Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-23 / 12. szám
r s* = n P ályánk furcsa sajátosságai közé tartozik, többek között az is, hogy: rázós! Nem csak a szó spekulatív vonatkozásában, hanem egyenes, fizikai értelemben is. Én most az utóbbit bizonyítandó extrém példával akarok szolgálni. Ráz a hideg a szerepért, de tőle is rázhat! ... Oda, vissza!... Ráz a gázsiért és rángat miatta!... Rángat a rendező, míg ki nem rázza a színészből a saját akaratát és bele nem táplálja a rendezői ,,koncepciót“. Ráz az autóbusz a még itt- ott javításra szoruló utakon. Ráz a láz, a lámpaláz a színpadi sikerért, s ha bejön a taps, tőle ráz a furcsa láz!... Ez után a kis kitérő után, elmesélem egy különös esetemet, amit idestova harminc évig nem mondtam el senkinek... Igen, mert talán magam is valami érzéki csalódásnak tartottam. Annak idején Schiller Ármány és szerelem című darabját játszottuk. Akik még emlékeznek rá, talán nem fogják szerénytelenségnek tartani, ha azt állítom, hogy szép sikereket értünk el a darab nyolcvan előadásával. Ferenczy Annáról - Lujza alakítójáról - el kell mondanom, hogy mindig teljes érzelmi erőbevetéssel igyekezett játszani az amúgy is érzelmes területre sodró szerepet. Volt egy jelenet, ahol a szép Lujzát megkörnyékezi az ármányszövő Wurm, a kiábrándító külsejű kétszínű miniszteri titkár, akinek szerepét én játszottam. A jelenet akkor éri el drámai csúcspontját, amikor Wurm (a név magyarul: Féreg) az eredménytelen udvarlás után a lány inzultálá- sára vetemedik. Lujzában Wurm iránt táplált iszonyatos gyűlöletétől hajtva, az ostromló fékevesztett szerelmi szenvedélytől félve magasfeszültségnyi indulatnak kell vibrálnia. Ha ez nem következik be, akkor a hatáskeltés érdekében, minden egyéb mesterkedés hiábavaló!... Egyik előadáson történt, hogy amikor a jelenet tetőpontján megragadtam Lujza (Ferenczy Anna) mezítelen karját, olyan áramütés ért, hogy a szerepen kívül, rémülten fölorditot- tam. .. A jelenetben következő térdreesés soha ilyen jól nem sikerült. Igen, mert az erőszakot... ott, akkor ... elemi erő kényszerítette térdre! Bár csak mindig, minden csúnya erőszakkal ez történne! KOVÁCSJÓZSEF P rima ballerina assoluta - vezető magántáncosnő. Ez áll a fényképén, amelyre két „A“ betűit rajzol, mielőtt a kezembe nyomná. A világ legrangosabb tánclapja, a Dance Magazin, Kuba gyöngyének nevezi. Még mesz- szebbre megy a balettlexikon: ,,a hetvenes évek elején is változatlanul ő Közép-Amerika legkimagaslóbb balettegyénisége. “ Áíida Alonso a világ egyik legnagyobb csodája is lehetne. Csoda, amelyhez nem kell elzarándokolni, mert maga jön el közénk. Hatvankét éves. Hasonló korú pályatársai már javában pihennek és egykori hírnevükből élnek, vagy messze a színpadtól, csendben meghúzódva emlékirataik ki tudja hányadik fejezetét írják. Alicia Alonso nem tud búcsút venni a közönségtől, pedig tánca - természetesen - más fényben ragyog már, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. A kar, a láb még engedelmeskedik ugyan, de a szív már tiltakozik. Elég volt a sok izgalomból, a könyörtelen tempóból, az örökös gyakorlatokból - jó lenne már kényelmesebben, nyugodtab- ban dobogni. Jó lenne, de nem lehet, mert Alicia Alonso nem ismer lehetetlent. Havannában még mindig ő az első számú Giselle, Júlia és Carmen, s nem hiszem, hogy holnaptól más lenne a helyzet. Az életkor semmit sem számít, ha a szereppel való azonosulás nem okoz nehézséget, vallja. Világos, kötött nadrágkosztüm, fehér csizma, meleg színű vállkendő. Nézem a kezét: nem remeg. Hallgatom a hangját: egyszer sem csuklik el. Várom, mikor néz a szemembe... Tudom, tíztizenöt évvel ezelőtt komoly látási zavarokkal küszködött. Orvosai mindössze fél év kihagyásra kérték őt, de neki ez a hat hónap is irgalmatlan hosszú időnek tűnt, hát hajthatatlan maradt. Táncolni akart, nem leragasztott szemekkel élni. Partnerei kézen fogva vezették őt a színpadon, ha pedig egyedül kellett megtennie két-három lépést, akkor piros, sárga, kék fénysávok mutatták neki az utat. Nem látott jól, de táncolt. Az is megtörtént, hogy majdnem beleA szív már tiltakozik 4-------------------------------------------amer ikai stílusjegyekkel - a kubai balettban is szembetűnő. Ami pedig Béjart-t és Aileyt illeti: mindkettőjüket nagy egyéniségnek tartom, kompozícióiknak egyéni arculata van, de új iskolát egyikük sem teremtett.- Mostanában egyre többet hallunk-olvásunk arról, hogy válságban az opera, s bár a színházak még nem tátonganak az ürességtől, a szakmabeliek mégsem látják rózsásnak a helyzetet. A balettról kevesebb szó esik. A táncnak ezek szerint nagyobb jövője van?- Szerintem igen. Vegye csak számba az együtteseket • - ma több balett-társulat van a földön, mint bármikor. Táncbetétek vannak az operában, táncolnak a komédiákban, kapcsolja be a tévét, menjen el egy éjszakai klubba - mindenütt táncolnak. Akárhol is járok a világban, mindenütt KORLÁTOK KÖZT - SZABADON V Találkozás Alícia Alonsóval esett a zenekari árokba. Ez sem tántorította őt vissza! Ma már jobban lát, de a tekintetét egyszer sem éreztem. Kérdezem, mi a véleménye a szovjet balettiskoláról, Bójádról és Alvin Aileyról, a modern tánc két világhírű egyéniségéről. Mély hangon, gesztikulálva válaszol.- Az orosz balettnél nem ismerek jobb iskolát; összetéveszthetetlen, kifejező stílusa és markáns egyéniségei vannak, s aki ezt nem ismeri el, nem éd a tánchoz. Fokin és a többi nagy orosz koreográfus olyan alapokat rakott le, amelyek nélkül aligha létezne tánciskola. Mozdulatvilága - olasz és latinugyanazt látom: a tánc, a balett leköti az embereket. Legutóbbi nagy sikereit, A rosz- szul őrzött lányt és a ,,tigrisasz- szonyt" hozom szóba.- A La Dívában Maria Callast kelti életre. Mi ragadta meg az egyéniségében? Talán ismerte öt?- Hát persze, hogy ismedem, hiszen egy időben kezdtük a pályafutásunkat. Én már túl voltam a havannai, londoni és New York-i tanulmányaimon, amikor az Amerikai Balett Színház tagjaként San Franciscóban vendégszerepeltem, pontosan akkor, amikor ő is ott énekelt. A véletlen furcsa játéka: én, aki már akkor is nagyon tiszteltem öt, és sokak szerint még jobban hasonlítottam rá, mint ma, egy szállodában laktam vele. összetévesztettek bennünket az emberek. Autogramot kédek tőlem, de Mariának szólítottak. Amikor elmondtam neki, jókat nevetett és bevallotta, hogy öt meg Alonsó- nak nézték. Sokat beszélgettünk, nagyszerűen megédettük egymást, hiszen ő is ugyanúgy érzett és ugyanúgy gondolkodott a világról, mint én. Ot is az vezette a pályán, ami engemet: adni és boldogítani. Remélem, nem sédettem meg az emlékét a La Dívával.- 1948-ban alapított együttese, a Kubai Nemzeti Balett csupa jó mozgású, kitűnő ritmusérzékű fiatalból áll. Egyedül szokta eldönteni, kit vesz fel a társulatba?- Nem, dehogyis! A havannai balettintézet vizsgaelőadásain a Kubai Nemzeti Balett összes balettmestere és vezető táncosa ott van, mintegy húsz ember dugja össze a fejét, hogy eldöntsük, ki állhat be a sorainkba. Nem szeretnénk tévedni, med akit fölveszünk, arra kemény munka vár. És én nemcsak magammal - másokkal szemben is igényes vagyok. Idáig jutottunk a beszélgetésben, amikor Alícia Alonso ötven körüli, magas, markáns arcú férje, aki mindvégig szótlanul ült mellettünk, szemével jelezte, hogy elég. Két óra felé jád az idő, s a táncosnő este Callas szerepében lépett fel a bratislavai Szlovák Nemzeti Színházban. Találkozásunkat két óra pihenés követte, aztán újra a próbaterem. S bár ott már nem faggathattam, a bemelegítés hangulata a fel nem tett kérdésekéd is kárpótolt. A gyakorlatvezető táncosnő fele annyi éves lehetett, mint Alícia Alonso. Kemény hangú, csontos arcú nő, aki irgalmatlan tempót diktált mindenkinek. Alícia egy szusszanásnyi időre sem kéd szünetet. Aztán olyan valami tödént, ami még sosem esett meg vele. Beszállt a liftbe és elakadt két emelet között.- Ha szétrúgom az ajtót, akkor is kijutok innen és táncolni fogok - toporzékolt magára maradva és akkor édettem meg, hogy Alícia Alonsónak tényleg a tánc jelenti az életét. SZABÓ G. LÁSZLÓ i Akik tel* ház elő** llfllJlHl BESZÉLGETÉS JÁN SlLANNAL, A PREŐOVI ZÁBORSKY SZÍNHÁZ IGAZGATÓJÁVAL A presovi Jónás Záborsky Színház fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte az idén. Fenntadások nélkül elmondható, hogy ez a színház a szlovák kulturális életben jelentős feladatokat lát el. Az előadásokat csaknem mindig telt ház előtt tadják. A Záborsky Színház három társulata elég gyakran találkozik a közönséggel, hiszen évente közel 500 előadást tad. Ján Silan igazgatót arra kérjük, először is vázolja a négy évtizéddel ezelőtti színházalapítás körülményeit.- A színházalapítási szándék a presovi emberekben a századunk első éveitől kezdve munkált. Tudni kell azt is, hogy a többnyelvű és kultúrájú Presov gazdag kulturális hagyományok birtokosa volt. A húszas és a harmincas években pedig néhány olyan széles látókörrel rendelkező fiatalember is visszajött ide, akik Argentínában, Mexikóban, s a világ más tájain tanultak. Ők és az itteni pedagógusok haladó gondolkodásúak voltak, s felismedék a munkásosztály tödénelmi küldetését. A Munkás Körbe járiak, ahol más egyéb mellett a műkedvelő színjátszás vezetését is magukra vállalták. Mi ezeket a műkedvelő színjátszó csopodokat tekintjük elődeinknek: Az általuk elkezdett munkára alapozva alakítottuk meg Presovban a hivatásos színházat, mely 1944. január 30-án tadotta első bemutatóját, Urbánek: Manócska című darabját vitték színre.- Ilyen előzmények után a presovi színházból 1945-ben az igazgató, s vele a társulat nagy része Kassára szerződött át...- Kétségtelen, hogy ez az esemény a mi színházunk számára nagy érvágást jelentett, de belenyugodtunk, med a felszabadított Kassán is meg kellett alakítani a színházat. Elmondhatom, hogy a tödéntek ellenére a mi színházunk eléggé hamar összeszedte magát.- Mi jellemezte a színház dramaturgiáját a kezdeti években?- Kezdettől fogva a nép színháza akadunk lenni, s úgy érzem, ezt a célkitűzést el is édük. Eleinte a dramaturgiai terv főleg népszínművekre épült, de szlovák drámaírók müveit is sorra műsorra tűztük. Színházunk Jónás Záborsky nevét 1954-ben vette fel. Mint ismeretes. Záborsky élete nagy részét Kelet-Szlovákiában élte le, s munkásságát itt bontakoztatta ki.-A Záborsky Színház Operett Színpada csak 1948-ban alakult meg, miért?- Ennek pusztán anyagi okai voltak, noha az operett iránt kezdettől fogva megvolt az igény. Színházunk küldetése, anyagi ellátásának kérdése véglegesen 1948-ban tisztázódott. Felettes szerveink ekkor döntöttek úgy, hogy Presovban a drámai színpad mellett zenés színházat is kell nyitni.- Mi jellemzi ma a színházat?- Vannak újszerű próbálkozásaink, de a kísérletezésekben tudjuk, hogy hol a határ. Mi nem meghökkenteni akarunk, hanem gondolkodásra késztető darabokkal hatni. Ilyen szempontból váltak emlékezetessé Bobula Shakespeare-rendezései, s a zenei színpadunk azon vállalkozásai, amikor a kijevi nagyszínház repedoárjából választottunK eyy-egy modernebb darabot. Nem beszélve azokról a kísérletekről, amelyeket stúdió-előadásként mutattunk be. Ladislav Ballek A segéd című regényéből készült adaptációt Jozef Prazmáry rendezésében mind a közönség, mind a szakemberek nagy elismeréssel fogadták.- A Záborsky Színházra a változni és a változtatni tudás is jellemző, ami egyben a folyamatos fejlődés biztosítékának tekinthető. A színház harmadik társulatának, a Spisská Nová Ves-i Ifjúsági Színpadnak a megnyitását is ilyen lépésnek tartjuk...- Lehet, hogy így van. Az Ifjúsági Színpad megalakítását 1978-ban adta feladatul a kulturális minisztérium. Noha nem ment könnyen, mégis örömmel láttunk hozzá, mert fontosnak tartjuk, hogy az ifjú nemzedékkel szoros kapcsolatunk legyen. Ifjúsági színpadunk négy bemutatót tart évente. Az előadások után a társulat tagjai találkoznak a közönséggel, s megvitatják a darabot. Három évvel ezelőtt esztétákból, pszichológusokból egy külön csoportot is alakítottunk, akik ezekbe a vitákba bekapcsolódnak.- Nem szóltunk arról, hogy Presovban új színház is épül.- őrülünk az épülő új színháznak. A munkálatok az alapkőletétellel 1974-ben kezdődtek el, s hisszük, hogy a terveknek megfelelően 1986-ban új otthonunkat már birtokunkpa is vehetjük. Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy Csehszlovákia egyik legkorszerűbb színháza lesz a miénk. Remélem, hogy kortárs szerzőink műhelyében már készülnek azok a müvek, amelyek a kor emberének problémáit dolgozzák fel. ' „ SZ. GY. ÚJ SZÚ 14 1984. III. 23.
