Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-06 / 14. szám

Dobra Niva-i utcarészlet -----------------------------------------------------* M ég vastag hóbunda takarta a közeli selmeci hegyek északi lejtőit és a Javorina csúcsait, amikor lenn a völ­gyekben a tavasz hamisítatlan jeleként a szántóföldeken megjelentek a traktorok és a vetögépek. A munkakezdésre az idén is csak március közepe táján kerül­hetett sor, hiszen a Dobra Niva-i határ­ban általában egy-két héttel korábban köszönt be a tél, s tovább is időzik, mint akár a húsz-harminc kilométerre délebb­re fekvő gazdaságokban. De nemcsak a klíma zordabb errefelé egy árnyalattal, hanem a termőföld is szűkmarkúbb, legalábbis a múltban ezt tartotta a közhit, s aki csak tehette, ennek megfelelően a fakitermelésben, vagy a feldolgozóiparban keresett megélhe­tést. A közös gazdaságot annak rendje és módja szerint megalakították az ötvenes évek elején, de a gazdálkodási eredmé­nyekben bizony nem sok öröme lehetett a tagságnak és a vezetőségnek. Fiatal munkaerő alig volt, mert aki csak tehette, hamar elpártolt a fizetésképtelen gazda­ságtól. Éveken keresztül a bírálatok cél­táblája volt a szövetkezet, s az elnöki megbízatást is inkább megterhelésnek vették az illetékesek, mintsem megtisz­teltetésnek. Egy télnél és egy nyárnál egyikük sem bírta tovább, de volt olyan, aki ennél is korábban távozott. A tizenharmadik elnök Húsz évvel ezelőtt 1964 februárjában aztán tizenharmadik elnökként Járt Ukro- pot, egy helyi illetőségű fiatalembert vá­lasztottak a gazdaság élére.- Bár sohasem voltam babonás, nem lelkesedtem túlságosan a megbízatásért, hiszen éppen hogy csak belekezdtem a tanulmányaimba a főiskolán, s családi gondjaim is voltak ebben az időben - em­lékszik a történtekre az elnök. Nem mon­dom, hogy a tagok minjárt az elején lelkesedtek volna a munkamódszerei­mért, de jobb híján elfogadtak. Megma­kacsoltam magam, s már az első eszten­dőben a fizetőképesség helyreállítását tűztem célul. Bizony sok átvirrasztott éj­szakát követtek keserves nappalok, amíg az első eredmények megszülettek. A leg­apróbb részsikernek is nagyon tudtam örülni. Belekapaszkodtam minden olyan eredménybe, amivel csak valamiféle távla­tot tudtam mutatni az embereknek. Aztán mind több segítő akadt elképzeléseim megvalósításában. Lassan az eredmé­nyek is gyakrabban jelentkeztek, egy év­tized után stabilizálódott, megerősödött a közös gazdaság. Az újabb évtized már az intenzív fejlesztés jegyében múlt el. Időközben lélekszámban, anyagiakban is jelentősen gyarapodtunk. földmüvesszövetkezet is egyesült velük, s ez megteremtette a korszerű termelés feltételeit. A 7700 hektáros nagyüzem termelését főként az állattenyésztésre szakosították. Ma már 5500 darab szar­vasmarhából, 11 ezer sertésből álló állo­mányuk van, s jelentős a baromfitenyész­tésük is. A hústermelés mellett főként a tejtermelésre helyezték a súlyt, s jelen­tős eredményeket érnek el az állomány felújításában is. A 2200 hektáros szántó nagy részén - 1700 hektáron - kalászo­Ján Ukrop mérnök húsz éve áll a gaz­daság élén sokat termesztenek, jelentős ezenkívül a burgonya, a mák és a hüvelyesek vetésterülete is. A takarmánytermesztés­ben önellátóak, rétjeiket és legelőiket intenzíven művelik, ami egyik titka az állattenyésztés eredményességének. Meggyőződéssel vallom, hogy abban az üzemben, ahol jól dolgoznak a kommu­nisták, nem nehéz a gazdasági vezetés dolga. További lényeges dolognak tartom a nyíltságot, a nyitottságot és az új iránti fogékonyságot. Problémáinkról mi mindig a legószin- tébben beszélünk a tagság előtt, így aztán sohasem érhetik kellemetlen meg­lepetések az embereket. Mindenki tudja, mit miért tesz, s esetenként az elvégzett munkáért mire számíthat. Gazdaságunk nyitottságát és fogékonyságát az új iránt mi sem jellemzi jobban, minthogy a járás­ban elsőként kerestünk kapcsolatokat külföldi mezőgazdasági üzemekkel, főleg a Szovjetunióban és Magyarországon. Nem utolsósorban a külföldi tapasztala­tok alapján kezdtük alkalmazni a tudomá­nyos módszereket, s vezettünk be jól jövedelmező, s dolgozóinknak rendsze­res foglalkoztatást biztosító melléküzem- ági termelést. Hét évvel a Nobel-díjak átadása után Nem árt az utóbbi kettőről részletesen is szót ejteni. A tudományos módszerek alkalmazását Alojz Cicák mérnök, kandi­dátus irányítja. Eredetileg ez a tevékeny­ség főleg a takarmányok tápanyagérté­kének vizsgálatára irányult, aminek ilyen hatalmas állatállomány mellett igen nagy a gyakorlati jelentősége. Ezzel persze szorosan összefügg a reprodukció kér­dése is. A kollektíva érdeklődése az utóbbi időben a tehenek megterméke- nyülésére irányult, mégpedig az 1977- ben Nobel-díjjal kitüntetett Berson és Yalow kutatási eredményei alapján. En­nek lényege a megtermékenyülés pontos megállapítása radioimmunológiai mód­szerrel, mégpedig igen korán, a fedezte­tést követő tizenkilencedik napon. A gaz­daság ma már nemcsak saját állományá­nak reprodukcióját tudja ily módon követ­ni és befolyásolni, hanem a szomszédos, sőt a távoleső gazdaságokét is. így válik a tudomány és a műszaki fejlesztés vi­szonylag rövid időn belül bevételi forrás­sá, jövedelmező befektetéssé. Ugyan­csak nem elhagyagolható, s a gazdálko­dási eredményeket jelentősen befolyásoló tényező a melléküzemági termelés is. Néhány esztendő óta három kihelyezett munkahelyen folyik a műanyagfeldolgo­zás, s van a szövetkezetnek saját fűrész­telepe is. Az előbbi keretében kertészeti fóliákat, könyvborítókat és egyéb iskolai müanyagkellékeket gyártanak. A tavalyi termelési érték meghaladta a 23, a tiszta haszon pedig a 10 millió koronát. UTOLSÓKBÓL ELSŐK LETTEK A fejlődés mérföldkövei A húsz év előtti néhány száz hektáros gazdaság mára valóságos kolosszussá fejlődött. Tizenhárom évvel ezelőtt a babi- nái, a sásai, a lehotai, a bacúrovi, a brezi- nái és a podzámcoki, majd a michalovái Évi tízmillió korona hasznot hoz a mel­léküzemág (A szerző felvételei) Különösen a legutóbbi öt év fejlődése imponáló, amikor a gazdaság negyven százalékkal növelte a termelési értéket, s az egy főre számított munkatermelé­kenység 50 százalékkal emelkedett. Nincsenek titkaik Vajon hogyan sikerült mindezt elérni, mi is tulajdonképpen a Dobrá Niva-i Efsz gyors fejlődésének a titka?- Nincsenek különösebb titkaink - vá­laszolta az elnök - s amit jól vagy más­képp csinálunk, sem fedi hétpecsétes titok. A kerületi mezőgazdasági igazgató­ság kezdeményezésére az elmúlt évben több mezőgazdasági üzem vezetőit is hosszabb időre vendégül láttuk, hogy a helyszínen tanulmányozzák, figyeljék gazdálkodásunk mechanizmusát. Ha mégis ajánlanom kellene valamiféle re­ceptet, az csak csupa ismert, ha úgy tetszik frázissá koptatott szavakból áll­na. Én mindenekelőtt a munkafegyelem, s főleg a pártfegyelem megszilárdítását tekintem a legfontosabb feladatnak. El­veszett ember az a gazdasági vezető, akinek nincs kire támaszkodnia nehéz helyzetekben, komoly döntések előtt. Én elmondhatom, hogy a mi gazdaságunk kommunistái valóban a termelés mozga­tó rugói. Évenként négy-öt fiatal jelöltet, főként olyan szakmunkást veszünk fel, akik munkahelyükön már bizonyítottak. Dacolva az időjárással Téli fagy, tavaszi szárazság, nyári jég­kár, s ki tudja még mi minden sújtotta a gazdaságot az elmúlt év folyamán, mégis talpon maradtak. A harminchat százaléknyi csapadékhiány ellenére bú­zából 4,6 tonnás termést értek el, s 55 vagonnyi rekordtermést takarítottak be őszi repcéből is. A burgonya - hála a jó magyarországi vetőanyagnak - a száraz­ság ellenére 19 tonnát adott hektáron­ként, s takarmányféléből is több termett a tervezettnél. Az állattenyésztés eredményei is ki- elégítóek. Tejből 148 ezer literrel értéke­sítettek többet a tervezettnél, s az egy tehénre eső fejési átlag már meghaladta a négyezer litert. Marhahúsból 14, ser­téshúsból 12 vagonnal értékesítettek töb­bet a tervezettnél. Csupán az elmúlt évben 18 millió koronával gyarapodott a közös vagyon, mely az esztendő végén már elérte a 270 millió koronát. Az idén még merészebbek a célok: tejből 5 millió litert, húsból 183 vagonnyit kell értékesí­teniük, s ötmillió koronával nagyobb jövedelmet remélnek a melléküzemági termeléstől is.- Nem lesz könnyű mindezt megvaló­sítani - mondja búcsúzóul az elnök -, de megszoktuk már, hogy az eredményekért keményen meg kell dolgozni! HACSI ATTILA Kinek adjam a stafétabotot?- Tudja, minek örülnék most a legjob­ban? - néz rám kérdő szemekkel Alojz Jendek, a Keleti Vasútigazgatóság brati- slavai villanyszerelő részlegének dolgo­zója. - Annak, ha a stafétabotot, amelyet apámtól vettem át, a kezébe nyomhat­nám valakinek. De a lányaim más pályát választottak, egyikük sem dolgozik a vas­útnál, így magamra maradtam. Évtize­dek óta napról napra ugyanaz a munka vár rám, előre tudom, mikor mit kell tennem, hol számolnak velem. Igen, tu­dom, elkoptatott szavak ezek, de a lé­nyeg mégiscsak az, hogy nekem a mun­kám, a vasút az életem.- Nem lehet könnyű dolga, hiszen a villany a ,, barát ja“.- Jól megvagyunk egymással - mond­ja nevetve -, egyszer-kétszer megrázott már, az igaz, de túléltem. Pedig akkor se remegett a kezem a félelemtől - vala­hogy rosszul volt földelve a vezeték.- Néhány héttel ezelőtt, amikor a szö­vetségi közlekedési miniszterhelyettestől megkapta A munka iránti hűség címet, mit érzett?- Boldog voltam. Nagyon boldog. Hát hogy ne örültem volna ennek a magas kitüntetésnek? Szerintem minden embert boldogít a tudat, ha elismerik a munkáját, ha felfigyelnek rá, hogy évtizedeken át egyszer sem csalódtak benne, mindig számolhattak vele. Legyek álszerény? Akkor azt kellene mondanom, hogy meg sem dobogtatta a szívemet a kitüntetés. ... a vasút az életem (Felvétel: M. Macura) Akkor viszont nem lennék őszinte. De rólam azt is tudják a munkatársaim, hogy ami a szivemen, az a számon is. Én nem szeretem a képmutató embereket. Én csak olyan légkörben tudok dolgozni, amelyben mindenki kimondhatja a maga igazát. Hogy helyesen látja-e a dolgokat, az más kérdés. Azt megbeszéljük és közösen döntjük el. Nekem nagy szeren­csém, hogy a kedvtelésem ugyanaz, mint a munkám. Es azt sem tartom mellékes­nek, hogy nem egy olyan munkatársam van, aki hozzám hasonlóan semmiben sem ismer lehetetlent. Mert gondok, el­akadások nálunk is vannak. S mi lenne, ha a rázós feladatoktól, a kemény megbízá­soktól mindenki visszahúzódna? Tudja, én már sokszor megfigyeltem magamon: neuem általában azokhoz a megbízások­hoz van a legnagyobb kedvem, amelyeket sokan inkább elkerültek. És ha tudom, hogy ezt vagy azt a munkát valaki nem merte magára vállalni s lemondott róla, én annál nagyobb kedvvel megyek bele.- Az elmúlt éveket a Keleti Vasútigaz­gatóság bratislavai épületében töltötte, még pontosabban a számítóközpontban. . - Látja, ennek is nagyon örülök. El sem tudja képzelni, milyen jó érzés tölt el, ha arra gondolok, nekem is közöm volt ahhoz, hogy az EC 10 33 jelzésű számí­tógép hibátlanul, megbízhatóan működik. Ezért sem fordult meg a fejemben soha, hogy egyszer netán valahol máshol lép­nék munkába. Az életem már annyira összefonódott a vasúttal, hogy a holna­pot nem is tudnám elképzelni egy más munkahelyen. Hát ennyit a hűségről, meg a kitüntetésemről. FRANTlSEK RISZDORFER

Next

/
Oldalképek
Tartalom