Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-20 / 16. szám
Hogyan tenyésztettek a gothamiek halat A gothamiek nagyon szerették a halat, de, mindig a közeli városba a piacra kellett érte menniük. Sokáig zúgolódás nélkül jártak a városba, de végül is elvesztették a türelmüket:- Miért járjunk mi a városba halért, amikor mi magunk is tenyészthetünk. Minek van a főtéren az a halastó?- Igaz is! - helyeselt az egyik. - Én majd sós heringet telepítek a tóba.- Én meg füstölt heringet!- Én meg göngyölt heringet!- Én meg akkor szardíniát! És mivel a gothamiek tettre kész emberek, azonnal hazaszaladtak, ki-ki a maga adományáért. Kis idő múlva az egyik egy doboz sós heringet hozott, a másik egy láda füstölt heringet, a harmadik göngyölt heringet, a következő meg egy tányér szardíniát, és az egészet szépen betelepítették a főtéren átló halastóba.- Mennyi hal tesz itt egy év múlva! - örvendeztek mindnyájan. Egy év múlva nagyszabású ünnepi halászatot rendeztek a gothami atyafiak. Halásztak, haíászgattak, de a nagy halászzsákmány helyett csupán egyetlen angolnát fogtak, mely akkora volt, mint egy férfikar. A gothamiek felbőszültek:- Lám, a piszok angolnája, ez az oka mindennek! Nézzétek csak, milyen nagy, Hogyisne lenne, amikor felfalta az összes halunkat.- Mit csináljunk vele? - kérdezgették egymást.- Megöljük - kiáltotta valaki -, és jókora lakomát csapunk belőle!- Úgy van, úgy van, vagdaljátok darabokra! - hallatszott innen is, onnan is.- Nem, nem - csillapította az atyafiakat Gotham bölcs polgármestere. - Ez nem lenne elég szigorú büntetés. Jobb lesz, ha vízbefojtjuk!- Vízbefojtjuk, vízbefojtjuk! kiáltozták fellelkesedve a gothamiek, és széles menetoszlopba verődve elindultak az angolnával a városszéli halastóhoz, amely jóval mélyebb volt emennél. Amikor megérkeztek, a polgármester a partról a legnagyobb mélységbe dobta az angolnát.- Süllyedj a tó fenekére, és addig feküdj ott, míg meg nem fulladsz. A mi segítségünkre ne számíts - mondta szigorúan, és az atyafiak vele együtt mormogták:- A mi segítségünkre ne számíts! Kövesdi János fordítása SOKFÉLE BOLDOGSÁG VAN AZ ÉLETBEN. DE A LEGNAGYOBB TALÁN AZ, AMIKOR HOSSZÚ TÁVOLLÉT UTÁN ISMÉT TALÁLKOZUNK SZERETTEINKKEL. Lodojdamba m Vendégek bányavidékről A nagyidai (Vel'ká Ida) alapiskola pionírcsapatának vendégei voltak nemrégiben a Psohlavci Pionírcsapat tagjai Ostrava-Poru- bából. Ebből az alkalomból sportvetélkedőket szerveztek, a híres bányavidékről érkezett pionírok megtekintették Kassa (Kosice) nevezetességeit, Nagyidán pedig filmelöadáson vettek részt vendéglátóikkal közösen. Ez a találkozó is bizonyítja, hogy Jarcsuska Teréz vezetésével, aki a járási pionírkonferencián kitüntetéseket vett át, aktívan dolgoznak az alapiskola pionírjai. Legutóbb a pedagógusnap tiszteletére készítettek és adtak elő kulturális műsort. Soltész Bertalan XI. MÉG EGYSZER AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSRŐL Arra a kérdésre, hogy mely állatok tekinthetők háziállatoknak, nem is olyan egyszerű a válasz. Az előzőekben már érintettük, hogy különbséget kell tenni állattartás és állattenyésztés között. A kicsi korában befogott, majd felnevelt és igába kényszerített állatok, mint például az indiai elefánt is, nem tekinthetők valódi háziállatoknak. Kimondottan háziállatok azok, melyeknek a tenyésztésével az ember már nagyon régóta foglalkozik. Az említetteken kívül ilyen a ló és a szarvasmarha. Persze a nálunk ismert szarvasmarhán kívül több tulokfélét is megszelídített az ember. Ilyenek az ázsiai bivaly (Bubalus Arnee) és a jak (Bős mutus), és még sorolhatnám. De maradjunk inkább a mi háziállatunknál, a szarvasmarhánál! Mai ismereteink szerint ennek az ősét, az őstulkot (Bős primigenius) háziasította az ember. A kecske és a juh után kb. 3000 évvel, jóval előbb mint a lovat. Mielőtt igába fogta volna, felült a hátára. Mulatságos látvány lehetett, de csak mai szemmel Álom, álom, édes álom Azt, ugye, ti is tudjátok, hogy alvásra szüksége van szervezetünknek - napközben elfárad, pihennie kell. De hogyan aludjunk és mi az, hogy álom? Elalvás előtt,' ha lehet, igyekezzünk a nap kellemes dolgaira visszagondolni, hamarabb és könnyebben merülünk álomba. Itt is elmondjuk, elalvás előtt ne együnk sokat, ne tömjük meg a gyomrunkat, mert rossz álmaink lehetnek. A szoba hőmérséklete ne legyen túl magas; mielőtt ágyba mennénk, ajánlatos kiszellőztetni a szobát, de lehet nyitott ablaknál is aludni aszerint, hogy kint milyen az idő. Sokan olvasnak az ágyban, ami azonban nem jó, mert hamarabb fárad el a szem és idővel meggyengül látásunk. Sok olyan gyerek szorul szemüvegre, akinek korábban hiába mondták, hogy fekve ne olvasson. Természetesen a mosakodásról, zuhanyozásról se feledkezzünk meg, a langyos víznek jótékony álmosító hatása van. Ha elaludtunk, alszunk - álmodni is szoktunk. De nem egész éjjel, ahogy azt sokan gondolják. Vannak, akik azt állítják, hogy egyáltalán nem álmodnak. Ez sem igaz - álmodnak, legfeljebb nem emlékeznek. Az álomra általában akkor emlékszünk a leginkább, ha közvetlenül „belőle“ ébredtünk. Az álom csak néhány másodpercig tart, bármennyire is hosszúnak tűnik föl számunkra. Egy-egy éjszakán háromszor-ötször álmodunK, egy-tizenötperces időszakokban. Amikor nem álmodunk, akkor pihen a szervezetünk: lelassul a vérkeringés, a szívverés, a többi belső szervek működése, ellazulnak az izmok. Amikor álmodunk, akkor jobban működnek az agysejtek, mint ébrenlétben. Ekkor lelkileg pihenünk és regenerálódnunk. Ezért is kell óvakodnunk az alkoholfogyasztástól, az alkoholistánál az álomfázist „kiradírozza“ a szeszes ital, meggátolva a szellemi megújulást. Az álmok nem jelentenek mindig valóságos dolgokat, mert bennük összekeveredik a fent és a lent, a tér és az idő stb. Vagyis irreálisak, ezért nem lehet kikövetkeztetni, hogy mit jelentenek. Vannak kellemes és kellemetlen álmok. Az utóbbiak elárulhatják, hogy valami napközben bántott bennünket, az előbbiek arról tanúskodnak, hogy egészségesen, zökkenők nélkül, telt a napunk. Sokat lehetne írni az álmokról, az alvásról. Annyit még hadd mondjunk el itt, hogy nektek gyerekeknek 8-9 órát kellene naponta aludnotok, lehetőleg mindennap ugyanabban az időpontban kezdve az alvást. A rendszeresség miatt is. Nem jó, ha éjfélig krimifilmet néz a gyerek a televízióban, mert utána nehezen alszik el, és ha alszik is nyolc órát, másnap rosszul érzi majd magát, minthogy hiányzik az éjfél elötti.alvás, amely a legmélyebb és legjobb. Jó nap után - szép álmokat! Dr. Nagy Géza Barak László A KÖLTŐ ÉS A CSACSI Szól a költő:- Mondd csak csacsi, hol van Csicsó? Rokonod-e a kiscsikó? Mi leszel, ha nagy leszel? Szamár, avagy talán pej? Csacsi felel:- Iá-iá! Ott van Csicsó, ahol terem a kiscsikó, aki bizony rokonom, úgy, mint neked a majom. Pej nem leszek, ahogy te sem madár. Lesz belőlem, ami te vagy: felnőtt szamár! nézve. A kerék feltalálása még ekkor váratott magára. A szarvasmarha helyettesítette a cséplőgépet is évezredeken keresztül. Ugyanis vele tapos- tatta ki az ember a learatott gabonakalászokból a magvakat. Úgy hívták e műveletet, hogy nyomtatás. Szinte hihetetlen, hogy még e század elején alkalmazták e cséplési módot nálunk Dél-Szlovákiában is. Nemcsak a szarvasmarhával, hanem lóval is nyomtattak. Talán ismeritek a közmondást: „Nyomtató lónak nem kötik be a száját“. A nálunk honos háziállatokon kívül sok furcsa élőlényt édesgetett magához az ember. A teve a sivatagi népek segítőtársa. A rénszarvas a tundrákon élőké. Az utóbbit hiába keresnétek az európai állatkertekben. Talán annyira szereti a hideget? Azt ugyan nem, bár eléggé alkalmazkodott hozzá, hanem egyedüli tápláléka a rénzuzmó, ami csak a hó alatt terem meg. Egyes növény- és állatfajokat azután ismert meg a világ, hogy felfedezték Amerikát. Az pedig időben nem is olyan régen történt, pár száz évvel ezelőtt, pontosan 1492-ben. Többek között amerikai növény a kukorica, burgonya, paradicsom, a dohány (bár az utóbbit ott is hagyhatták volna!), és behozták a pulykát, s véletlenül a burgonyabogarat, ami egyáltalán nem háziállat. Viszont érdekes, hogy némely állatról azt állítják a szakértők, hogy könnyen szelídíthetek, s áz ember mégis elmulasztotta háziasítani. Például az afrikai kafferbivalyt, jávorantilopot és a varacskos disznót. Ez azért is meglepő, mert éppen Afrikában legnagyobb ma is a fehérjehiány. Bizonyára régen sem lehetett kedvezőbb a helyzet. Mennyire kellett volna ezeknek az állatoknak a húsa és teje az ott élő népek táplálására. A jávorantilop teje zsírban is gazdagabb, mint a tehéné. Nem volt jobb a helyzet a Föld északibb részén sem. Ott a jávorszarvas nem vált háziállattá. Pedig annak is ízletes a húsa, s a teje is zsíros. Gyorsabban szalad, mint a ló. Meg tud küzdeni a mocsarakkal, ahová más állat nem is merészkedik. S mi lett az őstulokkal? Addig vadásztak rá, míg az utolsó példánya is - 1627-ben - elpusztult. CSICSAY ALAJOS LUBOMÍR FELDEK AZ ERDESZ Az erdőben fák magasodnak, a fák tövében pedig árnyékok hevernek. Ahány fa, annyi árnyék. Ha valamelyik fára ráröppen egy madár, rátelepedik az árnyékára is. Ha a szélben egyik-másik árnyék meglendül, annak a fája is himbálózni kezd. Az erdész járja az erdőt, és az a dolga, hogy a fákat meg az árnyékokat számolgassa. Ö azonban csak az árnyékokat számolja. Méghozzá azért, mert folyton- folyvást a lába elé néz, nehogy valamelyik árnyékban felbotoljék. Miután az erdész megállapítja, hogy senki nem vitt el egyetlen árnyékot se, megnyugszik, mivel jól tudja, hogy minden fája megvan. Mert ahány árnyék, any- nyi fa. A POSTÁS- A falu közt egy őszi fa ballag, és minden ház udvarára leveleket dobál! - ri- koltozták a madarak, és nem mertek rátelepedni. Egyedül a galamb (az a bá- tor)röppent rá egy pillanatra, és így szólt:- Hiszen ez a postás! A galamb már csak tudta. Elvégre postagalamb volt. A neki bátorodott madarak a postás után vetették magukat. A falu végén találtak rá. Üres kézzel, levelek nélkül állt ott és pihen- getett.- Már itt ülünk rajta - kiabálták a galambnak.- Gyere, telepedj te is ide a postásra!- Még hogy postás?- csodálkozott rájuk a galamb. - Hiszen az csak egy őszi fa! És nem ült közéjük. Igaz, sietnie kellett valahová. Elvégre postagalamb volt. A KERTÉSZ Az üvegtető fölött hideg szél száguldozik. Az üvegtető alatt pedig virágok illata lengedez. A hideg szél, farkas, mely a hegyekből tört be a faluba. A virágok illata viszont pici csibék csapata, mely félelmében reszketve csipog az ólban. Ámde a hideg szél aztán nemsokára éhesen tér meg a hegyekbe. Ekkor az üvegház ajtaja kitárul, és a kertész a virágok illatát kivezeti a kék ég alá. És ezzel beköszönt a taTóth Elemér fordításai GONDOLKODOM, TEHAT. BETÜREJTVÉNY Gf *k b 21 26 iJ V 36 o O’* a SEGÍTS a GAZDINAK! Segíts a gazdinak, súgd meg neki, hogy helyezze el a bűvös négyzetben a hat számot úgy, hogy vízszintesen, függőlegesen és átlósan is a számok összege mindig 60-60 legyen! Nos? MEGFEJTÉS Az április 6-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a) kamatos (vagy - elfogadtuk - nyeremény) betétkönyv, b) a kacsa nem emlős. Nyertesek: Juráá Andrea, Galánta; Juhász Erzsébet és Juhász Ida, Kassa (Koáice); Végh Gyöngyi, Várkony, (Vrakún); Horváth Erika, Szelőce (Selice). <* ÚJ SZÚ 18 1984. IV. 20.
