Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-30 / 13. szám
■ SOMOS PÉTER* Miért mese Levegő azért van, hogy a madár repülhessen. Madár azért van, hogy reggel fölébresszen. Reggel azért van, mert kezdődik az iskola. Iskola azért van, hogy a tanító néni kedvére beszélhessen, rajzolhasson, énekelhessen, labdázhasson. Harangszó azért van, hogy én is beszélhessek, labdázhassak, nevethessek. Nevetés azért van, hogy Anya is nevessen. Anya azért van, hogy mindig legyen. Délután azért van, hogy egy jót focizhassak. Este azért van, hogy Apa hátán lovagoljak. Sötét azért van, hogy egy picit féljek, és gyorsan lecsukjam a szemem. Éjszaka azért van, hogy a Nap megpihenjen. Hideg azért van, mert a Levegő unokatestvére, a duhaj Szél hajnalig fütyörészik, mulatozik. Télen fényes jégparketten pörög-forog, megtáncoltatja a tóparti nádast, tangózik, meghajlítja a vékony ágakat. Jég azért van, hogy a víz ne fázzon. Víz azért van, hogy folyóséit játsszon. Folyó azért van, hogy a sok hajó ne keréken guruljon a tengerig. Tenger csak azért van, mert senkinek nem kell. Sós vize ihatatlan, mélyén a tömérdek elsózott hal ehetetlen. Apa azt is mondta, hogy a tengeríenék alatt olaj van. így már végképp nem értem, mire van az az irdatlan víztömeg, hiszen a sós vízzel hajtott autót még nem találták fel, mind-mind olajat és benzint fogyaszt, az meg ott van a víz alatt. A tenger talán azért is van, hogy a két partja ne látsszon. így a hajósoknak nehezebb megtalálniuk a kikötőt a túlsó parton. Nehezebb azért van, hogy a mai feladattól különbözzön a holnapi. Feladat azért van minden napra, mert a tanító néni szerint csak így érhető el a messzi cél. Messzi cél azért van, mert életem célja a messzi cél. De miért vagyok én? BATTA GYÖRGY A postamester bácsi feje Szeptember vége volt meg csütörtök, kertünk végében megsárgult a tök. Óriási, narancsgömb lett, már alig volt helye, és teljesen olyan volt - csak suttogva merem mondani -, mint a postamester bácsi feje. Töprengtünk: mi legyen vele?- Vágjuk ki - mondtam heveset i k> tegyünk egy gyertyát bele! Kivágtuk hát, és tettünk egy gyertyát bele. Leszállt az est. Tornácunkról óriási töklámpás ragyogott bele. Űrhajó suhant el fölöttünk az égen.- Érdekes - motyogta az úrutas -, hogy világít ma este a postamester bácsi feje! TÓTH LÁSZLÓ MESE AZ ÉKSZERÉSZRŐL Ergész, bergész, bébergész, élt egyszer egy ékszerész, éjjel-nappal ékszereit, százhúsz éve elszelelt. Aztán gondolt egy nagyot, e munkával felhagyott; fejdiszt, füldíszt, nyakdíszt, melldíszt, kardíszt, övdíszt, aranyat, ezüstöt, száz gyöngyöt, gyémántot, hét véka skarlátot a sutba lapátolt. Ma már másra nincs gondja, ■ ég bolygóit csiszolja, fényesíti a napot, s külön minden csillagot. Csillagórát megjavít, lassan járót felgyorsít, gyorsan járót lelassít; a Tejúton takarít, így lett ez az ékszerész, ergész, bergész, bébergész, híres-neves égszerész. A ZSIRÁF NYAKÁRÓL- Zsiráf, zsiráf, mondjad csak, mért oly hosszú a nyakad?- Azért hosszú, barátom, állatkertben kidughassam a rácson.- Zsiráf, zsiráf, nem hiszem, és nem hiszi senkisem.- Ne is hidd el, hazudtam, hosszú nyakam azért van, hogy időnként meg máskor, legelhessek a fákról. * A két mesét A mullók városa című antológiából vettük, mely a közelmúltban jelent meg a Madách Kiadó gondozásában. A könyv csehszlovákiai magyar írók meséit tartalmazza több mint másfél száz oldalon, színes illusztrációkkal. Bizonyára kedves olvasmányotok lesz, kisebbeknek és nagyobbaknak. Általános érvényű bölcsességek Minél többet tanulunk, annál többet tudunk. Minél többet tudunk, annál többet felejtünk. Minél többet felejtünk, annál kevesebbet tudunk, Minél kevesebbet tudunk, annál kevesebbet felejtünk. Minél kevesebbet felejtünk, annál többet tudunk. Vili. Az ősember testalkata Zdenék Burian képéi majdnem minden ősemberről szóló könyvbe bekerültek. Tegyem hozzá, nem véletlenül. Olyan „élethűen“ ábrázolja közvetlen elődeinket, mintha modellt álltak volna neki. Pedig semmi más, csupán fantáziája segítette őt, no meg a megkövesedett csontok, melyekre ráképzelte a rég elporladt izmokat. De Burian ennél tovább ment. Megfestette az ősember testtartását, mozdulatait, sőt még arckifejezését is. Ma már sokan oldanak meg hasonló rekonstrukciós feladatokat. Nézzük hát, milyen is volt az ősember! Nem éppen magas, csupán 160 cm, de robosztus testű; elóregörnyedt, mivel a gerincoszlopán még hiányzott a mai emberre jellemző kettős görbület. Homloka csapott, alacsony, s a szemürege fölött erős homlokeresz húzódott. Az agy térfogata meghaladta a mai emberét. Átlag 1528 cm3 volt. A mai emberé 1425 cm3. Azt bizonyára már ti is tudjátok, hogy az értelmi képességek nem annyira az agy nagyságától, hanem inkább felületének barázdáltságától és egyes agyterületek arányainak a kialakulásától függenek. Az ősember homloklebenye kicsi volt, pedig éppen itt helyezkedik el az értelmi képességek központja. Az érzékszervek központjai viszont, mint például a látásé és hallásé, eléggé fejlettek voltak. Nagy volt az állcsontja, de hiányzott róla az állcsúcs. Bizony e tények sok mindent elárulnak. Elsősorban azt, hogy az ősember arcizmai teljesen különböztek a miénktől. Ezért nemcsak arckifejezése volt szürkébb, hanem a beszéde is szegényesebb. Képtelen volt kimondani például a b, c, m, n, p, v, z hangokat. Nyelvét sem tudta kellően mozgatni. Több mint valószínű, hogy beszédében inkább főneveket használt, s az igéket taglejtésekkel adta társai tudtára. v . Érdekes következtetéseket vonhatunk le végtagjairól is. Lábujjai mozgékonyak voltak, akár a mai kisgyermeké, még fogásra is tudta használni azokat, mivel az Ízületei aránylag lazán kapcsolódtak egymáshoz. A kéz izmai viszont még „darabosak“ voltak, finomabb munkára alkalmatlanok. Némely munkaeszközt azonban már el tudott készíteni velük. Ehhez pedig gondolkodnia kellett. Helyesen állapította meg Engels: Az embert a munka tette emberré. A szerszámkészítés az agy fejlődését gyorsította meg, az agy fejlettsége viszont formálta, alakította a többi szerveket, a kezet is. A sokezer éves szerszámok azt bizonyítják, hogy a neandervölgyi ember jobbkezes volt. E tény azt jelenti, hogy az agyféltekéi is különböztek egymástól. A vadászatban, ami fő foglalkozása volt, egyre több furfanghoz folyamodott. Gyarapodott a szókincse, s fokozatosan megváltozott az izomza- ta és tökéletesedett a központi idegrendszere is. Homloka mérsékelten domborodik. Agykoponyájának azokon a helyein, ahol a mozgásközpontok találhatók, apró kidudorodások jelentek meg, ami azt bizonyítja, hogy egyre több finomabb tevékenységre vált képessé. Az alsó állkapcson is egyre fejlettebbek azok az ízületek, amelyek a nyelvet mozgató izmokat irányítják, ezáltal a beszéde tagoltabbá vált. CSICSAY ALAJOS Futó- és ugróbajnok állatok A természet az évezredek folyamán mind erősebbé, kitartóbbá formálta az állatokat. A kenguru különösen hosszú és igen erős végtagjai, valamint az ellensúly és kormány szerepét betöltő farka segítségével üldözői elöl menekülve eléri a 30 kilométeres, rövi- debb távon az 50 kilométeres óránkénti sebességet. A zsiráfok hatméteres magasságuk és hosszú lábaik miatt megtévesztő módon lassúnak látszhatnak. Valójában nem maradnak el a kenguru mögött. A strucc eléri a 80 kilométeres, a gnú-antilop a 90 kilométeres óránkénti sebességet is. Az emlősök között a futóbajnok egyértelműen a gepárd. Lemérték, hogy a gepárd 650 métert 20 másodperc alatt tett meg. Ez 120 kilométeres óránkénti sebességnél alig kevesebb. A gepárd gyorsulási ideje a legkiválóbb versenyautóét is felülmúlja. Két másodperc alatt 0 kilométerről indulva eléri a 72 kilométeres óránkénti sebességet. Gerincoszlopának rendkívüli hajlékonysága, erős és ruganyos lábai lehetővé teszik, hogy hatalmas ugrásokkal haladjon. Ez a mozgás azonban rendkívül sok energiát emészt fel. Ezért a gepárd hosszú távon alulmarad más állatokkal szemben. A közönséges bolha saját nagyságának hatvanszorosát kitevő távolságra képes elug- rani: egy két méter magas embernek 120 métert kellene ugrania távolba, hogy elérje a bolha teljesítményét. Ha az ugrás hosszát összehasonlítjuk végrehajtójának méreteivel, az ugró egér igazán büszke lehet magára. Ez a 15 centiméteres állatka négyméteres ugrásokra képes. Az antilop 12 méteres „tá- volugrócsúcsát“ senki sem tudja túlszárnyalni. Legközelebb a kenguru jár hozzá. Ez a 90 kilogrammos állat több mint kilencméteres ugrásokkal halad. A kenguru ülő helyzetből két és fél méteres magasságra képes felugrani, de veszélyhelyzetben a szürke óriás kenguru átrepüli a három méter magas akadályokat is. Az afrikai impala-antilop hét és fél méteres ugrásokkal halad, és átugorja a két és fél méteres akadályokat. A szibériai lazac ívás idején három és fél méteres zúgókon is képes túljutni. A puma négy méter magasra ugrik. Van olyan delfin, amelyik játék közben hat méter magasra is kiemelkedik a vízből. A halak lenyűgöző teljesítményekre képesek. A kardhalak sebessége 135 kilométer óránként. Kitűnő úszó a vitorlahal és a tonhal is. A delfin „mindössze" 60 kilométeres sebesség elérésére képes. A lomha, sok tonna súlyú bálna is eléri a 40 kilométeres óránkénti sebességet. A kalmárpolip 55 kilométeres sebességgel menekül ellenségei elől. A szárazföldön nehézkesen mozgó pingvinek a vízben 37 kilométeres óránkénti sebességgel úsznak. V. L. NEM BESZÉL A KECSEGE, DE AKI BÖLCS, FECSEG-E? Lewis Carrol GONDOLKODOM, TEHAT... Melyik lélegzik tüdővel? A rajzon négy állatot láttok. Mind a négy a vízben él, ám közülük három kopoltyúval lélegzik és csak egy tüdővel. Melyik? Osszátok fel az ábrát három egyenessel hét részre úgy, hogy minden részbe egy-egy kör kerüljön. ——— MEGFEJTÉS ——— A március 16-i számunkban közölt feladatokat rekord számban, mintegy kétszázan fejtettétek meg helyesen, azaz így: kos; 8, 8, 7, 8, (ez utóbbi egy megoldási lehetőség a sok közül). Nyertesek: Tomojka Tímea, Pólyán (Pol'any); Bukai Veronika, Bátorkeszi (Vojnice); Varga Lajos, Ipolypásztó (Pastovce); Szabó István, Nagykövesd (Veíky Kamenec); Molnár Katalin, Királyhelmec (Kráf. Chlmec). > ÚJ SZÚ 18 1984. Ili.30.
