Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-13 / 2. szám
ÚJ szú 9 15ß4.1.13. Az ébresztő elhangzása után melegítőbe öltözött fiatalok sorakoznak fel a folyosón a reggeli tornához. A legtöbbjük tréfálkozik, de van köztük olyan, akinek a szeméből még nem röppent el az álom. Elhangzik az első vezényszó, s ezzel egy újabb nap kezdődik a vyskovi Ludvík Svoboda Katonai Főiskolán.- A torna után rendbe tesszük a szobát, s magunkat is - jegyzi meg a főiskola tüzérségi tanszékének egyik hallgatója. - Megreggelizünk és kezdődik a tanulás. így megy ez négy éven keresztül...- Azért nem ilyen egyhangú az élet - vág szavába a szobatársa. - Minden évfolyamban néhány hetet a csapatttesteknél töltünk el. A szabad időnkben pedig sportolhatunk, szakkörökben tevékenykedhetünk, s van három népi tánccsoportunk is. Ami engem illet, egy pionirraj vezetője vagyok. Kezükbe veszik a táskát, aztán sietnek az ebédlőbe. Az egyik ezredessel a tüzérségi tanszék folyosóján Ellenőrzik a találatokat várakozunk a negyedikesekre. Elmondja, hogy korszerű segédeszközök segítik az oktatást, a kiképzést.- Először mindent a tantermekben veszünk át, aztán kint a természetben a terepen ellenőrizzük, megértették-e a hallgatók a tananyagot - mondja az ezredes.- Semmit sem bízunk a véletlenre. Hallgatóinknak olyan ismeretekre kell szert tenniük, hogy az első lövéssel megsemmisítsék a célt, a föltételezett ellenséget. Miközben beszélgetünk, hallgatókkal telik meg a tanterem. A terepasztal mellett három törzsőrmester foglal helyet. Felnyitják jegyzetfüzetüket, előkerül a szögmérő, a vonalzó. Mindegyikük keze ügyében hosszú mutatópálca. Az önálló tüzérosztály parancsnokának a kiképző tiszt Vladimír Slízek törzsőrmestert, a két üteg parancsnokának pedig Václav Simota és Bedrich Zelinka törzsőrmestereket jelöli ki.- A felvonulás közben az egyik település közelében a gyalogság ellenséges gépesített egységbe ütközött. Feladata, hogy azt tüzérosztályával megsemmisítse- adja ki a parancsot a kiképző tiszt. Vladimír Slízek törzsőrmester, vagyis ,,a tüzérosztály parancsnoka" megismétli a kapott parancsot, meghatározza a vonatkozási pontokat, s a két üteg parancsnokával ismerteti döntését. Szóba kerül zárótüz, s ami a legfontosabb, a gyorsaság. A terepasztalon lámpák gyúlnak ki, de a biztonság, az érthetőség kedvéért a hosszú pálcával is megmutatja kinek, hol, mi a feladata. A főiskolai hallgatók minden mozdulatán látni, hogy ezek a fiúk jól felkészülnek a tüzérszakmára.- A szemeszterek múlásával egyre jobban megkedvelem a tüzérségi fegyvernemet - jelenti ki a szünetben a kyjovi Bedrich Zelinka törzsőrmester. - Főleg a terepfoglalkozásokat szeretem. Ezeken a tüzérségi fegyvernemekkel is megismerkedünk, sót éleslövészeten is részt veszünk.- A vizsgák előtt a szabad időnk nagy részét a terepasztal előtt töltjük - viszi tovább a szót a karvinái Vladimír Slizek törzsőrmester. - Segítjük egymást a tanulásban. Évfolyamunkban igen jó a közösségi szellem. Václav Simota törzsőrmester, aki Plzenböl került a vyákovi katonai főiskola tüzérségi tanszékére, figyelmesen hallgatja évfolyamtársait, majd megjegyzi:- Egyre közeledik az államvizsga, már mostantól készülünk rá. Ezért gyakran le kell mondani a kedvteléseinkről, a szórakozásainkról. A térképek, a terepasztalok, a műszerek és a tankönyvek minden szabad időnket ..elrabolják“. Azt hiszem, hallgatótársaim nevében is mondhatom, hogy a vizsgán helyt akarunk állni. Ez a mi válaszunk a nyugati hatalmak fegyverkezésére. Kezdődik a következő óra. Megtekintjük a másik kiképző bázist, néhány szót váltunk az önjáró tüzérségi löveg tornyából derékig kiemelkedő Jaroslav Kudelka törzsőrmesterrel, majd terepkocsiba ülve a gyakorlótér felé vesszük az utunkat. A magaslat oldalán a bozótosban levő tüzérségi megfigyelő harcálláspontnál állunk meg, amely fölött álcázó háló van. Amíg nem érkezik meg a tűzparancs, a tüzérségi figyelőkben levőkkel ismerkedünk. Itt a tüzérosztály parancsnokának tisztségét a negyedéves Václav Halecek alhadnagy tölti be. A többiek harmadévesek: Dusán Püspöki, Karel Kou- kal, Radek Bukovian. Zdenék Linchard törzsőrmesterek. Az utóbbi a pártcsoport vezetője is.- A tanulásban, a kiképzésben a párttagok járnak az élen - mondja Linchard törzsőrmester. - A SZISZ- alapszervezettel együttműködve a legjobb hallgatókat vesszük fel sorainkba. Piros rakéta kúszik az égbolt felé. Megszólalnak ,,az ellenség“ géppuskái, aknavetői. A harcállásponton néhány másodpercig még csend uralkodik, majd jól érthető vezényszavak hallatszanak, amelyeket a rádiósok továbbítanak az üteghez. A távolsági bemérő készüléknél Karel Koukal, a szögtávcső mögött a kékkői (Modry Kamen) Dusán Püspöki törzsőrmester dolgozik olyan fürgén, mintha valódi harc bontakozna ki az előttük elterülő lankás domboldalom. Egy ideig még nézzük a gyakorlatozó főiskolásokat, majd hazafelé indulnánk, amikor arra leszünk figyelmesek, hogy a közelben egy rakétaegység éppen tüzelő- állást foglal. A kezelő személyzet gyorsan dolgozik. S amig kilövésre kész helyzetbe kerül a rakéta, a meteorológus raj a szél irányát és erősségét állapítja meg, hogy a számítógéppel dolgozó törzskocsi legénysége meghatározhassa a löelemeket, és a rakéta pontosan a célba találjon.- Ezek a fiúk nem hoznak szégyent a jaslói hősökre. Jasló nemcsak emlék, hanem élő hagyomány, amelyet a főiskola tüzérségi tanszékének hallgatói nagy gonddal ápolnak - mondja az egyik idősebb tiszt. - Harminckilenc évvel ezelőtt ott álltak helyt tüzéreink, ezek a fiúk az ő nyomdokaikban haladnak. Ebből az iskolából - amelynek nagy érdeme van abban, hogy a néphadsereg rakéta- és tüzéregységei évek óta jó és kiváló osztályzatot érnek el a harci és politikai kiképzésben - jól felkészült parancsnokok kerülnek ki. NEMETH JANOS Vladimír Slízek és Václav Simota törzsőrmesterek a terepasztal előtt (A szerző felvételei) Milyen a képviselőjük? - tettem fei a kérdést a közelemben ülőknek, akik velem együtt érkeztek erre a találkozóra. Andrej Bízik, a pártszervezet utcai bizottságának titkára: Képviselőnk sokat segített a környék utcáinak karbantartásában. Kezdeményező, a hiányosságokat látó és orvosolni akaró, áldozatkész ember. Stefan Antalec: Már néhány éve ismerem, amikor szükség volt a tanácsára, közbelépésére, mindig talált időt és módot, hogy segítségünkre legyen. A választókerületben előforduló hiányosságok többségét az ö közreműködésével sikerült megöl-’ dani. Ilyen és ehhez hasonló feleleteket kaptam, ezért is nagy érdeklődéssel vártam a beszámolót, melyet ezen a gyűlésen Imrich Hájek mérnök, képviselő, a Bratislavai 1. Városkerü- letí Nemzeti Bizottság alelnöke tartott. A választókerületébe tartozó városrész kissé eltér Bratislava többi részétől. Több képviselő társával együtt a Kultúra és Pihenöpark környékén lakó két és fél ezer polgár gondját, baját oldja meg. A főút menti három emeletes és néhány alacsonyabb csak kevesen vesznek részt a városszépítési akciókban, mintha nem lenne közügy az, hogyan élünk. A jelenlegi választókerülete lakói megértették ezt, a házaik előtt példás rendet tartanak, de a „senki földje" gyakran gondozatlan. Az utak karbantartásáról, takarításáról a városnak kell gondoskodnia, de gyakori a panasz télen, ha síkosak az utak, mert az illetékesek nem végzik el feladataikat.- Szeretem az embereket, szívesen fogadom őket, talál„... az ő gondjuk az én gondom...“ bérházon kívül a lakók zöme családi házakban él. (Ez a magyarázata annak, hogy a beszámolóban nem merült fel a lakások karbantartásának, a lakásgondoknak a kérdése.) Miről is szólt a beszámoló? Arról, hogy két és fél év alatt jelentősen javult a közutak állapota, hogy vízhez jutottak a kiskert-tulajdonosok, hogy a nöszövetség utcai szervezete klubhelyiséget kapott a Kultúra és Pihenöpark egyik kihasználatlan pavilonjában, de a legjelentősebb előrelépést az élelmiszerüzlet (évek óta húzódó, de az idén biztosan elkezdődő) bővítése jelenti. Szó volt a testnevelési főiskolások jogos igényéről, hogy a főiskola és egyben az inter- nátus mellett árusítsanak újságokat, valamint létesítsenek egy büfét, ahol pótolhatnák a menzai kosztot. Ma már az arra járók láthatják, hogy a kérést megértették, s a diákok vágya teljesült.- Talán ez jellemző a leginkább Imrich Hájek munkájára - súgta valaki a közelemben -, valóra váltani az elképzeléseket, hogy mindenki elégedett legyen.- Mit jelent képviselőnek lenni? - kérdezem Hájek mérnöktől. Rám néz, összeráncolja homlokát, s csak lassan formálja mondatokká a szavakat.- 1954-től, kis megszakításokkal ugyan, képviseltem a választókerületembe tartozókat. Részt veszek a polgári bizottság ülésein, évente kétszer találkozom a választókkal, számot adok arról, mit sikerült, és mit, miért nem Sikerült valóra váltani a tervekből, fogadónapokat tartok képviselőtársaimmal együtt, ülök megbeszéléseken, járok terepszemlékre, kilincselek, telefonálok, de sorolhatnám tovább. A kerületembe tartozó lakók problémáival, elképzeléseivel élek együtt, az ö gondjuk az én gondom, az ö vágyuk az én vágyam is.- Persze, eredmények csak akkor jelentkezhetnek, ha a lakosok is részesei az erőfeszítéseknek, ha tudnak adni is, s nemcsak kapni - mondotta, majd sorolta a példákat. Jókat s rosszakat is, hiszen ennyi év során akadt belőlük bőven. Elmondta, hogy sokszor (Gyökeres György felvétele) kozom velük, mert úgy tartom, hogy csak a személyes találkozások vezethetnek eredményhez. De hadilábon állok az idővel - nevette el magát - ugye, ezzel sokan vannak igy? Annak ellenére, hogy Hájek mérnökkel a hivatalában, még munkaidő előtt találkoztunk, gyakran zavarta meg a telefon csörrenése.- Korán kelő vagyok, szeretek reggel dolgozni, s ezt sokan tudják rólam. A hivatali teendőim végzése közben gyakran járok megbeszélésekre, ezért a kora reggeli órákban keresnek. Néha este otthon is megszólal a telefon. A képviselőséggel járó papírmunkát rendszerint otthon végzem - szerencsére, a családom megértő. Vagy már megszokták? - tette fel a kérdést, szinte önmagának.- Két fiam már elkerült otthonról, négyszeres nagyapa vagyok, a lányom még egyetemista. Telente az édesanyám is velünk e'l - s ilyenkor bizony sietnem kell haza, mert három nőt megvárakoztatni nem illik - mondja mosolyogva.- S kedvteléseim? Szeretnék többet járni moziba, színházba, évről-évre csupán elhatározás marad a rendszeres úszás, a tévében megnézem a híreket és a sport közvetítéseket, aztán inkább olvasok. Tavasszal és nyáron kertészkedem. Szeretem ezt a rohamosan fejlődő várost. Gyakran sétálok el a régi választókerületeimbe, s talán egy kis nosztalgiával gondolok azokra az időkre, amikor fiatalos lendülettel sikerült kiverekedni egy-egy új üzlet létesítését, a régi lakóházak felújítását, rendbe hozatni a járdákat, az útburkolatot. S nem tagadom, jó érzés tudni, hogy ebben nekem is részem van. PÉTERFISZONYA ■tfÜÜ ffiumfi it'i a rí Éí ft fffii ! SP í || ^ li IIS SSBB sS BBS E18 SbSL. J&sa - wr SH W BSt fflmt «0 iaw 8Bt3| «Baal ÄMg flaue J[2r JjwfcS w&il* IHR BS ■ b nMl Ms U (B SB^r MH * ’, fii i j Sájj • h . ; ’;4 ■ * mJBfSBBBmalwiä II H JfJ M ifi »3 Jw Bej «Sr ISS&f S3 ^8 HJ BfS ifi mmwrm^WSMS SkUmllw HI #|fff IMmK/ Mm mJjJf Ml IIBh Mm Január 15 - a csehszlovák rakétaegységek és tüzérség napja Munkában a meteorológusok
