mesék birodalmába. Lehet, hogy ötven vagy száz év múlva éppen a ti vagy a ti gyerekeitek lakásán fog be­csöngetni. szállást kérve az új­jáéledés reményében. A macska, a kutya, a veréb és sok más állat előre megérzi az időjárás-változást. Pél­dául ha a kiscica a falat kaparja a karmával, nemsokára eső lesz. Ha mancsával eltakarja kis pofácskáját, fagyos napok jönnek. Ha pedig elégedetten elnyúlik a hátán, talpait az égnek fordítva, akkor meleg, száraz idő várható. Ha a liba a szárnya alá dugja a csőrét, hideg lesz. Porban fürdenek a verebek, nemsokára jön az eső, igy tartja a néphit. Az állatok azonban nemcsak az esőt és a szelet, nemcsak a hideg és a meleg időt tudják előre jelezni. Volt egyszer egy geológusnak egy kutyája. Közönséges farkaskutya volt. Egyik este a geo­Az állatok és a madarak tehát előre megérzik a fenyegető, föld alatti vihar közeledtét. Valahol a távolban alig-alig észrevehetően megrezdült a föld, a mélyből alig hallható hang tört fel. Az ember észre sem vette, föl sem figyelt rá. De a kutyák, a kígyók, a gyíkok, a halak izgalomba jöttek: veszély közeledik! De mit beszélek itt a halakról meg a kutyákról! A medúzák, még ezek az átlátszó, kocsonyás esernyők, látszólag magatehetetlen élőlények is képesek megjósolni a tengeri és óceáni viharo­kat, szélvészeket. A tenger nyugodt, az égbolton nyoma sincs vészjósló esőfelhőknek, a hajók megszokott --útvonalukon haladnak. Ám a medúzák csapa­tostul vonulnak a part felé. Ott, a kövek és a sziklák mögött, a sekély vizek szélcsendjében rejtőznek el a vihar elől. Pedig viharnak nyoma sincs. Talán feleslegesen aggodalmaskodnak a medúzák? Nem, bizony nem: 10-15 órával később a tenger egészen megváltozik. A víz felágaskodik az égig, a felhők pedig meglova­golják a hullámokat. Nem is tenger ez már, hanem forrongó katlan. Vajon hogyan észleli a medúza a vihar köze­ledtét? Kiderült, hogy a medúzának igen különös „füle“ van. A medúza- „fül" egyszerű, de ra­vasz felépítésű. Folyadékkal töltött golyó - ennyi az egész. A golyó belsejében apró kristályok vannak. Jóval a vihar kitörése előtt különös, az emberi fül számára nem hallható, figyelmeztető hangok terjednek a hullámok fölött. Eljut a hang a medúza „fülébe“, megrezdül a folyadékkal töltött golyó, himbálózni kezdenek a kristályok, nyomják a medúza idegeit, így felizgatják az állatot. Ezért úszik a medúza mind távolabb a vészjelző hangoktól, a sekélyebb vizekre. Amikor az emberek rájöttek, hogy milyen füle van a medúzának, megépítették a viharjelző készüléket. Ez a műszer is képes meghallani a szél és a hullámok alig hallható zúgását, moraljását. A műszer már 15 órával a vihar kitörése előtt jelzi a kapitánynak: „Vihar közele­dik! Szélcsendes kikötőben kell meghúzódni, vagy minél messzebbre hajózni a vihar elől!“ Lám, igy menti meg a hajókat a műszer, amelynek felépítését a medúzától lesték el a tu­dósok. Borisz Zsibkov I A harkály szerencséje Harkály kopácsolta a fa vastag kérgét, úgy találom-formán. Sikert nem remélt még. Bizony néha az is kevés, ha egy tucat lukat bevés, mert mire az asztal terül a lakoma elmenekül. De alig koppantott kettőt avagy hármat, a szerencse hozta már az aranytálat: Egy tudatlan féreg ült a kéreg alatt, s kikiáltott: szabad! / yfrf A zsiráf gőgje A Nagyságos Zsiráf fennhordta az orrát. Társait lenézte, mint kényúr a szolgát. Külön koszton élt fent, lombot csemegézett, míg odalent mélán legelt a személyzet. A világ sok ilyen csúf esetet ismer, így megy, ha magasra kerül fel egy kis fej. Szöveg: Romhányi József Illusztráció: Nepp József A bűnbánó elefánt Az elefánt elmélázva a tópartra kocogott és nem vette észre lent a fűben a kis pocokot. Szerencsére agyon mégsem taposta, csak az egyik lábikóját egyengette laposra.- Ej de bánt, ej de bánt!- sopánkodott az elefánt.- Hogy sajnállak, szegényke! Büntetésül te most tízszer ráhághatsz az enyémre! Mese a számolni tudó oroszlánról Szorongva ment ki reggel Leó a porondra, mert várta már a goromba idomár, hogy tanszernek használva rút ostorát, számolásra tanítsa az ostobát.- Mondd meg, mennyi egy meg egy. vagy ütlek, hogy meggebedj! - De hiába pattogtatott peckesen, nem ment annak még az első lecke sem. Szégyenében később szegény vadállat feladott egy nehéz példát magának Megoldotta szépen este még: elosztotta néggyel gonosz mesterét. A KÖZLEKEDÉSI PARKBAN Ha részt vennél egy Közlekedj oko­san! vetélkedőn, akkor mit tippelnél: ennél a kereszte­ződésnél melyik jármű indulhat el elsőként a szagga­tott vonallal jelzett úton? (Melléren­delt utak kereszte­ződéséről van szó.) BUBORÉK-TALÁNY Szappanbuboré­kot eregetni jó szó­rakozás, de ez a fiú már másra gondol közben. Ha a bubo­rékok betűit helyes sorrendbe rakva összeolvasod, ki­derül, mi jár az eszében. Megfejtés Az 1983. december 30-i számunkban közölt feladat megfej­tése: János vitéz, Petőfi Sándor, 1823. január 1., Kiskőrös. Nyertesek: Gecse Zsuzsa, Nagykövesd (Vel'ky Kamenec): Gaal Mónika, Ipolyság (Sahy); Hercsány Csaba, Taksony (Matúá- kovo): Szaiai József, Geszte (Host'ová); Szlobodnyík Gyöngyi, Losonc (Lucenec). I ÚJ SZÚ 18 1984.1.13. ­t Hogyan hegyezi a „fülét“ a medúza lógus éppen térképeket nézegetett az asztalnál. A közelében ott aludt babakocsiban a kislánya. A kutya a szoba sarkában szundított. Minden békés, csendes volt. Egyszer csak felugrott a kutya. A kisingénél fogva felkapta a kislányt a kocsiból, majd az ajtó felé iramodott. A geoló­gus megijedt, arra gondolt, hogy a kutya tán megveszett! Felkapta a fegyverét és feleségével együtt kiszaladt a házból a kutya után. És ekkor remegni, dübörögni kezdett a föld, összedőlt a ház. Megkezdődött a földrengés. Így mentette meg a kutya a geológus egész családját. Mindez Ashabadban, Türkménia fő­városában történt, a Szovjetunióban. Ugyanitt három nappal a földrengés előtt elvándoroltak odúikból a kígyók és a gyíkok, elmenekültek dúcaikból a galambok. A jugoszláviai Skopje városka állatkertjében egy éjjel nagyon nyugtalanul viselkedtek az állatok. Üvölteni kezdett a hiéna, panaszosan trombitált az elefánt. A víziló kitörte a kerítést, riadtan viselkedtek a madarak is. Kora reggel pedig megkezdődött a földrengés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom