Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-20 / 16. szám

Április 17-én volt 15 éve, hogy a CSKP KB élére Gustáv Husák elvtárs került, s elkezdődött a pártvezetés marxista-leninista felújítása. A CSKP KB 1969-es áprilisi ülése jelentős történelmi mérföldkő Csehszlovákia legújabbkori történelmében. „Bebizonyosodott, mit jelent, ha a párt élén tapasztalt, határozott, képzett marxista áll, aki természetes tekintélynek örvend“ - mondotta Jozef Lenért elvtárs az SZLKP kongresszusán. A marxista-leninista pártvezetés kialakításával létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy a párt a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján újítsa fel tevékenységét, a konszolidációs folyamat élére álljon, s megteremtse a feltételeket szocialista társadalmunk további sokoldalú dinamikus fejlődéséhez.

A szocialista jelenhez vezető út nem volt sem egyszerű, sem könnyű. Megkövetelte, hogy leküzdjük azokat a nehézségeket és akadályokat, amelyeket az osztályellenség támasztott, és amelyek saját hibáinkból is következtek. Az utóbbiak főleg a társadalmunk nagyszabású átépítésével kapcsolatos feladatok újszerűségéből és bonyolultságából fakadtak, de abból is, hogy a párt vezetősége a hatvanas években nem állt feladatai magaslatán, nem tudta kiküszöbölni a szubjektivizmust és a voluntarizmust. Ez abban nyilvánult meg, hogy nem tudta megoldani a súlyos politikai és gazdasági kérdéseket, önelégültségbe esett, nem érvényesítette következetesen a pártélet és pártmunka marxista-leninista elveit és normáit, eltompult az osztályszemlélete, nem tudta kellőképpen általánosítani a tömegek felgyülemlett tapasztalatait, megelőzte a fejlődést, megsértette a demokratikus centralizmus és a pártdemokrácia alapelveit, gyengült a politikai és ideológiai munka, valamint a burzsoá ideológiákkal, a kispolgári irányzatokkal és az ideológiai diverzióval szembeni harc. Ez törvényszerűen hatott a párt tömegkapcsolatára, s a koncepciós tisztázatlanságból törvényszerűen rögtönzések születtek mind gazdasági, mind politikai és ideológiai téren, s ebből következett a párt tájékozatlansága.

Ilyen helyzetben kezdhették meg 1968-ban a jobboldali és a revizionista erők - a világimperializmussal szorosan együttműködve - aknamunkájukat szocialista fejlődésünk felforgatására. A jobboldali erők fokozatosan mély válságot idéztek elő a pártban és a társadalomban. A hibák kiküszöbölésének leple alatt a párt fő irányvonalának revíziójára, a pártépítés ideológiai és szervezeti alapelveinek bomlasztására, a szocialista társadalom politikai rendszerének fel- dúlására, hazánk külpolitikai orientációjának megváltoztatására törekedtek, s az ellenforradalmi felforgatás veszélyét idézték eló.

Csehszlovákia fejlődésének objektív elemzése megmutatta, hogy a pártvezetésben a jobboldali elemek politikai nyomása alatt visszaszorított erők nem voltak képesek megállítani az egyre fenyegető ellenforradalmi fordulatot. „Ilyen helyzetben el kellett dönteni, vajon meg kell-e várni, míg az ellenforradalom testvérgyilkos harcot idéz elő, melyben ezernyi ember veszti életét, és csak akkor kerüljön-e sor az internacionalista segítségnyújtásra, vagy idejében kell-e érkezni, megelőzve a tragédiát, olyan áron is, hogy eleinte ez a hazai és külföldi körökben is meg nem értéssel találkozik. A szövetséges hadseregek bevonulása Csehszlovákiába 1968. augusztus 21-én megelőzte ezt a vérengzést. Ez szükséges és egyedüli helyes megoldásnak bizonyult“ - hangsúlyozta a Tanulságok című dokumentum. Épp ez a segítség tette lehetővé a marxista-leninista erőknek, hogy felújítsák és megszilárdítsák a szocializmus alapvető értékeit.

>84. IV. 20.

Á válságos időszak és következményeinek leküzdéséért nagy erőfeszítéseket tettek pártunk egészséges erői. Bebizonyosodott, hogy a válság felszámolását törvényszerűen ott kell megkezdeni, ahol első jelei mutatkoztak.

Szükséges volt, hogy a pártvezetésben, központi szerveinek összetételében,

a pártvezetés politikájában módosításokat hajtsanak végre. Alapvető fordulatot csak a pártvezetésben uralkodó állapotok radikális megváltoztatásával lehetett elérni. Alexander Dubőek távozása elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy a párt és az egész társadalom kikerüljön a válságos állapotok ördögi köréből.

A válság leküzdésében tehát csak akkor lehetett lényeges változást elérni, amikor megváltozott a helyzet a párt vezetőségében. A CSKP KB 1969. április 17-i ülése ilyen értelemben történelmi jelentőségű volt. Azon az ülésen került sor a döntő összecsapásra, amelyen pártunk és országunk további sorsa volt a tét. Gustáv Husáknak a CSKP KB első titkárává történt megválasztásával új szakasz kezdődött, amely során a pártban az erőviszonyok megváltoztatásának folyamata minőségileg új szintet ért el.

Az események alakulása teljes mértékben bebizonyította, hogy a CSKP KB Elnökségében és Titkárságában az áprilisi KB-ülés után végrehajtott személyi változásokkal kialakultak a kellő feltételek a válság leküzdéséhez és a jobboldali opportunista és antiszocialista elemek elleni offenzívához. Annak ellenére, hogy az újonnan megválasztott elnökségben bizonyos pozíciókat még tartott a jobboldal, döntő befolyását már elvesztette a pártvezetésben. A pártban a határozott kezdeményezést és aktivitást visszavonhatatlanul a marxista-leninista baloldal vette át. Ilyen értelemben az áprilisi ülés a párt és az egész csehszlovák nép életének rendkívül fontos mérföldköve volt.

A CSKP új vezetőségének politikája a hosszan tartó válság elvi megoldásának politikája volt. Olyan politikai irányvonalat kellett kidolgoznia, amely lehetővé teszi, hogy politikai eszközökkel oldja meg a válságot, és teremtse meg az alapfeltételeket a csehszlovák társadalom további sokoldalú szocialista fejlődésének.

E fontos feladat megoldásának kiindulópontját Gustáv Husák elvtárs az áprilisi KB-ülés zárszavában vázolta fel. Kijelölte az alapvető orientációt, nevezetesen azt, mivel és miképp kell elkezdeni a feladat megoldását. „Konszolidációs folyamatunk fő alkotóeleme a párt. Ha a pártban minden rendben lenne, nem lenne semmi baj. Nagy tömegű párt ez, mindenütt vannak kommunisták... A probléma azonban az, hogy milyen állapotban van a párt. Ezért kell a fő figyelmet erre a kérdésre összpontosítanunk“ - mondotta Husák elvtárs az áprilisi ülés zárszavában. Rámutatott azoknak az intézkedéseknek a fontosságára, amelyek célja a pártvezetés egységes fellépésének biztosítása, a párt többségének egyesítése, s ezzel együtt az állami szervek és társadalmi szervezetek egységes fellépése feltételének megteremtése a társadalmi konszolidáció folyamatában. Figyelmeztetett azonban arra, hogy nem lehet szó egységesítésről bármely áron, hanem csakis a marxista-leninista elvek és a CSKP alapszabályzatának teljes tiszteletben tartása alapján.

Az új pártvezetés érzékeny, de elvszerű politikája nagyon rövid idő alatt jelentős mértékben megváltoztatta hazánkban a politikai légkört, és tágabb teret nyitott a párt céltudatos politikájának érvényesítéséhez.

Ebben a minőségileg új helyzetben- már egy hónappal az áprilisi ülés után- 1969. május 29-én és 30-án a CSKP Központi Bizottsága megtárgyalhatta és jóváhagyhatta a pártban és a társadalomban uralkodó állapotok következetes és sokoldalú normalizálásának egységes marxista-leninista programját. A végrehajtási irányelvekben így határozta meg a párt legfontosabb céljait ebben az időszakban:

a/ A marxi-lenini tanítás elvi alapjain, a pártépítés és a pártélet lenini elvei értelmében fel kell újítani a párt egységét, növelni kell egész pártunk akcióképességét és forradalmi harckészségét;

b/ fel kell újítani a kommunista párt vezető szerepét a társadalomban, de különösen a társadalmi szervezetekben, a Nemzeti Front szervezeteiben, az állami szervekben, valamint gazdasági és kulturális téren;

c/ haladéktalanul hozzá kell látni a súlyos gazdasági problémák megoldását célzó hatékony intézkedések végrehajtásához;

d/ meg kell szilárdítani a szocialista állam - a munkásosztály és a dolgozó nép eszköze - minden láncszemének működését;

e/ a szilárd barátság szellemében elvileg rendeznünk kell kapcsolatainkat a Szovjetunió és a szocialista országok testvéri kommunista pártjaival, s ennek alapján kialakulnak államunk külpolitikájának alapelvei.

A jobboldal elleni hatalmi-politikai harc a CSKP KB májusi ülése után új szakaszához érkezett. A központi bizottság

1969 szeptemberi, 1970 januári, júniusi és decemberi ülésén jelentős határozatokat hozott a párt forradalmi jellegének megszilárdítására. Az 1969 szeptemberi ülésén teljes mértékben érvénytelenítette az 1968. július 19-i határozatát, amely kimondta, hogy a CSKP KB nem képviselteti magát a varsói találkozón, s amelyet a jobboldal lélektani, erkölcsi nyomásának hatására fogadtak el. így ítélte meg az említett határozatot: „Súlyos politikai hiba, olyan tett volt, amely ellentétben állt a szocializmus érdekeivel és a CSKP internacionalista hagyományaival“. Hasonlóan hatálytalanította a CSKP KB Elnökségének 1968. augusztus 21-i határozatát, amelyet osztályszempontokat nélkülöző, antimarxista és alapjában helytelen döntésnek minősített. Az elnökség elemzése alapján elutasította az ún. vysoőanyi kongresszust, minthogy nem volt legális, és ellentétben állt a párt alapszabályzatával. Visszavonta a XIV. pártkongresszus küldötteinek mandátumát, és úgy döntött, hogy a XIV. párt- kongresszus küldöttei jelölésének és megválasztásának módját a központi bizottság fogja meghatározni az alapszabályzat értelmében.

A CSKP KB szeptemberi ülése után felülvizsgálták és semmisnek nyilvánították az 1968-as hibás álláspontokat, határozatokat és dokumentumokat. Ezt a különböző szintű pártszervek és -szervezetek, állami szervek és a Nemzeti Front szervezetei is megtették.

Rendkívül jelentős volt a CSKP KB

1970 januári ülésének a tagkönyvcseré- röl hozott határozata. A tagkönyvcsere során minden párttaggal személyesen elbeszélgettek. Az új tagkönyveket a párttagok munkájának és álláspontjának értékelése után adták át. Minden párttagot abban az időben folytatott tevékenysége és magatartása alapján értékelték, amikor Csehszlovákiában a szocializmus megmentéséért folyt a küzdelem. A párt a tagkönyvcsere idején a CSKP forradalmi jellegének helyreállításáért harcolt. A pártvezetés már a beszélgetések során elutasította a liberalizmust és az elnéző magatartást, de a szektásság megnyilvánulásait és azokat a módszereket is, amelyek ellentétben álltak a központi bizottság határozataival és a párt alapszabályzatával. Amikor 1970 decemberében a CSKP Központi Bizottsága értékelte a tagkönyvcsere eredményeit, Gustáv Husák elvtárs a következőket mondotta: „A tagkönyvcsere legfontosabb eredménye a párt megtisztítása, a jobboldali opportunizmus és revizioniz- mus párton belüli központjainak szétverése volt. A párt szervezetileg is megvált azoktól, akik hátat fordítottak a marxizmus-leninizmus elveinek. Bizonyos fokig megszabadult aizoktól is, akik hosszabb ideig passzívak és közömbösek voltak, s a pártban potencionális bázist jelentettek az opportunizmus számára. A beszélgetések során 326 817 párttag nem kapott új tagkönyvet, ami a tagok 21,67 százalékát jelentette. Ezek közül 67 147 személyt kizártak, 259 670 személyt pedig töröltek a pártból. Pártunk továbbra is tömegpárt. A tagkönyvcsere után körülbelül 1 200 000 tagja van.“

A párt és a társadalom politikai konszolidációjának fontos mérföldköve volt a CSKP KB 1970 decemberi ülése, amely jelentős, tartós értékű dokumentumokat hagyott jóvá: „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai“ és a „Határozat a pártegység időszerű kérdéseiről“ című dokumentumokat. A központi bizottság rámutatott a válságos helyzet fő okaira, és meghatározta a társadalom további konszolidálásának és fejlődésének útját. A KB-ülés határozatai nemcsak a pártban és a széles közvéleményben, hanem nemzetközi viszonylatban is nagy visszhangra találtak. Rendkívül fontos szerepet játszottak a XIV. párt- kongresszus előkészítésében, amely elfogadta a fejlett szocialista társadalom építésének igényes, de reális programját.

A XIV. pártkongresszus irányvonala kiváltotta a dolgozók többségének szimpátiáját és támogatását. A program teljesítése szempontjából meghatározó jelentőségű volt a központi bizottság egysége, amely kifejezően nyilvánult meg a kongresszusi határozatok kidolgozásában, megvalósításában és teljesítésük ellenőrzésében. A reális program és politika megerősítette a népnek a pártba vetett bizalmát, a párt és a nép egységét, amelynek alapján a dolgozók széles rétegei aktivizálódtak és kezdeményezésük fokozódott. Az emberek saját tapasztalataikból győződtek meg arról, hogy a párt programjának teljesítése létbiztonságuk és békés jövőjük fő záloga.

A hetvenes évek második felében elért eredmények értékelése megerősítette, hogy a XIV. pártkongresszus által kidolgozott és a XV. pártkongresszus által továbbfejlesztett program valóságos tettekkel telítődött. Fő előirányzataiban sikerült teljesíteni a gazdasági és szociális fejlesztés feladatait. Minden kitűzött célt azonban nem sikerült elérni. A népgazdaság hatékonyságának növekedése lassúbb volt a tervezettnél. Ennek egyik fő oka a népgazdaság extenzív fejlesztésének időszakából visszamaradt beidegződések voltak.

A CSKP KB 1969 áprilisi ülése után a párt törekedett a munkásosztály és a dolgozók érdekeinek megfelelő program következetes megvalósítására. Elvi harcot folytatott a dolgozók legszélesebb rétegeinek tudatáért. Elsősorban Gustáv Husák érdeme volt, hogy a marxista-leninista erők egyesültek, s fokozatosan létrejött a központi bizottság egysége, a párt felújította a lenini munkamódszereket, s betölthette a munkásosztály forradalmi élcsapatának, a szocialista társadalom igazi internacionalistákat és hazafiakat tömörítő vezető erejének szerepét. A konszolidációs folyamatban a párt elvszerű fellépésében, minden döntésében megnyilvánultak Gustáv Husák elvtárs lenini munkastílusának, nagy tekintélyének, elvhűségének, felelősségtudatának jegyei, amelyeket céltudatosan érvényre juttatott a pártpolitikában, a munkásosztályhoz, a szövetkezeti parasztsághoz és az egész dolgozó néphez fűződő viszonyéiban. Nagyra értékelhetjük főleg az eltelt idő távlatából, hogy munkájában pártunk gazdag forradalmi múltjára támaszkodva, egyszersmind az SZKP s a többi kommunista és munkáspárt tapasztalataiból merítve képes volt összekapcsolni napjaink és a jövö feladatait. Ugyanakkor szüntelenül kapcsolatban állt a néppel, megértette problémáit, védelmezte érdekeit, tanította a tömegeket és állandóan tanult tőlük,

A CSKP KB áprilisi ülése óta elért sikereink a marxizmus-leninizmus, a proletár és a szocialista internacionalizmus elvein alapuló céltudatos és szívós küzdelem, az opportunizmus, a revizio- nizmus, az antikommunizmus minden megnyilvánulása ellen folytatott szüntelen harc eredményei. Világosan bizonyítják, hogy a választott út helyes, megfelel munkásosztályunk és népünk érdekeinek. Teljes összhangban van a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, az internacionalista szolidaritás és együttműködés, a haladás és a világbéke érdekeivel.

Az 1969 óta eltelt évek egyúttal a tanulságok élő és jelentős forrását képezik. Nagyon határozottan figyelmeztet minden pártszervet, szervezetet, tisztségviselőt és kommunistát arra, hogy ne ismételjük meg azokat a súlyos tévedéseket és hibákat, amelyek kárhozatos következményeit a pártnak 1969 áprilisától nagy erőfeszítések árán fokozatosan kellett felszámolnia, elvszerüen és sikeresen leküzdenie. Mindenütt már csírájában el kell fojtanunk a nemkívánatos jelenségeket és irányzatokat, amelyek a szocializmus alapvető értékeinek megbontásához, a párt marxista-leninista jellegének és vezető szerepének gyengítéséhez vezethetnek. A megtett útra való visszatekintés a derűlátásnak, valamint a kommunista párt és a marxista-leninista tanítás hatalmas erejébe vetett hitnek a forrása, s egyben annak az eltökéltségnek is indítéka, hogy sikeresen teljesítsük a CSKP XVI. kongressusa határozataiból eredő újabb feladatainkat is. Ennek biztosítéka a párt marxista-leninista jellege, központi bizottságának egysége, szüntelen kapcsolata a dolgozó tömegekkel.

DR. JAN MACHYNIAK kandidátus

fMÚS it ■ 3 JTOTOfffll