Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-23 / 12. szám

* M artinnak különösen az 1860-1918-as idősszakban ját­szott szerepe miatt van különös jelentő­sége a szlovák nemzet történetében. Er­re az időszakra esik a Matica slovenská megszületése, s ugyancsak a múlt szá­zad második felében alakult meg a szlo­vák gimnázium, a Éivena, a könyvnyom­tatási részvénytársaság, a Tátra bank és egyéb jelentős intézmények. A múlt szá­zad hetvenes-nyolcvanas éveiben a leg­több szlovák nyelvű újság és folyóirat is Martinba helyezte át szerkesztőségét, s nem utolsósorban itt tették közzé a szlovák nemzet Deklarációját, melyben kinyilvánították közös államalapítási aka­ratukat a cseh testvémemzettel. Martin nemcsak kulturális és kereske­delmi központ volt, hanem a szlovák munkásmozgalom egyik fellegvára is, s szerepe a későbbiekben, a Szlovák Nemzeti Felkelés és a februári esemé­nyek idején sem csökkent. Ipari termelés - világszinten A mai Martin szerepe nemcsak a kultu­rális örökség ápolása terén jelentős, ha­nem ipari, kereskedelmi vonatkozásban is. Míg a felszabadulás után 3425 kéz­művese, kisiparosa és ipari munkása volt, a fejlett gép, nyomda és élelmiszer- ipar ma már közel húszezer embert fog­lalkoztat, igaz azóta a lakosok száma csaknem megháromszorozódott, s ma már az időközben Martinhoz csatolt Vrútkyval együtt eléri a hatvanezret. A nehézgépiparnak 110 éves hagyo­mánya van, hiszen a vasúti fűtöház 1874 óta működik. A felszabadulás, majd a vas­utak villamosítása után érthetően na­gyobb szerkezeti átalakításra került sor, s azóta évente mintegy hatszáz villany­mozdony hagyja el a javítócsarnokot. A 2200 dolgozót foglalkoztató üzem évi teljesítményének értéke meghaladja a 260 millió koronát. A város fő gazdasági létesítményét azonban ma már a Nehézgépipari Művek jelenti. Az üzem alapkövét 1948-ban, közvetlenül az államosítás után tették le, s egy évvel később már működött az öntöde, s megkezdődhetett az acélkonst­rukciók gyártása. Az ötvenes évek elején tehervagonokat és emelődarukat gyártot­tak, s közben folyt a gyár bővítése is. Az új termelési program 1960-ban kezdődött a mozdonygyártással, majd tíz évvel ké­sőbb nagyteljesítményű építőipari és út­építő gépek gyártását is megkezdhették. A legújabb gyáregységben - összhang­ban a népgazdasági érdekekkel - 1973 óta folyik az úgynevezett Zetor-program, melynek keretében traktorokat és mező­gazdasági gépeket gyártanak. A fő ter­melési profilon kívül a kettes számú üzemben aggregátorokat gyártanak a Be- laz típusú szovjet tehergépkocsikhoz, míg a hármas számú üzemrész az erdő­gazdaságban használatos traktorok gyártására szakosított. A fafeldolgozó ipar és a papírgyártás sem tartozik az új iparágak közé. A bútor­gyár Tátra márkanevet viselő termékeit a világ több országában is ismerik, s csu­pán az elmúlt ötéves terv időszakában több mint 100 millió korona értékű árut exportáltak a szocialista országokba és a tőkés piacra. A nyolcvanéves papír­gyár is jelentős mennyiségben termel külpiacra, bár az eredeti termelési prog­ramot a Túróc folyó nagyarányú szeny- nyezése miatt leállították, s áttértek az inkább hazai piacon értékesíthető termé­kek, a csomagolókarton és a tapéta gyár­tására. Az üzem múlt évi termelésének értéke így is meghaladta a 150 millió koronát. A nyomda teljesítményéről csak a leg­nagyobb elismerés hangján beszélnek a város és a járás vezetői. A vállalat termelése az 1950-80-as időszakban megnyolcszorozódott, s a termékek túl­nyomó többsége a tőkés piacon talál vevőre. A nagy vállalkozás 1955-ben egy angol nyelvű kiadvány nyomtatásával kezdődött, s azóta szinte a világ minden országába sikerült piacra találniuk. A nyomdát napxmta mintegy 18 ezer darab könyv - főként idegen nyelvű - hagyja el, s a fejlesztésből arra követ­keztethetünk, hogy ez még nem is jelenti a termelésnek a felső határát. Persze, hazai könyvek és kiadványok is érzékel­tetik a hatalmas fejlődést. Itt készülnek például a Dievőa, Móda, Krásy Slovens- ka és más folyóiratok. Szakemberek vé­leménye szerint a műszaki színvonal emelésén kívül a martini nyomda világ­hírnevét a minőség alapozta meg. A városnak jelentős az élelmiszeripara is, mindenekelőtt a sör és a malátagyár­tás. A helyi és a környék lakosságának ellátása szempontjából nagy jelentősége van a húskombinátnak, a tej- és baromfi­feldolgozónak, és a Fatra gyógyvíz-pa­lackozó üzemnek. Gyors ütemű városfejlesztés Martint a kisvárosi jellegű régi épületek mellett a felszabadulás utáni modern szlovák építészet egyedi alkotásai teszik érdekessé, s ez nemcsak a lakóépületek­re, hanem elsősorban a közlétesítmé­nyekre, az ipari és kereskedelmi közpon­tokra, a szolgáltató üzemekre jellemző. A legutóbbi statisztikai adatok szerint a városban 4626 lakást tartanak nyilván, melyek 86,9 százaléka a felszabadulást követő években épült. A legutóbbi két ötéves tervidőszakban évente 10-20 mil­lió koronát költöttek közművesítésre, s a lakosság hozzájárulásával éprülő ki­sebb beruházásokra. A Z-akcióban épült többek között két sporttelep, az orvos- egyetem kulturális központja, egy óvoda, egy iskola és egy kisebb sportcsarnok. Ugyancsak a lakosság segítségével fe­jezték be a gázvezeték lefektetését. És akkor még nem ejtettünk szót a város domináns, állami beruházással épült lé­tesítményeiről - a Matica slovenská székházáról, a Prior áruházról, az orvos- egyetem diákotthonáról és központi épületéről, s a napjainkban befejezés előtt álló téli stadionról és a korszerű szolgáltatóházról. Pezsgő kulturális élet A városnak pezsgő kulturális élete van. A Matica slovenská 4 millió 170 ezer kötetes könyvtárában évenként rendez­nek nagyjelentőségű bibliográfiai na­pokat. A város négy múzeuma közül a legna­gyobb - a Szlovák Nemzeti Múzeum etnográfiai intézete. Különös jelentősége van a Vrútkyban levő Klement Gottwald emlékmúzeumnak is, hiszen ebben a for­radalmi sajtótermékeken kívül a pártala­pító és első munkás-elnök életével és munkásságával is megismerkedhetnek a látogatók. Az Andrej Kmef Múzeum Túróc törté­nelmét, természeti szépségeit és haladó népi hagyományait népszerűsíti, míg a Martin Benka Képcsarnok a névadó festő alkotásaival ismerteti meg a láto­gatót. A Szlovák Nemzeti Felkelés Színház társulata a legismertebb vidéki művész­együttesek közé tartozik. Évente két- három bemutató előadást is tartanak. Az állandó művelődési, szórakozási lehetőségeket jól kiegészítik az idősza­kos rendezvények. Immár tizenkét esz­tendeje nyújt otthont a város a szlovákiai politikai dalfesztiválnak, s hagyományo­san itt rendezik meg a vers- és próza­mondók, valamint a színházak sereg­szemléjét. Miután az idelátogató idegen sorra végigjárta a város múzeumait, műemlé­keit, és szórakozóhelyeit, a közeli he­gyekben turisztikára, sportolásra is alkal­ma nyílik. A Kis és Nagy Fátra valamint a Martinské hole lejtőin különösen a téli -tavaszi időszakban nagy a forgalom. A felvonókkal ellátott, csodálatosan szép sítereptekre azonban nemcsak a felüdülni vágyók járnak vissza évente, hanem a versenyzők, az aktív sportolók is. Ma már komoly rangja van a Jankó Novák lesikló és a sífutók SZNF emlékversenyé­nek. Csup>án a vendéglátás okoz gondot a városban és környékén. Jelenleg két régi szálloda is átépítés alatt van, s nem sokkal kedvezőbb a helyzet a hegyekben sem. A vállalati üdülök - még ha üresek is - nem szívesen adnak helyet az idege­neknek, s a vendéglátóipar 290 férőhelye bizony már nem elegendő. Az idén sok magyarországi sízővei is találkoztunk a városban, egy részük az orvosegyetem internátusában lakott. A téli vizsgaidő- szak alatt ugyanis sok tanuló nem tartóz­kodott a diákszállóban. A szűkös helyzet­ben ez a vendéglátási forma akár példa­ként is szolgálhatna. Martin köztudottan diákváros. Csak az alapiskolákat több mint nyolcezren látogatják, ezen kívül van két gimnáziuma és négy szakközépis­kolája is. A gépipariba közel ezer diák jár, de sokan látogatják a közgazdasági, egészségügyi és a könyvtárosi szakisko­lát is. A város szaktanintézetében közel 2600 fiatal tanul, s katonai tisztiképző iskola is működik itt. A hatvanas évek elejétől Közép>-Szlovákiában is megindult az orvosképzés. A legjobb feltételek eh­hez Martinban voltak. Az egyetemen évente 110-120 hallgató szerez általá­nos orvosi diplomát. Rövid látogatás alapján sem nagy me­részség tehát megállapítani, hogy a szlo­vák kultúra bölcsőjének tartott középr- szlovákiai városnak nemcsak a múltja és jelene gazdag és termékeny, hanem jö­vője is ezt ígéri. HACSI ATTILA ÚJ SZÚ 9 1984. III. 23. változásokat képies előidézni. Ügy tűnik néha, hogy a sejt védekezése során olyan anyagokat termel, amelyek meg­gyilkolják. A kérdés tisztázása nagyon egyszerűnek bizonyult. Földünkön az élő szervezetek fejlődésének régmúlt kor­szakaiban a légkör tiszta volt, akkoriban nem fordultak elő benne a mai xenobiotikumok. A hidrolazék feladata az volt, hogy ártalmatlanná tegyék a szervezet anyagcseréje során létrejövő termékeket. A látszólag furcsa helyzet azt követően alakult ki, hogy a környezet szennyezett lett. A hidrolazék számára ugyanis teljesen mindegy, hogy mit semlegesítenek. így piéldául idegen anyagok huzamos hatására megbo- molhat a szervezet vitamin- és hormonegyensúlya. Az aktív hidrolazék ezeknek az anyagoknak az átalakításánál veszélyes melléktermékeket hoznak létre, amelyek a szer­vezetben még inkább megbontják a hormonok és a vitami­nok egyensúlyát. A szakemberek véleménye szerint éppien ez az oka a feminizálódásnak, a különféle vírusokkal szembeni csekély ellenállóképrességnek, az allergiáknak és a krónikus betegségeknek. A xenobiotikumoktól el­árasztva, az enzimek védelmi rendszere képtelen őket maradéktalanul semlegesíteni. Ebben az esetben a szer­vezetnek már nincs megfelelő ellenállóképessége a kör­nyezeti változásokkal szemben. Egyes szakemberek szélsőséges módon már attól is tartanak, hogy a xenobiotikumok felülkerekednek és ennek következtében degradálódnak az élő szervezetek - az emberiséget is beleértve. Persze ábránd lenne feltételezni, hogy sikerül megváltoztatnunk a xenobiotikumok tulajdon­ságait. Megmarad azonban az alapvető kiút - környeze­tünket megóvni a xenobiotikumoktól. Ez ésszerű és meg­határozó fontosságú feladat az emberiség jövőjéért nap » nap után folytatott harcban. Csakhogy láthatjuk, nemcsak a füstgázok, a hulladékanyagok vagy a nehéz fémek okozta szennyezés jár problémákkal. Hiszen nem nélkü­lözhetjük a gyógyszereket, a mezőgazdasági termelés belterjességét növelő vegyszereket és egyéb termékeket, valamint tevékenységeket, amelyek összefüggnek a vegy­iparral. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessünk a VI. Mithri- datész pontoszi királyhoz kötődő történetre. Az uralkodó attól rettegett, hogy megmérgezik. Ezért orvosa tanácsára szervezetét hosszú éveken át rászoktatta a mérgező anyagokra. Naponta kis adagokban élt velük abban a meggyőződésben, hogy így életét nem veszélyeztetik. Végül meg is szokta őket. A mérgező anyagokkal (más szóval a xenobiotikumokkal) szembeni ellenálló képessé­gét végül is tragikus módon bizonyította. Miután háborút vesztett a rómaiakkal és a saját fia felkelést indított ellene, a gyalázatos rabságot elkerülendő, nagyon fájdalmas halálnemet volt kénytelen választani, a saját kardjába dőlt. Nem választhatta a fájdalmatlan méreghalált, mert egyet­len méreg sem hatott rá! Az irodalomból, a történelemből töb hasonló piéldát említhetnénk. De vajon ez a „mithridatészi alap>elv“ alkal- mazható-e a xonobiotikumokkal kapicsolatos jelenlegi problémáinkra is? Régen ismeretes, hogy számos rovarfaj nagyon gyor­san alkalmazkodott a rovarirtó szerekhez. Laboratóriumi feltételek között kitenyósztettek olyan légyfajokat, ame­lyekre teljesen ártalmatlanok a DDT halálos adagjai. A kutatók megállapították, hogy sejtjeikben ennek az anyagnak a koncentrációja sokkal nagyobb az eredetileg halálos adagnál. Ugyanaz a helyzet állt tehát elő, mint a pontoszi király esetében. Noha ehhez hasonló jelenség tapasztalható egyéb rovaroknál is, túl korai lenne ezt a tapasztalatot alkalmazni a magasabbrendű élő szervezetekre, mi több, az emberre. Persze ezzel kapcsolatban sok a feltevés. Ezeknek a hipx>- téziseknek egyike, amelyet Rotenberg és Kurlandszkij szovjet tudós fejtett ki, azzal számol, hogy a legyek mérgező anyagokhoz történő alkalmazkodásában nagy szerepie van sejtjeik légzésének, amelyet gátolnak a rovar­irtó szerek. A rovarok szervezetének növekvő ellenálló képessége az egyedek egy részénél immunitáshoz vezet. Ennek folytán hozzászoknak a rovarirtó szerekhez és a természetes kiválasztódás útján a legellenállóbb egyedek további generációknak adnak életet. Ä rovaroknak azon­ban óriási a szaporodási képességük és generációik gyorsan váltják egymást. A magasabbrendű élő szerveze­tek és főleg az emberek esetében azonban ez a kérdés még mindig nyílt, még mindig igen sok a megoldatlan probléma a xenobiotikumokhoz való alkalmazkodásuk tekintetében. Ennek ellenére ez továbbra is az egyik lehetséges módja a káros hatásuk elleni védekezésnek. A xenobiotikumokkal szembeni ellenálló képiesség azon­ban nem alakul ki örök időkre. Ezt a tényt bebizonyította az olyan dolgozók körében kifejtett tudományos kutatómunka, akik életveszélyes mérgező anyagokat termelnek. Viszont még mindig ismeretlen az a mechanizmus, amellyel foko­zatosan növelhető a szervezet ellenállóképiessége. Mihelyt sikerül feltárni és tökéletesen megismerni azo­kat a módozatokat, amelyek segítségével az emberi szer­vezet alkalmazkodni fog a xenobiotikumokhoz, illetve hatá­sosan védekezni fog ellenük, a környezetszennyeződés problémái főleg esztétikai viszonylatban jönnek számí­tásba. S így a „mithridatészi alapelv“ talán többé válik a legendánál. VASZILSZIMEONOV A színház épülete (A szerző felvétele) i/Ardi- GAZDAG HAGYOMÁNYOKKAL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom