Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-13 / 2. szám
Harmincöt év telt el azóta, hogy a Szovjetunió, Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia képviselői az 1949. január 5-től 8-ig tartó moszkvai gazdasági tanácskozáson határozatot fogadtak el a KGST megalakításáról. Az alapítás 35. évfordulója nemcsak az elért eredmények értékelésére nyújt alkalmat, hanem annak felmérésére is, hogy a szocialista országok közös gazdasági szervezete a hetvenes évek végére kialakult új feltételek között miként segíti elő az intenzív gazdaságfejlesztést az egyes tagországokban. A szocialista gazdasági integráció további elmélyítésének új szempontjait és követelményeit, az együttműködés útjainak és módszereinek hatékonyságát, valamint az ezzel összefüggő tervezési, szervezési, pénzügyi, jogi és egyéb kérdéseket nem vizsgálhatjuk az eddig megtett történelmi út összefüggő elemzése nélkül. Az elmúlt 35 év alatt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésének, valamint a szocialista építés folyamatában kialakult követelményeknek megfelelően dinamikusan és sokoldalúan fejlődött. Ezt az is jellemzi, hogy ma már könyvtári terjedelme van a KGST fejlődésével foglalkozó szakirodalomnak. A korábbi évfordulók alkalmából megjelent elemző, értékelő, és tájékoztató írások, a KGST szervezeti felépítését és munkáját ismertető publikációk, valamint a gazdasági együttműködés egyes szakterületeivel foglalkozó tanulmányok történelmi szakaszokra bontva tárgyalják az együttműködés tartalmi és szervezési kibontakozását, az elért eredményeket. A KÖVETELMÉNYEKHEZ IGAZODVA Amíg az ötvenes években elsősorban a szocialista iparosítás megvalósításáról, az új társadalmi rend anyagi-műszaki alapjának létrehozásáról, továbbá a hidegháború viszonyaihoz való alkalmazkodásról, az imperialista hatalmaktól való gazdasági függés felszámolásáról, s az ilyen irányú kölcsönös segítségnyújtásról volt szó, a hatvanas években már előtérbe kerülhetett a termelési együttműködés tervszerű szervezése és kiszélesítése, s az ezzel kapcsolatos nemzetközi munkamegosztás elmélyítése. A hetvenes években már sor kerülhetett ,,az együttműködés további elmélyítését és tökéletesítését, valamint a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációja továbbfejlesztését célzó Komplex Program“ fokozatos megvalósítására, amelyet a KGST XXV. ülésszaka fogadott el 1971-ben. Ez az időszak, vagyis a szocialista gazdasági integráció megvalósítása a KGST fejlődésének a harmadik szakaszát képezi. Az egyes fejlődési szakaszokban jelentkező újabb feladatoknak, valamint a KGST állandóan bővülő tevékenységének megfelelően egyre több új állandó szervet, bizottságot és munkacsoportot kellett létesíteni. Ezeket a bizottságokat a KGST legfelsőbb szerve, az ülésszak hozta létre, amely évente legalább egyszer tanácskozik. Eddig 37 ülésszakra került sor, amelyeken a tagállamok küldöttségei - eleinte miniszterelnök helyettesek, később miniszterelnökök vezetésével - fontos döntéseket hoztak az együttműködés tartalmi és szervezési fejlesztésével kapcsolatban. Olyan esetekben, amikor különösen fontos kérdések kerültek az ülésszak napirendjére, az egyes országok küldöttségeit a kommunista és munkáspártok első, illetve főtitkárai vezették. Eddig hat alkalommal került sor legfelsőbb szintű tanácskozásra a KGST munkájában. így például 1962- ben, amikor elfogadták a nemzetközi munkamegosztás alapelveit, s létrehozták a KGST legfelsőbb végrehajtó szervét, a Végrehajtó Bizottságot, valamint 1969-ben is, amikor határozatot hoztak a Komplex Program kidolgozásáról, s megállapodtak a nemzetközi szocialista gazdasági integráció alapelveiben. A SZERVEZETI FELÉPÍTÉS KISZÉLESÍTÉSE ÍJSZÚ a negyedévenként ülésező Végrehajtó n Bizottság mellett kiemelkedően fontos szerepük van az együttműködési bizottságoknak is, mégpedig az 1971-ben létesített Tervezési Együttműködési Bizott- 984.1.13. Ságnak és a Tudományos-Műszaki Együttműködési Bizottságának, valamint az 1974-ben létesített Anyagi-Műszaki Együttműködési Bizottságnak. E három bizottság munkáját egészíti ki az egyes népgazdasági ágazatok és szakterületek szerint létesített 22 állandó bizottság, a 7 állandó értekezlet, továbbá a Szabványügyi Intézet és a Szocialista Világ- rendszer Közgazdasági Problémáinak Nemzetközi Intézete. A KGST tevékenységének folyamatosságát a Titkárság biztosítja, amely a szervezet közismert ,,könyv alakú“ moszkvai székházában működik. A Titkárság az együttműködési és állandó bizottságok egyes szakterületeinek megfelelően osztályokra tagozódik. A KGST tevékenységének fejlesztésében kiemelkedő szerepe van az éppen húsz éve működő Nemzetközi Együttműködési Banknak, valamint az 1970-ben létesített Nemzetközi Beruházási Banknak. Ezek az új típusú közös pénzügyi intézmények nagy segítséget nyújtottak a hetvenes évek elején létesített nemzetközi gazdálkodó szervezetek (Interatom- energo, Interatominstrument, Intertex- tilmas, Interlichter stb.) működésének beindításához, az alacsonyabb fejlettségi szintről induló tagállamok - Mongólia, Kuba és a Vietnami Szocialista Köztársaság - specifikus iparosítási programjainak megvalósításához, valamint a közösen megvalósított és a közös érdekű beruházások finanszírozásához. Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a korábban létesített államközi gazdasági szervezeteket sem, mint például az Egyesített Energiarendszerek Központi Teherelosztóját, az Interchim, az Inter- elektro, az Intermetall és az Agromas ágazati nemzetközi szervezeteket, az 1964 óta működő Közös Tehervagon Parkot, továbbá a Csapágyipari Együttműködési Szervezetet, valamint a Számítástechnikai Kormányközi Bizottság Koordinációs Központját, amelyek a további hasonló jellegű szervezetekkel együtt úttörő munkát végeztek a gazdasági együttműködés új formáinak kifejlesztésében és érvényesítésében. Ebből a felsorolásból részletesebb adatok nélkül is kitűnik, hogy a KGST szervezeti felépítése az elmúlt évtizedek folyamán a szükségleteknek megfelelően fejlődött, s olyan intézményes rendszert képez, amely megfelelő kereteket biztosít az együttműködés magasabb szintű, az intenzív gazdaságfejlesztés követelményeihez igazodó fejlődéshez. AZ ALAPELVEK SZELLEMÉBEN A szervezeti felépítésben bekövetkezett jelentős változások azonban nem módosították a KGST Alapokmányában lefektetett célokat és elveket, amelyek szerint ,,a KGST fő célja a sokoldalú gazdasági együttműködés fejlesztése a nemzetközi szocialista munkamegosztás elveinek következetes megvalósítása alapján, a szocializmusnak és a kommunizmusnak a KGST-országokban történő felépítése és a tartós világbéke biztosítása érdekében.“ Az Alapokmány szerint a KGST ,, célkitűzése, hogy a tagállamok erőfeszítéseinek összefogása és egybehangolása útján elősegítse ezekben az államokban a népgazdaság tervszerű fejlesztését, a gazdasági és műszaki fejlődés meggyorsítását, a kevésbé fejlett iparral rendelkező államok iparosítási szintjének emelését, a munka termelékenységének szakadatlan emelkedését és a népek jólétének állandó javulását.“ Az előbbieket kiegészítve a szocialista munkamegosztás 1962-ben jóváhagyott alapelvei kiemelik, hogy ,,A szocialista világrendszer a szocializmus és a kommunizmus útján haladó olyan szabad, szuverén népek társadalmi, gazdasági és politikai-baráti közössége, amelyeket a közös érdekek és célok egysége, a nemzetközi szocialista szolidaritás el- téphetetlen szálai fűznek össze.“ További elveket rögzített az 1971-ben jóváhagyott Komplex Program, mely szerint ,,A gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés elmélyítése és tökéletesítése, valamint a KGST-tagálla- mok szocialista gazdasági integrációjának fejlesztése a nemzetközi szocialista munkamegosztásnak, a gazdaságok közelítésének és a nemzeti gazdaságok korszerű, nagy hatékonyságú szerkezete kialakításának, gazdasági fejlettségi színvonalaik fokozatos közelítésének és kiegyenlítésének, a gazdasági élet, a tudomány és a technika legfontosabb ágazataiban mélyreható és tartós kapcsolatok kialakításának, ezen országok nemzetközi piaca bővítésének és megszilárdításának, az áru- és pénzkapcsolatok tökéletesítésének folyamata, amelyet a KGST-tagállamok kommunista és munkáspártjai, valamint kormányai tudatosan és tervszerűen szabályoznak.“ A FEJLŐDÉS TÉNYEZŐINEK DIALEKTIKUS EGYSÉGE Az előbbi idézetekből egyértelműen kitűnik az a körülmény, hogy a KGST alapvetően új típusú, szocialista jellegű nemzetközi gazdasági szervezet, s a maga nemében első ilyen intézmény a világon. Fejlesztésében tehát dialektikus egységben kell érvényesíteni a politikai, a gazdasági és a társadalmi szempontokat, beleértve a nemzeti és a nemzetközi érdekek egyeztetésének érzékeny területét. Ezeknek a kérdéseknek a felvetése különösen időszerű napjainkban, amikor az egyre bonyolultabbá váló világgazdasági helyzetben, s az intenzív gazdaság- fejlesztés programjaival, főleg a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával és a hatékonyság növelésével összefüggésben a KGST egész tevékenységében is az új helyzethez és követelményekhez kell igazodni. Lényegében arról van szó, hogy miként az egyes tagországokban is folyamatban van a népgazdaság tervezési és irányítási rendszerének átfogó tökéletesítése, ennek megfelelően adek- vát változtatásokra van szükség a KGST keretében megvalósuló együttműködés tervezési-szervezési, pénzügyi, jogi és egyéb feltételeiben, s ezek magasabb szintű rendezésének intézményesítésében. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS ELMÉLYÍTÉSÉNEK FŐ IRÁNYZATAI Az említett feladatok lényegét már az SZKP XXVI. kongresszusa is megfogalmazta, amikor a KGST munkájával kapcsolatban célul tűzte a tervegyeztetés eddigi gyakorlatának a gazdaságpolitikai koordináció szintjére való emelését, a nemzeti gazdasági mechanizmusok szerkezeti közelítését, valamint a vállalatok, egyesülések, intézmények és főhatóságok közötti közvetlen nemzetközi kapcsolatok fejlesztését. E célok megvalósítása természetesen szorosan összefügg a KGST említett alapelveivel, főleg a szocialista internacionalizmus és a nemzeti szuverenitás alapelveivel, a nemzeti és a nemzetközi érdekek egyeztetésének és összekapcsolásának egész rendszerével, ezért az ezzel összefüggő kérdések megoldása körültekintő és alaposan megfontolt politikai megközelítést igényel. Lényegében a politikai és a gazdasági tényezők kölcsönösen összefüggő érvényesítéséről van szó egy olyan helyzetben, amikor a szocialista gazdasági integrációt a gazdasági növekedés nélkülözhetetlen és maximálisan hatékony forrásaként kell fejleszteni. Az is fontos politikai kérdés, hogy a KGST tevékenységének további tökéletesítésében miként viszonyulunk a nemzeti gazdasági mechanizmusok fejlesztésében érvényesülő irányzatok,- s az ezzel kapcsolatos szempontok és nézetek sokféleségéhez. Elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy ezek az egyes tagországok sajátos történelmi fejlődéséből, specifikus gazdasági és társadalmi viszonyaikból következnek, s ha ez a sokrétűség bonyolultabbá is teszi az együttműködés elmélyítésére és tökéletesítésére irányuló munkát, ugyanakkor a tapasztalatok gazdag tárházát is nyújtják ezek kölcsönös hasznosításához. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy a szocialista közösség országai a KGST fejlődésének három és fél évtizede alatt történelmi jelentőségű tapasztalatokat szereztek az új típusú nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésében. A nemzetközi gyártásszakosításban elért eddigi eredmények, a tagországok fejlettségbeli szintkülönbségeinek csökkentése, valamint az energiaválságból és más világgazdasági nehézségekből származó problémák közös megoldása mellett olyan közös vívmányokra lehetnek büszkék, mint a Barátság kőolajvezeték, a Szövetség gázvezeték, vagy a 750 kilovoltos nemzetközi távvezeték megépítése. Ezek az eredmények a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát, mint a szocialista országok nyílt nemzetközi gazdasági szervezetét arra kötelezik, hogy a pénzügyi válság, az infláció és a munkanélküliség súlyos terheit viselő világ előtt továbbra is példát mutasson a nemzeti szuverenitásra és a teljes egyenjogúságra, valamint a kölcsönös érdekeltségre épülő nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésében. MAKRAI MIKLÓS A KGST-tagországok közötti együttműködés fejlesztésében fontos szerepe van a gépiparnak. A Szovjetunió számos gyártásszakosítási és kooperációs szerződés megvalósításában vesz részt a gépipar területén. Például az úszóművek, a gépkocsik, a traktorok, a szerszámgépek, az atomerőmüvi, számítástechnikai és egyéb berendezések gyártásában. A Leningrádi Kirov Gépgyárban már évek óta sikeresen teljesítik a nagy teljesítményű traktorok kiviteli tervét a többi KGST-országba. (A ÓSTK felvétele) 35 éves a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa
