Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)
1984-12-05 / 288. szám, szerda
ÚJ szú 3 1984. XII. 5. Erősítsük küzdelmünket a nukleáris háború fenyegetése ellen Vasil Bil’ak elvtárs beszéde (ČSTK) - Engedjék meg, hogy önöket, a testvérpártok egész világból érkezett képviselőit Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és személyesen Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, köztársasági elnöknek nevében a legszí- vélyesebben köszöntsem és üdvözöljem itt Prágában. Azt szeretnénk, ha rövid itt-tartózkodásukat kihasználva megismerkednének népünk alkotó igyekezetének a fejlett szocialista társadalom építésében elért eredményeivel. A szocializmus építésének útján jelentős sikereket értünk el a népgazdaság fejlesztése, a szocialista demokrácia elmélyítése, a kultúra, az iskolaügy, az egészségügy fejlődése, valamint a dolgozók szociális biztonságának megszilárdítása és elmélyítése terén. Az új szocialista élet építésében kifejtett mindennapos igyekezetet összekapcsoljuk a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott harccal. Mindig abból indulunk ki, hogy csak a békés körülmények között nyilvánulhatnak meg teljes egészében a szocializmus nagy előnyei. Ez megfelel a CSKP XVI. kongresz- szusán elfogadott irányvonalnak. Három év elteltével ismét összejöttünk, hogy áttekintsük kollektív elméleti-tájékoztató folyóiratunk, a Béke és Szocializmus tevékenységét és helyét abban a harcban, amelyet a társadalmi haladásért, a szocializmusért, a békéért vívunk. Már akkor is leszögeztük, hogy a nemzetközi helyzet a legreakciósabb imperialista körök hibájából bonyolultabb és kiélezettebb. Három mozgalmas, igényes esztendőt éltünk át. Az USA vezető körei nyíltan megfogalmazták a szocializmus és a haladás elleni agresszivitásukat, s maga az amerikai elnök hivatalosan kijelentette, hogy a kommunizmust meg kell semmisíteni. S hogy senkinek sem legyen ksétséges, kire is gondol, ki árthat neki a legjobban, a Szovjetuniót a ,,rossz birodalmának“ nevezte. Ezért az amerikai imperializmus eddig sosem tapasztalt méretű fegyverkezést, lélektani háborút indított, cinikusan fenyegetőzik, sérteget, embargóhoz folyamodik, hazugságáradatot indított el, s az egész világot a pusztulás szakadéka felé sodorja. A kommunisták, a világ haladó emberei, s főleg a Szovjetunió előtt az a feladat áll, hogy ezekben a legborúsabb napokban is megőrizze józanságát, ne hagyja magát sem* megijeszteni, sem megfélemlíteni, s megtegyen minden lehetségest az antikommunista erők bűnös terveinek meghiúsításáért. Annak ellenére, hogy a nemzetközi helyzet az USA hibájából minden nappal rosszabb lett. az életre kellett gondolni, a mindennapi kötelesség teljesítésére, hogy teljesítsük kongresszusaink célkitűzéseit. A mai világ szűkösen bánik a nagy szavakkal, de tagadhatatlan igazság, hogy nemcsak tanúi, hanem aktív résztvevői is vagyunk annak az átalakulásnak, amely a nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött. Anélkül, hogy kisebbíteni akarnánk ennek vagy annak az érdemeit, tény az, senki, aki objektíven ítéli meg a szocializmus és a kapitalizmus, a haladás és a reakció erői közötti jelenlegi harcot, nem tagadhatja a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szolét népnek az érdemeit arra vonatkozóan, hogy az imperializmus nem kényszerítheti rá a világra a saját akaratát. A nemzetközi helyzet kiéleződése ma olyan méreteket öltött, hogy pártjainktól, minden kommunistától, forradalmi és haladó erőtől, gyakorlatilag az egész emberiségtől megköveteli: emeljék fel szavukat és erősítsék küzdelmüket a nukleáris háború fenyegetése ellen, az emberi társadalom megvédéséért. Ennek következtében a kommunista mozgalom előtt új feladatok állnak. Szervezett erőinket ki kell használni és össze kell kapcsolni más háborúellenes erőkkel és mozgalmakkal azon háborús körök megfékezése érdekében, amelyek az emberiséget az önpusztításba akarják sodorni. Ma már nem elegendőek az általános felhívások a béke megőrzésére, a politikai párbeszéd folytatására. A mi korunk konkrét tetteket követel. Az emberiség fokozatosan • meggyőződik arról, hogy a kommunisták érdekei azonosak az ő érdekeivel, a világcivilizáció formálóinak - a munkásosztálynak és a többi dolgozónak az érdekeivel. A kommunisták azok, akik a legkövetkezetesebben küzdenek a szociális igazságosság elveinek megvalósításáért a Földön. Az utóbbi években a kommunisták, nem utolsósorban folyóiratunk kollektívája is, jelentős mértékben hozzájárul az atomháborús veszély mélyreható elemzéséhez, jellegének, lehetséges nagyságának és következményeinek feltárásához. Az emberiségre nézve ösztönző az a tény, hogy a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió - egész politikai, gazdasági és védelmi erejükkel arra törekszenek, hogy változás történjen a nemzetközi fejlődésben, s az államok közötti kapcsolatokban a kölcsönös bizalom, a megértés és az együttműködés légköre uralkodjon. A kommunisták soha nem akartak és nem akarnak eszméiknek háborús úton érvényt szerezni. Ma rendkívül nagy feladat áll előttük: a békeharcosok élén állni, megmenteni a civilizációt, érvényt szerezni a legalapvetőbb emberi jognak - az élethez való jognak. Napjaink forradalmiságának ez a legfontosabb kritériuma. A Béke és Szocializmus folyóirat küldetése a békéért és a társadalmi haladásért vívott harc közötti új összefüggések feltárása. Meg kell mutatni, hogy a forradalmi világfolyamat sikerei, főleg a szocialista közösség sikerei a béke anyagi alapjait szilárdítják. Gondolom, hogy e szempontból sok olyan kérdés merül fel, amelyekre állandó gondot kell fordítanunk. Márcsak azért is, mert a dolgozók jelentős részére még mindig befolyással van a burzsoá propaganda, illúziókkal tekintenek a jelenlegi fejlett kapitalizmusra, nem tudatosítják a militarizmus, főleg az amerikai militarizmus agresszivitásának következményeit, s ezzel összefüggésben a nukleáris háború veszélyét. Az egész emberiséget egyesíteni kell a béke megvédése, az atomháborús katasztrófa elhárítása érdekében, amely a szociális fejlődés alapjait is veszélyezteti, továbbá az imperializmus agresz- szív céljainak meghiúsítása végett. Ezek a fő feladatok állnak a munkásosztály, jelen korunk élcsapat-osztálya előtt. Ezekre és más hasonló kérdé- . sekre folyóiratunk lapjain világos és érvekkel minden szempontból alátámasztott válaszokat kellene keresnünk. Ezzel összefügg az a követelmény, miszerint rendszeresen növelni kell a munkásosztály politikai öntudatát és a széles tömegekre gyakorolt hatását. Az ész és a fejetlen meggondolatlanság harcáról van szó, az emberiség sorsa iránti felelősségteljes hozzáállásért, az emberiség jövőjével való veszélyes hazardírozás elleni harcról. Ezt követelik meg a világméretű osztályharc frontjain kialakult új feltételek, folyamatok és jelenségek. Az, ami ma például Nagy-Britanniában játszódik le, igazolja, milyen szükség van arra, hogy a munkásszolidaritást szembeállítsuk a munkásosztály jogaival, létfeltételeivel szemben indított frontális támadásokkal. Azoknak a kérdéseknek sem szabad elkerülniük a folyóirat figyelmét, amelyek összefüggésben vannak a tudományos-műszaki haladással, s ennek hatásával a társadalmi fejlődésre, a kommunista pártok munkafeltételeire, s nem utolsósorban a nemzetközi helyzetre s a forradalmi világfolyamatra gyakorolt befolyásával. A békének, mint általános emberi értéknek a megvédése már azt megelőzően az első helyre került, hogy a szocializmus győzelmével sikerül felszámolni a háborúk kitörésének okait. A béke ma nemcsak a szocializmus sikeres építésének, hanem a tókés országok munkásosztálya, a nemzeti és szociális szabadságért küzdő népek sikeres harcának is a feltétele. A háború elhárításának feltételei, amelyekről nemrégiben beszélt Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a béke és a háború erői közötti éles küzdelemben születnek meg. A nemzetközi kapcsolatokban ma sokkal inkább vissza- I tükröződik - koncentrált módon- az osztályharc, mint bármikor azelőtt. Ez nyilvánul meg az imperialista körök azon igyekezetében, hogy megakadályozzák a világ politikai és gazdasági kapcsolat- rendszerének elkerülhetetlen átépítését demokratikus és egyenjogú alapokon. Az ilyen irányú átépítéséért küzdenek a szocialista közösség országai, az összes forradalmi erő és felszabadult államok. Ezzel szemben az imperializmus provokációkat szervez a béke és haladás ellen, helyi háborúkat, ellenforradalmi puccsokat robbant ki, titkos háborúkat folytat a haladó és forradalmi rendszerek ellen. Elég megfigyelnünk, mi történik az afganisztáni-pakisztáni határon, mennyi vér folyik a világban a CIA bűne folytán, az USA fasiszta védencei miatt Chilében, Paraguay- ban, Salvadorban. Mi a tét az imperialisták szempontjából Kö- zép-Amerikában, a Közel-Keleten, Afrika déli részén. Mindenütt találkozhatunk az imperializmusnak a haladással, a szabadsággal, a nemzetek függetlenségével szembeni gyűlöletével. A mély gazdasági, szociális, politikai és ideológiai válsággóc az avanturis- ta imperialista körök a kiutat „planétánk atommal történő megtisztításában“ látják. A nemzetközi kapcsolatokban a dzsungel törvényeit akarják megvalósítani, az erő pozíciójából lépnek fel, a terrorizmust az állami politika szintjére emelik. A béke ellenségei nem akarják tiszteletben tartani azokat a változásokat, amelyek a mai világban történnek. Politikájukban nem a reális tényezők elemzésére alapoznak, hanem kívánságokra és illúziókra. Úgy vélik, hogy meg lehet téveszteni a világot. Az utóbbi időben az USA törekvése a nyílt, kemény irányvonalról áttérni egy olyan platformra, amely lehetővé tenné számára, hogy külpolitikai céljainak híveket toborozzon. Úgy tesz, mintha ő juttatná kifejezésre a széles néptömegek békeérdekeit. Várható, hogy a kommunizmus elleni nyílt és durva fenyegetőzéssel egy időre felhagynak. Nem azért, mintha az imperializmus megértette volna az emberi társadalom fejlődésének törvényszerűségeit, mintha belenyugodott volna a szocialista országok létezésébe, hanem azért, mert senki sem garantálhatja, hogy a helyzet kiélezésének nem lesznek katasztrofális következményei. A világ közvéleménye aggódik és az atomháborútól való félelem széles tömegekben tapasztalható. A katonai költségvetéseket jóváhagyták, a nyugat-európai rakéták telepítésével az USA NATO-beli szövetségeseit szinte túszul ejtette, s így politikai, gazdasági és katonai szempontból is diktálhat nekik. Most egy kis „pihenőre“ van szükség* s így jöhetnek a békeszólamok. Üdvözlünk minden javulásra utaló jelet, s örülnénk, ha nemcsak a szavak mellett maradnának. A békés egymás mellett élés a szocialista országok tartós programja, de nem eshetünk illúziókba, nem lehet bennünket ígéretekkel lefegyverezni. A tapasztalatok megtanítottak minket: azok az erők, amelyek számára az anti- kommunizmus fanatikus vallássá lett, nem térnek a vezeklés útjára. Taktikát fognak változtatni, a harc új módszereit fogják alkalmazni. A lélektani hadviselés nemcsak folytatódik, hanem minden valószínűség szerint még fokozódik is, s nem szükséges, hogy ellenfeleink e téren a harc legdurvább formáit alkalmazzák. Minden meg fog felelni, a cukor is, a korbács is. Lehetséges a visszatérés az úgynevezett kis háborúkhoz - odaütni, győzni és bizonyítani, hogy a szocialista országok képtelenek segítséget nyújtani a megtámadottaknak. Azt fogják állítani, hogy a szocializmus túlhaladott. A nacionalizmust, a sovinizmust fogják táplálni, támogatni a revan- sizmust és élesztgetni a német kérdést. Sem az erejüket, sem pedig az eszközöket nem fogják kímélni, hogy destabilizálják Afrikában, Ázsiában, Latin- és Közép-Ameri- kában az államokat. Kísérletet tesznek a kommunista pártok, a haladó és békeerók bomlasztá- sára, egységének, forradalmiságának gyengítésére. A kommunizmus elleni akciókból sokat más, az imperializmus szolgálatában álló intézmények vállalnak át. A békés retorika mögött továbbra is meghúzódik az amerikai politika agresszív irányvonala. Folytatódnak a fegyverkezési programok, állandóan új és új tömegpusztító fegyvereket fejlesztenek ki. Tervbe vették a világűr militarizálását, folytatják Nyugat-Európában az elsőcsapásmérő amerikai rakéták telepítését. A békés jelszavak még nem tanúskodnak arról, hogy az amerikai politikában olyan változások lennének, amelyek a nemzetközi feszültség enyhülését jelentenék. Ezért nemzeteink a világ összes haladó emberéhez hasonlóan nagyra értékelik és támogatják a Szovjetunió politikáját, amely komolyan és következetesen törekszik a világbéke megőrzésére, keresi a lehetséges eszközöket a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok, s ezáltal az egész nemzetközi helyzet javítására is. A Szovjetunió minden lépésével igazolja, hogy hűséges a lenini hagyatékhoz. Arra törekszik, hogy a béke megvédését szolgáló intézkedések a lehető legvilágosabbak legyenek, elvezessenek az igazi békéhez, a nemzetek szabadságához és függetlenségéhez. Minden elfogulatlan ember látja: a Szovjetunió olyan megállapodásokra törekszik, amelyek alapja az egyenjogúság, az egyenlő biztonság, s nem veszélyeztetik az egyik fél, egyetlen nemzet érdekeit sem. (Folytatás az 1. oldalról) rák Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, Vasil Bil’ak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Andreasz Fantisz, a Ciprusi Dolgozók Szövetsége főtitkárának helyettese és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára. Borisz Ponomarjov jellemezte a mai nemzetközi helyzetet, amely az imperializmus reakciós köreinek militarista politikája miatt az utóbbi években jelentősen rosz- szabbodott. A szovjet külpolitika- amint ezt számtalan békejavaslat és -kezdeményezés bizonyítja- az atomkatasztrófa veszélyének elhárítására, a béke megőrzésére és arra törekszik, hogy egyenjogú, konstruktív párbeszédet folytasson az Egyesült Államokkal a leA Szovjetuniónak ez a politikája növeli a szocializmus és az egész kommunista mozgalom tekintélyét. Az emberiségre nézve szerencse, hogy 67 évvel ezelőtt Oroszország kommunistái, munkásosztálya és dolgozói megkezdték az új társadalom építését, felszámolták a kizsákmányolás és az elnyomás minden formáját. Ezt a humánus küldetésüket bizonyították egész történelmük során - a legnagyobb áldozatokat hozva az emberi civilizáció megmentéséért. A jövő évben emlékezünk meg a német fasizmus és a japán militarizmus vereségének 40. évfordulójáról. A Szovjetunió nemcsak a szocializmust, saját hazáját védte meg, hanem számos európai országot, nemzetet - amelyeket a fizikai megsemmisítés veszélye fenyegetett - szabadított meg a barna áradattól. Ezért nagy köszönet jár a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek, amely ma a békéért és a társadalmi haladásért vívott harc élén áll. Bizonyos, hogy ez a dicső évforduló is helyt kap a Béke és Szocializmus folyóirat lapjain. Elvtársak, amikor a folyóirat elmúlt három évben végzett munkáját értékeljük, úgy véljük, hogy az - mint mozgalmunk elméleti és tájékoztató fóruma - teljesíti küldetését. Oldalain visszatükröződnek azok a hatalmas forradalmi folyamatok, amelyek a világban lejátszódnak. Az új feladatok, amelyeket az egyes pártoknak a konkrét körülmények között teljesíteniük kell, a kommunisták forradalmi tevékenységének gazdag mozaikképét alkotják. Ellenfeleink már nem fűznek nagy reményeket az eurokommunizmushoz. Olyan új elméletekkel lépnek fel, amelyek a forradalmi erők félrevezetésére, gyengítésére szolgálnak. Az egyik ilyen elmélet szerint a tudomány és a technika fejlődésével véget ér a munkásosztály a forradalmi pártok, sőt még az állami szervek szerepe is. Nézetünk szerint kívánatos, hogy folyóiratunkban gyakrabban jelenjenek meg olyan anyagok, amelyek leleplezik a hasonló spekulációk tudománytalanságát. Folyóiratunk tevékenységének súlypontját a marxizmus-leninizmus alkotó fejlesztése, az új problémák vizsgálata és megoldása során a lenini módszerek alkalmazása kell hogy alkossa. Rendkívül időszerű követelmények ezek mind a szocialista, mind pedig a nem szocialista országok kommunista pártjai számára. Nem fog ártani, ha a folyóiratban továbbra is megjelennek a demokratikus és baloldali mozgalmak képviselőinek a véleményei, főleg azokról a kérdésekről, amelyek napjainkban az egész emberiség figyelmének középpontjában állnak. Ez a békéért, a leszerelésért, a háború ellen folytatott harc. Végezetül biztosítani akarom önöket arról, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, mint a Béke és Szocializmus házigazdája, továbbra is minden feltételt megteremt az egész kollektíva jó és alkotó munkájához. szerelés és az enyhülés számos kérdéséről. A Szovjetunió a jelen időszakban rendkívül fontosnak tekinti a világűr militarizálásának megakadályozását. A továbbiakban Borisz Ponomarjov nagyra értékelte a Béke és Szocializmus tevékenységét, hogy a folyóirai jelentősen hozzájárul a háború és béke kérdéseinek elméleti kidolgozásához, leleplezi az imperializmus agresszív politikáját, és részletesen tájékoztat a tömeges háborúellenes és békemozgalomról. Köszönetét mondott a CSKP- nak és hazánk népének azért, hogy az elmúlt több mint huszonöt évben optimális feltételeket teremtett a folyóirat tevékenységéhez, és biztosította a jelenlevőket, hogy az SZKP ezt az érdemdús tevékenységet a jövőben is sokoldalúan támogatja. Nemzetközi tanácskozás a Béke és Szocializmus folyóirat munkájáról
