Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-02 / 9. szám
/ r / / A MUNKÁSOSZTÁLY - A TÁRSADALMI HALADAS Teljes igazolást nyertek Marx tézisei a munkásosztály történelmi szerepéről. Ez az osztály a gyakorlatban bebizonyította, hogy képes felszámolni a tőkés kizsákmányolás rendszerét, vezetni a népek harcát a szabadságért és az egyenjogúságért és záloga a szocializmus győzelmének. A munkásosztály másfél évszázad alatt főleg létszámában mérhetetlenül gyarapodott. Marx életében mintegy tízmillió főt számlált. Jelenleg több mint hétszázmilliót, minden földrész valamennyi országában. A munkásosztályban óriási minőségi változások következtek be. Több országban hatalomra került és szocialista munkásosztályként fejlődik. ÚJ szú 3 A legerősebb, leghaladóbb osztály A két ellentétes társadalmi rendszer kiéleződött ideológiai harcában a vita egyik legfontosabb tárgya a munkásosztály helyének és szerepének a kérdése. Az imperializmus tényeket nem tisztelő oltalmazói igyekeznek megcáfolni a mar- xizmus-leninizmus arról szóló alapvető megállapításait, hogy ez az osztály olyan fö forradalmi eró, amely világméretekben hivatott megvalósítani az átmenetet a kapitalizmusból a szocializmusba. A munkásosztály elfajulásáról „deproletarizáló- dásáról“ és arról beszélnek, hogy széthullott elszigetelt, egymástól független csoportokra. Az ilyén hamisítással összecsendül a szélsőbaloldaliak állítása, miszerint a munkásosztály „elpolgáriaso- dott“, elveszítette forradalmi jellegét. A lengyelországi események arról tanúskodtak, hogy a szocializmus ellenségei céljaik elérésére és a szocializmus belső fellazítására törekedve, megkísérelték elsősorban a munkásosztály felbomlasztá- sát, szembeállítását pártjával és államával. A különféle antikommunisták és opportunisták koholmányai, valamint az imperialista hírszerző szolgálatok ellenforradalmi és provokáló szándékai szembetalálják magukat a létező szocializmus gyakorlatával. A Szovjetuniónak és a szocialista közösség többi államának tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, a szocializmus felépítéséért vívott harc alapvető feltételeinek egyike, hogy a munkásosztály és marxista-leninista pártja vezesse a dolgozó tömegeket. A munkásosztály a társadalmi haladás fö ereje. Ennek történelmi alapját a nagyüzemi gépi termelés anyagi feltételei, valamint ennek az osztálynak a gazdaságban, a társadalmi viszonyok rendszerében betöltött szerepe képezi. De ez egyben függvénye haladó szociális, politikai, ideológiai és erkölcsi tulajdonságainak is. V. I. Lenin megállapította, hogy a munkásosztály a civilizált társadalmak legerősebb és leghaladóbb osztálya. Egyben hangsúlyozta, hogy a munkásosztály forradalmi ereje a kommunista párt tevékenységének köszönhetően érvényesülhet, amely tudatosan vállalja azt a feladatot, hogy a munkás- osztálynak segítsen betölteni nevelő, szervező és irányító szerepét. A Szovjetunióban a munkásosztály vezető szerepe elsősorban abban jut kifejezésre. hogy az államhatalom kivívását követően hozzáfogott eszménye megvalósításához, az új, osztálynélküli társadalom építésének, és nagyok az érdemei az összes dolgozó érdekeinek megfelelő közös ügyért folyó harcban. A szocializmusért és a kommunizmusért vívott harcának fö frontja a gazdaság, mivel a nép- gazdasági eredményektől függ a legfontosabb szociális feladatok teljesítése. Mégpedig a nép életszínvonalának emelkedése, az ország erkölcsi-politikai helyzetének és védelmi képességének szilár- dulása. A szocialista termelési mód gazdasági alapja a termelőeszközök társadalmi tulajdona, ami lehetővé teszi, hogy a társadalom valamennyi tagja érdekében megszervezzék a népgazdaság tervszerű fejlesztését. Éppen ez az alapvető gazdasági előfeltétele a tőkés kizsákmányolás, az egyenlőtlenség és a nemzetiségi elnyomás rendszere felszámolásának, az egyenjogúság és a szabadság szilárd szavatossága megteremtésének, az őszVEZETŐ EREJE tályok, a társadalmi csoportok a nemzetek és a nemzetiségek, az állam és a személyiség létfontosságú érdekei összehangolásának, a tényleges kollektivizmusnak és a demokráciának. A termelőeszközök társadalmi tulajdonba, vétele azonban csak a kezdete a gazdaságban a munkásosztály vezető szerepe érvényesítésének. Ezt követően - lenini megállapítás szerint - a munkásosztály létrehozza és megvalósítja a munka társadalmi szervezésének magasabb rendű típusát, lépéseket tesz a termelőerők gyarapítására és a népgazdaság arányos fejlesztésére. A munkásosztály építő igyekezete kiváltképp a munkatermelékenység és a gazdasági hatékonyság növeléséért folyó küzdelemben nyilvánul meg. A munkások száma az ötéves tervidőszakokban csaknem megtízszereződött. Ma 80,4 millió főt tesznek ki, vagyis a foglalkoztatottaknak a kétharmadát. A Szovjetunió munkásosztálya nemcsak a legnagyobb osztály, hanem egyben a dolgozó nép többsége is. Szembetűnően gyarapodott a munkásosztály minden nemzeti osztaga, főleg azokban a köztársaságokban és területeken, ahol hányada elenyésző volt. Napjainkban a Szovjetunió munkás- osztálya óriási létesítményeket és termelési komplexumokat üzemeltet. Az anyagi termelésben az országos beruházások az utóbbi években is többszörösen növekedtek. A lényeg azonban nemcsak a mennyiségi fejlődés. Mérhetetlenül növekedett a vállalatok műszaki ellátottsága, megváltoztak a munkafeltételek, fokozódott a termelés kulturáltsága és a munkáshivatalokban mind nagyobb a szellemi munka hányada. Technikailag átépült a mezőgazdaság és az építőipar, de a többi ágazat is. Új feladatok - fokozott követel meny ek A szocialista ipar döntő népgazdasági szerepe meghatározza a munkásosztály vezető társadalmi szerepét. A fejlett szocializmus feltételei között a Szovjetunióban egységes népgazdasági komplexum jött létre. Kiegyenlítődött a szövetségi és az autonóm köztársaságok gazdasági, szociális, politikai és kulturális fejlődésének a szintje. Az SZKP XXVI. kongresz- szusán megállapították, hogy ma már nincsenek elmaradott nemzetiségi peremterületek, ami a munkásosztálynak és pártjának nagy érdeme. Az SZKP jelenleg a társadalmi termelés komplex fejlesztésére és sokoldalú intenzifikálására orientálódik. Az új feladatok fokozott követelményeket támasztanak a szovjet emberek s főleg a munkásosztály munkabeli, erkölcsi és ideológiai tulajdonságaival szemben. Az SZKP és a szovjet .állam, tekintettel ezekre az objektív körülményekre, úgy dolgozza ki gazdasági és szociális politikáját, hogy egyidejűleg gyorsabb legyen a tudományos-technikai haladás, tökéletesedjen a gazdasági mechanizmus és a munkás- osztály képes legyen jobban megbirkózni a mind bonyolultabb feladatokkal. A hetvenes évek végén közép- és felsőbb fokú képzettsége a munkások valamivel több mint a felének volt, ma pedig már a háromnegyedének. Ebben az ötéves tervidőszakban tovább növekszik a munkások általános műveltsége. A műszaki szakiskolák tizenhárom millió szakmunkást képeznek, a szakközépiskolák és a főiskolák pedig mintegy tízmillió szakembert. Mindez alapvetően megváltozatja a munkásosztály jellegét és szilárdítja vezető szerepét, aminek az előrehaladás szempontjából nagy a jelentősége a társadalmi élet minden területén. A műszakilag képzett munkások ösz- szehasonlíthatatlanul termelékenyebb és alkotóbb munkát végeznek. Az ilyen munka szilárdítja a tevékenység iránti viszonyt és fokozatosan létszükségletté válik. V. I. Lenin a szocialista építés legfontosabb kérdésének tekintette a jellegében új fegyelem megteremtését, a munka iránti új viszonyt. E feladat teljesítésében látta az egyik alapvető formáját annak a nagy harcnak, amelyet a munkásosztály az új rendszer felépítéséért és szilárdításáért folytat. J. V. Andropov elvtárs az SZKP KB júniusi ülésén ezzel kapcsolatban megállapította: ,,Hangsúlyozni szeretném elvtársak: napjaink és programunk követelménye a jövőt illetően az, hogy biztosítsuk az egész gazdasági mechanizmus zavartalan menetét. Ez része társadalmi rendünk tökéletesítése folyamatának." A munkásosztály a szocializmus krónikájának számos fényes fejezetét írta meg. Ezeknek egyike összefügg a szocialista munkaverseny fejlődésével, amely huszonöt évvel ezelőtt átnőtt a munka iránti kommunista viszony mozgalmába. Ma milliók, - nemcsak munkások, hanem kolhozparasztok és értelmiségiek is - vesznek részt a munkaversenyben, ami arról tanúskodik, hogy a munkásosztály képes kiváltani a tömegek munkaaktivitását és példamutatásával fellelkesíteni őket. A szocialista munkaverseny országos fellendülése azt bizonyítja, hogy a munka iránti lelkiismeretes és öntudatos viszony a szovjet emberek fontos szociális jellemvonása lett. A szocialista munkaverseny szerves része a dolgozók életének a többi szocialista országban is és nemzetközi a jellege. A dolgozók munka- és társadalmi aktivitása további növelésének, a közösségi szellem elmélyítésének új, erőteljes ösztönzője a munka szervezésének és javadalmazásának haladó brigádrendszere. Ennek kezdeményezője a munkásosztály, s ez lett a tizenegyedik ötéves tervidőszakban a munkaverseny alapvető formája. Széles méretekben fejlődik a szocialista közösség többi országában is. Mind jobban kibontakozódik a dolgozók tudományos-műszaki alkotó tevékenysége. A Feltalálók és az Újítók Ossz- szövetségi Társaságának, valamint a Tudományos-Műszaki Társaságnak több mint 24 millió tagja van. Az előző ötéves tervidőszakban az újítók és a feltalálók, valamint a Tudományos-Műszaki Társaság javaslatainak megvalósítása 29 milliárd rubel megtakarítást eredményezett. A tizenegyedik ötéves tervidőszakban ez még jóval jelentősebb összeg lesz. Mintegy 6,5 millió személy vesz részt az állandó termelési értekezletek közvetítésével a termelés irányításában. A dolgozók jogai bővítésének és a társadalmi ügyek igazgatásába való bevonásuknak záloga a munkakollektívákról szóló törvény, amelyet tavaly hagytak jóvá. Az ideológia szerepe A munkásosztály gazdasági tevékenysége szorosan összefonódik a társadalmi élet egyéb területeivel, a munkásosztály pedig a többi osztállyal és társadalmi csoporttal. Így például az új társadalom építésének folyamatában szüntelenül terjed a munkásosztály ideológiájának befolyása. A győzelmet kivívó uralkodó osztály ideológiája a dolgozók többségének, majd később az egész társadalomnak az ideológiájává alakul át. Gyorsabb lett az új ideológiai viszonyok formálása és szilárdulása a városok és a falvak dolgozói körében. Ez annak a függvénye, hogy a marxista-leninista párt által vezetett, a munkásosztály és az összes dolgozó fő célját - az osztálynélküli társadalom felépítése - megvalósító szocialista társadalom első ízben irányíthatja tervszerűen a saját fejlődését, segítheti az új jelenségek megszilárdulását és az avitt, maradi jelenségek kiszorítását. „Megadatott számunkra az a történelemben eléggé ritka lehetőség, mondotta V. I. Lenin, hogy meghatározhatjuk az alapvető társadalmi változások megvalósításának határidőit és most világosan látjuk, hogy mit tehetünk meg öt év alatt, és mihez szükséges jóval hosszabb idő.“ A kolhozparasztság és az értelmiség nemcsak elsajátította a munkásosztály ideológiáját, a marxizmus-leninizmust, hanem egyben munkáját, életmódját és társadalmi életét is a szocializmus, a kollektivizmus, a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás és az internacionalizmus elvei alapján szervezi. Létrejött és megszilárdult a szovjet nép eszmei-politikai, szociális és internacionalista egysége, amely az összes osztály, társadalmi csoport, nemzet és nemzetiség létfontosságú érdekeinek azonosságára épül. Ez a szocializmus egyedülálló sikere. A szovjet társadalomban jelenleg folytatódik az a folyamat, amelyben már a fejlett szocializmus történelmi keretei között létrejön a lényegében osztálynél- kúli társadalom.' Az SZKP XXVI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a létező osztálykülönbségek félszámolása rendkívül fontos szakasza a szovjet nép egysége megszilárdításának, állampolgárai tényleges egyenlősége megteremtésének, a személyiség sokoldalú fejlődése előfeltételei kialakításának. A többi testvéri országra is jellemző a munkásosztály ideológiájának térhódítása, a szocialista társadalmi viszonyok érettsége. Ennek velejárója szociálisgazdasági fejlettségük eltéréseinek, a szocialista társadalmi viszonyok fejlődési foka közötti eltéréseknek fokozatos elmosódása, az egyes nemzetek munkás- osztályának fokozatos közeledése, vagyis azoknak az államoknak a közeledése, amelyekben a munkásosztály irányítja a társadalmi folyamatokat. A munkásosztály tudata nemzeti tudatként formálódik. A tényleges internacionalizmus új tartalmat kölcsönöz a hazafiságnak is. A szocialista országok dolgozói büszkék arra, hogy hozzájárulnak a szocializmus megszilárdulásához és a szocialista világrendszer fejlődéséhez. Cselekvő részvétel A Szovjetunió munkásosztálya, amelynek kulcsszerepe van az ország gazdasági és szociális változásaiban, meghatározó befolyást gyakorol az állam irányítására is. Ez a legkoncentráltabb formában a kommunista párt tevékenységében nyilvánul meg, amely a szovjet társadalom vezető és döntő fontosságú ereje, politikai rendszerének, valamint állami és társadalmi szervezeteinek magva. A marxista-leninista tanítással felvértezett SZKP meghatározza a szovjet társadalom fejlődésének alapvető kilátásait, bel- és külpolitikai irányvonalát, irányítja a szovjet nép nagy építő munkásságát, és megalapozza a kommunizmus győzelméért folytatott harcának tervszerű, tudományos jellegét. Az SZKP soraiban szüntelenül nő a munkások száma. Az elmúlt év elején 7,9 millió munkás volt a pártban, ami az összes kommunistának a 44,1 százaléka. Az SZKP új tagjai között azonban a munkások hányada 59 százalékra növekedett. Ez a tendencia teljesen megfelel az SZKP jellegének, a munkásosztály helyének és szerepének a szovjet társadalomban. A munkások közvetlenül és mind cselekvőében vesznek részt a Szovjetunió politikai alapját képező népi képviselők szovjetjeinek tevékenységében. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában és a szövetségi köztársaságok legfelsőbb tanácsaiban minden harmadik képviselő munkás. A helyi szovjetekben a képviselők 44,3 százaléka kerül ki soraikból. Ezek a számok kifejezik a szovjet állam mély demokratizmusát és a munkásosztály számára megteremtik annak óriási lehetőségét, hogy hasson az állam irányításának egész rendszerére. A munkásosztály növekvő társadalom- politikai aktivitása kifejezésre jut részvételében a társadalmi tömegszervezetek, elsősorban a napjainkban 132 millió tagot számláló szakszervezet tevékenységében is. A szakszervezet elmélyülő szerepének megnyilvánulása, hogy más társadalmi szervezetekhez hasonlóan elnyerte a törvényhozói kezdeményezés jogát. A szakszervezet sikeresen együttműködik a népi képviselők szovjetjeivel, a népi ellenőrző 'szervekkel és a lenini Komszomollal. Az állami szervek és a társadalmi szervezetek funkciójának pontosítása, ezzel egyidejűleg pedig erejük társítása jó eredményekkel jár a szocialista és a kommunista építés fö feladatainak teljesítésében. Ezt az idő és a Szovjetunió története is igazolta. A szovjet munkásosztály minden fejlődési szakaszban bizonyította energiáját, határozottságát, merészségét és kitartását, amivel megszilárdította a tekintélyét a Szovjetunió dolgozói körében és a forradalmi világmozgalomban is. MIHAIL SZERGEJEV, kandidátus
