Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-30 / 13. szám
I Hivatali dolgozószobájába lépve az első pillanatban meghökken a látogató. Nagy T-alakú íróasztalán tornyokba halmozva fekszenek a különböző tudományos értekezések, könyvek, jegyzetek, s tanulmányok kéziratai, amelyeken éppen dolgozik. Saját bevallása szerint Is sokat dolgozik: munka- és szabad idejének zömét az alkotó tevékenységnek szenteli. Nevét a világ számos országában jegyzik a szakemberek, hatalmas tudása sok fontos beruházás sikeréhez hozzájárult már Keleten és Nyugaton egyaránt. Idehaza az oktatásügy berkein belül is példakép eddigi pályafutása; Anton Blazej akadémikus jelenleg a Szlovák Műszaki Főiskola rektori tisztét tölti be. Nyilvános fellépéseiből, valamint a sajtóban is közzétett nyilatkozataiból tudom, műszaki értelmiségünk tehetségének hatékonyabb kamatoztatását évek óta szívügyének tekinti. Egy ideje azon fáradozik, hogy a főiskolákon oktató, nevelő pedagógusoknak, sót a legtehetségesebb diákoknak is megteremtse a gyakorlatban nyomban hasznosítható szellemi alkotómunkához a feltételeket. Mostani beszélgetésünket is mindenekelőtt ennek a témának szenteljük.- Akadémikus elvtárs, a Szlovák Műszaki Főiskola pedagógusairól két merőben ellentétes vélemény néz napjainkban is egymással ,,farkasszemet“. Az egyik fél szerint sok a túlterhelt, agyonhajszolt tanár, mások viszont azt állítják, hogy a pedagógusok tehetségét az oktató munka csak részben veszi igénybe. Más szóval, jobban is gazdálkodhatnánk itteni szellemi értékeinkkel. Mi erről az ön véleménye?- Meggyőződésem, hogy mindkét fél állításában van igazság. Ne lepődjék meg, valóban vannak túlterhelt pedagógusaink, akiket gyakran a munkakörülmények vesznek fokozottan igénybe. Ezért is fordítunk egyre nagyobb figyelmet arra, hogy csökkentsük például a tanárok adminisztrációs kötelezettségeit. Az sem ritka eset, hogy a tanár maga bonyolítja saját helyzetét, például rossz időbeosztással. Ezen központi szabályozással csak részben segíthetünk. Az érem másik oldala viszont, és ezt konkrét példákkal is bizonyítani tudom, hogy nem minden pedagógus elégszik meg a nagyrészt csak elméleti szintű oktató nevelő munkával. Hiányolják annak lehetőségét, hogy tudásukat a gyakorlatban is kamatoztathassák. Számomra ez az igény nagyon szimpatikus, ezért határoztam el, hogy megpróbálok segíteni. Megkönnyíti OKTATNI ÉS ALKOTNI - HATÉKONYAN a helyzetemet, hogy a központi irányító szervek is a kutató munka eredményeinek gyorsabb gyakorlati alkalmazását sürgetik. így tehát nehézségekbe sem ütköztem sehol, bárhová kopogtam is be és mondtam el elképzeléseinket, kérve ezek támogatását.- Megkérem, szóljon bővebben ezekről az elképzelésekről.-A kutatásban és fejlesztésben már voltak tapasztalataink, bosszantónak csupán azt tartottuk, hogy leggyakrabban kárba veszett a rengeteg alkotómunka, hiszen amit kiötlöttünk, az csak nagyon ritkán hozott hasznot a gyakorlatban. Amiről szó van, egy általánosan érvényes jelenség volt. Vegyük például a mi főiskolánk esetét: csaknem 1200 kitűnően képzett pedagógus dolgozik itt, tehát egy hatalmas szellemi tökével rendelkező gárda. Ezt bizonyítja, hogy évente átlagosan úgy 90 találmányt produkálunk, amelyek értéke sokszor szinte le sem mérhető. Elkeserítő viszont, hogy ebből a mennyiségből csupán öt-tíz százalék jut révbe, úgy, hogy valahol ki is használják. Ez sokkal rosszabb arány, mint amelyet a szakosodó kutatóintézetekben elérnek. Miért van ez így? Elemeztük a jelenséget, s kiderült, hogy e találmányok egy része megelőzi korát, ezért ma még mód sincs kihasználásukra. Van olyan találmány is, amely kellene ugyan, de az ipar jelenlegi szerkezete nem teszi lehetővé gyakorlati alkalmazásukat, végül pedig olyanok - s ezekből van legtöbb -, amelyeket előbb tesztelni kell, s ehhez néhány próbadarabot kellene belőlük gyártani. Erre viszont az iskolának nincs lehetősége, ezért futnak zá9 Anton Blazej akadémikus (A szerző felvételei) tonyra. ötletünket tehát a körülmények szülték. Úgy döntöttünk, hogy tudományos-termelési társulásokat hozunk létre.- Mit rejt magában ez az elnevezés?- Azt, hogy a tudományt mi szavatolnánk az iskolában, a termelői kivitelezést viszont mindig egy konkrét üzem vagy vállalat vállalná. E társulásokban mérnökeink mindig olyan feladatok megoldásába kezdenének, amelyekre mégis szüksége van a termelőnek, s a társuláson belül a gyártó szavatolná a kutatási eredmények hasznosítását is. A cél tehát az, hogy ne vesszen kárba a legparányibb alkotói erőfeszítés sem.-Be tudna számolni az eddig elért eredményekről?- Örömmel, mert ezek már most is nagyon látványosak. Pillanatnyilag 11 • A nagyfelületű napelemek automatikus vezérlőrendszerének megoldására társultak a Szlovák Műszaki Főiskola kutatói a Ziar nad Hro- nom-i alumíniumfeldolgozó vállalattal. A felvételen Kamii Kutís kutatómérnök a rendszer elemeit teszteli. ilyen társulás működik az iskolában, összesen mintegy 100 kutatópedagógust köt le ez a munka.-E téren legmesz- szebb a Vegyi Technológiai Karon jutottak, itt most 6 társulás működik. Ezek együttműködnek például a Georgi Dimitrov Vegyiművekkel, valamint a Slovnafttal. Az utóbbi vállalattal való együttműködés tavalyelőtti és tavalyi eredményei összesen csaknem 55 millió korona hasznot hoztak. Ezekhez az adatokhoz aligha kell bővebb magyarázat.- On is beszélt már arról hogy a feladat sikeres megoldása után a társulás feloszlik. Nem lesz kár a kitűnően összeszokott alkotó csapatokért?- De igen, ezért dolgoztuk ki úgy az előírásokat, hogy kétféle társulás jöhessen létre. Az egyik valóban megszűnik, ha szerepe egy adott feladat megoldásával lejár. A másik modell szerint azonban tartós együttműködés is kialakítható egy- egy vállalattal. Az utóbbi típusú társulás terjedt el eddig nálunk a legjobban. Persze, nem kizárt, hogy a jövőben még tökéletesítjük ezeket a formákat.- Mint bizonyára tudja, a Szlovák Tudományos Akadémiában is létrehoztak már néhány hasonló társulást. Ott viszont a termelésre is szeretnének berendezkedni. Nem ez lenne a követendő példa?- Ilyen terveink nincsenek, hiszen az iskola elsődleges kötelessége a szakemberek képzése. És mint mondtam, pénzünk sincs rá, hogy termelőrészleget rendezzünk be. A vállalatokkal közös beruházások útján akarunk jól felszerelt, prototípusok gyártására is alkalmas kísérleti bázist teremteni. Ezt a következő ötéves tervidőszakban szeretnénk megvalósítani, s mert az idő gyorsan száll, már most tárgyalunk például a Szövetségi Általános Gépipari Minisztériummal.- Gyakran hallani önről, hogy megszállott híve egy-egy úttörői gondolatnak. Van mélyebb magyarázata is annak, hogy most a társulások sikeréért küzd?- Nem tudom, ismeri-e azt az érzést, amikor egy ember a munkahelyén fölöslegesnek, vagy legalábbis nem eléggé kihasználtnak érzi magát. Előfordult már, hogy éppen ilyen okból kérték a munka- viszony alóli azonnali felmentésüket nemcsak kutatók és értelmiségiek, hanem fizikai dolgozók is. Ilyen csalódásoktól szeretnénk megóvni pedagógusainkat is, sőt a gyakorlati életben való nagyobb részvétel tudatát akarjuk bennük erősíteni a társulások révén, és az anyagi ösztönzés sem mellékes. KESZELI BÉLA Hogy idejében földben legyen a mag 0 Lassan kienged a föld fagya. A forgalmas sugárút melletti dűlőben fogas aggregátort vontató traktor halad. Intésemre Gyurko- vics Pál, a Dióspatonyi (Orechová Potön) Efsz traktorosa leállítja a motort, és leugrik a kormány mellől. Három évtizede műveli a határt, azóta nagyon sok tapasztalatot gyűjtött. Ezek felhasználásával dolgozik a mostani tavaszon is. A reggeli fagyok miatt nem kezdhette korán a talajművelést, ezért később indult, de megnyújtotta a műszakot. Amint mondja, tegnap még sötétben is a parcellán fogasolt. Igyekezni kell, mert az idő sürgeti, meg a föld nedvességtartalmának megőrzése is ezt kívánja. A fogasolás után símítóz- nak, tömítik a talajt. A cukorrépa csakis jól ülepedett talajban kel ki gyorsan. Úgy beszél, mint egy agronómus. Átvizsgálja az aggregátort, és elnézést kérve tovább hajt. A falu felől egymás után érkeznek a gépek a határba, a távolból egy vetögép körvonala rajzolódik ki. Az időközben odaérkezett szövetkezeti vezetőkkel arra vesszük utunkat. Amíg odaérünk, Nemcek Gustáv főagronómus egy kis tavaszi helyzetjelentést ad. A búza gyengébb, mint a múlt év hasonló időszakában, de elég sűrű. Véle- D J SZÓ ménye szerint egy jó meleg tavasz B még sokat segíthet rajta, meg ők is igyekeznek kedvezőién befolyásolni a hozamokat. Erről már Lelkes Károly, a fiatal, szakosított 1984.111.30. agronómus beszél. A vízgazdálkodás fontosságát hangsúlyozza. Tavaly épp a rendszeres vízellátásnak köszönhetően értek el a növénytermesztésben rekord- termést: a búza átlagos hektárhozama 6,3, a szemes kukoricáé 6,1, a cukorrépáé 42,3, a tavaszi árpáé pedig 5 tonna volt. Ilyen termésről bizony kevés mezőgazdasági üzemben adhattak számot. Mivel a mérések alapján 120 milliméter a nedvességhiány, március vége felé megkezdik a búza öntözését. Legalább egynegyedére juttatnak mesterséges módon vizet, a tavaszi árpának pedig a 70 százalékát öntözik. A Fragatt öntözőberendezést máris beállították az árpaparcellára. Háromszoros átállással az egész területet öntözhetik. Jó határúton érkezünk a vetőkhöz. Az agronómus elmondja, hogy Opál fajta árpát vetnek. Bíró Móricz, a Zetor 70 11 -es traktorral vontatja a vetőgépet. Szidja az időjárást, mert a fagy miatt csak fél tízkor kezdhették a munkát. De majd megtoldják a napot - mondja, mert legalább 25 hektárba akarják elvetni a tavaszi árpát. Pár perc múlva megállnak, vetőmaggal töltik a vetőgép tartályát. A főagronómus többször is belemarkol a vetőgépbe. Elégedetlen. A Slo- vosivo vállalatai nem adtak rá elegendő csávázószert, így egy kis kockázattal jár a termelés. Az árpa egy része megüszkösödhet. A Csordanyom dűlőben nézegetjük az éledező búzát. Sűrű, de erősebb is lehetne. A tápanyagellátással nincs baj, most már csak melegre van szükség. A szomszédos dűlő szélére egy vetőgép aggregátort vontató traktor érkezik. Odaáll a veszteglő pótkocsi mellé, amelyen már előkészítették zsákokba a vetőmagot. Végh Tivadar traktoros sürgeti Zöld József és Gurunc Gyula segédmunkást. Hordják szaporán azokat a zsákokat, hogy mehessenek, mert pihenésre most nincs idő. Még az ebédet is a határban fogyasztják el. Becslése szerint, ha továbbra is ilyen lesz az ütem, legalább 35 hektárba vetik el a tavaszi árpát. Megtelt a tartály, indulnak a tábla másik széle felé. Dél körül már teljes ütemben folyik a munka. Fogasolnak, símí- tóznak, vetnek. Lőrinczi István egy Skoda 180-as traktorral az Ország- útmente dűlőben dolgozik. A sí- mítóaggregátor nagyon jó munkát végez. Végh János mérnök, a gépesített brigád vezetője örül a jó munkaütemnek. Egyelőre még kevés baj van a gépekkel, ami a szerelők jó munkáját dicséri. Persze, jó lenne, ha több új gépet vásárolhatnának, de nincs rá lehetőség. Szerencsére betársultak a bajai kukoricatermesztési rendszerbe, amelytől korszerű vetőgépet kaptak. Eggyel kevesebb lett a gondjuk. A vezetők sorra járják a dűlőket, érdeklődnek a dolgozóktól, miben kell segíteni. Gyorsan intézkednek, hogy ne legyen fennakadás, mindenki és minden zavartalanul dolgozhasson, illetve működhessen. (gy kerül idejében földbe a mag. BÁLLÁ JÓZSEF • Lörinczi István kiváló munkát végez a sírni tóval • Egy kis eszmecsere a tábla szélén (A szerző felvételei)
