Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-20 / 16. szám
► .SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A Ftezi Atommagkutató Intézet már több mint negyed- százada hazánk élenjáró kutatási munkahelyei közé tartozik, eredményes tevékenységet kifejtve az atom békés célú hasznosítási lehetőségeinek feltárásában. Az aktivizációs analízis részlegén működő Li- dicei rózsa szocialista munkabrigád tagjai ebben az ötéves tervidőszakban főleg a környezetszennyezési kérdésekkel foglalkoznak. A felvételen a 11 tagú kollektíva egyik tagja, Jaroslava Leétinová technikus munka közben. (A CSTK-felvé- tele) T izenöt esztendővel ezelőtt április 17-én tartotta ülését Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. E fontos tanácskozást akkor az egész ország részéről fokozott figyelem kísérte, és azóta is mérföldkőként emlegetjük kommunista pártunk történetében. Lezárta társadalmi fejlődésünknek egy válságos szakaszát és megnyitotta az utat a konszolidálódás, a sokoldalú kibontakozás előtt. Az új pártvezetés - Gustáv Husák elvtárssal az élen - biztos kézzel irányította ezt a folyamatot, amely társadalmi és gazdasági életünk minden területét érintette. A párt egységének, a kommunista párt vezető szerepének helyreállításán kívül célul tűzte ki többek között: „Haladéktalanul hozzá kell látni olyan hatékony intézkedések megvalósításához, amelyek elősegítik az ország súlyos gazdasági problémáinak megoldását“. Mi is jellemezte akkor gazdaságunkat? Az ösztönösség, a központi irányítás és tervezés szerepének felborulása, a szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok meglazulása - hogy csak néhány vonást említsünk. Határozott lépésekre volt szükség, hogy a gazdasági káoszból kilábaljunk, s hazánk ismét az egyenletes, dinamikus fejlődés útjára léphessen. Az intézkedések nem várattak sokáig magukra. A kezdeti ösztönzést megadó, az áprilisi ülésen elfogadott gazdasági konszoli- dálódási terv olyan elemeket tartalmazott, amelyekből világosan kitűnt: az új pártvezetés nem a dolgozók rovására akarta leküzdeni az akkori inflációs hullámot, hanem a nehezebb megoldást választotta. Befagyasztotta például a fogyasztói árakat, s mindenekelőtt a munkatermelékenység növelésével, a rendnek a termelésben és az elosztásban való megteremtésével, illetve a tervgazdálkodás egységes irányítási rendszerének helyreállításával igyekezett fokozatosan felszámolni a nehéz helyzetet. Hogy megfelelő utat választott a pártvezetés, azt hamarosan az egész ország tapasztalhatta. Felújult a tervfegyelem, megszületett az 5. ötéves terv, és 1971 májusában a XIV. kongresszus már arról számolhatott be a párt tagságának és az ország minden dolgozójának: leküzdöttük a válságot, helyreállítottuk a tervirányítás rendszerét, stabilizáltuk az árakat és a belkereskedelmi ellátást, megteremtettük a gazdaság diramikus fejlődésének feltételeit. Persze nemcsak gazdasági téren rendeződtek a viszonyok, hanem a társadalmi életben, a párt életében, hazánknak a többi szccialista országhoz fűződő kapcsolataiban egyaránt. 1969 áprilisa óta három kongresszuson értékelte Csehszlovákia Kommunista Pártja a munkáját. Mindegyiken nagy teret adva a gazdasági életben elért eredmények és az e téren elkövetett hibák felsorolásának, a gazdasági tevékenység javítását célzó intézkedések erőteljes szorgalmazásának. Míg a XIV. kongresszus a válság leküzdésének eredményes voltáról számolhatott be, a XV. és a XVI. pártkongresszus már arról, hogy hazánk ugyancsak sikeresen állta a világpiac kihívásait az egyes tervidőszakokban. És minek köszönhető mindez? Egyértelműen a tervezési rendszer felújításának, s ezen belül annak, hogy az ötéves terv visszanyerte gazdasági életünkben a rangját. Ha maradt volna a káosz, a laza irányítási rendszer, aligha tudtunk volna úrrá lenni a hetvenes évek elejei „olajár- robbanás“ következményein. Ha a hetvenes években - vagyis az ötödik és a hatodik ötéves tervidőszak folyamán - nem keressük és nem szorgalmazzuk egyre erőteljesebben a tervezési rendszer szüntelen tökéletesítését, akkor a XVI. kongresszuson sem jellemezhettük volna úgy az előző tervidőszakot, hogy „a kommunista párt által vezetett csehszlovák nép az elmúlt öt esztendőben is folytatta a szocializmus építését, gyarapította hazánk anyagi és szellemi gazdagságát és szilárdította a szocialista rendszert.“ Persze azt sem hallgatta el a kongresszus, hogy az értékelt ötéves tervidőszakban gazdasági fejlődésünk a feltételezettnél kevésbé volt dinamikus. Ezzel kapcsolatban pártunk vezetése - akárcsak addigi tanácskozásain - nyíltan szólt a hibákról, amelyek gátolták bizonyos szándékaink megvalósítását. Őszintén szólt arról, hogy a kedvezőtlen külgazdasági feltételeken kívül mi az, ami nehezíti gazdasági fejlődésünket. Megállapította, hogy a sok pozitív vonás ellenére gazdasági gyakorlatunkban számos túlhaladott módszer jut még szóhoz, s amíg ezeket nem számoljuk fel, addig az intenzív gazdaságfejlesztési követelményeknek sem tudunk eleget tenni. A XVI. pártkongresszust követően több központi bizottsági ülés foglalkozott az egyes népgazdasági ágazatok fejlődésével, hogyan teljesítjük a népgazdaság szerkezeti átépítésével kapcsolatos feladatokat vagy éppen azzal, mi akadályozza ezek eredményes végrehajtását. Nem lehet elsiklani a tény fölött, hogy a különböző ágazatokkal kapcsolatban vissza-visszatérö volt a megállapítás: az eredmények ellenére nem került sor megfelelő fordulatra a termelés hatékonyságának növelésében, minőségének javulásában. Márpedig napjaink világgazdasági feltételei az eddiginél gyorsabb ütemet diktálnak számunkra is, a lépésváltás mindenütt sürgető és elkerülhetetlen. Lépést kell váltanunk a tudomány és technika vívmányainak gyakorlati alkalmazásában, kutatási-fejlesztési potenciálunk hasznosításában. Úgy, amint arra a CSKP KB múlt évi 8., illetve az SZLKP KB ugyancsak múlt évi szeptemberi ülése rámutatott. Ugyancsak lépést kell váltani a KfőST-tagországokkal. mindenekelőtt a Szovjetunióval való gazdasági együttműködésünkben. Mindebben sokat segíthetnek a komplex intézkedések, amelyek ugyancsak meggyőzően bizonyítják, hogy pártvezetésünk az utóbbi másfél évtizedben kiemelten törődött tervszerű népgazdaságirányításunk tökéletesítésével. Sok-sok vállalat példája bizonyítja, hogy a komplex intézkedések szellemében való gazdálkodás, fejlesztés a helyes út. Az utóbbi három év igazolta ezeknek az intézkedéseknek, akárcsak a tizenöt esztendő az 1969-es áprilisi plénumon kitűzött irányvonalnak a helyességét. PÁKOZDI GERTRÚD BMURHID
