Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-06 / 14. szám

I Mongóliái képek - II. A jurtákba is beköszöntött a modern idők szele első feltűnő autó. Mi lett volna azonban, ha nem jön? Nyitott jurták Semmi. A mongolok megszokták, hogy messzire járjanak az állatok után. Előfordul, hogy gyakorta nem tudnak ha­zatérni. Az éjszakát a legközelebbi jurtá­ban töltik. Ezzel függ össze a hagyomá­nyos mongol vendégszeretet is. Bárhová érkezzen az ember, nyitott jurtát és gaz­dagon megterített asztalt talál. A jöve­vényt megvendégelik, szállást adnak ne­ki. A vándor akkor is maradhat éjszakára, akkor is jóllakhat, ha a jurta gazdája nincs otthon. A jurta mindig befogadja a segít­ségre szorulót. Ha az arra járó nem lép be a jurtába, megsérti tulajdonosát, jelzi neki, hogy nem tart igényt vendéglátására. Ez pedig illetlenség. Teát, zsíros levest tésztával, sajtot, kumiszt mindenütt kínál­nak. És ráadásul cukorkát. A mongolok nagyon szeretik. És szeretik a vendége­ket is. A vendég nemcsak változatosságot hoz az egyhangú életbe, de híreket is. Elmondja, mi történik a világban, messze a sztyepptől. Az életnek a jurtában meg­vannak azonban a szabályai, amelyeket a vendégnek nem szabad megszegni. A jurtába úgy kell bemenni, hogy a ven­dég ne lépjen a küszöbre. Az szent. Hogyan kell átlépni? Mélyen meg kell hajolni a jurta előtt és csak bent szabad kiegyenesedni. A férfi a jurta ajtajának jobb oldalán lép be, amely belépéskor bal kézre esik, mivel minden irányt a jurta belső homlokzata szerint Ítélnek meg, amely az ajtóval szejmben van. A jurta jobb oldala a féríiaké, bal oldala a nőké. A vendégé a főhely, szemben az ajtóval. A férfiak oldalán vannak az őket szolgáló eszközök - nyergek, szíjak, puskák, a férfi fekhelye. A bal oldalon vannak azok a tárgyak, amelyekre a nőknek van szükségük munkájukhoz. A modern jur­tákban már nem tartják be ezt az ősi elrendezést. A jurta, amelyben néhány napig laktam, fényűző volt - perzsasző­nyegekkel, heverökkel, csinos asztalkák­kal. De a jurta közepén itt is nyitott tűzhely volt, és színes volt az ajtaja. (Folytatjuk) Dr. MILAN PIOVARŐI nmm Ulánbátortól több mint 400 kilométerre fekszik Hudzsirt, az egyik turistaközpont, ahonnan minden út a sztyeppbe vezet. Ekkora távolságot megtenni a mongol utakon hosszadalmas és kényelmetlen lenne. Csak egyetlen választásom ma­radt - a repülőgép. Hudzsirt mongolul olyan folyót jelent, amely a sós talajban folyik. Ilyen folyóról kapta a nevét ez a fürdövároska is, amely radioaktív forrásairól nevezetes. S innen vezet az út a sztyeppbe. Az autóbusz nem volt valami fényes, inkább a sztyeppi utak veteránjának ne­vezném. Ezen a vidéken a legjobb közle­kedési eszköz azért mégiscsak a ló vagy a teve. Nem kell őket „reparálni“, nincse­nek „romlandó“ alkatrészeik. Viszont für­ge a lábuk, bírják a sztyeppi utakat, amelyeken a kövek, a víz és a sár uralkodnak. Első találkozásom a sztyeppel valóban meglepő volt. Valamilyen holdbéli táj fo­gadott bennünket - lávafolyamok, ame­lyeket az idő során tovább formált a szél és benőtt a fű. A fekete turf uralma mégiscsak véget ért, s elénk tárult a vidék panorámája, amely - ahol nem ütött át a föld feketéje - aranysárgán fénylett, a távolban pedig zöld hegyek határolták. Kányák, szarkák hada, a borzas farkú ürge, a hollók, de még a pusztai marmota is kíváncsi volt ránk. Kíváncsiak voltak a fekete saskeselyűk is. Nem mondhat­nám, hogy valami kellemes volt a velük való találkozás. Először csak ott szálldós- tak felettünk, majd támadásba lendültek: Gyorsan és váratlanul csaptak le, kira­gadták kezünkből a sült húst és ott hagy­ták éles karmaik fájdalmas nyomait. Bár a sztyepp gyéren lakott, mozgal­mas, gazdag életet él. Minden lépésnél apró legyek raja száll fel az ember lába alól. Minden lépésnél olyan virágot, olyan növényt találunk, amely nálunk a védett növények jegyzékén szerepel. Külön fejezet a sztyepp illata. Éles, fűszeres, bódító, Pavel Poucha, a Har­mincezer kilométer Mongólián át című könyv szerzője felidéz egy esetet, ami­kor egy anya hiába próbálta elérni fia hazatérését. Leveleire mindaddig nem válaszolt, amig nem küldött neki egyben egy marék sztyeppi füvet. A fű illata annyira meghatotta, hogy visszatért szü­lőhelyére. A sztyeppek és a fennsíkok vidéke ideális legelő az ezerfejű állatcsordák, a ménesek számára, kedvez az antilo­poknak és marmotáknak. A mongol kül­kereskedelem szempontjából elsősorban a pusztai marmota a jelentős, mivel szőr­méje nagyon keresett, jelentős export­cikk. Autóbusszal kapaszkodunk fel a dom­bokra, robogunk a síkságon, áthajtunk a hidakon, amelyek itt, a sztyeppen nem valami szilárdak. A hidakat támasztó le­vert fatörzsek kellemetlenül ingadoznak, így a vezető inkább megpróbál áthajtani a folyón. Ha a meder sziklás, nincs is semmi baj, de a homokban megrekedhe­tünk. Ki húzna ki? Talán lovakkal...-Hova gondol - mosolyog a sofőr. - Nincs az a mongol, aki odakölcsönözné a lovát, hogy autót húzzon ki a folyóból. A ló itt nem igás állat. Ha ki akarnánk jutni a folyóból, magunknak kellene tolnunk az autóbuszt. Segítségre végül mégis szükségünk lett - elfogyott a benzin. A sztyeppben pedig nem látni benzinkutat. Segített az Jurtaváros a turisták számára (A szerző felvételei) 1 QfiA íanuár 1'én új, független állam I yÖTt zászlaját vonták fel Ázsiában. Sa­rawak szigetének északi részén Brunei szulta- nátus vált formális angol gyámságból önállóvá. Bruneiben a 37 éves Hasszanal Bolkiah ural­kodik persze ezután is. Országa 95 éven át volt Nagy-Britannia koronagyarmata. A borneói álla- mocska területe mindössze 5765 négyzetkilo­méter, lakosainak száma pedig nem haladja meg a 200 000-et. A kelet-ázsiai környéken Szingapúr után éz lesz a legkisebb állam. A szultánok uralma itt igen hosszú idő óta megszakítatlan - ennek illusztrálására elég, ha annyit mondunk: Bolkiah jelenlegi államfő már nemzetségének 29-ik tagja. Az ország és hatal­ma valaha ugyan jóval nagyobb volt a jelenlegi­nél: csaknem egész Borneóra kiterjedt, egészen Indonéziáig és a Fülöp-szigetekig. A múlt szá­zad végén Brunei angol uralom alá került mint protektorátus és az összes természeti kincset - gyakorlatilag szinte kizárólag olajat - a brit -holland „Royal Dutch Shell“ cég aknázta ki. 1941 és 1945 között japán megszállás alá került. LIFT A MECSETBEN Brunei olaját 98 százalékban exportálják. Ed­dig a hasznot az angolok, hollandok és a szultán osztották meg egymás között. Omar Ali Szaifud- din, a jelenlegi államfő apja itt emeltette az iszlám világ legmagasabb mecsetjét; a toronyba a müzzein is csak lifttel képes felmenni, azonfe­lül itt található a világon egyedülálló „Winston Churchill Múzeum“. Az Ezeregyéjszaka mese­államának tűnő kis politikai formáció a világ zajától távol éldegélt, de azért az angolok soha nem vették le róla figyelő tekintetüket. Hasznot hajtott Britanniának, ezért vigyáztak is rá - és ezután sem lesz másképpen. Seriában, az olaj­mezők közelében, a fővárostól körülbelül 100 kilométerre egy hadosztály gurka állomásozik, ezek tartózkodási költségeit maga a szultán fizette eddig és feltehető, hogy az angol katonai jelenlétre a jövőben is szükség lesz. Az egyetlen vitás pont jelenleg az angolok és Brunei szultán­ja között az, hogy a gurkák ezután brunei parancsnokságnak engedelmeskednek-e- ahogy a szultán szeretné - vagy továbbra is Londonból érkező utasítások lesznek számukra mérvadóak. Megfigyelők szerint azt is figyelem­be kell venni, hogy Brunei évtizedek óta felbe­csülhetetlen értékű trópusi gyakorló és kiképző helye az angol seregnek. Hasszanal Bolkiah mindenesetre 300 millió dollárért építtetett magánk egy új kormányfői palotát és lehet, hogy extravagáns újgazdag­ötleteiről még sokáig fog írni a londoni sajtó. Ahogy eddig sem hallgatták el az angol újságírók, hogy a fiatal szultánnak számtalan Rolls-Royce kocsija, 180 nemes hátaslova, aranyozott heli­koptere van és nem veti meg a furcsa külsejű nők barátságát sem. A pletykarovatok szerkesztőinek figyelme ka­ján vélemények szerint azért is terelődött oly nagy mértékben az excentrikus megnyilvánulá­sokra, mert ez némileg indokolja - utólag- a kissé elhúzódott brit jelenlétet. (Perspektywy) ÚJ szú 15 Ó riási, eddig soha nem látott közlekedési káoszt idéznek majd elő Los Angelesben az 1984. évi olimpiai játékok? A sínek nélküli óriási város lakói, akiket napról napra meggyötörnek a csúcsforgalmi időkben a szupertorlódások, szorongással gondolnak az olimpiai játékok körülbelül 1 millió nézőjére, akik szintén részt fognak venni a forgalomban. Chuck O’Connell, Kalifornia állam „olimpiai közleke­déstervezésének“ vezető mérnöke azonban nyugod­tan tekint a 14 nap elé: „Nem lesz problémamentes a közlekedés - mondja -, de jól felkészültünk a roham­ra“. Büszkén utal azokra a technikai újításokra, ame­lyeket a játékok céljára előkészítettek és részben már most megvalósítottak: komputerek, tévémonitorok, rög­zített és mozgatható elektronikus ellenőrző központ és úgynevezett „hov“-ok (high occupancy vehicle lanes), amelyeken a már meglevő freeway-ken (városi autópá­lyák) kijelölt, s az autóbuszok számára fenntartott gyorssávokat értik. A lelkes tervezők „a XXI. század rendszeréről“ beszélnek, amelynek az olimpiai játékok alkalmával kell első próbáját kiállnia. Az Egyesült Államok egyetlen városának sincs olyan óriási autópálya-hálózata, mint Los Angelesnek. Hat­nyolc sávosan ívelnek ezek a gyorsautópályák a házak tengerén át, és kötik össze nagyszerűen elrendezett fel- és lejáróikkal az egyes városnegyedeket. És ennek ellenére sem tudják csúcsidőben, már most sem, a gépkocsik vég nélküli áradatát elnyelni, különösen akkor, ha valamilyen baleset történik. Segítséget nyújt majd nyáron az autópályába süllyesztett 3000 érzéke­Közlekedési problémák Los Angelesben lő, amely minden egyes járművet regisztrál, és a forga­lom adatait a forgalomirányító központban levő óriási elektronikus térképnek közvetíti. A komputerek a köz­pontban, torlódások esetén, a másodperc töredéke alatt kiszámítják a torlódás kikerülésének lehetőségeit, amelyeket azután a pályákon jelzőtáblákon ajánlanak az autósoknak, vagy szélsőséges esetekben elrendelik más útvonalak kihasználását. A kitérőkre vonatkozó útmutatásokat vagy utasí­tásokat azonkívül speciális jármüvekre szerelt elektro­nikus hirdetőtáblákon egy külön frekvencián az autórá­diókon keresztül, valamint a város egyes csomópontja­in hangszórókon keresztül is közük. Az irányítás továb­bi tökéletesítése céljából, és hogy lehetővé tegyék a központban levő közlekedésirányítók komputertől független döntéseit, helikoptereken elhelyezett televí­ziókamerák közvetítik majd a közlekedés helyzetének pontos képét a központba, ahol azután a komputer a szükségleteknek megfelelően kapcsolja az autópá­lyán levő 550 jelzőlámpát. A már most kiszámított „csúcsforgalmi időben“ egyenesen a játékok nézői számára 1550 külön autó­buszt állítanak be. Az autóbuszok a számukra fenntar­tott autópályasávokon naponta 25 000 sportolót, tudó­sítót és funkcionáriust, valamint 330 000 nézőt tudnak legalábbis elméletben időben a kívánt helyre szállítani. A rendezők tájékoztatókkal akarják a vendégeket meg­győzni arról, hogy az autóbusz jelenti számukra az egyetlen lehetőséget: a Los Angeles Memorial Colise­um stadionnál például jóformán egyáltalában nincs parkolóhely magángépkocsik számára. (Die Welt) 1984, IV. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom