Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-02 / 9. szám
F ázósan rója a folyosót, s hogy jobban teljen az idő, lépteit számolja. Közben az órát figyeli. Pontosan háromnegyed hatkor Pavlina Cabalková őrvezető, a századügyeletes, belefúj a sípjába, majd minden szobába jó hangosan bekiált: „Ébresztő...“ Kerül-fordul és , máris újabb vezényszót harsog: „Reggeli tornára sorakozó. Pár perc múlva melegítőbe öltözött lányok sorakoznak az udvaron. Az álmosságot még nem törülték ki a szemükből, de sietnek, nehogy megelőzzék őket a fiúk. Körülfutják az udvart, elvégzik az előirt gyakorlatot, aztán futólépésben szálláskörletük felé veszik útjukat, hogy mielőbb rendbe tegyék a szobát, az ágyat, nem utolsó sorbam magukat. Fél évvel ezelőtt még alig tudták őket odahaza felkölteni, hiába csörgött az ébresztő óra. S lám, ma már elég, ha a század- ügyeletes elkiáltja magát, mindannyian talpon vannak.- Az igazat megvallva, az első hetekben nehéz volt a katonás rendet, a fegyelmet megszokni - mondja Anna Mel- herová örvezetö rajparancsnok. - Ezen már rég túlvagyunk. Most már állíthatom, hogy akik itt vagyunk, kitartunk. Igaz-e Mária? A megszólított mosolyog. Jól tudja, miért mondja ezt a rajparancsnoka. Pse- - nák Mária őrvezető, aki a bratislavai Duna utcai gimnáziumban érettségizett, két hónappal ezelőtt a leszerelését kérte parancsnokától. Nyelvi nehézségei voltak, nehezen ismerkedett meg a műszaki berendezésekkel. A tapasztalt parancsnok azonban nem tett eleget kérésének. Anna Melherová örvezetö mindenben segítette, s az eredmény nem maradt el. Psenák őrvezető félévkor kitüntetéssel végzett. Ma már nemcsak a híradós berendezéseket kezeli jól, hanem biztosan talál a célba géppisztolyból és pisztolyból egyaránt.- A katonai életpálya iránti vonzalmam akkor kezdődött, amikor az unokatestvéremet a katonai gimnáziumban meglátogattam. Amikor szüleim megtudták elhatározásomat, meglepődtek, de aztán beleegyeztek. Édesanyámmal egyenruhában a katonai eskütételkor találkoztam először. Sirtunk egy kicsit, de örömünkben. Szemügyre vett, s aztán azt mondta csodálkozva: „Egész jól áll neked az egyenruha" - vall magáról Psenák őrvezető. - A tavaszi szünetben majd több idő jut a beszélgetésre. Teiik-múlik az idő, a reggeli után megkezdődik a tanítás. A tanterem előtti folyosón földimmel találkozom. Iveta Muri- nová örvezetö a safárikovói gimnáziumban érettségizett, Kálosa (Káloéa) a szülőhelye. Egyszer volt odahaza szabadságon, s erről ezt mondja:- A mi vidékünkön ritkán látnak lányt egyenruhában, így hát engem is ugyancsak szemügyre vettek. Az egykori osztálytársak érdeklődtek, hogy megy a sorom. Nem panaszkodom, jó a tanulmányi eredményem. Egyébként még a hatodik osztályba jártam, amikor elhatároztam, hogy hivatásos katona leszek. S úgy néz ki, hogy ez a vágyam teljesül is. • Milena Fenyková Közben megérkezik a kiképző tiszt, fiatal alhadnagy, csinos fiatal asszony. Ö egyébként a híradószakasz parancsnoka. Itt végzett ő is a Nővé Mesto nad Váhom-i katonai tanintézetben. Itt ment férjhez, és mi sem természetesebb annál, hogy katonatiszthez. Marta Zikisová alhadnagy huszonhét éves, két gyermek édesanyja.-Az én példám is bizonyítja, hogy a hivatásos katonai életpálya lehetővé teszi a családalapítást, az anyai szerepkör betöltését. Egyszer a férjem, máskor én megyek a gyerekekért az óvodába - mondja. - Ami a lányokat, beosztottjaimat illeti, elégedett vagyok velük. Néha szigorúnak tartanak, de másképp ez nálunk nem lehet. Fegyelem, tanulás, de • Marta Janiáová őrvezető • Psenák Mária örvezetö azért jut idő a lányoknak a szórakozásra is. Helyben van a mozi, a hét végén pedig táncolásra is lehetőségük van. Mivel több a fiú, a lányokat ugyancsak megforgatják. A tanteremben Mária Fabianková örvezetö, a szakasz agitátora fejére teszi a fülhallgatót, jobb kezét a billentyűre helyezi. Ti-ti-ti-tá-tá-tá - hangzik fel a teremben. Marta Janiéová örvezetö veszi a jeleket, másodpercenként 60-70-et. Ez bőségesen elég ahhoz, hogy megszerezze a szakminősitési jelvényt.- örülök, hogy a morzejeleket megtanultam, jól megy a távirász munka - erre büszke Fabianková örvezetö. - Felkészítésünk olyan sokoldalú, hogy sohasem unatkozunk. Mindig olyannal foglalkozunk, ami leköti a figyelmünket. Részt • Az antenna felállításával kezdődik a tábori foglalkozás (A szerző felvételei) vettünk már tábori foglalkozáson is. A terepen próbáltuk ki a híradó kocsi antennájának a felállítását, üzemeltetését.- Törődnek velünk - veszi át a szót Milena Fenyková örvezetö. - Havonta harminc koronát kapunk a fodrászra, s most, hogy előléptettek, százötven korona az illetményünk. Kimenő is van, amikor csak akarunk, de a legtöbben hét közben tanulunk, s csak a hét végén engedjük meg magunknak a szórakozást. Az egyik helyen a távirászattal, a másik helyen az adó-vevő készülékekkel, a harmadik helyen a tábori telefonközponttal ismerkednek a katonalányok. Sehol sincs sietség, a kívülállónak úgy tűnik, mintha csak szórakozásból, és nem kötelességből végeznék ezt a tevékenységet. S ez a legfontosabb. A katonalányok nemsokára szakmai gyakorlatra mennek valamelyik csapattesthez. Csak azután következnek a záróvizsgák, a nyár derekán pedig az avatási ünnepség. Addig pedig, ahogy mondják, nincs helye a lazításnak. Nem is volnának azonban lányok, ha szabad idejükben nem kézimunkáznának, nem hódolnának a dzsesszgimnasztikának.- Sár csak a fiúk is ilyen szorgalmasak lennének, mint a lányok - mondja a tanfolyam parancsnoka. Délután a másik szakasz tagjaival találkozom. Ők a katonai ímoki pályára készülnek. A szőke Vladimira Jindrová őiVezető mosolyogva jegyzi meg:-Apám fiút szeretett volna, de csak lányai lettek. Én rehabilitációs nővérnek készültem. Csakhogy apám annyit beszélt a katonaságról, hogy végül is itt vagyok. És édesapám büszke rá, ha fiú nincs is a családjában, de katona igen. Mária Gabanová a közgazdasági szakközépiskola elvégzése után jött a katonai iskolába.- Vonzott a katonai életpálya, meg kíváncsi is voltam, milyen itt az élet. Eddig minden olyan, mint ahogy azt elképzeltem. Egyébként a tanfolyam elvégzése után két lehetőségünk van. Vagy a hivatásos életpályát választjuk, vagy a kétéves továbbszolgálói időt. Az első esetben törzsőrmesteri, a másodikban őrmesteri rangot kapunk.- Odahaza mindent megkaptunk szüléinktől, itt pedig önállóknak kell lennünk. - szól közbe Jaroslava Nedelková örvezetö. - Nehéz volt, de megszoktuk, hogy távol vagyunk a szülői háztól. Nézze meg a lányokat, akik éppen kimenőre készülnek, hogy rendbe tették magukat. Büszkén viselik a néphadsereg egyenruháját. Vacsora után, aki nem ment kimenőre, tanul, egy-kettő gombot varr fel a zubbonyára, vidáman beszélget, terveket sző, mint a velük egyidős lányok. A jó koszt ellenére, a sok mozgásnak köszönhetően, karcsúak maradtak és mindig ügyelnek arra, hogy csinosak legyenek. Ilyenek tehát ezek a katonalányok, akik megmutatták, hogy a katonai életpályát sem kizárólag férfiak választhatják. Ebben ók is helyet kérnek, kapnak és bizonyítanak is. ' NÉMETH JÁNOS Kahnatówoh ÚJ SZÚ 1984 III. 2 A tárgyalóteremben találkoztunk először. Nem kis csodálkozással figyeltem, hogy a skarlátszínü bírói talárban ülve milyen türelmet tanúsít a felperes hangos eszme- futtatásának, a lényegtől min- duntalanul elkanyarodó gondolat csapongásainak.- Tulajdonképpen, amióta a pályaválasztás szóba kerüit a jogi, a bírói pályára készültem - vallotta magáról később Csémi Tibor, a bratislavai IV. városkerületi bíróság duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) születésű tanácselnöke.- A jogról természetesen nagyon homályos, laikus elképzeléseim voltak. Úgy hittem például, hogy mi nem is kerültünk kapcsolatba a joggal, hiszen a családunkból senki sem állt a bíróság előtt, soha nem pereskedtünk. Csak jóval később tudatosítottam, milyen szorosan fohódik össze életünk a jogszabályokkal. Az első tapasztalataimat a büntetőjogból szereztem. Szülővárosomban voltak kortársaim, akik már többször voltak büntetve. Mint a legtöbb fiatalt, engem is a büntetőjog vonzott. Választ szerettem volna kapni olyan kérdésekre, mint „mitől bűncselekmény a bűncselekmény", hogyan szabják ki a büntetést stb. Még az egyetemen is azt hittem, egyedül ez az igazi jog, ez vonzott. Persze a büntetőjog elmélete rendkívül érdekes és a gyakorlati alkalmazását- tekintettel a krimikre, a környezetünkben előforduló bűncselekményekre - sokkal könnyebb elképzelni, mint például a polgári jog érvényre juttatását. Az egyetem befejezése után mégsem kérte felvételét a bíróságon. A család anyagi körülményei még az egyetemi tanulmányai befejezése előtt arra kényszerítették, hogy vállalati ösztöndíjjal folytassa tanulmányait.- Először persze a bíróságtól kértem ösztöndíjat - azt mondták, ők nem adhatnak. Jog, mint jog és a szövetkezetben is csak jogász leszek, akár a bíróságon - gondoltam és aláírtam a szerződést. Akkor ennek nem láttam különösebb jelentőségét, hátrányát. De nem is várhattam el, hogy még évekig a szüleim tartsanak el. így aztán az egyetem befejezése után a padáni szövetkezetben kezdtem el dolgozni mint jogász és mint munka- és bérügyi előadó. Mondanom sem kell talán, a joggal csak elvétve találkoztam. A szövetkezetnek inkább közgazdászra lett volna szüksége, mint jogászra. Időközben megnősültem, a feleségemmel a fővárosban laktunk. Ő egyke volt, bratislavai, nehezen szokta volna meg az ottani életet. Ezért inkább én alkalmazkodtam - fél ötkor indultam munkába és fél kilenckor értem haza. Ez ment nyolc hónapig, míg be nem vonultam. Előbb még azonban felvettek a CSKP-ba tagjelöltnek. Amikor a katonaságtól visz- szatért, a bíróságon folytatta munkáját.- A feleségem biztatott- mondja erről — hogy ne ad„Fiatal bíró“ jam fel álmaimat. Tulajdonképpen ő járt utána annak is, van- e hely a bíróságon. Élete nagy álma látszólag csak részben valósult meg - elsősorban polgári jogra „iskolázták be". A bírói eskü letétele után mégis büntetőügyekkel bízták meg.- Büntetőjogászra volt szükség. Elfogadtam a megbízatást, bár a gyakornokosko- dásom ideje alatt már nagyon megkedveltem a polgári jogot. Beledobtak a mélyvízbe. Igaz, bírói vizsgát tettem büntetőjogból is, de alig voltak gyakorlati ismereteim. Márpedig a bírói hivatásban a gyakorlati ismeretek a döntőek. A jogelmélet többé-kevésbé tipikus helyzetek alapján dolgozza ki alapelveit, a bírák azonban mindig konkrét esetekben hoznak döntést, számtalan olyan konkrét körülmény figyelembevételével, amellyel az elmélet aligha számolhat. Néhány hónapig naponta hazahordtam a munkámat, hogy alaposan áttanulmányozzam az elém kerülő ügyeket, hogy döntéseimet az előírt módon meg tudjam fogalmazni és indokolni. A feleségem sokat segített ezekben a hónapokban. Megteremtette a feltételeket a nyugodt munkához, bátorított, erőt öntött belém, ha úgy éreztem, rá sem bírok nézni már az irataimra. Pedig a lelkem mélyén még azon is csodálkoztam, hogy egyáltalán eltűri azt, hogy a munkám a családi élet rovására menjen. Rövid idővel ezelőtt ismét válaszút elé állították. Lehetősége nyílt arra, hogy ismét a polgári joggal foglalkozzon.- Nem tagadom, szép hivatás az ártatlanság és a bűnösség kérdéseiről dönteni, de úgy érzem, nekem mégiscsak a polgári jogi ügyek felelnek meg jobban. Ezek valahogy színesebbek, változatosabbak, jobban átfogják és tükrözik a mindennapi élet problémáit. Lehet, hogy egy kívülálló számára nincs izgalmasabb, mint egy gyilkosság tárgyalása, egy jogász számára viszont ugyanilyen izgalmas lehet egy bonyolult kártérítési per. Ugyanakkor a büntetőperekre bizonyos mértékig a csapatmunka jellemző, az irat döntő részét a nyomozók és az ügyészek állítják össze, a munka egy része őket terheli, míg a polgári jogi ügyekben eljáró tanácselnök az iratot kezdettől fogva maga „szerkeszti", a tényállás helyes megállapítása egyedül rajta múlik, neki kell eldöntenie milyen irányban kell elindulnia, mit célszerű és szükséges bizonyítani. A bírói hivatásban nem rutinmunkára, hanem körültekintő gondolkodásra van szükség, hiszen a jogszabályokban nem találunk, nem találhatunk valamennyi konfliktusra kész megoldást. Perspektivikus, fiatal bíró - jellemzik őt elöljárói, de hozzáteszik: - Ezen a pályán a hét - nyolcéves gyakorlattal rendelkező bíró is „fiatalnak“ számít. A hivatásához való hozzáállása alapján azonban már most is „felnőttnek“ tekinthetjük. FEKETE MARIAN
