Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)

1984-12-05 / 288. szám, szerda

ÚJ szú 3 1984. XII. 5. Erősítsük küzdelmünket a nukleáris háború fenyegetése ellen Vasil Bil’ak elvtárs beszéde (ČSTK) - Engedjék meg, hogy önöket, a testvérpártok egész vi­lágból érkezett képviselőit Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának és személye­sen Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, köztársa­sági elnöknek nevében a legszí- vélyesebben köszöntsem és üd­vözöljem itt Prágában. Azt szeret­nénk, ha rövid itt-tartózkodásukat kihasználva megismerkednének népünk alkotó igyekezetének a fejlett szocialista társadalom építésében elért eredményeivel. A szocializmus építésének út­ján jelentős sikereket értünk el a népgazdaság fejlesztése, a szo­cialista demokrácia elmélyítése, a kultúra, az iskolaügy, az egész­ségügy fejlődése, valamint a dol­gozók szociális biztonságának megszilárdítása és elmélyítése te­rén. Az új szocialista élet építésé­ben kifejtett mindennapos igyeke­zetet összekapcsoljuk a békéért, a nemzetközi feszültség enyhíté­séért vívott harccal. Mindig abból indulunk ki, hogy csak a békés körülmények között nyilvánulhat­nak meg teljes egészében a szocializmus nagy előnyei. Ez megfelel a CSKP XVI. kongresz- szusán elfogadott irányvonalnak. Három év elteltével ismét összejöttünk, hogy áttekintsük kol­lektív elméleti-tájékoztató folyóira­tunk, a Béke és Szocializmus te­vékenységét és helyét abban a harcban, amelyet a társadalmi haladásért, a szocializmusért, a békéért vívunk. Már akkor is leszögeztük, hogy a nemzetközi helyzet a legreakciósabb imperia­lista körök hibájából bonyolultabb és kiélezettebb. Három mozgalmas, igényes esztendőt éltünk át. Az USA vezető körei nyíltan megfogalmazták a szocializmus és a haladás elleni agresszivitásukat, s maga az amerikai elnök hivatalosan kijelen­tette, hogy a kommunizmust meg kell semmisíteni. S hogy senkinek sem legyen ksétséges, kire is gon­dol, ki árthat neki a legjobban, a Szovjetuniót a ,,rossz birodal­mának“ nevezte. Ezért az ameri­kai imperializmus eddig sosem ta­pasztalt méretű fegyverkezést, lé­lektani háborút indított, cinikusan fenyegetőzik, sérteget, embargó­hoz folyamodik, hazugságáradatot indított el, s az egész világot a pusztulás szakadéka felé sodor­ja. A kommunisták, a világ haladó emberei, s főleg a Szovjetunió előtt az a feladat áll, hogy ezekben a legborúsabb napokban is meg­őrizze józanságát, ne hagyja ma­gát sem* megijeszteni, sem meg­félemlíteni, s megtegyen minden lehetségest az antikommunista erők bűnös terveinek meghiúsítá­sáért. Annak ellenére, hogy a nemzetközi helyzet az USA hi­bájából minden nappal rosszabb lett. az életre kellett gondolni, a mindennapi kötelesség teljesíté­sére, hogy teljesítsük kongresszu­saink célkitűzéseit. A mai világ szűkösen bánik a nagy szavakkal, de tagadhatat­lan igazság, hogy nemcsak tanúi, hanem aktív résztvevői is vagyunk annak az átalakulásnak, amely a nagy Októberi Szocialista Forra­dalommal kezdődött. Anélkül, hogy kisebbíteni akarnánk ennek vagy annak az érdemeit, tény az, senki, aki objektíven ítéli meg a szocializmus és a kapitalizmus, a haladás és a reakció erői közötti jelenlegi harcot, nem tagadhatja a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak, a szolét népnek az érdemeit arra vonatkozóan, hogy az imperi­alizmus nem kényszerítheti rá a világra a saját akaratát. A nemzetközi helyzet kiélező­dése ma olyan méreteket öltött, hogy pártjainktól, minden kommu­nistától, forradalmi és haladó erő­től, gyakorlatilag az egész emberi­ségtől megköveteli: emeljék fel szavukat és erősítsék küzdelmü­ket a nukleáris háború fenyegeté­se ellen, az emberi társadalom megvédéséért. Ennek következtében a kom­munista mozgalom előtt új felada­tok állnak. Szervezett erőinket ki kell használni és össze kell kap­csolni más háborúellenes erőkkel és mozgalmakkal azon háborús körök megfékezése érdekében, amelyek az emberiséget az ön­pusztításba akarják sodorni. Ma már nem elegendőek az általános felhívások a béke meg­őrzésére, a politikai párbeszéd folytatására. A mi korunk konkrét tetteket követel. Az emberiség fokozatosan • meggyőződik arról, hogy a kom­munisták érdekei azonosak az ő érdekeivel, a világcivilizáció for­málóinak - a munkásosztálynak és a többi dolgozónak az érdekei­vel. A kommunisták azok, akik a legkövetkezetesebben küzde­nek a szociális igazságosság el­veinek megvalósításáért a Földön. Az utóbbi években a kommu­nisták, nem utolsósorban folyóira­tunk kollektívája is, jelentős mér­tékben hozzájárul az atomháborús veszély mélyreható elemzéséhez, jellegének, lehetséges nagyságá­nak és következményeinek feltá­rásához. Az emberiségre nézve ösztönző az a tény, hogy a szocia­lista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió - egész politikai, gazdasági és védelmi erejükkel arra törekszenek, hogy változás történjen a nemzetközi fejlődés­ben, s az államok közötti kapcso­latokban a kölcsönös bizalom, a megértés és az együttműködés légköre uralkodjon. A kommunisták soha nem akar­tak és nem akarnak eszméiknek háborús úton érvényt szerezni. Ma rendkívül nagy feladat áll előttük: a békeharcosok élén állni, meg­menteni a civilizációt, érvényt sze­rezni a legalapvetőbb emberi jog­nak - az élethez való jognak. Nap­jaink forradalmiságának ez a leg­fontosabb kritériuma. A Béke és Szocializmus folyó­irat küldetése a békéért és a társa­dalmi haladásért vívott harc közöt­ti új összefüggések feltárása. Meg kell mutatni, hogy a forradalmi vi­lágfolyamat sikerei, főleg a szocia­lista közösség sikerei a béke anyagi alapjait szilárdítják. Gon­dolom, hogy e szempontból sok olyan kérdés merül fel, amelyekre állandó gondot kell fordítanunk. Márcsak azért is, mert a dolgozók jelentős részére még mindig befo­lyással van a burzsoá propagan­da, illúziókkal tekintenek a jelenle­gi fejlett kapitalizmusra, nem tuda­tosítják a militarizmus, főleg az amerikai militarizmus agresszivi­tásának következményeit, s ezzel összefüggésben a nukleáris hábo­rú veszélyét. Az egész emberiséget egyesí­teni kell a béke megvédése, az atomháborús katasztrófa elhárítá­sa érdekében, amely a szociális fejlődés alapjait is veszélyezteti, továbbá az imperializmus agresz- szív céljainak meghiúsítása vé­gett. Ezek a fő feladatok állnak a munkásosztály, jelen korunk él­csapat-osztálya előtt. Ezekre és más hasonló kérdé- . sekre folyóiratunk lapjain világos és érvekkel minden szempontból alátámasztott válaszokat kellene keresnünk. Ezzel összefügg az a követel­mény, miszerint rendszeresen nö­velni kell a munkásosztály politikai öntudatát és a széles tömegekre gyakorolt hatását. Az ész és a fe­jetlen meggondolatlanság harcá­ról van szó, az emberiség sorsa iránti felelősségteljes hozzáállá­sért, az emberiség jövőjével való veszélyes hazardírozás elleni harcról. Ezt követelik meg a világ­méretű osztályharc frontjain kiala­kult új feltételek, folyamatok és jelenségek. Az, ami ma például Nagy-Britanniában játszódik le, igazolja, milyen szükség van arra, hogy a munkásszolidaritást szem­beállítsuk a munkásosztály jogai­val, létfeltételeivel szemben indí­tott frontális támadásokkal. Azoknak a kérdéseknek sem szabad elkerülniük a folyóirat fi­gyelmét, amelyek összefüggés­ben vannak a tudományos-mű­szaki haladással, s ennek hatásá­val a társadalmi fejlődésre, a kom­munista pártok munkafeltételeire, s nem utolsósorban a nemzetközi helyzetre s a forradalmi világfolya­matra gyakorolt befolyásával. A békének, mint általános emberi értéknek a megvédése már azt megelőzően az első helyre került, hogy a szocializmus győzelmével sikerül felszámolni a háborúk kitö­résének okait. A béke ma nemcsak a szocia­lizmus sikeres építésének, hanem a tókés országok munkásosztálya, a nemzeti és szociális szabadsá­gért küzdő népek sikeres harcá­nak is a feltétele. A háború elhárításának feltéte­lei, amelyekről nemrégiben be­szélt Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, a béke és a háború erői közötti éles küzdelemben szület­nek meg. A nemzetközi kapcsola­tokban ma sokkal inkább vissza- I tükröződik - koncentrált módon- az osztályharc, mint bármikor azelőtt. Ez nyilvánul meg az impe­rialista körök azon igyekezetében, hogy megakadályozzák a világ politikai és gazdasági kapcsolat- rendszerének elkerülhetetlen át­építését demokratikus és egyenjo­gú alapokon. Az ilyen irányú átépí­téséért küzdenek a szocialista kö­zösség országai, az összes forra­dalmi erő és felszabadult államok. Ezzel szemben az imperializ­mus provokációkat szervez a béke és haladás ellen, helyi háborúkat, ellenforradalmi puccsokat robbant ki, titkos háborúkat folytat a haladó és forradalmi rendszerek ellen. Elég megfigyelnünk, mi történik az afganisztáni-pakisztáni határon, mennyi vér folyik a világban a CIA bűne folytán, az USA fasiszta vé­dencei miatt Chilében, Paraguay- ban, Salvadorban. Mi a tét az imperialisták szempontjából Kö- zép-Amerikában, a Közel-Kele­ten, Afrika déli részén. Mindenütt találkozhatunk az imperializmus­nak a haladással, a szabadsággal, a nemzetek függetlenségével szembeni gyűlöletével. A mély gazdasági, szociális, politikai és ideológiai válsággóc az avanturis- ta imperialista körök a kiutat „pla­nétánk atommal történő megtisztí­tásában“ látják. A nemzetközi kapcsolatokban a dzsungel törvé­nyeit akarják megvalósítani, az erő pozíciójából lépnek fel, a terro­rizmust az állami politika szintjére emelik. A béke ellenségei nem akarják tiszteletben tartani azokat a válto­zásokat, amelyek a mai világban történnek. Politikájukban nem a reális tényezők elemzésére ala­poznak, hanem kívánságokra és illúziókra. Úgy vélik, hogy meg lehet téveszteni a világot. Az utóbbi időben az USA törek­vése a nyílt, kemény irányvonalról áttérni egy olyan platformra, amely lehetővé tenné számára, hogy kül­politikai céljainak híveket toboroz­zon. Úgy tesz, mintha ő juttatná kifejezésre a széles néptömegek békeérdekeit. Várható, hogy a kommunizmus elleni nyílt és durva fenyegetőzés­sel egy időre felhagynak. Nem azért, mintha az imperializmus megértette volna az emberi társa­dalom fejlődésének törvényszerű­ségeit, mintha belenyugodott vol­na a szocialista országok létezé­sébe, hanem azért, mert senki sem garantálhatja, hogy a helyzet kiélezésének nem lesznek ka­tasztrofális következményei. A vi­lág közvéleménye aggódik és az atomháborútól való félelem széles tömegekben tapasztalható. A ka­tonai költségvetéseket jóváhagy­ták, a nyugat-európai rakéták tele­pítésével az USA NATO-beli szö­vetségeseit szinte túszul ejtette, s így politikai, gazdasági és kato­nai szempontból is diktálhat nekik. Most egy kis „pihenőre“ van szükség* s így jöhetnek a béke­szólamok. Üdvözlünk minden javulásra utaló jelet, s örülnénk, ha nemcsak a szavak mellett maradnának. A békés egymás mellett élés a szocialista országok tartós prog­ramja, de nem eshetünk illúziók­ba, nem lehet bennünket ígéretek­kel lefegyverezni. A tapasztalatok megtanítottak minket: azok az erők, amelyek számára az anti- kommunizmus fanatikus vallássá lett, nem térnek a vezeklés útjára. Taktikát fognak változtatni, a harc új módszereit fogják alkalmazni. A lélektani hadviselés nemcsak folytatódik, hanem minden való­színűség szerint még fokozódik is, s nem szükséges, hogy ellenfele­ink e téren a harc legdurvább formáit alkalmazzák. Minden meg fog felelni, a cukor is, a korbács is. Lehetséges a visszatérés az úgy­nevezett kis háborúkhoz - odaüt­ni, győzni és bizonyítani, hogy a szocialista országok képtelenek segítséget nyújtani a megtáma­dottaknak. Azt fogják állítani, hogy a szocializmus túlhaladott. A nacionalizmust, a sovinizmust fogják táplálni, támogatni a revan- sizmust és élesztgetni a német kérdést. Sem az erejüket, sem pedig az eszközöket nem fogják kímélni, hogy destabilizálják Afrikában, Ázsiában, Latin- és Közép-Ameri- kában az államokat. Kísérletet tesznek a kommunista pártok, a haladó és békeerók bomlasztá- sára, egységének, forradalmisá­gának gyengítésére. A kommuniz­mus elleni akciókból sokat más, az imperializmus szolgálatában álló intézmények vállalnak át. A békés retorika mögött továbbra is meg­húzódik az amerikai politika ag­resszív irányvonala. Folytatódnak a fegyverkezési programok, állan­dóan új és új tömegpusztító fegy­vereket fejlesztenek ki. Tervbe vették a világűr militarizálását, folytatják Nyugat-Európában az elsőcsapásmérő amerikai rakéták telepítését. A békés jelszavak még nem tanúskodnak arról, hogy az amerikai politikában olyan vál­tozások lennének, amelyek a nemzetközi feszültség enyhülé­sét jelentenék. Ezért nemzeteink a világ összes haladó emberéhez hason­lóan nagyra értékelik és támogat­ják a Szovjetunió politikáját, amely komolyan és következetesen tö­rekszik a világbéke megőrzésére, keresi a lehetséges eszközöket a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok, s ezáltal az egész nemzetközi helyzet javítására is. A Szovjetunió minden lépésé­vel igazolja, hogy hűséges a lenini hagyatékhoz. Arra törekszik, hogy a béke megvédését szolgáló in­tézkedések a lehető legvilágosab­bak legyenek, elvezessenek az igazi békéhez, a nemzetek sza­badságához és függetlenségéhez. Minden elfogulatlan ember látja: a Szovjetunió olyan megállapodá­sokra törekszik, amelyek alapja az egyenjogúság, az egyenlő bizton­ság, s nem veszélyeztetik az egyik fél, egyetlen nemzet érdekeit sem. (Folytatás az 1. oldalról) rák Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, Vasil Bil’ak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Andreasz Fantisz, a Ciprusi Dolgozók Szövetsége főtitkárának helyettese és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának póttagja, a KB titkára. Borisz Ponomarjov jellemezte a mai nemzetközi helyzetet, amely az imperializmus reakciós körei­nek militarista politikája miatt az utóbbi években jelentősen rosz- szabbodott. A szovjet külpolitika- amint ezt számtalan békejavas­lat és -kezdeményezés bizonyítja- az atomkatasztrófa veszélyének elhárítására, a béke megőrzésére és arra törekszik, hogy egyenjogú, konstruktív párbeszédet folytas­son az Egyesült Államokkal a le­A Szovjetuniónak ez a politikája növeli a szocializmus és az egész kommunista mozgalom tekinté­lyét. Az emberiségre nézve szeren­cse, hogy 67 évvel ezelőtt Orosz­ország kommunistái, munkásosz­tálya és dolgozói megkezdték az új társadalom építését, felszámol­ták a kizsákmányolás és az elnyo­más minden formáját. Ezt a humá­nus küldetésüket bizonyították egész történelmük során - a leg­nagyobb áldozatokat hozva az emberi civilizáció megmentéséért. A jövő évben emlékezünk meg a német fasizmus és a japán mili­tarizmus vereségének 40. évfor­dulójáról. A Szovjetunió nemcsak a szocializmust, saját hazáját véd­te meg, hanem számos európai országot, nemzetet - amelyeket a fizikai megsemmisítés veszélye fenyegetett - szabadított meg a barna áradattól. Ezért nagy kö­szönet jár a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának, a szovjet népnek, amely ma a békéért és a társadal­mi haladásért vívott harc élén áll. Bizonyos, hogy ez a dicső évfor­duló is helyt kap a Béke és Szocializmus folyóirat lapjain. Elvtársak, amikor a folyóirat el­múlt három évben végzett munká­ját értékeljük, úgy véljük, hogy az - mint mozgalmunk elméleti és tájékoztató fóruma - teljesíti kül­detését. Oldalain visszatükröződ­nek azok a hatalmas forradalmi folyamatok, amelyek a világban lejátszódnak. Az új feladatok, amelyeket az egyes pártoknak a konkrét körülmények között tel­jesíteniük kell, a kommunisták for­radalmi tevékenységének gazdag mozaikképét alkotják. Ellenfeleink már nem fűznek nagy reményeket az eurokommunizmushoz. Olyan új elméletekkel lépnek fel, ame­lyek a forradalmi erők félrevezeté­sére, gyengítésére szolgálnak. Az egyik ilyen elmélet szerint a tudo­mány és a technika fejlődésével véget ér a munkásosztály a forra­dalmi pártok, sőt még az állami szervek szerepe is. Nézetünk sze­rint kívánatos, hogy folyóiratunk­ban gyakrabban jelenjenek meg olyan anyagok, amelyek leleplezik a hasonló spekulációk tudomány­talanságát. Folyóiratunk tevékenységének súlypontját a marxizmus-leniniz­mus alkotó fejlesztése, az új prob­lémák vizsgálata és megoldása során a lenini módszerek alkalma­zása kell hogy alkossa. Rendkívül időszerű követelmények ezek mind a szocialista, mind pedig a nem szocialista országok kom­munista pártjai számára. Nem fog ártani, ha a folyóirat­ban továbbra is megjelennek a de­mokratikus és baloldali mozgal­mak képviselőinek a véleményei, főleg azokról a kérdésekről, ame­lyek napjainkban az egész embe­riség figyelmének középpontjában állnak. Ez a békéért, a leszerelé­sért, a háború ellen folytatott harc. Végezetül biztosítani akarom önöket arról, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, mint a Béke és Szocializmus házigazdája, to­vábbra is minden feltételt megte­remt az egész kollektíva jó és alkotó munkájához. szerelés és az enyhülés számos kérdéséről. A Szovjetunió a jelen időszakban rendkívül fontosnak tekinti a világűr militarizálásának megakadályozását. A továbbiakban Borisz Pono­marjov nagyra értékelte a Béke és Szocializmus tevékenységét, hogy a folyóirai jelentősen hozzá­járul a háború és béke kérdései­nek elméleti kidolgozásához, le­leplezi az imperializmus agresszív politikáját, és részletesen tájékoz­tat a tömeges háborúellenes és békemozgalomról. Köszönetét mondott a CSKP- nak és hazánk népének azért, hogy az elmúlt több mint huszonöt évben optimális feltételeket terem­tett a folyóirat tevékenységéhez, és biztosította a jelenlevőket, hogy az SZKP ezt az érdemdús tevé­kenységet a jövőben is sokoldalú­an támogatja. Nemzetközi tanácskozás a Béke és Szocializmus folyóirat munkájáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom