Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-02 / 9. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1984. március 2. XVII. évfolyam 9. szám Ára 1 korona Fonoda. Egymás mellett sorakozó gé­pek, rajtuk több száz forgó orsó, melyek­re egyhangú lassúsággal fehér pamut­szálak kúsznak. A levegőben szöszök röpködnek, belepik ruhánkat, kezünket, hajunkra szállnak. A gépek hangosan, ütemesen zakatolnak. Ez a zakatolás szabja meg a fejkendős lányok, asszo­nyok járását, akik megszokott mozdula­tokkal nyúlnak egy-egy orsóhoz, pamut­göngyöleghez. A műhelyben dolgozók tagjai a ruzomberoki V. I. Lenin Pamut­ipari Müvek legjobb szocialista munkabri­gádjának. A fonóműhelyben nem lehet beszél­getni, mert a gépek elnyelik az emberi hangot. Ezért Frantiéek Simo, a IV. fonó­műhely vezetője irodájában érdeklődtünk a brigád munkájáról, életéről.- A jelenleg 51 tagú szocialista mun­kabrigád 1960-ban alakult és két évre rá megkapta a csehszlovák-szovjet barát­ság elnevezést. A tagok 1976-ban bronz-, 1978-ban ezüstjelvényt kaptak, s az idén, ha teljesítik a feltételeket, .jutalmuk az aranyjelvény lesz. Sokáig csak nők dol­goztak a brigádban... - fűzte tovább a szót az üzemvezető, de erélyes kopogás szakí­totta félbe a megkezdett mondatot.- Mondd el, hogyan is volt, milyen volt a kezdet, hiszen a brigád egyik alapitója vagy - fordult az üzemvezető a belépő Rozália Ronőáková munkásnö felé.- Egészen 1979-ig női brigád voltunk. * Sokat és jól dolgoztunk, hogy a kitűzött feladatokat teljesítsük. S ez nem volt akkor sem könnyű, de ma sem az. Ugyanis mi mindig az elsők között akar­tunk lenni. Ezért teljesítettük a műhelyter­vet. Munkateljesítményünk 112 százalé­kos volt, jelentős anyag- és energiameg­takarítódról adhattunk számot, de sorol­hatnám még. Ha közülünk valaki megbe­tegedett, helyette dolgoztunk. Volt, hogy 144 orsó helyett 288-on. Naponta meg kellett küzdenünk a méterekkel, a minő­séggel. Mert ez a fontos. S csak akkor voltunk elégedettek, ha mi győztünk. Sokszor magunk javítottuk a gépeinket is, mert a szerelők nem győzték a munkát. S mert egyre gyakrabban hibásodtak meg - hiszen már 43 éve üzemelnek úgy gondoltuk, hogy brigádunkba fogad­juk ezeket a férfi munkatársainkat.- (gy kerültem még 1979-ben a volt női brigád élére - mutatkozik be Vladimír Síimák brigádvezető.- Nem azért kerültél te a brigád élére, mintha mi nők nem tudtuk volna elvégez- • ni az ezzel járó munkát - vette nevetve ismét át a szót Rozália Ronőáková. - Ez­zel is érdekeltekké akartunk tenni benne­teket és elérni azt, hogy továbbra is mi legyünk a legjobbak. A férfiak brigádta­gokként ugyanis azonnal megnézik a rosszul működő gépet s úgy igyekez­nek, hogy a javítással mihamarabb vé­gezzenek. Ez az ő érdekük is. No meg „félnek“ is tőlünk, hiszen mi 38-an va­gyunk, ők meg csak 13-an. De be kell vallanom, jól választottunk, szorgalma­sak, megbízhatóak - mondta elége­detten.- A fonónök ügyességét nem kell hangsúlyoznom - mondta a brigádveze- tö. - Gyárunk már rógóta üzemel. Dolgo­zói közül - a haza hívó szavára - sokan vettek részt a Szlovák Nemzeti Felkelés­ben, és többen hősi halált haltak. Nem tértek vissza családjukhoz, gépükhöz. Szocialista munkabrigádunk is elhatároz­ta, hogy egy-egy elesett munkás helyett is termelni fogunk. Évente 300 ezer koro­na értéket Frantiéek Nanky munkás parti­zán emléke tiszteletére, helyette, aki ér­tünk áldozta életét.- Brigádunk tagjai a rendkívüli műsza­kokban is egy emberként vesznek részt. Nem is tudom, hogyan oldják ezt meg az asszonyok-anyukák, de senki sem marad otthon azért, mert gyermeke van. Talán ez az egyik oka annak, hogy a vállalati versenyben is elsők vagyunk.- Ne csak a munkáról beszéljünk - váltott át más témára a közben hozzánk csatlakozó Elena Sindléryová. - Szép eredményeket érünk el az önkéntes vér­adás terén, szépítjük munkahelyünket, környezetünket is. Tavasszal és nyáron családostul járjuk a természetet. Ilyenkor ismerjük csak meg egymást igazán és osztjuk meg nemcsak örömeinket, ha­nem gondjainkat is. S ezeken természe­tesen segíteni is igyekszünk. Mert egy­másra vagyunk utalva. Nemcsak a fono­dában. Igaz, hogy ott a leginkább. Látom, nem értik - mondta csodálkozó arcunk láttán. - A fonógépek csak felügyelet mellett működhetnek. De ha éhes vagyok s a büfébe szeretnék menni, mit tehetek? Állítsam le a gépsorokat? S mi lesz a saját teljesítményemmel és a brigád teljesítményével?! Szólok a szomszé­domnak, hogy enni megyek, és ő nem­csak a rábízott gépeket, hanem az enyé- meket is kezeli. S ha neki van szüksége valamire, ón végzem el helyette a munkát. Egyszerű, nem? Igaz, szólni lehet a fiúk­nak is, mindegyik elleste már a tudnivaló­kat. Jól megvagyunk együtt, ügye főnők? - fordult a brigádvezetöhöz. - Abból, hogy a női brigádból vegyes brigád lett, elő­nyünk is van - mondta Rozália Ronőáková (akiről megtudtuk, hogy már tavaly teljesí­tette a 7. ötéves terv első négy évének feladatait). - Lassan itt a nemzetközi nőnap, s az azzal járó ünneplés. Sok éven keresztül magunk készítettük elő az ün­nepséget - önmagunknak. Most legalább a férfiaknak főhet á fejük, mivel lepjenek meg, hogyan ünnepeljenek bennünket. Tudjuk, hogy ezzel a feladattal is sikere­sen megbirkóznak. PÉTERFI SZONYA . gp _ V ’ t|. ■ ItIIMIHI mm ■ ■ HISisSH ■ Gyökeres György felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom