Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-16 / 11. szám
Gyermek, tévé, könyv A televízióból való tanulás lehetőségeit... kifejezetten az iskolai tanítással összefüggésben is meg kell vizsgálnunk. Végül is csak úgy lehet válaszolni arra, hogy mit tanul a gyerek a televíziótól, ha tudjuk, hogy mit tanul az iskolától. Ha az a gyanú, hogy az iskola kevés sikerrel tanítja... természetes a félelem, hogy a televízió túlságosan hatása alá keríti. A gyerek életében első alapvető intézményes kultúraközvetítő, a televízió a nézés spontán és szüntelen örömével annak a viszonynak a mintáját kínálja, amelyik azonnal, a befogadás pillanatában vi- selkedésmegerősítö, jutalmazó. Amennyiben ez mélyebben beivódik a gyerekbe, kedvezőtlen hátterévé válik az olvasás később kezdődő elsajátításának. Ezután az indulás után a könyvvel való megbirkózás meghökkentő és nem túl kellemes élményekkel biztat. Már a betűk összeolvasásának megtanulása is kifejezetten fárasztó, tudatos erőfeszítést követelő és hosszadalmas művelet. Megerósítő-jutalma- zó hatása távolibb, közvetettebb. De ez még hagyján. A neheze csak később következik. Amikor a gyerek már könnyedén és folyamatosan olvas, akkor sem gondolja senki, hogy egyúttal birtokában van a politikai hírek, tudományos információk vagy szépirodalmi művek feldolgozásához, átéléséhez Szükséges jártasságoknak, készségeknek és képességeknek. Az értékesebb könyvek kiválogatását megtanulni és megszeretni őket, ismét jelentős arányváltozást követel a pillanatnyi viselkedés és az érte kapott „kézzelfogható örömmennyiség“ közötti kapcsolatrendszerben. (Részlet a szerzőnek A képernyő tekintete című könyvéből.) HALÁSZLÁSZLÓ S zürke, kertes villa Prága negyedik kerületében. Nehezen nyíló kiskapu, lépcsők, fák, bokrok, két csengő a kilincs mellett. Ha az elsőt nyomom meg, a földszinten jelzem, hogy itt vagyok, ha a másodikat, az emeleten. Ősz hajú, filigrán asszony nyit ajtót. Arcán mosoly, hangjában melegség. Apró, gyors léptekkel egy tágas, sötét bútorral berendezett szobába vezet, ahol semmit sem hallani az utca zajából. Rudolf Hruéinsky. Lassú mozdulatok, mélabús pillantások, bölcs megjegyzések, elfojtott indulatok, nagy hallgatások, kávé, cigaretta, vacakoló szív. Egyébként minden rendben, mondja.- Ha önt látom játszani, furcsa mód sosem gondolok arra, hogy valójában mások szövegét mondja és rendezői utasításra teszi azt, amit csinál. Hogyan tud ennyire azonosulni a szerepeivel? Netán ön is előtanulmányokat végez egy-egy figurához? Vagy villamossal közlekedik, hogy új mozdulatokat, gesztusokat gyűjtsön össze, mint sok más pályatársa?- Minden színész, aki azt állítja, hogy receptje van a figurák életre keltésére, hogy figyeli az embereket, ellesi a modorukat, a magatartásukat, félrevezeti a nézőit. Vagy még pontosabban: becsapja őket. Én nem hiszek az ilyesmiben. Nálam csak két lehetőség létezik: vagy megérint a szerep vagy • Jön a vizit - Karel Kachyna alkotásában Veronika Jenikovával 33mmm a többi a helyszínen dől el“ 'Prágában - Rudolf Hrusinskyval nem. Ha nem, visszaadom. Kényszerből nem megyek bele semmibe. Ha megfog, megtanulom a szöveget - és kész. A többi a helyszínen dől el. Segít az előidézett helyzet, a rendező, a partner szeme. Igen, nekem nagyon fontos a partner tekintete. Ha megkapaszkodhatom benne, pofon egyszerű dolgom van, ha meg nem ... elfordulok gyorsan. Még az a jó, hogy az utóbbira alig- alig van példa. Azt hiszem, eddig csupa talpraesett színésszel játszottam.- Másban is ilyen szerencsés?- Ha a rendezőkre vagy a magánéletemre gondol, akkor azt kell mondanom, hogy igen. Menzellel kezdem, mert számomra ö az első számú rendező. Vele forgattam a Szeszélyes nyarat, a Sörgyári capricciót és a Hóvirágünnepet. Azt szeretem benne, hogy pontosan megérzi, mikor engedheti szabadjára a színészt és mikor kell közbelépnie. Nincsenek értelmetlen megjegyzései és nem magyarázza túl a dolgokat. Ugyanilyen jó viszonyban vagyok Juraj Herzzel, Jirí Krejcík- kel és Karel Kachynával is. Ök azok, akiktől továbbra is csodákat várok. Ami pedig a magánéletemet illeti: imádom a családomat. A feleségem mellett mindig biztonságban éreztem magam. Harmincnyolc éve vagyunk házasok. Fiaink, nagy örömünkre ma is velünk élnek. Mindketten színészek. Rudolf a Cinoherní klub tagja, Honza pedig Ústiban játszik.- Szülei, nagyszülei ugyancsak színészek voltak. Vándorszínészek, akik Csehország legkülönbözőbb pontjain léptek színpadra. Azt hallottam, majdhogynem a kulisszák mögött született...- Igen, anyám még terhesen is játszott. A krinolin mindent eltakart... Egy nappal a születésem előtt a többiekkel együtt ropta a táncot a színpadon, mert valami zenéstáncos komédia volt műsoron. S mivel mindenki színész volt körülöttem, szinte törvényszerű volt, hogy belőlem is az legyen, ötévesen már a Kutyafejűekben játszottam. Ha rossz napom volt, csak az iskolában ronthatták el. Nem voltam jó tanuló, de meg tudom magyarázni a bizonyítványaimat. Mindig ott jártam iskolába, ahol felléptünk, így hétről hétre más osztálytársaim voltak. Apám egy ideig elnézte, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy menniük kellene, de eljött a nap, amikor pontot tett a mondat végére. Feljött Prágába és itt keresett szerződést, hogy könnyebb legyen végre az életünk, ötvennyolc éves volt, amikor meghalt. Spanyolnátha vitte el.- Első filmszerepét tizenhét évesen játszotta, s ami ezután következett - nagyszerű alakítások hihetetlenül hosszú sora. Az ön számára melyek a legkedvesebbek?- Jól kérdezett. Ha úgy tette volna fel a kérdést, hogy melyekkel voltam elégedett, azt mondtam volna, egyikkel sem. Most tehát azokat a filmeket sorolom fel, amelyeket szeretek. És nemcsak azért, mert játszom bennük - a mondanivalójukért. Az első a Szeszélyes nyár. Senki sem hitte annak idején, hogy Vladislav Vancura csodálatos müve filmre vihető. Menzelnek sikerült. Ugyanúgy, mint a Sörgyári capriccio. Kedvenc filmjeim közé sorolom A hullaégetőt is, amellyel évekkel ezelőtt a színészi alakítás díját nyertem el Spanyolországban. És még egy film, amely nagyon a szívemhez nőtt: Kachyna alkotása, a Jön a vizit.- Végül is ugyanazoknál a rendezőknél kötöttünk ki, mint előbb. Értük talán még a Moldvát is átúszná vagy nem?- Először átkiáltanék a túlsó partra: fontos-e? Mert semmitől sem félek annyira, mint a víztől. Épp Mentei nyilatkozta valahol: a Szeszélyes nyárban már azt is sikernek könyvelte el, hogy bele tudott csalogatni a folyóba.- Juraj Herz meg azt mesélte, hogy nemcsak a víztől, hanem a felvétel megismétlésétől is valósággal retteg.- Rettegek, mert ugyanazt a jelenetet há- romszor-négyszer eljátszani fárasztónak, unalmasnak és értelmetlennek találom. Én a harmadik felvételnél már nem tudom azt nyújtani, amit az elsőnél.- Ennek ellenére mégsem hiszem, hogy vannak filmjei, amelyekért pironkodnia kellene.- Csak egyet mondok: a Svejk sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Tele van olcsó fogásokkal, kisiklott jelenetekkel - ez a rendező hibája, de magammal sem vagyok elégedett.- Legutóbb a Történetek a régi Prágából című tévéjátékban tűnt fel a képernyőn egy kiállhatatlan, minden lében kanál öregember szerepében. Három év telt el a forgatás óta, de az arca semmit sem változott.- Nézzen meg jobban és belátja, hogy tévedett.- Nem, egyáltalán nem látom öregebbnek.- Pedig fölöttem sem állt meg az idő. Ha jó formában vagyok, attól, hogy boldoggá tesz a családom. Két fiamat a feleségem nevelte fel, kiskorukban szinte nem is voltam velük. Reggel, amikor elmentem otthonról, még aludtak, este, amikor hazaértem, már ágyban voltak. A nyarat is csak akkor tudtuk együtt tölteni, ha éppen nem dolgoztam. Az unokáim szerencsére itt nőnek fel a szemem előtt és ez csodálatos érzés számomra. Nagy szeretetben élünk és ennél többet nem is kívánok magamnak. SZABÓ G. LÁSZLÓ f IIhüüíü Amikor megtaláltam a szerelmet a címe annak az ifjúsági televíziós játéknak, amely a bratislavai stúdióban készül Cuba Van- éiková rendezésében. A történet főszereplője egy érettségiző lány, Tina, aki főiskolán szeretne továbbtanulni. Komoly lépések előtt áll tehát; problémái bonyolítják az osztálytársához és annak fivéréhez fűződő kapcsolatát... A főszerepeket Petra Vanőíko- vá és Mlchal Gucík alakítja. (M. B. - Eduard Holly felvétele) Könnyűzene sok változatban A Magyar Televízió egyik legvonzóbb idei könnyűzenei ajánlata a Rock-tanfolyam mindenkinek. A hatrészes műsorban Presser Gábor vezeti be a nézőket a rock titkaiba - kezdve a hangszerössze- állitások, az úgynevezett „felállások“ miértjétől, a kompoziciós elveken át a legtitkosabb műhelytitkokig. Az egyenként harminc perces műsorok iránt már külföldön is nagy az érdeklődés, több ország jelezte átvételi szándékát. Két újabb rész készül el 1984-ben a nagyszabású nosztalgia- műsorból, a negyedik és a befejező ötödik rész, az előbbi az 50-es évek, az utóbbi a 60-as évek világslágereit eleveníti fel, látványos összefoglalóban, a legjobb hazai énekesek tolmácsolásában. E nosztalgia-műsor címe: Amire a világ táncolt. Az Új egymillió fontos hangjegy úgynevezett Mini-show- nak adja át helyét. A mozdony című műsor az LGT, azaz a Locomotív GT- együttes történetét eleveníti meg a hatvan percben régi és új felvételek, egykori híradó- és tv-műsorrészletek felhasználásával. Itt említjük meg, hogy a Magyar Televízió és a MAFILM többrészes filmet forgat, illetve állít össze a magyar rock-történetéről. A népszerű könnyűzenei magazin, a Pulzus, mint minden évben, az idén is tizenegy adással számol be a magyar könnyűzenei élet érdekességeiről, jelentősebb eseményeiről. Sok más között a nézők láthatják a budapesti koncertjein nagy sikert aratott amerikai Helen Schneider műsorát, és természetesen folytatódnak a Rock-palota műsorok. Állandósítani kívánják a már kísérleti jelleggel sugárzott kívánságműsorok sorát, amelyben a közönség által levélben kért legnépszerűbb együttesek, előadók szólalnak meg. A budapesti nemzetközi koncert-programoktól függően még számos más világsztár kerülhet a Magyar Televízió képernyőjére, a részletekről azonban most még korai volna beszélni. Annyit azonban elmondhatunk, hogy tárgyalnak olyan világsztárok budapesti televíziós fellépéséről, mint például a francia Sylvie Vartan, akinek világsikerei között három magyar szerző dala is szerepel. F. Gy. ÚJ szú 14 1984. III. 16.
