Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-27 / 17. szám
ÚJ szú 15 1984. IV. 27 (Jerzy Szandomirski felvétele) Huszadik századi Királyi Palota Kerek háromszáz évig állt III. Vaza Zsigmond szobra a Visztula fölé magasló dombon - s lett jelképévé a szirén mellett Varsónak - amikor a felkelés alatt, 1944- ben, a várossal együtt elpusztult. Zsigmond volt, aki a lengyel királyok székhelyét Krakkóból Varsóba helyezte át, s a XIII. századból származó, eredetileg gótikus palota, az egykori mazóviai hercegek várkastélya lett a lengyel királyok székhelye, az ország dicsőséges történelmének - de tragikus eseményeinek ugyancsak - tanúja. A tizennegyedik századból származik a csodálatos módon épségben maradt gótikus pince (amelyet csak 1921-ben tártak fel). Mindegyik uralkodó alakíttatta a palotát, hozzáépített, nagyobbított. Királyi székhellyé válása előtt is országos jelentőségű politikai események színhelye volt. Báthory István, aki 1533-tól 1586-ig ült a lengyel trónon, ugyancsak itt tartotta a szejm - az országgyűlés - tanácskozásait. Az „özönvízként“ emlegetett svéd háború, amely idején 1655-ben X. Károly svéd király csapatai lerohanták Lengyel- országot, a palotát sem kímélte: Varsót lerombolták (hány pusztulás várt még a városra!), a palotát kirabolták, hadikórházként és istállóként szolgált. A berendezésből mindössze annyi maradt, amit nem lehetett elvinni. A palota fényét a Stanislav August néven uralkodó Poni- atowski adta vissza - támogatója a szellemi megújhodásnak, pártfogója a művészetnek. Maga köré gyűjtötte a kor jeles festőit: Marcello Bacciarellit, a Canaletto néven ismert Bernardo Belottót, Dominik Merlini építészt. Műkincseket halmozott fel, nem sejtve, hogy még jó néhányszor kifosztják, megsemmisítik a palotát. Legutóbb s teljesen - a hitleri megszállás alatt. 1939. szeptember 17-én Varsó súlyos bombázást szenvedett. A Zsigmond-to- rony órája 11 óra 15 percet mutatott, amikor bombatalálat érte a palotát, tűz ütött ki. A súlyos károk ellenére is sikeresnek bizonyult a mentés, és azonnal megkezdődött a helyreállítás. De Hitler időközben már kimondta a halálos ítéletet a palotára: meg kell szűnnie, szállítsák el a műkincseket. A rossz emlékű tartományfőnök, Hans Frank döntött arról, mit tart meg magának, s mit ajándékoz tisztjeinek. A képeket, a berendezést, ami érték volt, mindent összeszedtek, kiszereltek és elszállítottak. Aztán tízezer lyukat fúrtak körös-körül a palota alagsorában a falba, hogy dinamitot helyezve beléjük- teljesítve a parancsot - a levegő repítsék. Jól szervezett mentési akció volt rá a felelet a lengyelek részéről - a nyolctagú csoport vezetője a Nemzeti Múzeum igazgatója, Stanislav Lorentz professzor volt. ,, Mintegy négyezer diszítőelemrészt mentettünk ki a romokból - több mint 300 kép van a birtokunkban, köztük Bacciarelli és Canaletto valamennyi alkotása, több mint 60 bronz-, illetve márványszobor, néhány tizennyolcadik századi kandalló, oszlopok a kápolnából, néhány tucat ajtó" - írta Lorentz professzor, aki évtizedekig küzdött a „Palota újjáépítéséért, amelynek csak az alapjai meg egy kapuja maradt meg. De romhalmaz volt az egész város, mert negyvennégyben, a varsói felkelés leverése után a hitleri fasiszták szép módszeresen felrobbantották. A szejm még 1949-ben jóváhagyta az újjáépítést, de ennek végrehajtása csak 1971 januárjában kezdődött. 1974-ben már álltak a falak - s azóta szünet nélkül folyik a belső rendezés. 1979-ben már megnyitották a palotát a nyilvánosság számára, s azóta naponta 800-1000 látogató tekinti meg. Boíena Wiórkiewicz, a Királyi Palota népszerűsítő központjának dolgozója kíséretében járom végig a jelenleg látható termeket - vagy negyvenet. A palota négyszáz helyisége közül - beleszámítva a folyosókat, irodahelyiségeket is - százat korhű állapotban állították helyre. Ez a száz helyiség lesz a tulajdonképpeni múzeum, de a jövőben több termet kiállítási helyiségként használnak, s ezek belső kiképzése már modern lesz. Az első szinten, a gótikus teremben, mintegy egyméternyire a padlótól, néhány dinamitnyílást meghagytak - emlékeztetőül. Sértetlen maradt (valóságos csoda!) a nem túl tágas várbörtön p kúttal. A falakon jelek, nevek, címerek. Semmiféle írásos emlék nem maradt fenn, kik raboskodtak benne: ennek kiderítése a történészekre vár. Emberfeletti munka lehetett felépíteni, romjaiból életre kelteni a palotát. Újra kellett tervezni, olyannak, amilyen volt: szerencsére az alapok épségben maradtak, s egy-egy megmentett fénykép, vázlat, tervrajz segítségével lehetett megalkotni. Az épület elkészülte után még több gondot jelentett a berendezés. Nemcsak azért, mert amit sikerült biztonságba helyezni, csak töredéke volt a régi berendezésnek, műtárgyaknak, hanem mert a freskóknak, stukkódíszeknek, ajtófaragásoknak, tapétáknak csak egy-egy darabkája maradt mintának, megannyi kis részletből, mozaikként állt össze a díszítés, a berendezés. Kizárólag hazai szakemberek dolgoztak (és dolgoznak ma is) a palotán, s hazai anyagból készültek el a falikárpitok is - a régi minták alapján. Elpusztult Bacciarelli három mennyezetfreskója is. Janusz Strzelecki profesz- szor fekete-fehér fénykép alapján festette újra. A Bálteremben lévő freskóhoz ellenben maradt színes vázlat - még maga Bacciarelli készítette - így a fekete-fehér fényképek alapján, meg a festő képeinek elemzése segítségével elkészültek a tervek- Mikorra készül el teljesen a Palota?- Ez év július huszonkettedikére, a bálterem kivételével - mondja Joanna Kurkowska, aki ugyancsak a népszerűsi- tő központ dolgozója, - jövőre a bálterem is elkészül, s addigra teljesen befejeződik az újjáépítés. A termek berendezése azonban még hosszú ideig eltart, itt semmilyen határidő nem köt bennünket. Minden attól függ, milyenek lesznek az anyagi lehetőségeink, hogy kiegészíthessük a berendezést.- Köztudott, hogy sok ország hozzájárult a Királyi Palota újjáépítéséhez. Megmondaná, hogy Csehszlovákia konkrétan mivel?- Kamenicky Senovban van egy gyár, amely világítótesteket készít. A manufaktúra már a tizennyolcadik században is létezett. Jó hírét bizonyítandó, sok európai uralkodó rendelt ott csillárokat. A gyár archívumában őrzik a Lengyelországból származó dokumentumokat is, melyek szerint a tizennyolcadik században a Királyi Palota számára lámpákat készítettek. Kamenicky Senovban a régi tervek alapján ismét elkészítettek számunkra négy csillárt, amelyek az egykori királyi tanács teremben vannak. A koncertterem világítótestei ugyancsak Csehszlovákiából valók. De máshonnan is kaptunk ajándékokat, többek közötte Szovjetunióból, az NDK-ból, a drezdai gyűjteményből bútorokat, képeket, és magánszemélyektől is sok ajándék érkezett, nemcsak itthonról, hanem külföldön élő lengyelektől is. A palota előtti téren üvegfalú perselybe gyűjtik az adományokat. 1971 óta 887 millió zloty, valamint 800 ezer dollár gyűlt össze - ami fedte az újjáépítési költségeket. - Az adományok folyamatosan érkeznek, de most már lényegesen kisebbek, s a számítások szerint nem fedik a költségeket, szükség van az állami támogatásra - mondta Boiena Wiórkiewicz. A palota soha nem képezte egyetlen király tulajdonát sem, az uralkodók másutt laktak. Minden régi írásban benne foglaltatott, hogy a Királyi Palota Lengyelország tulajdona, s ma még inkább az. Mindenki számára megtekinthető múzeum, kiállítások, hangversenyek, áilami fogadások, tanácskozások színhelye. A huszadik század végén, országos összefogással újra felépült az országos célokat szolgáló - Királyi Palota. KOPASZ CSILLA Az NDK és az UNESCO Tavaly év végén volt 10 éve, hogy az NDK belépett az UNESCO tagjainak a sorába, a nemzeti UNESCO-bizottság pedig az idén emlékezik meg a fennállásának 10. évfordulójáról. A tudósokból, pedagógusokból, kultúrmunká- sokból, újságírókból és más közéleti személyiségekből álló bizottság fő célja: a békeharc és a népek közötti megértés elmélyítése. Az utóbbi években a bizottság számos nemzetközi jelentőségű kezdeményezéssel hívta föl magára a figyelmet. így például 1980-ban, Belgrádban az UNESCO 21. közgyűlésén az NDK küldötteinek javaslatára hoztak döntést az 1985-ös ifjúsági világkonferencia megrendezéséről. A rendezvény feladata, hogy az UNESCO nemes céljainak szolgálatában álló nemzetközi programok megvalósításában részt vegyen a világ ifjúsága is. Az NDK nemzeti UNESCO-bizottságának tagjai eddig mintegy 500 UNESCO-rendezvé- nyen vettek részt, köztük miniszteri szintű konferenciákon, államközi megbeszéléseken és szakmai tanácskozásokon. Hallatták hangjukat 1980-ban a párizsi nevelésügyi világkongresz- szuson, 1981-ben a londoni könyv-világkongresszuson, valamint 1982-ben Mexikóban, a II. kultúrpolitikai világkonferencián. Különösen jelentős UNESCO-munkát végez az NDK a fejlődő országokban. Jelenleg több mint 200 magasan képzett NDK-beli szakember- oktató, szaktanácsadó, konzultáns - vesz részt a fejlődő államok oktatásügyi szervezeteinek kialakításában. A nemzeti bizottság évek óta szervez nyári nyelvtanfolyamokat a fejlődő országok pedagógusai számára az NDK-ban. Emellett szorgalmazza a rendszeres tapasztalatcserét, kultúrcsoportok, sportklubok kölcsönös látogatását. A nyolcvanas években a nevelésügyi világ- szervezet egyik központi feladata a különféle szakképzési programok megvalósítása. Az NDK ebben a munkábag is tevékenyen részt vesz. Nem véletlen, hogy 1980-ban Berlinben rendezték meg azt a nemzetközi szimpoziont, amelyen a szakmai képzés hatékonyabbá tételének kérdéseit vitatták meg a jelenlevők. Hathatós támogatást nyújt az NDK a különböző felsőoktatási programok elindításában és végrehajtásában is. Az ország felsőoktatási intézményei először 1951 -ben fogadtak fiatalokat a fejlődő világ államaiból. Az első 11 - nigériai- egyetemistát azóta sokan követték. Eddig 120 ország 18 ezer diákja szerzett diplomát az NDK egyetemein és főiskoláin. Az NDK tudósai részt vállalnak a világszervezet társadalom- és természettudományi nemzetközi programjaiban is. Kiveszik részüket az ember és bioszféra terv, a nemzetközi geológiai korrelációs program, a nemzetközi hidrológiai program és a nemzetközi óceánkutató program feladataiból. Az NDK-beli tudósok a többi között 1974-ben és 1979-ben részesei voltak két tengeri UNES- CO-expedíciónak is. Vizsgálták az Atlanti-óceán középső részének északkeleti térségeit és trópusi parti vizeit. Ez utóbbi területen - Mauritánia és Mozambik vizein - az NDK Tudományos Akadémiája Tengerkutató Intézetének munkatársai saját hajójukról, az Alexander von Humboldtról végezték kutatásaikat. A kulturális élet fejlesztését és élénkítését, a kölcsönös tájékoztatás szélesítését is céljuknak tartják az NDK kultúrmunkásai. Példának az évente megrendezett könyvkiállítások és más kulturális események említhetők. Természetesen az Európát érintő UNESCO- programokat is szívügyüknek tekintik a nemzeti bizottság tagjai. E téren szoros együttműködés fűzi őket a különböző európai államokhoz. A nemzeti bizottság mint a téma koordinátora, négy országgal közösen tanulmányozta azt a kérdést, amely az oktatás kulturális tartalmával foglalkozott. Az NDK-val együtt hat állam- Finnország, Kanada, Nagy-Britannia, Szovjetunió, Lengyelország - UNESCO-bizottságai dolgozták ki a történelemkönyvekre vonatkozó általános ajánlásokat. Ennek lényege: a középiskolák tananyaga a nemzetközi megértésre és a békére is neveljen. Az együttműködés az európai UNESCO-országok között nemcsak a közös tanulmányok készítésében, hanem regionális szemináriumok megrendezésében, közös kutatási programokban, korszerű létesítmények tervezésében és létrehozásában is megnyilvánul. Az NDK az UNPSCO végrehajtó Tanácsa mellett még 9 más vezető testületben, illetve nemzetközi bizottságban is képviselteti magát. A nemzeti bizottság szoros kapcsolatot tart a genfi, a hamburgi/ a bukaresti, a prágai, a bécsi, a trieszti, a római és két párizsi UNESCO-intézettel, illetve központtal. (PANORAMA) Varsói képek i i
