Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-16 / 11. szám

nekik a munka j a fényt I. u-iyir az utcán, az sgglsIsSsSjSac szakmát tanulhatnak.----------— A múlt 1784-ben nyílt meg az első is­kola a vakok számára, azután, hogy a francia Valentin Haüy fel­hívta a figyelmet arra, hogy a va­kokkal törődni kell. Már a régi arabokat foglalkoztatta a vakok­nak szánt írás megteremtésének gondolata. AI Amidi, a bagdadi egyetem professzora megpróbál­kozott ugyan az írás kidolgozásá­val, ám a vakok gondjait megoldó betűk Luis Braille nevéhez fűződ­nek. 1825-től tanulják a rászorul­tak a hat pontból álló vakírást. Hazánk területén intézménye­sen 1922-ben kezdődött a vakok oktatása. Társadalmunk sokat tesz a gyengén, illetve a nem látó tagjaiért. Szlovákiában Levoca 'adott otthont és lehetőséget a ta­nuláshoz a vak óvodásoknak, glapiskolásoknak és szakközépis­kolásoknak. A levoőai alapiskola padjait eddig 1140 növendék hagyta el. Csaknem valamennyien szakmát is tanultak. Tanulmányaik befejezése után is a városban ma­radhatnak, ahol megfelelő munkát kaphatnak. A levoőai alapiskola olyan mint hazánk minden iskolája. Már kint­ről hallatszik a vidám gyermekzsi­vaj, a folyosókon pedig sétáló gye­rekek eszik tízóraijukat. Biztonsá­gosan közlekednek, a becsenge- tés után mindenki tudja, melyik ajtó vezet az osztályba. Dr. Juraj Mráz igazgató kísére­tében nyitottunk be az iskolához tartozó óvodába.- Huszonöt éve működik és évente tíz gyereket veszünk fel. Ez is, ugyanúgy, mint az alapisko­lánk, bentlakásos, és bizony Mag­daléna Zvalená pedagógusnak sok dolga van, hogy a különböző korú vak gyerekeket megtanítsa mondható el a népes nevelő gár­dáról is, az ö szeretetük, gondos­kodásuk teszi könnyebbé a gyere­kek életét. Az első osztályból írógép kopo­gása hallatszott ki. - Ilyenkor, a második félév elején már írni tanulnak a kicsik - magyarázta az igazgató, miközben az osztályba léptünk. A gyerekek felálltak, s hangosan üdvözöltek minket. A kis padokon Pichta-féle írógé­pek, bennük teleírt-pontozott pa­pírlapok. Csépy Lacika, az osztály legjobb tanulója szívesen tartott bemutató írást, mondta fel a Brail- le-ábécét. Közben Irena Repaská tanítónő előkészítette a szüksé­> Csépy Lacika ujjai alatt megelevenednek a betűk mindarra, amire később szüksé­gük lesz. A játszóteremben, a szőnyegen ülve játszottak a kicsik. Tárgyakat vettek a kezükbe, s tapintás alap­ján nevezték nevén azokat. Apró gyerekujjak járták végig a műanyag szőlőfürtöt, az almát, a háromszö­get, a sima és recés falú kockákat, nyúltak a kis golyók, pálcikák felé.- A tapintás fejlesztése első rendű feladatunk, ez az első lépés az olvasás felé - mondotta az igazgató, miközben az első osz­tályhoz közeledtünk. Megtudtuk, hogy az alapiskola kilenc osztá­lyában 121 növendék tanul, két kisegítő osztályban pedig a szelle­mi fogyatékos gyerekeket képezik. A harminchét pedagógus nem­csak szellemi oktatója, hanem ba­rátja is a tanulóknak, s ugyanez- így tanulnak a növendékeink az órákon. Délután a tanulás a kollégiumban folytatódik. A gye­rekek nem szakadnak el az ottho­nuktól, hetente tizenöt gyerek odahaza tölti a hétvégét, a többi szülő havonta látogathatja és a szünidőket öt gyerek kivételével mind odahaza tölti. -Tizennyolc ta­nuló szülei ebben a városban ta­láltak munkát, otthont, mert nem akartak ilyen hosszú időre elsza­kadni gyermeküktől. A kilencedik osztály elvégzése után alapiskolá­saink kivétel nélkül továbbtanul­nak. A jó képességűek Prágában, az ország egyetlen gimnáziumá­ban, a zenei tehetségek ugyancsak a fővárosban levő, a világon egye­dülálló konzervatóriumban, de a legtöbben a szomszédos szakis­kolában - mondotta végezetül az igazgató, s átkísért a „kollé­gákhoz“. A szakiskola Az 1947-ben alapított iskola 11 osztályos. A szakoktatás kilenc . osztályban négyéves, két osztály­ban hároméves - ide kerülnek a kisegítő osztály tanulói is. 1971- ben 20 millió korona költséggel felépült az új, korszerű iskolaépü­let. Tizenegy szaktanteremben fo­lyik a gyakorlati oktatás, egy-egy osztály csak 12 fős. Jelenleg 136 tanuló tanul a szakközépiskolá­ban, 120-an az iskolához tartozó kollégiumban laknak. Azok ellátá­sa, akik a hétvégére hazautaznak, ingyenes. Tíz pedagógus, 14 mester és 16 nevelő foglalkozik a tanulókkal, adja át számukra a leatöbbet jelentő tudást.- Szakközépiskolánkat a gyen­gén és a nem látó gyerekek láto­gatják. A kefekészítőkön, kosárfo­• Gyakorlat az óvodában ges segédeszközöket a következő órához. Belenéztünk az olvasó­könyvekbe is, ujjunkkal végigfutot­tunk a hideg pontokon. Nem érez­tük meg a betűket, az ábrákat és a szemünk sem tudott eligazodni a pontrengetegben. i irásóra az alapiskola első osztályában nőkön és a könyvkötőkön kívül géplakatosokat, kárpitosokat és fonottbútor-készítőket képezünk. A városban levő egészségügyi szakközépiskolában a vak növen­dékek számára masszőrosztályt nyitottak, örülünk, hogy ezáltal egy újabb szakmát, érvényesülési lehetőséget adhatunk gyerekeink­nek - dőlt a szó beszélgetőtár­sunkból, Jozef Repasky igazgató- helyettesből. Rövid iskolalátoga­tásra invitált. Megfigyeltük, a tan­termek világosak, hogy a rosszul látók minél kevesebbet erőltessék szemüket. Az osztályok hátsó padjaiban ülök előtt a már ismert írógépek. A tanár magyarázata közben halk kopogás jelezte, hogy1 a diákok szorgalmasan jegyzetel­nek. Alojz Taraj, az iskola legjobb tanulója nemcsak a kárpitos mű­helyben ügyes, hanem kiváló sportoló, szavaló, tagja az iskola színjátszó együttesének.- Érdekel a tanulás, de a szak­mámat is szeretem. Tanulmánya­im befejeztével hazamegyek Ora- vára, ott élnek a szüleim. Jó szak­emberre mindig, mindenhol szük­ség van, nem számít, hogy lát-e vagy sem. Ha a sok tanulás mel­lett marad egy kis szabad időm, szívesen olvasom a számunkra megjelenő újságokat, de lehetősé­günk van az iskolai könyvtárból Braille-írásos könyvek kölcsönzé­sére is. A műhelyek látogatása élmény­számba ment. Serény munka folyt a kosárfonóműhelyben. Megtud­tuk, hogy az egyes osztályok segí­tenek egymáson. Hogyan? A laka­tosok fémvázakat csinálnak a ko­sárfonóknak, akik ügyesen tetsze­tős újságtartókat készítenek. A la­katosműhelyt Jozef Mikula létesí­tette 1976-ban és az ezen a sza­kon kitanult fiatalok - orvosi javas­lat alapján - a Tatramat gyár gyár­tó szallaga mellett is dolgozhat­nak. A könyvkötő-műhelyben befe­jezéshez közeledett a munka. A tanulók a poprádi vagongyár katalógusait kötötték - megrende­lésre.- Minden egyes műhely meg­rendelésre is dolgozik - tájékoztat az igazgatóhelyettes. - Évente 700 ezer korona a bevételünk, a legtöbbet a kárpitosmúhely hoz­za, évi 300 ezret. A vállalatok, de a magánszemélyek is megszok­ták, hogy mi minőségi munkát végzünk, ezért növendékeinket mindenhol tárt karokkal várják. Érvényesülés A városban működő Obzor rok­kantak ipari szövetkezetének 300 alkalmazottja közül sokan a szak­iskolában végeztek. De az isko­lának más városokban is jó neve van. Könyvkötőik a szomszédos nyomdában dolgozhatnak, s elis­merik masszöreik munkáját is. - Talán nehezebben helyezked­nek el azok, akik más szakmában keresnek érvényesülést, de bátran kijelenthetem, hogy jó, becsületes embereket indítunk útnak - mond­ta Jozef Repasky, majd így folytat­ta:- De térjünk vissza még az ok­tatáshoz. Nem lenne teljes a kép, ha nem beszélnénk nehézsége­inkről is. Több világító nagyítóra lenne szükségünk, hogy a gyen­gén látók azok segítségével olvas­hassanak. Zsebkivitelben is ké­szülnek ilyen nagyítók, de ezekből sem tudunk minden rászorulónak adni. Néhány nappal ezelőtt új segédeszközt kapott az iskola, a magnivisiont (egyebek mellett ezt is Michal Dzurniak igazgató harcolta ki). A készülék segítségé­vel a képernyőn nagyítva olvasha­tó minden szöveg, amit kézikame­ra közvetít. Most tanuljuk csak a gép kezelését, kár, hogy csupán egy osztályban használható, a többi tíz osztályban is jó szolgá­latot tenne.- De nem szóltam még a szóra­kozási lehetőségekről. Pedig ez életünk fontos tartozéka - kapott a fejéhez az igazgatóhelyettes im­már búcsúzás közben. - Az iskola kis fedett uszodájában szívesen úsznak a diákok, s nemcsak a testnevelési órákon. Ne vegyék dicsekvésnek, de el kell monda­nom, hogy iskolánk évek óta győz­tese az ilyen jellegű iskolák hazai és nemzetközi sportvetélkedői­nek. A 30 tagú színjátszó együtte­sünk szintén gyakran szerepel nemcsak az iskolában, hanem a rokkantak járási szövetségének felkérésére is vállal fellépéseket. Élvezet nézni a kecsesen táncoló, tisztán éneklő, verseket mondó fi­ataljainkat. Említést érdemel még a természetbarát-szakkörünk. Né­hány évvel ezelőtt egy 12 tagú csopod megmászta a Rysyt. A csoportban két vak fiatal is volt. Nem lehet leírni azt, milyen bol­dogság sugárzott arcukról, amikor megérinthették a fenyőket, a szik­lákat, amikor megállhattak a csú­cson. De velük együtt örültek a többiek is, akik hozzásegítették őket ehhez az élményhez. És ez a jellemző: akik látnak valamics­két, segítik a nem látókat, elmond­ják azt, amit ők láthatnak. Ez az összetartozás végigkíséri az éle­tüket. Mert részvétre nincs szük­ségük. Az élet értelmét, a fényt, a napsütést, a pompázó színeket a teljes életet a munka jelenti szá­mukra. PÉTERFI SZONYA ÚJ szú ' A kosárfonó-műhelyben (Gyökeres György felvételei) 1984. III. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom