Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-23 / 12. szám
• A biztonságos közlekedésre nevelést rnár gyermekkorban el kell kezdeni... (Gyökeres György felvétele) HELYÉNVALÓ KÖVETELMÉNY A gépjárművezető-képzésről A biztonságos közúti közlekedés kérdéseivel lapunkban is rendszeresen foglalkozunk, s nem véletlenül: az utóbbi évtizedben a gyors ütemű motorizálás következtében sok nem kívánatos jelenséggel találkozunk. A legriasztóbb a közúti balesetek számának általános növekedése, vagyis az a veszteség, ami emberéletekben és anyagiakban éri társadalmunkat. A felmérések egyértelműen igazolják, hogy a közúti balesetek fő okozója maga az ember - mint gépjárművezető bizonyos helyzetekben kudarcot vall, csódött mond. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a legtöbb közúti balesetet a kezdő, tapasztalatlan vezetők okozzák (akik egy-két éve szerezték meg gépjárművezetői engedélyüket). Országos viszonylatban a vezetői jogosítvánnyal rendelkezők mintegy hét százalékának van két évnél kevesebb gyakorlata, ugyanakkor ezek a vezetők a közúti balesetek 23 százalékát okozzák! (Részadatok: évi átlagban a halálesetek 23, a nehéz sérülések 27 és a könnyű sérülések közel 30 százalékát idézik elő.) Ez a jelenség - hogy t. i. a kevés gyakorlattal rendelkező gépkocsi- vezetők nagyobb arányban okozói a baleseteknek - törvényszerűnek is mondható, mert az autósiskolában végzett legjobb gyakorlati oktatás sem tudja helyettesíteni a közúti forgalomban szerzett sokéves tapasztalatokat. Csakhogy: ez a részesedés a többéves gyakorlattal rendelkező járművezetőkhöz képest aránytalanul nagy, ezért a probléma szót érdemel. S a hangsúlyt a megelőzésre kell helyeznünk. Helyénvaló követelmény a gyakorlati oktatás színvonalának emelése éppúgy, mint az elméleti oktatás keretében a jogi felelősség hangsúlyozása. A veszély lebecsülése, valamint a saját képességbe vetett eltúlzott bizalom igen gyakran vezet közúti balesetekhez. Más szóval: a kezdő vezetők gyakorlatlansága és fegyelmezetlensége szorosan ösz- szefügg. A fegyelmezetlenség okai ugyanis a tapasztalatok és a felelősségérzet hiányában, a képességek túlbecsülésében, a lehetséges következmények időbeni fel nem ismerésében keresendők. Emellett azonban olyan nézettel is találkozunk, hogy a kezdő vezetők azért követnek el több közúti balesetet, mert nem ismerik és nem alkalmazzák kellően a közlekedési szabályokat. Ez az állítás - képletesen szólva - kissé sántít, mert joggal feltételezhető, akinek egy-két éve van vezetői engedélye (vagyis a vizsgákat sikeresen letette), tökéletesen ismeri - még nem felejthette el- a közlekedési szabályokat. És egy ellenpélda: az előírt sebesség túllépéséért az egyik hivatásos gépkocsivezetőt tesztvizsgára idézte be a közlekedésrendészeti felügyelőség. Az idős vezető ugyancsak keservesen vizsgázott le - harmadszorra. Huszonöt éves gépkocsivezetés után - baleset nélkül! (Elismerésként ez alkalomból vállalatától oklevelet is kapott). Mire következtethetünk az elmondottakból? A kezdő vezetőknél nem az elméleti, hanem a gyakorlati felkészítésben vannak bizonyos hézagok. Nincsenek megfelelően felkészítve az egyre igényesebb közúti forgalomra, a különféle bonyolult forgalmi helyzetek megoldására. Ezért tehát helyénvaló, ha a gyakorlati oktatást bővítik, a gyakorlati vizsgáztatást megszigorítják. Az elvárásoknak bizonyára megfelel majd az autóközlekedési tanintézet részére összeállított új tanterv, amely már elkészült a kiadásra. Fő célja, hogy a lehető legtöbb eddigi fogyatékosságot felszámolja, s az autósiskola megfelelő teret biztosítson a jövendőbeli gépjárművezetők elméletigyakorlati képzésének. S még valamit: a gépjárművezető-képzés társadalmi jelentőségét általában jobban kellene tudatosítaniuk, mint eddig! Már csak azért is, mert a közúti balesetek - anyagi-emberi veszteségét összegezve- évente milliárdos károkat okoznak társadalmunknak. Ezért semmi esetre sem lehetnek eredménytelenek az eddiginél valamivel nagyobb befektetések, hisz a minden tekintetben jól felkészített gépjárművezetők sok értéket megmenthetnek. Valamennyiünk javára... KEREKES ISTVÁN INTSÜK ŐKET ÓVATOSSÁGRA! Különösen a kisiskolásokat, akik még csak most kezdenek szülői felügyelet nélkül, önállóan közlekedni. Ahányszor elindulnak az iskolába, mindig óvatosságra intjük őket. Azonban az sem árt, ha idejében megismertetjük velük a jelzőtáblákat, és figyelmeztetjük őket az úton való áthaladás és a közlekedés fontosabb tudnivalóira. Tudniuk kell, hogy mielőtt a járdáról lelépnek, jól körül kell nézniük. Az úttesten mindig egyenesen a legrövidebb úton haladjanak át, s az úttest közepéig balra figyeljenek, az úttest közepétől predig jobbra. Mégpedig azért, mert az úttest közepéig balról, attól kezdve pedig jobbról közeledhetnek a járművek. Figyelmeztetnünk kell őket, hogy az úttesten sohase szaladjanak át, s ha gépkocsi közeledik, inkább álljanak meg, de ne ugráljanak ide oda, mert ez megzavarja a gépkocsivezetőt, és nem tudja őket kikerülni. Előfordulhat, hogy a járda mellett tehergépkocsi, autóbusz áll, esetleg valami más tárgy: bódé, téglarakás van. Ilyenkor ettől olyan távolságban haladjanak át a túlsó oldalra, hogy balra messzire beláthassák az úttestet, és a közeledő jármű vezetője is észrevegye őket, mégpedig kellő időben, hogy lefékezhessen. Arra is tanítsuk meg őket, hogy az utakat két csoportba osztjuk: főútvonalra és mellékútvonalra. Tudniuk kell, hogy a főútvonalon egészen más előírás szerint történik az áthaladás, mint a mellékútvonalon. A főútvonalon nem lehet akárhol átkelni, csakis a kijelölt helyen. Ha ilyen nincs belátható közelben, akkor az útkereszteződéseknél. Az átkelőhelyek kétféleképpen lehetnek jelölve: lehetnek zebrasávosak vagy négyszögletes kockákkal két csíkban kirakva. Ezeken a helyeken nyugodtan áthaladhatnak, de előnyük a gyalogosoknak nincs, csak bizonyos esetekben. Előnyük útkereszteződésekben a bekanyarodó járművekkel szemben van. Olyan útkereszteződéseknél, ahol a forgalmat lámpa, illetve rendőr irányítja, azok jelzései szerint kell áthaladni, de még ilyenkor is nagyon óvatosaknak kell lenniük. Mielőtt a járdáról lelépnének, nézzenek balra, mert egyes útkereszte-- ződéseknél a jármüvek még tilos jelzéskor is bekanyarodhatnak jobbra kis ívben. Nagyon sok gyerek nem ismeri a közlekedést irányító rendőr karjelzéseit. Ezért figyelmeztetni kell erre őket. Ha a rendőr két karját vízszintes irányban széttárja, ez azt jelenti, hogy kitárt karja irányában szabad az út. Azok számára azonban, akik a rendőrrel szemben vagy a háta mögött állnak, tilos az áthaladás. Amikor a rendőr egyik karját leereszti, jobb karját pedig a magasba emeli, ez azt jelenti, hogy hamarosan következik a forgalom irányának változása. A rendőr addig tartja fenn jobb karját, amíg a járművek és a gyalogosok a kereszteződést el nem hagyták. Ekkor félfordulatot tesz, és két karját ismét kinyújtva a másik irányba jelez szabad utat. Amikor egyik karját oldalt nyújtja ki, a másikat pedig maga előtt behajtja, ilyenkor a járművek bekanyarodhatnak. Ha a rendőr sípol, okvetlenül meg kell állni, mert valamire figyelmeztetni akar. Elszaladni sohasem szabad, mert az ilyen fejetlenség sok baj forrása lehet. Azok a gyerekek, akik szüleikkel gyakran utaznak gépkocsiban, gyorsan elsajátítják a közlekedés szabályait. Azonban nincs mindenkinek autója, s az ilyen családokban fokozottabb mértékben kell óvatosságra inteni a kicsinyeket.-PyA folyamatos elinduláshoz hasonlóan a járművel megállni is folyamatosan kell. A tapasztalt járművezető úgy lassítja járművét, mintha fékjei hatástalanok lennének, ami haladását kellemesebbé teszi, s egyben kisebb a balesetveszély is. A jármű egyes részeinek - főként a gumiabroncsoknak - is kisebb a kopása. Megálláskor figyelembe kell venni a jármű sebességét, az úttest állapotát és a jármű mögött levő forgalmat. Minél nagyobb a jármű sebessége, annál nagyobb a fékút (pl. 50 km-es sebesség és 0,35 tapadási együttható esetén a jármű fékútja 28 méter, 100 km-es sebességnél a fékút már 112 méter.) Ha a fékpedált bizonyos erővel benyomjuk, a gépkocsi kerekei kisebb sebességnél előbb blokkolnak, mint nagyobb sebességnél. Ebből az következik, hogy minél gyorsabban halad a gépkocsi, a járművezető annál nagyobb erővel nyomhatja be a fékpedált, és fékezhet hatékonyan a kerekek blokkolása nélkül. A fékpedálra gyakorolt nyomást a jármű lassulásával arányosan kell csökkenteni. A fékpedált szinte a megállás befejezésekor engedjük csak fel. Közvetlenül a jármű lefékezése előtt feltétlenül be kell nyomni a tengelykapcsoló-pedált. A nyugalmi helyzetben levő járművet kézifékkel vagy megfelelő sebességfokozatba való kapcsolással kell rögzíteni, hogy önmagától el ne indulhasson. 0 A biztonságos féktávolság: I. - a járművezető észlelte a veszélyt, II. - benyomta a fékpedált, III. - megkezdődött a fékezés IV. - a jármű megállt; 0 1- észlelési és cselekvési idő, 0 2- fékkéslekedési idő, 03 - fékút 04 - reakcióidő, 0 5- biztonságos féktávolság SZABÁLYOK: (1) A járművezetőnek nem szabad megállnia és várakoznia: a/ be nem látható útkanyarulatban és közvetlen közelében; b/ be nem látható bukkanó előtt, rajta és azon túl; c/ kijelölt gyalogos-átkelőhelyen és előtte 5 méternél kisebb távolságban; d/ útkereszteződésben és útkereszteződés előtt vagy után 5 méternél kisebb távolságban; ez a tilalom nem érvényes a lakott területen belüli ,,T“ alakú útkereszteződésben az úttorkolattal szemben levő oldalon; e/ a járdasziget nélküli villamos-, autóbusz- vagy trolibuszmegállóhelyet megjelölő (D 29a, D 29b és D 29c sz.) jelzőtáblák előtt 5 méternél kisebb távolságban és a megállóhelyet jelölő jelzőtábla után 5 méternél kisebb távolságban; ahol ilyen jelzőtábla nincs, a kijelölt megállóhely előtt 25 méternél és rajta túl 5 méternél kisebb távolságban; ha a megállóhely a V 11b sz. útburkolati jellel van kijelölve, ez a tilalom csak az elhatárolt területre vonatkozik; f/ vasúti átjárón, aluljáróban és alagútban, valamint ezek előtt és rajtuk túl 15 méternél kisebb távolságban; g/ hídon; h/ olyan helyen, ahol a jármű közúti jelzőtáblát, a V 9a vagy a V 14 sz. útburkolati jelet vagy fényjelző készüléket takarna el; i/ az úttesten kijelölt belső forgalmi sávokon; j/ a hosszirányú folytonos vonal (V 1a és V1b sz.) kezdetétől vagy végétől, illetőleg a járdasziget kezdetétől vagy végétől számított 5 méteren belül ott, ahol e vonal és a megálló jármű, illetve a járdasziget és a megálló jármű közt legalább egy, legkevesebb 3 méter széles forgalmi sáv nem maradna szabadon; k/ ott, ahol a jármű és a legközelebb eső villamos sín között legalább 3,5 méter széles forgalmi sáv nem maradna szabadon; ez a tilalom 19 és 5 óra között nem érvényes; 1/ mezei vagy erdei út közútba való torkollásánál levő útszakaszon, illetve a közúton kívül eső területekről a közútra való ráhajtást szolgáló útszakaszokon vagy fenntartott várakozóhelyen a jelzőtáblán feltüntetett időben, ha nem olyan járművek vezetőiről van szó, amelyek számára a várakozóhelyeket fenntartották; ez nem érvényes az olyan megállásra és várakozásra, amely nem haladja meg a három percet, és nem veszélyezteti, nem gátolja a közúti közlekedés többi résztvevőjét, illetőleg nem akadályozza azokat a járművezetőket, akik számára a várakozó- helyet fenntartották; m/ egyéb területeken, ahol ezzel veszélyeztetné a közúti közlekedés biztonságát, főként pedig más járművek közlekedését. (2) A járművezető megállhat és várakozhat, de csak: a/ szorosan az úttest menetirány szerinti jobb szélén; egyirányú forgalmú közúton az úttest jobb és bal szélén is meg szabad állni; b/ egy sorban; álló jármű mellett második sorban akkor szabad megállnia, ha mindkét menetirányban legalább egy, legkevesebb 3 méter széles forgalmi sáv szabadon marad; c/ párhuzamosan az úttest szélével; ha nem veszélyezteti a közúti közlekedés biztonságát és folyamatosságát, lakott területen belül szabad megállnia és várakoznia az úttest szélére merőlegesen vagy ferdén. (Folytatjuk) ÚJ SZÚ 16 1984. III. 23. 7. ■ cff Jrf7v fWyt ifan?-fii I i
