Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)
1984-12-03 / 286. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1984. XII. 3. & Československa ■mrtaiuAimysw Spartakiádelőkészületek a Slovlik üzemében Ügyes oktatóval könnyen megy A Slovlik dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemében szorgosan készülődnek az országos spartakiádra. Ez a megállapítás csöppet sem meglepő, ha az ember egy kicsit is ismeri a hagyományokat. A tanácsterem falán függő oklevelek arról tanúskodnak, hogy ez minden eddigi rendezvénynél így volt ebben az üzemben. Mi a titok nyitja?- Az egyik nyilván a jó, ügyes oktató - állapította meg Ágh István, a járási spartakiádtörzs titkára, de balszerencséjére az érintett meghallotta és megértette a megállapítást, s hevesen tiltakozott.- Tévedés, a legfontosabb a vezetőség viszonya, ezen nagyon sok múlik, - fordult oda hozzánk Helena Czafíková, abbahagyva ebédjét. - Az igazgatónk mindig támogatja a sportot, a spartakiádtoborzót szeptember 7-én a szakszervezeti elnökkel közösen ünnepélyesen nyitotta meg. Nem is volt gondunk a kereséssel, inkább a kiválasztással, mert sokan jelentkeztek, s nem akartunk senkit megbántani. Visszatérve az üzem vezetőségéhez és a támogatáshoz: a gyakorlatozó asszonyok rendelkezésére bocsátották a régi öltözőket, s ebből társadalmi munkában - természetesen az ő közreműködésükkel - rögtönzött tornatermet rendeztek be. Tornaszereket vásároltak, elhelyezték a bemutató begyakorlásához szükséges jelzéseket, s aztán zavartalanul megkezdődhetett a munka. Ottjár- tunkkor is éppen gyakorlatoztak. A munkaidő befejeztével összejött a 18 főszereplő és a 3 tartalék, s az asszonyok vidáman láttak neki a munkához. Előkerültek a szalagok, a körök, megszólalt a zene, s lassan formálódott a bemutató egy része. Néhányuk olyan ördöntősen bánt a szerrel, olyan ügyesen mozgott, mintha mindig ezt csinálná...- Hogyne - nevetnek az asszonyok, a helybeli Mucska Éva és Ecsi Aranka, a felsópatonyi (Horná Potôň) Székely Gizella - otthon a három gyerek körül folyton ezt próbálgatjuk. Lábas, fazék, majd fordítva... Azért az oktató nem hagy nyugton. Ilyen rövid idő alatt bárki nem lenne képes ennyi haladást elérni.- Nézze, a kis csapat magva megmaradt az előző spartakiádtól - próbálja magyarázni Helena Czafíková. - Ezekkel nincs sok baj. Az újak között pedig voltak ügyesek s kevésbé azok, de egy kis jóakarattal ők is elsajátították az alapokat. Ami a jóakaratot illeti, az oktatóból nem hiányzik. És a tapasztalat sem. A DAC alapozó testnevelési szakosztályának edzője egyetlen spartakiád kivételével valameny- nyin részt vett. 1955-ben, mindössze tizenhét évesen, ott volt az első országos rendezvényen. Nemcsak gyakorlatozóként, de segédoktatókont is: 36 fiút bíztak a gondjaira.- Képzelje, ezek a fiúk annyi idősek voltak, mint én, s mégsem volt velük semmi problémám. Hallgattak rám. Egyébként az a gyakorlat nyerte akkor az első díjat. Szép is volt - emlékezik vissza Helena Czafíková, aki akkor még Doležalová néven szerepelt. (A morva lányt aztán a sors, illetve férje hozta Dunaszerdahelyre). - De a legmegkapóbb - legalább is számomra - a nők ezerkilenc- százhetvenötös buzogánygyakorlata volt. S az idei... Ez nem lesz szépségdíjas? •- Ezt nehéz előre megmondani. Jó és főleg nehéz, rendkívül igényes a gyakorlat. Nehéz és igényes. Ottjártunk- kor viszont arról győződtünk meg, hogy jó oktatónak, ügyes gyakor- latozóknak nem okozhat problémát. URBÁN KLÁRA JÉGKORONG ... ....... A szovjet bajnokság szenzációja: a Dinamó vezet! A szovjet jégkorongszurkolók már hosszú évek óta megszokták: a bajnokság elejétől a végéig a táblázat élén - kisebb vagy nagyobb előnnyel — a CSZKA Moszkva állt. Az elmúlt idényben például csak két pontot vesztett. Ezért senki sem kételkedett abban, hogy az 1984/85-ös évben sem inog meg szuverén pozíciója. Néha azonban a szurkolók és a szakemberek is tévedhetnek. A bajnokság 21. fordulója után nem a CSZKA vezet, nem is a legnagyobb moszkvai riválisa, a Szpartak, hanem a tavalyi bajnokság negyedik helyezettje, a Dinamó Moszkva! A Dinamó szurkolói szinte máig sem akarják elhinni, hogy csapatuk négypontos elóny- nyel áll az élen, s gyakran teszik fel a kérdést: mi eredményezte ezt a nagy előretörést? Valószínűleg több oka van. De a legfontosabb, hogy a csapat új edzője JURIJ MOJSZEJEV lett, aki tavasszal még a CSZKA harmadedzője volt! Ajánlatot kapott mostani klubjától, s nem sokat gondolkodott. Elfogadta. Neki köszönhető, hogy a Dinamó, amely a múltban inkább a középszerűek közé tartozott, nem pedig az abszolút élmezőnybe, most vezet. A szovjet jégkorong új edzői egyénisége tehát Jurij Mojszejev. Nyáron múlt 44 esztendős. Penzában kezdett korongozni, ott, ahonnét elindult a világhírnév felé A. Golikov és V. Golikov, Pervuhin, Kozsevnyikov, Geraszimov... Később a Novokuznyecovban játszott, majd 1962 és 1972 között a CSZKA mezét viselte. Az idősebbek talán még emlékeznek rá, hogy a CSZKA-nak volt egy ilyen összetételű támadósora: lonov-Misakov-Mojszejev; mögöttük pedig a válogatott hátvédkettős, Ragulin-Romisevszkij „takarított“. Mojszejev 400 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 193 gólt ért el. Tagja volt az 1968-ban olimpiai bajnokságot nyert szovjet válogatottnak. Amikor befejezte az aktív játékot, a CSZKA serdülő csapatát irányította, később Kujbisevbe === l\r I. úszó-liga margójára FOGHÍJAS VOLT A MEZŐNY A novemberi utolsó hétvégén Olomoucban befejeződtek az I. úszó-liga idei küzdelmei. A bajnoki címet a férfiaknál és nőknél egyaránt - hasonlóan mint tavaly - a Slávia VŠ Praha szerezte meg. A második helyen sem változott a sorrend, a nőknél az olomouci egyetemisták, a férfiaknál a banská bystricai katonák meg- védték tavalyi pozíciójukat. Semmi új a nap alatt - maradt az évek óta megszokott sorrend és maradtak a csapnivalóan gyenge eredmények is, melyek rossz fényt vetnek a 2. számú olimpiai sportág hazai színvonalára. A négyfordulós rendezvény befejeztével ismét élénkebb lett a vita, a szakemberek körében az úszó csapatbajnokság mostani lebonyolítási rendszere és jövője fölött. Sokan kétség bevonják az úszó-liga létjogosultságát. A ,,ta- máskodóknak“ sok érvük van. A legkézenfekvőbb az, hogy már évek óta feltűnően alacsony a bajnokság színvonala és a legjobbak is csak „félgőzzel“, kötelességből úsznak. Nos, az idén is valóban a szürke középszerűség jellemezte az I. ligát. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen még a válogatott keret tagjai is csak a pontszerzést tartották elsődlegesnek, az eredménnyel nem nagyon törődtek. A másik nagy - szintén huzamosabb ideje tartó - hiányossága a bajnokságnak néhány élvonalbeli egyesület távolmaradása. így pl. az RH Praha (Hladký egyesülete) az RH Brno és a Slávia UK már évek óta nem vesz részt a küzdelmekben, mondván, hogy az I. liga programja nem illik bele úszóik felkészülési tervébe. Akárhogy is nézzük, ez az indok erősen „sántít". Régi igazság, hogy a rendszeres versenyzés a legjobb edzés - főleg a fiatal úszók számára. A Csehszlovák Úszó Szövetség vezetőinek nem kis gondot okoz, hogy a csapatbajnokság nem az, aminek lennie kellene. A szakvezetők hangsúlyozzák, hogy a részvétel eldöntése minden egyesület szuverén joga, senkit sem lehet és a jövőben sem akarnak kényszeríteni a nevezésre. Tény, hogy míg a legklasszikusabb olimpiai sportág, az atlétika hazai csapatbajnokságának van súlya és színvonala addig az úszó-ligára már évek óta csak megszokásból kerül sor és számos élvonalbeli, válogatott versenyző nézőként szemléli az eseményeket. Meg kell találni annak módját és lehetőségeit, hogyan lehetne vonzóbbá, érdekesebbé tenni a pontokért folyó küzdelmeket. ,Az kétségtelen - hangsúlyozta nemrég Pavel Pazdírek a szövetség elnöke, - hogy szükség van a hosszútávú csapat- bajnokságra, mely azonkívül, hogy rendszeres versenyzési lehetőséget biztosít a fiatal tehetségeknek, hozzájárul a kolektív szellem erősítéséhez, olyan egyéni sportágban mint az úszás.“ Az I. ligában a csapat jó szereplése az elsődleges. Vannak már elképzelések a bajnokság színvonalának emelésére. így pl. szó van arról, hogy a téli fordulókat ismét a „rövid“ (25 m-es) medencékben rendezzék meg, ahol forróbb a hangulat, feszültebb a légkör mint a gyakran rideg, nagy uszodákban, ahol üresen tátongnak a lelátók. Meg kell oldani az átlagon felüli eredmények „honorálásának“ módját is, úgy, hogy a versenyzők ne csak a lehető legjobb helyezések elérésében legyenek érdekelve, hanem jó időre is törekedjenek. Nem kétséges, változásokra van szükség, hogy a sportrajongók ismét felfigyeljenek az I. úszó-ligára.... (-tics-) Portrévázlat a „háttérből“ „Az ember annyit ér, amennyit a szava...“ ment edzősködni. 1976-ban visszatért a CSZKA-ba, K. Loktyev vezető edző segítője lett. Tavasszal mint Viktor Tyihonov segítője vált meg egykori klubjától. Mojszejev: „Nem volt könnyű elhagyni a világ talán legjobb klubcsapatát. Harag nélkül váltunk el. Sok sikert kívántam a katonacsapatnak, de nem titkoltam reményemet: olyan szintre emelni a Dinamót, hogy méltó ellenfele lehessen ...“ Hogy mi a titka a Dinamó sikereinek? Nehéz még következtetéseket levonni, hiszen a „végelszámolás“ csak tavasszal lesz. Ahogy Mojszejev több szovjet lapnak is nyilatkozta: nagy gondot fordítottak a védőjáték megszervezésére, kitűnően véd Miskin kapus, aki a legkevesebb gólt kapta az össze „portás“ közül. A Dinamó négy támadósorral korongozik, s mind más-más stílusban játszik, ezáltal nem sztereotip a csapat küzdelme. Az új szakvezető nagy súlyt fektetett az egyéni képességek fejlesztésére, a variábilis csatárjáték kialakítására. Jelenleg három egyénisége van az együttesnek: Biljaletgyinov, Miskin és Szemjonov. « A bajnokság első negyedében egyszer kapott ki a Dinamó. Ilyen „grafikon“ szerint csak a CSZKA játszott fénykorában. A negyedik fordulóban szenvedett vereséget a moszkvai csapat Leningrádban. Mojszejev: „Nem nagyon lepődtem meg, mert még nem vagyunk olyan jók, hogy elkerüljük a „rövidzárlatokat“. A mérkőzésből levontuk a megfelelő következtetéseket, s aztán legyőztük a CSZKA-t és a Szpartakot. Utána újabb vereség következett Gorkijban. Meggyőződésem azonban, hogy a második negyedben éleződik majd a harc az érmekért, a CSZKA és a Szpartak kilábal a hullámvölgyből.“ A Dinamó másodszor is legyőzte a CSZKA-át és négypontos előnnyel áll a bajnokság élén... (t. v.) Hosszú évek óta jelentős hely illeti meg az Elektrosvit Nové Zámky ifjúsági ökölvívóit a legjobbak hazai rangsorában. Ebben a városban számos alkalommal rendezték meg a különböző korcsoportok szlovákiai és országos bajnokságát. Több olyan országos ifjúsági torna volt, amikor az érsekújváriak egyre-másra szerezték az aranyérmeket. Velük azóta sem volt különösebb gond. A szakosztály lelkes vezetősége azonban sokáig fájlalta, hogy a városnak nincs felnőtt csapata, igy a sikeres fiatalok vagy másutt próbáltak szerencsét, vagy pedig - elérvén a felnőtt kort - nem folytatták ezt a férfias sportot. Aztán ez idén egyszer csak elkezdődött valami, és az új idényben a Szlovák Nemzeti Liga felnőtt mezőnyében új csapat jelent meg a színen - az Elektrosvit gárdája. Új csapat, néhány ismerős név és feltűnő eredmények - így lehetne LACZKÓ IMRE (A szerző felvétele) röviden jellemezni a Szlovák Nemzeti Liga eddigi lefolyását a csapat szempontjából. Nem panaszkodhatnak az újváriak, egyelőre jól halad a „szekér“. Az ok és az okozat közötti összefüggést keresve jutottam el Laczkó Imréhez, az ökölvívócsapat vezetőjéhez, aki bevezetőm után szerényen fogalmazott:- Nagyon jól esik, hogy az ökölvívás berkeiben és* a szurkolók körében felfigyeltek az én munkámra, pedig amivel én foglalkozom, az látszatra apró-cseprő ügyek sorozata. A kitűnő szakosztályvezetés tulajdonképpen mindent biztosít, ami a csapat fennmaradásához és a jó szerepléshez szükséges. Csak éppen, amikor menet közben konkrét formába kell önteni a határozatokat, az elfogadott javaslatokat, olyankor egyre-másra adódnak az olyan problémák, amelyekről nem gondoljuk, hogy egyáltalán felmerülhetnek. Annak ellenére, hogy a gyárat képviseljük, az Elektros- vitben állandóan a megéríés hiányát tapasztaljuk. Igaz, minden kezdet nehéz, s a felnőtt csapatnak nincsenek hagyományai... • Az előzményeket tekintve a nehezén mégiscsak túl vannak, hiszen ahhoz, hogy csapatvezetői gondokról eshessék szó, előbb kellett egy csapat...- Ez csak természetes. Körülnéztünk, hogy kik azok, akik innen kerültek ki, és jelenleg vagy más csapat híján nem öklöznek, vagy pedig szívesen hazajönnének, ha itthon folytathatnák. Természetesen a legjobb ifjúságiakra is számítottunk már a felnőtt csapatnál, így aztán kialakult a keret, amelyben Dráfi, Farkas L., Farkas R., Szlávik, Paszterkó, Boťanský J., Boťanský O., Horváth, Solčány, Álló, Végh és Blahó mellett szóba jöhet még a jövőben Kovács Barna és Pšenák is. Heti négy edzéssel készülünk, igaz, ez kevesebb, mint például Martinban vagy Galántán az első ligát is megjárt csapatoknál teszik, de lelkesedésben nincs hiány, és meggyőződésem, hogy mozgatjuk a második vonal „állóvizét“. • Miközben a csapatról érdeklődtem lépten-nyomon azt hallottam a fiúktól, hogy nem lesz semmi baj, Imre „bácsi“ majd elintézi... Azaz a csapatvezető iránti bizalom megvan, és ennyi idő alatt megmutatkozott, hogy nem alaptalanul.- Nem szeretem a nagy szavakat, különösen nem akkor, ha úgy mint az én esetemben nem nagy dolgokról van szó, és az ember azt teszi, amit jónak lát az ügy érdekében. De legyenek a feladatok kicsik vagy nagyok, szerintem az ember annyit ér, amennyit a szava. Ez az én mércém önmagam- mal szemben, s igyekszem becsülettel ennek megfelelni. Aztán amikor az első beszélgetés után vagy két héttel az Elektrosvit Nové Zámky - ZŤS Martin mérkőzés előtt próbáltam vele újra találkozni, nem sikerült. Igaz a találkozó előtti órában legalább tízszer is láttam, de mire szóbaele- gyedtünk volna, már elnézést kért, és ismét másutt tűnt fel. A mérkőzés alatt is szinte mindenre figyelt, utána pedig eltelt vagy egy óra, amíg beszélgethettünk. Persze, akkor sem zavartalanul, mert a csapat tagjai a legközelebbi hozzátartozókkal közös vacsorához készülődtek. A vacsoraosztásnál is akadtak teendők... (Az sem akármilyen szervező- munka eredménye volt, hogy zsúfolásig megtelt a szakadó eső ellenére a sportcsarnok, ahol a csapatok még fel sem sorakoztak, amikor már zúgott a bíztatás. Paszterkó László a csapat egyik legtapasztaltabb tagja a három évvel ezelőtti országos nehézsú-' lyú bajfíok kérdezte: „Lehet ilyen közönség előtt veszteni?“ Nos, ezidén ez még nem történt meg, s ez nemcsak az ökölvívók, hanem a csapat körül serénykedő vezetőségnek és csapatvezetőnek is érdeme.) MÉSZÁROS JÁNOS Folyik a spartakiádbemutató begyakorlása. A képen az X-szel jelölt Helena Czafíková '’(Fogas felvétele)
