Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-30 / 13. szám

I A szocialista termelés és a szocialista demokrácia kölcsönös kapcsolata ÚJ szú 3 A demokrácia értelmezése és gyakor­lati megvalósítása az ókori rabszolgatar­tó társadalmaktól napjainkig mindenkor időszerű kérdés volt. A demokrácia értel­mezése ma sem valami elvont akadémiai elmélkedés, hanem az osztályszempont­ból megosztott társadalmi alakzatok poli­tikai rendszerének fontos eleme politikai és gazdasági téren. Lenin szerint a de­mokrácia végső soron a társadalmi ter­melést szolgálja, és ezért a demokrácia tartalma mindig az adott termelőviszo- nyoktól függ ami annyit jelent, hogy a de­mokrácia nemcsak történelmi, hanem osztályszempontból meghatározott tár­sadalmi viszony is. Ebben a történelmi fejlődésben a szo­cialista demokrácia a legfejlettebb. Szük­séges tehát ezt a legfejlettebb formát részletezni, annál is inkább, mert az osz­tályszempontból megosztott világban a szocialista demokrácia érvényesítése két fontos feladatot teljesít: 1/ a szocialista társadalom politikai rend­szerében biztosítja a dolgozók politi­kai, társadalmi jogait és azok alkotó szerepét a szocialista társadalom épí­tésében; 2/ a szocialista demokrácia marxista-le­ninista értelmezése és annak gyakor­lati megvalósítása a társadalmi élet­ben feltétele a különböző burzsoá, revizionista, opportunista nézetek elle­ni harcnak, amelyek az emberek tiszta egyenlőségét hangoztatják az állam- szervezet és a politikai élet irányítá­sában. A demokrácia az egyes társadalmi alakzatok politikai rendszerének olyan formája, amelyen keresztül megvalósul az állampolgárok helye és szerepe a tár­sadalmi élet irányításában, a politikai és a gazdasági hatalom végrehajtásában, de nem az egyenlőség elve alapján. A demokrácia az osztálytársadalom és az állam kialakulásának szerves része. Az antagonisztikus társadalmakban a de­mokrácia az ókori rabszolgatartó társa­dalomtól kezdve a kapitalizmusig a ki­sebbség általános hatalmát jelenti a többség felett. A demokrácia tehát az Uralkodó osztály politikájának eszköze. Az antagonisztikus társadalmakban a gazdasági és a politikai elnyomás esz­köze. A polgári demokrácia az antagoniszti­kus osztálytársadalmak legfejlettebb de­mokráciája. Ez a meghatározás azonban magyarázatra szorul. Ez a demokrácia az összes korábbi demokráciákat valóban felülmúlja, de ez a viszonylag legfejlet­tebb demokrácia is osztálykorlátólt. megcsonkított. E demokrácia társadalmi és gazdasági alapja a dolgozók megfosz­tása a termelőeszközöktől, vagyis a ki­zsákmányolás. Úgy véljük, hogy a polgári demokrácia tárgyalásánál idevágó lesz Marx gondolata, amely ma is időszerű: A burzsoázia az elnyomottaknak bizo­nyos időszakban megengedi, hogy hatá­rozzanak afelett, ki fogja őket képviselni a parlamentben és egyben kizsákmá­nyolni. Marx idézett gondolatát kibővíthetjük Lenin nézetével is, aki azt mondotta, hogy a proletárdemokrácia milliószor de­mokratikusabb, mint a polgári demokrá­cia, a proletárállam milliószor demokrati­kusabb, mint a legdemokratikusabb bur­zsoá állam. Lenin Állam és forradalom című művében ezt a gondolatot is hang­súlyozza: a proletárállam fejlődésével párhuzamosan fejlődik a szocialista de­mokrácia is. A szocialista demokrácia a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra termé­ke. A demokrácia az antagonisztikus tár­sadalomban olyan politikai rendszer, amely elismeri a kisebbség hatalmát a többség felett, míg a szocializmusban ez a viszony fordított: a többség uralma a kisebbség felett. A szocialista elvek alapján ez a demokrácia megteremti az emberek szabadságának, egyenlőségé­nek feltételeit, továbbá az osztályok szé­les körű termelési, irányítási, ellenőrzési aktivitását. A szocialista demokrácia fej­lődésének három dialektikusán össze­függő tényezője van: 1/ a gazdasági tényező a társadalmi ter­melés állandó növekedését, az anyagi jólét megteremtését, a szocialista tu­lajdon fejlődését tűzi ki feladatul; 2/ a társadalmi szerkezetben létező osz­tályok közötti határok, különbségek fo­kozatos eltávolítására törekszik, a tár­sadalmi osztályok, rétegek, a nemze­tek és a nemzetiségek egységének szilárdításán fáradozik; 3/ a szocialista demokrácia a politika és az ideológia egységén alapul és meg­szilárdítja az állam összes demokrati­kus formáit, fejleszti a társadalmi és személyi érdekek egységét, a társa­dalmi haladás és a személyiség sok­oldalú fejlődését. A szocialista demokráciát fejleszteni szükséges a demokratikus centralizmus elvei alapján s a néptömegek aktivitása révén. Ebben a folyamatban óriási jelen­tőségük van a termelési viszonyoknak, mert a szocialista gazdaság, azonkívül, hogy alapja a társadalmi fejlődésnek, az emberek kézötti kapcsolatokat is megha­tározza. Gazdasági téren napjainkban a fő hangsúly a termelékenység növelésén van. Ez a feladat azonban nem valósítha­tó meg a dolgozók millióinak alkotó mun­kája nélkül. A szocializmusban a társa­dalmi termelés olyan tényező, amely nemcsak tagjai szükségletének kielégíté­sére törekszik, hanem a jólét teljes bizto­sítására és a társadalom sokoldalú fej­lesztésére. Az emberi szabadság fejlődé­sének alapja a szocializmusban az anya­gi javak termelése. A szocialista termelés az ember tevékenységének tartalmát, célját főleg ezeken a területeken határoz­za meg:- megszünteti az embernek ember által való kizsákmányolását;-fokozatosan eltávolítja az elidegene­dett társadalmi munkamegosztást, s.megteremti a szocialista és kommunis­ta munkaszervezés alapjait. Ebben a folyamatban nem elégséges csak a termelőeszközök kisajátítása, ha­nem a szocialista termelést is meg kell szervezni és fejleszteni. E feladat elvég­zéséhez a tulajdonviszonyokat össze kell egyeztetni a dolgozók érdekeivel. így a szocializmusban a szocialista demok­rácia azon alapul, hogy a dolgozó egyben tulajdonos is, a termelés megvalósítója, szervezője, ellenőrzője és irányítója. Ez a demokrácia a termelés területéről kihat a társadalmi élet többi területére is, mint pl. az ideológiára, a politikára, a kultúrára és így tovább. Erről tanúskodik az SZKP Központi Bizottságának 1983. június 14-15-i ülése, amelyen Juríj Andropov és Konsztantyin Csemyenko együttesen hangoztatták a gazdaságpolitika és a szocialista demokrácia egységét. A je­lenlegi gazdasági problémák megoldása feltételezi továbbá az ideológia és a poli­tika rugalmas alkalmazását, úgymond a mindennapi életben. A kapitalizmusban a termelési folyamatban a demokrácia megnyilvánulása elenyésző, ezért a de­mokrácia megcsonkított, egyoldalú, el­vont. Nincs, s nem is lehet humánus jellege, amikor maga a termelés kizsák­mányoláson alapul. A szocialista demok­rácia tartalmát tekintve humánus, mert részt vesz a társadalmi ellentétek, az osztályok közötti különbségek megszün­tetésében. Az osztályok közeledése a szocialista demokrácia fontos tényező­je. Minél sokrétűbb, gazdagabb ez a kö­zeledés, annál tartalmasabb maga a szo­cialista demokrácia. A marxizmus-leninizmus szerint minél szorosabb kapcsolat alakul ki a dolgozók és a termelőeszközök között, minél sza­badabban használják ki a termelőeszkö­zöket a termelésben, annál szabadabb * urai lesznek nemcsak a termelési folya­matnak, hanem a társadalmi életünknek is. A termelésben fejlődő demokrácia azonban csak sikkor lesz teljes, ha min­den termelési tevékenység a munkater­melékenység növelésére és a termelő­munka szüntelen tökéletesítésére irá­nyul. A termelőtevékenység fejlődése és a szocialista demokrácia között szoros kapcsolat van. Úgy is mondhatnánk, hogy a munka szocialista jellegéből kö­vetkeztethetünk a szocialista demokrácia tartalmára is. A szocialista munka szer­vezése gazdasági, társadalmi vonalon elképzelhetetlen megfelelő demokrácia nélkül. A másik oldalon az említett ténye­zők fejlődésével együtt fejlődik a szocia­lista demokrácia is, amely fokozatosan össznépi demokrácia lesz. Ebben a fejlő­dési szakaszban nő a képviselőtestületek és a különböző demokratikus intézmé­nyek, állami és választott szervek szere­pe. Ez az össznépi demokrácia fontos feltétele lesz a demokrácia elhalásának a kommunizmusban. Az állam elhalásá­val elhal a demokrácia is. A demokrácia elhalása azonban nem jelenti azt, hogy az emberek társadalmi élete nem lesz szervezett. A kommunista önigazgatás demokratizmusának már nem lesz politi­kai, osztály- és állami jellege, ami azon­ban nem zárja ki a dolgozók tartalma­sabb gazdasági, politikai és társadalmi munkáját. A szocializmus és a kommunizmus között nincs merev határvonal sem a tár­sadalmi, sem a gazdasági életben. A je­lenlegi fejlődés a jövő társadalmi fejlődé­sének az alapja. Ezért szükséges egy­részt biztosítani a szocialista demokrácia fejlődését elősegítő jelenlegi feladatok teljesítését és másrészt formálni az em­berek kommunista magatartását. Ez a feladat nagyon sokrétű, kiterjed a társadalmi élet majd minden területére. E feladatok közül említsünk meg csak néhányat, amelyek alapvetően meghatá­rozzák a szocialista demokrácia fejlődé­sét, helyét és szerepét a szocializmus­ban. A népgazdaság tervszerű tökélete­sítése, a termelés produktivitásának nö­velése mindenekelőtt megköveteli a ter­melőerők és a termelési viszonyok köl­csönös fejlődését. Ennek a széles körű demokratikus folyamatnak különböző for­mái vannak. Ide tartoznak: a kollektív munka további minőségi fejlesztése, az összes demokratikus választott képviselő és a kinevezett szervek részvétele a ter­melési folyamat irányításában, ellenőrzé­sében, továbbá a dolgozók részvétele az üzemek, vállalatok termelési értekezle­tein. A termelési folyamat demokráciája egyúttal megköveteli az állami szervek rugalmasabb munkáját a termelés irányí­tásában. Javítani kell az ellenőrző szer­vek munkáját is, és ezekbe az ellenőrző szervekbe bevonni magukat a termelő­munkát végző dolgozókat. A szocialista demokrácia fejlesztése szoros kapcsolat­ban áll az osztályok közeledésével, és ez a közeledés feltételezi a jelenlegi tulaj­donformák egyesítését. Az össznépi tár­sadalmi tulajdon fokozatos megteremté­sének döntő szerepe van az össznépi demokrácia további kiépítésében. Véle­ményünk szerint a szocialista demokrácia további fejlesztésének egyik fontos ele­me a céltudatos gazdasági propaganda is, amelynek fő célja a termelő dolgozó munkájának megváltoztatása és szere­pének növelése a termelés irányításá­ban. A szocialista termelés további alap­vető követelménye a munkafegyelem megszilárdítása. E nélkül nem lehet sem produktív munka, sem megfelelő jólét. A szocializmusban a munkafegyelem megszilárdítása nem a tőke uralmán ala­pul, mint a kapitalizmusban, hanem a dolgozók szocialista öntudatán. A szo­cialista munkafegyelem, karöltve a szo­cialista demokráciával, kifejezi a társada­lom követelményét az egyének iránt. A szocialista munkafegyelem feltételezi a szocialista termelés tudatos szervezé­sét és a munkafeladatok egy főre való elosztását és ellenőrzését. A szocialista demokrácia sokrétű fo­lyamatának egyesítő eleme tehát a ter­melési folyamat, amelyben megvalósul az állampolgárok legalapvetőbb joga: a munkához való jog. Csakis ezen az alapon lehetséges fejleszteni a szocialis­ta demokráciát, amely biztosítja az állam­polgári jogokat és az állampolgárok köte­lességét a társadalom iránt, ahogyan azt a CSKP XVI. kongresszusa is leszögez­te. Dr. PUSZTAY JÁNOS docens Komplex megközelítés Az ideológiai munka és tervezése A Pravda Könyvkiadó gondozásában, a Pártfunkcionári­usok Kiskönyvtára sorozatban tavaly jelent meg szlovákul, az idén pedig magyarul is M. Sole és F. Vyhlídka: Az ideológiai munka és tervezése című műve. A szerzők a marxizmus-leninizmus klasszikusainak műveiből, a CSKP kongresszusainak, a Központi Bizottság üléseinek anyagaiból indulnak ki. Leszögezik, hogy az ideológiai munka hatékonysága mindenekelőtt minőségé­től függ. A hatékonyság alatt azt értjük, hogy az ideológiai munka a kitűzött célokkal összhangban befolyásolni tudja az emberek cselekedeteit és gondolkodásmódját. Ez azt jelenti, hogy az ideológiai munka hatékonysága kifejezi azokat a kritériumokat, amelyek segítségével azt értékel­jük, mennyiben befolyásolja az ideológiai munka a szocia­lista öntudat elmélyülését, az egyes társadalmi csoportok aktivitását az adott időszakban. A tanulmány hat fejezetből áll. Az elsőben az ideogógiai munka lenini alapelveit boncolgatják. Megállapítják, hogy a lenini alapelvek a társadalmi jelenségek törvényszerűsé­geit tükrözik. A munkásosztály ideológiája osztályjellegü, pártos, tudományos és kapcsolatban áll az élettel. Az ideológiai munka funkcióinak meghatározásakor a szerzők abból indulnak ki, hogy egyes összetevői különböző szere­peket töltenek be. Ezért az ideológiai munkát ideológiai­elméleti és ideológiai-nevelő tevékenységre osztják. Az ideológiai-elméleti munka három alapvető funkciót tölt be: tudományos, megismerési, védelmező és szabályozó funkciót. Az ideológiai-nevelő munkának az a feladata, hogy terjessze a marxista-leninista ideológiát, és népsze­rűsítse a párt politikáját. Ezért más funkciókat tölt be, mint az ideológiai-elméleti tevékenység. Az ideológiai-nevelő munkának nevelési, művelődési és szervezési funkciója van. Az ideológiai munka irányítása című fejezetben a szer­zők megállapítják, hogy az ideologóiai és a politikai-nevelő munka csakis központilag irányítható. A döntő kérdések­ben ez kizárólag a kommunista párt feladata, az egységes ideológia és az egységes politikai hatalom következmé­nyeként. Ha a párt az ideológiai munkában lemondana vezető szerepéről, ez a társadalom félrevezetéséhez, egységének megbomlásához, káoszhoz, valamint ahhoz vezetne, hogy a társadalomba nem marxista, ellenséges nézetek és ideológiák hatolnának. A harmadik fejezetben a szerzők az ideolgóiai munka irányvonalával, a célok kitűzésével és azon feladatok meghatározásával foglalkoznak, amelyeknek teljesítése fokozatosan a kitűzött célok megvalósításához vezet. A feladatokat és célokat tudományosan meg kell indokolni. Az irányítás tudományossága azt feltételezi, hogy helye­sen értékeljük a reális lehetőségeket. A komplex hozzáállás egyik alapvető feltétele az ideoló­giai és a politikai-nevelő munka hatékonyságának. Ezzel a kérdéssel a szerzők a negyedik fejezetben foglalkoznak. Hangsúlyozzák, hogy a komplex megközelítés tovább emeli a nevelési folyamat színvonalát, céltudatosabbá válik, az ideológiai ráhatás eszközei egybehangoltak, egységesek lesznek. Előtérbe kerül a kommunista nevelés megközelítése, komplex tervezése, szervezése, irányí­tása, ami alapvető eszköze az emberek erkölcsi és politikai tulajdonságai kialakításának, kommunista nevelésüknek. Az ideológiai munka fontos része a tervezés-. A szerzők ezért részletesen elemzik az ideológiai munka távlati tervezésének jelentőségét, a tervezés módszertanát és alapelveit, a távlati tervek struktúráját, a tervezés folyama­tát, végül pedig a hatékony tervteljesítést. Az ideológiai munka távlati tervezése a gazdasággal együtt magába foglalja a társadalmi fejlődés többi vonatkozását is, mivel a társadalom célja az emberek szociális, szellemi és erkölcsi szükségleteinek kielégítése. A szerzők az utolsó fejezetben az ideológiai munka operatív és részletes terveivel foglalkoznak. Ezeknek min­dig a távlati tervekből kell kiindulniuk, konkretizálva az abban kitűzött célokat és feladatokat. A tömegpolitikai munka tervének tartalmaznia kell a fő feladatok jellemzé­sét, konkrét felosztásukat, a káderképzés módszereit, a tervteljesítés ellenőrzését és az értékelés módszereit. A terv nem feledkezhet meg a jelentős évfordulókról, az országos és helyi jellegű politikai eseményekről. M. Sole és F. Vyhlídka tanulmánya hasznos segédkönyv a párt tisztségviselői és lektorai számára. Segít abban, hogy hatékony, színvonalas ideológiai és politikai nevelő munkát fejtsenek ki. DR. EMIL KARABA, kandidátus 1984.111.30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom