Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-06 / 14. szám
«■lift A tavasz első hírnökei LENDVAY TIBOR A „bátor“ kisegér A kisegér már mindent összerágott a kamrában. A liszteszacskókat, a rúdra akasztott szalonnát, egy teli tányér töpörtyút, még a befőttek celofánpapírjait is. Nem maradt egy polc sem, ahol hegyes fogacskái nyomot ne hagytak volna. Torkossága ellenére volt neki egy dicséretre méltó tulajdonsága: bátor volt. Ez igazán nagyszerű tulajdonság, büszke is volt rá. A legcsekélyebb félelem nélkül várta azt a kövér, szétálló bajuszú macskát, amelyiket már oly sokszor és oly tisztelettel emlegettek előtte a szülei. Nem is kellett sokáig várakoznia. Egy délután - a kisegér éppen fent ült egy körtebefőtt tetején - nyílt az ajtó, s megjelent a már sokszor elképzelt macska. Hatalmas volt ugyan, de egyáltalán nem látszott vérszomjasnak. Állt egy darabig a kamra közepén, aztán nyújtózott egyet, majd leheveredett egy zsákra az üres káposztáshordó mellé. A kisegér összehúzta magát, mozdulatlanná dermedt. Egyik szemével állandóan a ci- pósdobozt figyelte, ahonnan egy-kettőre lejuthatott a sarokba, onnan pedig a biztonságot jelentő lyukba. Egy idő után zsibbadni kezdett a lába. A macska semmi jelét nem mutatta, hogy támadásra készül. Elkezdett óvatosan sétálni, majd bátrabban, végül már szántszándékkal zajt is ütött. De a macska rá sem hederített. Erre aztán elvesztette a türelmét:- Hé, macska!... - kiáltott le a polcról. - Itt vagyok a körtebefőtt tetején! A szétálló bajuszú macska felemelte a fejét és álmosan morgott valamit. A kisegér csak pislogott. Ekkora szemtelenséget, gondolta, még arra se méltat, hogy felálljon. Lejjebb ruccant hát két polccal, és most már ingerültebben szólt le:- Azt akarod, hogy mindent szétrágjak?- Hagyj békén! - nyávogott kedvetlenül a macska.- Nem látod, hogy aludni akarok? A kisegérnek tátva maradt a szája. Nem, nem ijedt meg; ez valami taktika lehet, gondolta, és gyorsan visszarohant a cipósdoboz közelébe. De hiába leskelödött, hiába kukucskált, a macska békésen szen- dergett tovább. Ezt mégsem lehet tűrni, és kissé ingerkedve cincogni kezdett a kisegér:-A te bajod, nem az enyém. De ha nem fogsz meg, akkor téged kergetnek el a háztól, nem engem.- A magad dolgával törődj, jó? - morogta a macska, fel sem pillantva kényelmes fekhelyéről. Aztán hozzátette:- Cincogi a hőscincér! - és nevetett. , A kisegérnek fejébe szállt a vér:- Hogy én Cincogi?! Te gyáva szétálló bajuszú kandúr!- kiáltotta dühtől reszkető hangon. A macska gúnyosan röhé- cselt:- Cincogi, hihi! A kisegér erre a csúfolódásra teljesen elvesztette a fejét. Félretéve minden elővigyázatosságot, leszaladt a macska elé.- Azonnal hagyd abba!- követelte vékony hangon. Ezt már a szétálló bajúszú macska is megsokallta, bármilyen lusta is volt. Felpattant s a következő pillanatban már a hasában is volt a kisegér. Aztán, mintha mi sem történt volna, szunyókált tovább. IX. MŰVÉSZEK ÉS ORVOSOK AZ ŐSKORBAN Hogy szép volt-e az ősember? Mai szemmel nézve, bizony nem. De szépet cselekedni és szépet alkotni már tudott, bármilyen meglep» is. A képzőművészettel foglalkozó könyvek az ember művészi megnyilatkozásainak tárgyalását a barlangrajzokkal kezdik. A világ különböző tájain találtak barlangokat, amelyeknek rejtett zugaiban a falakat vagy a mennyezetet színes állati figurák díszítik. Az első leletekről el sem hitték a tudósok, hogy sok tízezer évvel ezelőtt készültek. Igaz, meg sem tekintették őket. A legtöbbről csak úgy látatlanban kijelentették, hogy hamisítvány. Pedig az őskori művész még az ujjlenyomatát is ottfelejtette egyik másik munkája mellett. Az is érdekes, hogy kezdetben (a múlt század végén, s a huszadik század elején is) a felfedezők nagy része amatőr volt, véletlenül talált rá a képekre. Később alapos kutatásokkal tártak fel ilyen barlangokat. Hadd jegyezzem meg, hogy a „művészi rajzokat“ nem a neandervölgyi ember, hanem a fejlődésben öt követő utóda készítette. E rajzok a Homo sapiens fossilis munkái. Akkor is csodálatraméltók, mert a keletkezésük kora 50-15 ezer év közé tehető. A rajzokon kívül szobrokat is tudott már készíteni annak a kornak az embere. Persze nem művészi céllal, inkább különféle hiedelmek ösztönözték. Erre utal, hogy a ké- p>eken látható állatok egy részét nyíllal a testükben ábrázolta. Az alkotó inkább amolyan sámánféle lehetett. Már e kornak az embere is eltemette a halottait, s a sírba különféle tárgyakat is tett. Ez a szokás már megvolt a neandervölgyi embernél is. Sőt nemcsak ez. Előfordult, hogy ez az ősember a beteg, öreg társát gondozta, táplálékkal látta el. Gyógyfüveket is gyűjtött. Olyan férfi-csontvázat is találtak a kutatók, melyen a kezet valaha amputálták. Bizonyára vadászat közben ron- csolódott el a kar. Ha arra gondolunk, hogy ezeket az ősembereket ilyesmire, vagyis műtétre senki sem tanította, Megkezdődött a meteorológiai tavasz, legalábbis papíron vége a télnek. A vadászok és más természetjárók is megfigyelhették már a tavasz közeledtét. Megérkeztek a mocsaras, lá- pos területekre az első vonuló vízi és gázló madarak példányai: a szürke gém, búbos vöcsök, bíbic, böjti réce, kanalas réce. Persze ezek vadászata most tilos, hiszen már párba szakadtak, és készülnek a fészekrakásra. Hús- vétra rendszerint már az első kacsatojások is megjelennek a fészekben. Nemcsak a mocsarakban, hanem a szántóföldeken, az erdőben, berekben is megindult az élet. Ilyenkor már kisnyulak is lapulnak a rögök között, az erdő és nádas sűrűjében pedig vaddisznó tereli csíkos malackáit. Megfigyelték, hogy ez a feketevad néven is ismert nagyvadunk nem mindig abban a bizonyos, évszázadok alatt kialakult időszakban hozza világra utódait, hanem olykor korábban, de hellyel-közzel később is. Így megtörténik, hogy februári hajtóvadászatokon malacokat vezető kocával is találkoznak a vadászok. A következő hónapban sokkal tömegesebben hozták világra utódaikat a szőrmés állatok. a ranadozók közül ide tartozik a farkas, a róka, Fellinger Károly a vadmacska, továbbá a barna medve. Javában fial a mezei, az üregi nyúl, a mókus, a borz, valamint a muflon. Május és június a többi nagyvad szaporulatának időszaka. Ekkor láthatunk a zsenge búzatáblákban, nádasok szegélyében, erdők tisztásán gidákat vezető özsutát, borját nyalogató szarvastehenet. Sajnos a természet íratlan törvénye kegyetlen (vagy éppen kegyes), aminek következtében a vadonban született állatoknak csak egy bizonyos hányada - az apróvadaknak csak kisebb része - marad meg. A kevésbé életképeseket felfalják a ragadozók, vagy anyjuk veti ki a családból, hogy az életképesek biztonságosabban fejlődjenek, több táplálék jusson nekik. A vízi szárnyasokkal kezdtük. Említsük még meg, hogy milyen erős a fajfenntartási ösztönük: a biológusok szerint tavasszal testsúlyuk jelentősebb részét a bennük levő tojás képezi. így például a vadliba ossz-testsúlyának 40, a tőkés réce testsúlyának fjedig 80 százalékát a tojás adja. De esetenként még ennél is nagyobb, ha tudjuk azt, hogy az első fészekalj elvesztése esetén a vadlúd és a vadkacsa is úgynevezett sarjúfészket rak. Törköly István Locsogó Két kezemben kardvirág van, három szörnyet agyonvágtam. Nem is hármat, háromszázat, amerre a patak árad, ahol a nap inget váltott, hol a szellő madarászott, ahol a csönd furulyázik, furulyája kivirágzik, hol a habok sírni kezdtek s könnyeikből halak lettek. Lányok, lányok, pipacsok, mondjátok meg, hol vagyok! Versi ke Április lánya, kicsike Sára, nem megy a gyűrű fel az ujjára. Játszik a holddal, játszik a széllel, amíg egy csillag nem törik széjjel. pusztán saját megfigyeléseik alapján jöttek rá, hogy mit kell tenniük, még a lélegzetünk is eláll a csodálkozástól. Hiszen csak kószerszámaik voltak. De valahol és valamikor el kellett kezdeni a gyógyítást is, a művészi alkotást is meg minden egyéb emberi tevékenységet, melyekről azt hisszük, hogy ma már egészen tökéletesek. Pedig nem így van. Ami ma kitűnőnek, sőt csodálatosnak látszik, pár év múlva elavult lesz. A kezdetre viszont még mindig tisztelettel gondolunk. Amikor az ember az előbb említett tevékenységekre képessé vált, már nem hordákban, hanem közösségekben élt. A közösség emberének pedig volt érzelemvilága és azt is tudatosította, hogy egymásra vannak utalva. Jóllehet életük rövidebb volt. A legfelső korhatár nem volt több 50 évnél, s az átlagéletkor nem haladta meg a húsz esztendőt. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a tudomány egyre több bizonyítékot tár fel az ember törzsfejlődésére vonatkozóan, s mindig több fejlődési láncszemet talál. Ilyen volt például az 1965-ben a magyarországi Vértesszölösön megtalált Homo érectus, azaz az előember lelet. A tudomány a neandervölgyi ember közvetlen elődjének tekinti. CSICSAY ALAJOS Ma földünk felnőtt lakosságának 92 százaléka jobbkezes és csupán nyolc százalék a balkezesek aránya. Ez azonban nem mindig volt így. Az ősemberek egyformán ügyesen használták mindkét kezüket. Ezt régészek állapították meg, az ősember szerszámait tanulmányozva. Ezeket a szerszámokat jobb és bal kézzel egyaránt jól lehetett használni. A biológusok tudják, hogy a majmok - az emberszabásúak is - egyformán tudják használni mindkét „kezüket“. Ma még rejtély, hogy fejlődése során hogyan vált szét az emberiség a jobb- és balkezesek táborára. Portugáliában gyűjtik össze a világ parafatermésének kétharmadát. A parafáról először tizenöt éves korában lehet levágni könnyű, lyukacsos „bőrét“, majd kilenc év után következhet az újabb szüret. Ennyi idő alatt éri el kérge a szükséges vastagságot. Az élénkvörös színű fákról rendkívül óvatosan hántják le az értékes kérget. Azt tartják, a fa színe azért vörös, mert szégyelli magát ruhája elvesztése miatt. A parafából egyébként nemcsak dugókat gyártanak, hanem kitűnő hő- és hangszigetelő, s cipőtalpat, mentőövet is készítenek belőle. AKI KINCSET KERES, NEM A FELLEGEKBEN, HANEM A FÖLDBEN ÁS. Blaga GONDOLKODOM, TEHÁT... JÁTÉK AZ EZRESEKKEL Egy férfi belép a bankfiókba, és a kis ablakon át benyújt egy 9000 koronás betétkönyvet azzal, hogy 10 000 korona maradjon a betétkönyvben, a többit kiveszi. Pár perc múlva ezernéhányszáz koronával távozott. Ha eredetileg 9000 korona volt a betétkönyvben, hogy kérhette, hogy 10 000 maradjon benne, ráadásul úgy, hogy több mint ezer koronát ki is vesz? VIDÁM TÁRSASÁG Vidám társaság gyűlt itt össze. Csak egyikük érzi magát idegennek. Úgy gondolja, hogy ó a többiek között kakukktojás! Melyik? Vigyázz, nem is olyan könnyű, a feladat, mint amilyennek első pillantásra tetszik! MEGFEJTÉS A március 23-i számunkban közölt feladatok megfejtése 44 ri4 e12 (de a c8-at is elfogadtuk) Nyertesek- Kertész Zoltán. Kassá (Kosice): Szlávik Tímea. Galánta: Végh Gyöngyi, Várkony (Vrakún): Lancz Henrik, Fülek (Fil'akovo): Dömötör János. Komárom (Komárno) ÚJ szú 18 1984. IV. 6. Érdekességek
