Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-13 / 2. szám
ÚJ szú 15 * 1984.1.13. Csak egy görög szó minősíti mindazt, ami történt. Epopea, azaz hőstettekkel kapcsolatos események sora. Az irodalmárok, például, epopeának mondják többek között Homérosz Odüsszeáját, Tolsztoj Háború és békéjét, Solohov Csendes Donját. Mi egy ennél sokkal rövidebb, de nem kevésbé jelentős epopeát idézünk fel az alábbiakban. szállt tel az utolsó gép“ - mondta a repülőtéri ügyeletes. - ,,Reggel ötkor indul a következő. Egyetlen repülőgépünk sincs a repülőtéren “ Egy óra tízkor dr. Vitkusz a rigai repülőteret hívta. Elmondta miről van szó. „Megtesszük, amit lehet, doktor, kérem várjon a telefonnál." Húsz perccel később diadalmas hang szólt a telefonba. EPOPEA RASZA LÉPTEIÉRT... Júniusi este történt. Egy fiatal asszony, kislányával férje elé indult a földekre. Kilenc óra felé járt az idő. A nap búcsúzni készült a Földtől, vörös sugarai laposan súrolták a füvet, melyet a családfő új kaszálógépe kaszált. A traktorra épített magasülésü kaszálógép, a kolhoz új büszkesége, akár egy kombájn. És éppen most fordult az utolsó sávra. Még egy út a földön és a rét füvét lekaszálták. A kislány felismerte édesapját a vezetőfülke üvegfala mögött. Kitépte magát anyja kezéből és a három évesek fürgeségével szembefutott a géppel.- Papa! Papa! - kiáltotta boldogan és apja felé tárta a karját. A gép megállt, de utolsó kaszáló mozdulatai elkapták a kislány bokáját. A gyerek felsikoltott és elesett. Édesapja, Vitaut Praszcevicsjusz azonnal a gép elé ugrott. Kislánya eszméletlenül feküdt lábainál, lábfeje levágva, látni lehetett csontját, mit átvágott a gép. Az édesanya már a falu felé rohant, az orvosért. Hét perc múlva porkígyó közeledett a kaszálógép felé. Krivicsken felcser valósággal rallyzott Niváján. Vadul fékezett a gép előtt, kiugrott a kocsiból és visszahökkent a látványtól. Két levágott lábfej. Vértócsa. A kislányhoz ugrott. Nyolc perc alatt bekötözte, ahogy tudta, hogy megállítsa a vérzést. A gyerek eszméletlen volt. Az édesapa segítségével a kocsiba emelték és - újabb porfelhő - vágtattak a körzeti kórház felé. Dr. Richard Agana- uszkasz sebész főorvost még a kocsi URH-rádióján át riasztotta az orvos, és a kórházban már nyitott mütő, a főorvos, egy műtős és a főnővér várta a beteget. Gyors mozdulatokkal vágták le a kötést. Letisztították, fertőtlenítették és megvizsgálták a kislány lábát. Elállították a vérzést. De Aganauszkasz úgy vélte, a levágott lábfejek idegei, erei, épnek látszanak, ha a kislány néhány órán belül mikrosebészeti műtőbe juthat, segíthetnek rajta. Fájdalomcsillapító injekciót adtak a gyereknek és magához térítették. Harminc perc telt el a kórházba szállítás óta, amikor dr. Aganauszkasz már a vilniuszi Tudományos Kísérleti Orvostovábbképző Intézetet hívta. Dr. Milesz Vitkusz. a vilniuszi mikrosebészeti központ alapítója és vezetője beszélt a vonal másik végén.- Sajnos, kolléga - hallotta Aganauszkasz a telefonban, mind a három műtőnk foglalt, öt-hat órás operációink vannak. De erre az esetre nem lehet ,,nem“-et mondani. Tegyék mentőbe a gyereket és jöjjenek, ahogy tudnak. Tíz perc múlva dr. Aganauszkasz, az édesanya és a fájdalmaitól egyidőre megszabadult kislány már Vilniusz felé robogott. Dr. Vitkusz pedig közben Moszkvát hívta, a legismertebb mikrosebészeket, a Központi Mirkosebészeti Klinikán. „Várjuk a gyereket, küldje, ahogy tudja, de ha reggel hatig nincs műtőasztalon, fel kell adnunk minden reményt“ - hallotta a telefonban. Éjfélt ütött az óra, amikor befejezte a moszkvai beszélgetést és Vilniusz repülőterét híva. ,,Epp most A műtétet végrehajtó csoport: dr. Da- tiasvili, Jelena Antonyuk nővér és Ja- kov Brand orvos. „Lesz megoldás doktor. Egy gépünk azonnal indul Vilnába.“ Egy óra harminckor, alighogy befejezte a rigai beszélgetést, dr. Vitkusz már a vilniuszi kórházban találkozhatott dr. Aganauszkasszal és a sebesült kislánynyal. Újabb gyors vizsgálat következett. Újabb fájdalomcsillapító injekció. Közben, Rigában, Jurij Petrovics Szu- rikov másodosztályú repülökapitány, másodpilótája és egy stewardess, húsz perc alatt feltankolta TU-134-es utasszállító gépét és további öt perc múlva levegőbe emelkedett, Vilna felé. Két óra ötvenegy perckor a TÜ-134-es leszállt Vilniusz repülőterén. Hét perccel később mentőautó hozta a beteg kislányt, dr. Agana- uszkaszt, Vitát, a kislány édesanyját és Belije Minkevicsiut főnövért a repülőtérre. Az ügyeletes nyomban a TU-134-eshez vezette a mentőautót. Közben kétfelöl tankolták a gépet és további tizenöt perc múlva a TU-134-es útrakelt Moszkva felé. Szurikov kapitány nem a nemzetközileg előírt légifolyosón, hanem külön engedéllyel „torony iránt“ a legrövidebb úton repülhetett Moszkva felé. Katonai és polgári irányítók rádióparancsai szerint haladt, és valamivel hajnali négy óra előtt leszállt a Seremetyevói repülőtér megadott pontján. Mentőautó, motoros- és autósrendőrök, valamint a Filatov Gyermekklinika egyik specialistája várta a kis beteget. Szirénázó rendörjármüvek vezették a mentőt a lehető legrövidebb úton a klinika felé. Közben dr. Ramazi Datiasvili, az ösz- szövetségi Sebészeti Kutatóintézet mik- rosebész kandidátusa hosszú telefonkonzultációt folytatott Krilov professzorral a Szovjetunió nemzetközi hírű mikrose- bészével és dr. Bunatyannai, az ország talán legjobb altatóorvosával. Majd a professzorok tanácsai alapján - vendégorvosként - megkezdte a rendkívüli műtét Rasza és megmentöje, a 34 éves mik- rosebész, dr. Ramazi Datiasvili. 4-----------------------------------------------------elők észítését. Később dr. Datiasvili azt mondta: „Nem nagyon bíztam a sikerben. Túl sok idő telt el a baleset óta és az idegek, vérerek igen gyorsan alhalnak. Fogalmam sem volt, milyen állapotban vannak a levágott lábfejek.“ Hajnali öt óra előtt néhány perccel, nem egészen kilenc órával a baleset megtörténte után megkezdődött a műtét. És kereken kilenc órán keresztül tartott. Óriási összpontosítást, teljes figyelmet követelő műtét volt. A kilenc tagú műtéti csoport egy emberként egymást folyamatosan ellenőrizve „dolgozta össze“ az ereket, idegeket, izmokat, a sérült bőrrészeket. Tekintettel arra, hogy egészen kislányról volt szó, nem használhatták az érvarrógépeket. Mikroszkópok alatt, tantál tűvel, és a hajszálnál háromszor vékonyabb fonállal varrták össze mindazt, amit össze kellett varrniuk. Azután begipszelték a kislány mindkét lábát... Délután két óra két perckor ért véget a műtét. A kis Raszát azonnal az intenzív osztályra szállították. Édesanyja szobát kapott a nővérszálláson és aludni tért. Dr. Datiasvili pedig az intenzív osztály műszerei elé ült. És nem is állt fel, csak tizenyolc órával később, amikor a műszerek azt jelezték, a kislány szívverése kezd visszatérni a normális mederbe, láza csökken. Három hónap telt el, remény és kétségek között. Szeptember végén azután az izgalom tetőfokára hágott. Rasza lábairól lekerült a gipsz. A csontok összeforrtak. Az erek. idegek, izmok újra összenőttek. Még teljesen lila volt a kislány lába, de szemre egészségesnek látszott. És akkor dr. Datiasvili azt kérte Raszától: „Próbáld megmozdítani a lábújjaidat." Nem történt semmi. „Próbáld csak!“ - biztatta az orvos. És a harmadik biztatásra mintha megmozdult volna az egyik ujja. „Próbáld" - kérte az orvos. - „Gyakorold a mozgatást“. És húsz perc múlva Rasza valamennyi lábujját meg tudta mozdítani. Dr. Datiasvili és segítői, Nazarov, Bur- dasova Jakov Brand orvosok fellélegeztek. A műtét sikerült. Jelena Antonyuk nővér egy hétig gyógytornásztatta a kislány lábait. Nyolcadik napon azután ismét összegyűltek az orvosok Rasza ágyánál. Dr. Datiasvili a kislányhoz lépett és azt mondta:- Rasza, állj fel! Kapaszkodj belém és állj fel! A kislány megfogta az orvos kezét és felállt. Két merev, lábú, ügyetlen lépést tett majd az orvos ölelő karjaiba esett. Mindenki tapsolt, Rasza édesanyja örömében zokogott. Nem sokkal később Rasza édesanyjával hazatérhetett otthonába. De később majd ismét vissza kell térnie a Filatov Gyermekklinikára. Utolsó felülvizsgálatra kerül sor és ha minden rendben van, elvégzik a szükséges plasztikai műtéteket és Rasza megkezdheti a rendszeres gyógytorna gyakorlatokat. Ma már komoly remény van rá, hogy Rasza Praszcevicsjusz lábán és járásán nem fog meglátszani a szörnyű baleset. Epopeánk ezzel véget ért. Az emberi segítő készség, az orvosi tudás - és egy kicsit talán a szerencse is - megtette a magáét. Rasza járni fog... FENYVES GYÖRGY Rasza és mamája. A hároméves kislány nem egész három hónappal a műtét után ismét járni tanul. (APN-felvételek) A tulai ezermester A tulai mesterember - fogalom. Ő az, aki „még a bolhát is megpatkolja". hangzik a régi szólás igen csekély túlzással. Mert a tulai mester, ha a bolhát nem is, de a tojást megpatkolja. A tulaiak kezéből kerültek ki a századok folyamán azok az ezer apró alkatrészből álló ötletes szerkezetek, szemet gyönyörködtető dísztárgyak, míves fegyverek, amelyeknek mindmáig csodájára jár a világ. A tulai mesterek tudásuk minden fogását és fortélyát utódjaikra örökítik, akik a modern technika és tudomány vívmányaival felfegyverkezve gazdagítják a világot új remekeikkel. A modern tulai mesterember megtestesítője Vlagyimir Ordinar- cev, 53 éves ezermester, aki három tucat jogilag védett találmányt mondhat a magáénak. Idestova 40 esztendeje a TULACSERMET tudományos-termelési egyesülés dolgozója, a folyamatos acélöntés szaktekintélye. Úgyszólván az egész Szovjetuniót bejárta, s gyakran megfordult külföldön is, ahol szovjet berendezések szerelésében és üzembehelyezésében vett részt. Ugyanitt dolgozik az öccse is. Az Ordinarcev család- apa, fiúk, rokonok - szolgálati ideje a vállalatnál összesen több mint 200 esztendő. Vlagyimir Ordinarcev apja, nagyapja, sőt dédapja is neves tulai mester volt. Anyai nagyapja az egyik legjobb fegyverkovácsként „mérték után“ készítette a puskaagyakat. Ilyen elődök tapasztalataival felvértezve lett lakatos Ordinarcev. Közvetlenül a háború után, alig tizenhatévesen került a cég elektromos műhelyébe. Hozzáértésére hamar fölfigyeltek. A katonai szolgálat letelte után a folyamatos acélöntődébe kérte magát. A munkát megismerve határozta el, hogy korszerűsíti az itt alkalmazott technológiai folyamatot. Nem volt könnyű feladat a folyékony fém útját rövidebbé és olcsóbbá tenni, amíg acélcső vagy -lemez válik belőle. Ordinarcev és más szakemberek új folyamatos acélöntési eljárását ma már sokhelyütt alkalmazzák. A licencet számos ország megvásárolta. A szakma egyik elismert tekintélye, a Lenin- és Állami-díjas Ma- nohin akadémikus szerint Ordinarcev, a brigádvezető egy tapasztalt mérnök tudásával rendelkező, tehetséges szakember, akit felhalmozott gyakorlati és elméleti tudása a legjobbak közé emel. Azonban bármennyire is jártas a szakmájában, mindez még nem jogosítaná fel, hogy hamisítatlan tulai mesterembernek tekintsék. A tulai mester ugyanis ennél jóval több: ezermester. Ordinarcev- természetesen modern értelemben véve - ennek a követelménynek is megfelel. Kis műhelyében miniatűr esztergapadokon, saját gyártmányú fúró- és marógépek segítségével bonyolult precíziós műszereket, különleges alkatrészeket készít. Megrendelői még orvosi műszereket is kérnek tőle. Munkatársaival például - a tulai fogpótlási laborátórium részére- több tucat olyan apró olvasztó- kemencét állított elő, amelyben az aranykoronák vákuum alatti olvasztása végezhető el De vállalkozott már fogíny-hidroterápiai berendezések tervezésére és gyártására is. Szabadidejében víz alatti szárnyakon közlekedő hajót barkácsolt. Ordinarcevet nemcsak a munkahelyén, hanem otthona környékén is jól ismerik. Úgy véli, mestersége - a munkásé - alkotó tevékenység, amiből nem lehet kikapcsolódni. Szereti a technikát, a képzeletét annak jövője tölti ki. (APN)
