Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-14 / 270. szám, szerda

Közös igyekezet - közös haszon A komáromi (Komárno) hajó­gyári dolgozók idősebb nemzedé­ke még jól emlékezik a új hajógyár beindítására. Ennek - a Szlovákia iparosítása keretében épített más gyárakhoz hasonlóan - számos nehézsége és problémája volt. A Duna-melléki új üzem rajtja azonban sokkal bonyolultabb és hosszadalmasabb lett volna, ha az első lépésekben nem töltöttek vol­na be irányító szerepet a tapasz­talt szovjet szakemberek. Nem­csak szakmailag alapozták meg a fejlődő csehszlovák hagógyár- tást, hanem ösztönzőleg is hatot­tak rá. így például az úszómúvek első csehszlovákiai főiskolai képe­sítésű szakemberei - tervező és konstrukciós irodáink jelenlegi alapkádere - képesítésüket a Szovjetunióban nyerték el. Azóta csaknem három és fél évtized telt el. Üzemünk kinőtte a gyermekcipőt, dolgozói kifeje­zetten szakemberek lettek. Leg­alább két hasonlattal szeretném ér­zékeltetni ezt a fejlődést. Az 1898-1945-ös években, tehát a komáromi hajógyár fennállásá­nak első 47 esztendejében itt mintegy 140 úszóművet, többnyire egyszerű, meghajtás nélküli uszá­lyokat építettek. Az 1945-1984-es években, tehát nem egészen négy évtized alatt Komáromot csaknem 1300 különféle úszómű hagyta el, amelyek nemcsak a város, hanem az egész csehszlovák ipar jó ne­vét is terjesztik. Mivel magyarázható ez a fejlő­dés? Elsősorban azzal, hogy en­nek a hajógyárnak stabil értékesí­tési bázisa volt a múltban és van ma is, amely meghatározza a vál­lalat stabilitását és dolgozóinak szociális biztonságát. A Szovjet­unió, amelyben a vízi közlekedés­nek régi hagyományai és nagy kilátásai vannak, olyan volumen­ben és sorozatokban vásárolja úszóműveinket, amilyenekről a tő­kés világ hajógyáraiban csak ál­modozhatnak. Néhány sorozat már meghaladta a 100 úszómű­vet, s ez lehetővé teszi számunkra a hajók meggondolt, koncentrált korszerűsítését. A Szovjetunió ál­landó, megbízható, hosszú távú kereskedelmi partnerünk. Csak természetes, hogy ezek a kedvező körülmények megköny- nyítik számunkra a lépéstartást a világ fejlődésével. Az igazat megvallva meg kell állapítanunk, hogy a rangelsókkel lépést tartani nem könnyű dolog, de ebben egyelőre sikeresek vagyunk. A Komáromban épített, 400 utast és 82 tagú legénységet befogadó személyhajók a maguk nemében a világviszonylatban a legnagyobb folyami úszómüvek. Nyilván nem véletlen, hogy főleg a legnagyobb megrendelőnk, a Szovjetunió a vállalatunk kapacitását megha­ladó mértékben, jóval több úszó­művet lenne hajlandó vásárolni tő­lünk. Javunkra, és gyártmányaink javára nem az olcsó reklámozás szól, hanem úszóműveink fel­használóinak, szovjet barátaink­nak tapasztalatai. Számukra annyi úszóművet építettünk, hogy sza­kadatlan sort alkotna ez a flotta Komáromtól Štúrovóig terjedne. A nálunk épített hajókon alkalmaz­zuk a KGST-országokban kifej­lesztett legjobb berendezéseket és műszereket, ezen túlmenően a Szovjetunióból főleg motorokat és bonyolult rádiónavigációs rend­szert. Gyártmányaink minőségi tö­kéletesítését segíti mind mélyre­hatóbb tudományos-műszaki együttműködésünk a szovjet hajó­gyártással. Jó nevünknek természetesen örül'"'nk, de nem akarunk ülni és nem ülhetünk sokáig e babérokon. Ezért szüntelenül fejlesztjük gyárt­mányainkat. Jelenleg például a Szovjetunióba irányítjuk két új úszómúsorozat elsó darabjait. Mégpedig az Amur típusú, 3 ezer tonnás befogadóképességű folya­mi-tengeri teherhajókat, illetve a vedres kotróhajókat, amelyek óránként 600 köbméter kavics ter­melését és osztályozását teszik lehetővé, s amelyeket a szakem­berek UFA elnevezés alatt tarta­nak nyilván. Ez a két gyártmány műszakilag fejlett, sőt az Amur hajó az idei brnói gépipari nagyvá­sáron aranyérmet szerzett. A csehszlovák és a szovjet dolgo­zók közös igyekezetével így ma­gas műszaki színvonalat elérő gyártmányokat állítunk elő, ame­lyek végső soron hozzájárulnak az egész szocialista világrendszer fejlődéséhez. BERECZ IMRE, a komáromi Steiner Gábor Hajógyár nehézgépipari vállalat üzemi pártbizottságának elnöke KOMMENTÁLJUK I------- ■* N emcsak rajtunk múlik Pártunk XVI. kongresszusa ki­emelte a lakosság igényei egyre teljesebb kielégítésének fontossá­gát. A CSKP KB 11. és az SZLKP KB ezt követő ülése pozitívan ér­tékelte a mezőgazdaság és az élelmiszeripar feladatainak teljesí­tését, ami lehetővé teszi a jó és folyamatos élelmiszerellátást. A lakosság és a piac ellátása azonban nemcsak a termelőkön múlik, nagyon fontos a közbeeső láncszem, a kereskedelem rugal­massága is. A minap Somorján (Šamorín) az autóbuszra várakoztam, még­pedig az új állomás büféjében. Akik többször megfordultak a kör­nyéken, jól tudják, hogy a váróte­rem olyan lassan készült, mint a Luca széke, de végre-valahára sikerült átadni rendeltetésének, az utasok örömére. örömére vagy ürömére? A büfé árukészletéről, a vásár­lók ellátásáról váltottunk szót Her- vay Istvánnal, a vendéglátóüzem vezetőjével.- Régóta dolgozom a vendég­látóiparban, de ennek ellenére ki­csit félve vállaltam el a vezetést. Igaz, a Jednota fogyasztási szö­vetkezet járási vezetői biztattak, hogy az áruellátással nem lesz probléma. Sajnos ez csak ígéret A Nižnái (Dolný Kubín-i járás) Elektrotechnikai Szakmunkás­képző Iskolában 1957 óta nevelik a tévékészülékek gyártása, valamint a szervizmunkák területén dolgozó szakembereket. A 900 szakmunkástanuló közül egyharmaduk a szervizmun­kákat vállaló szervezeteknél, áruházakban és más közületek- nél, a többiek zöme a Tesla Orava Vállalatnál helyezkedik el. A szakoktatást 16 korszerű tanterem, két szaktanterem és 12 műhely szolgálja. A képen az a műhely látható, amelyben a fémmegmunkáló szakmát elsajátító elsősök dolgoznak. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) maradt. Jöjjön, nézze meg a rak­tárt, az árukészletünket! A viszonylag tágas raktárhelyi­ségben még jócskán volna hely a hiányzó árunak. Frissítőkből, pa­lackozott borból nem volt jó vá­laszték, holott Somorján korszerű borüzem található.- Az italfélék még hagyján - folytatta - gondot főleg az okoz, hogy sok gyerek is várakozik itt a szülőkkel együtt, a naponta uta­zó diákokról nem is beszélve. De hát mit csináljak? Tizennyolc féle cukorkát rendeltem és összesen négy fajtát kaptam. Nápolyit hiába kérnek a vevők, azzal sem szol­gálhatunk. Fagylaltot sem árul­tunk, pedig érdeklődés lett volna. Egyszóval különösen az alkohol- mentes italokból, cukorkafélékből kellene jóval nagyobb választék, ígérik, hogy küldenek ezt is, azt is, csakhát nehezen jutnak el hoz­zánk az árut szállító járművek.- Hánykor nyitnak?- Reggel hat órakor. Az autó­buszvezetők akkor már várják a virslit, a főtt kolbászt. Felvágott­ból viszonylag jól el vagyunk látva, mégsem tudunk minden igényt ki­elégíteni. Lehet, kissé türelmetlen vagyok, én azonban jobb ellátást vártam. A havi tervünk hozzávető­legesen százezer korona, s ha azt teljesíteni akarjuk, elegendő árura van szükségünk. Tudom, áru van bőven, csakhogy a Jednota nagy­raktára a járás másik szélén van, talán ezért is akadozik a folyama­tosszállítás. TÓTH DEZSŐ Aktív és hatékony segítség A pártszervezetekben a pártoktatás keretében már megtar­tották az első előadásokat és szemináriumi beszélgetéseket, az oktatók a soron levő tananyag ismertetésére készülnek. A tanévnyitóra szinte kivétel nélkül mindenütt alapos és sokoldalú felkészülés után került sor. Nagy gonddal osztot­ták be a hallgatókat, hogy csoportjában mindenki olyan témát tanulmányozzon, amely bővíti eszmei-politikai ismere­teit. Az időrendi tervek lehetővé teszik, hogy valamennyi hallgató részt vehessen az előadásokon, szervezési, munka­helyi és egyéb okok miatt ne kelljen hiányoznia. A pártokta­tás irányításáért felelős pártbizottsági tagokkal folytatott beszélgetések arról is meggyőztek, hogy az alapszervezetek túlnyomó többségében már kellő eszmei és politikai ismere­tekkel felvértezett és sokoldalúan képzett saját oktatókkal rendelkeznek. Olyanokkal, akik jól ismerik az adott üzem, munkahely gazdasági jellegű problémáit, s így az oktatás tananyagát össze tudják kapcsolni a hallgatókat érintő gya­korlati kérdésekkel, a szemináriumi beszégetéseken pedig a problémák megoldásának módjait is megvitatják. Mindez lényeges feltétele a hatékony oktatásnak, de az eredményességhez csak ennyi még kevés. Gondolatunk igazolására elegendő átolvasni néhány tavalyi értékelést, amelyek a záróbeszélgetések tükrében minősítik az alapszer­vezeti oktatást. Megállapítva és leszögezve, hogy bár pártbi­zottság a pártoktatási évet jól előkészítette, differenciáltan osztotta be a hallgatókat és körültekintéssel választotta ki a témák előadóit, a záróbeszélgetéseken a hallgatók egy része mégis hiányos ismeretekkel rendelkezett. Vajon miért? Például azért, mert aránytalanul nagy volt a hiányzás. Ebben közrejátszhatott, hogy egy redkívüli fel­adat teljesítése új munkaszervezési formát igényelt, s ezt az oktatásban figyelmen kívül hagyták. Ok lehetett az oktatók bizonyos tájékozatlansága is. Nem ismerték a legújabb üzemi gazdasági elemzéseket, s így az elmélet és a gyakorlat nem alkotott szerves egységet. Előfordulhatott az is, hogy az előadó nem alkalmazott megfelelő aktivizáló formát, esetleg figyelmen kívül hagyta a szemléletesség elvét, s így nem keltette fel kellő mértékben minden hallgató érdeklődését. Az említett és más, hasonló hiányosságok közös eredője az alapszervezeti vagy üzemi pártbizottság hiányos, nem folya­matos és nem komplex ellenőrző tevékenysége. Hiába gon­dos az előkészítés, ha az első előadások megtartása után az alapszervezet vezetősége nem foglalkozik rendszeresen a pártoktatással, az első felmérést és értékelést csak az oktatási év félidejében végzi el. így az esetleges hibákat és hiányosságokat későn fedezik fel, akkor, amikor a korábbi kiesések már nem pótolhatók. Az egyedüli megoldás a rendszeres és minden részletre kiterjedő ellenőrzés. Tanulságul és példaként sokatmondó lehet a žilinai Vágmenti Vegyi Üzemben alkalmazott gyakor­lat. Az üzemi pártbizottság hat alapszervezet munkáját irá­nyítja. Valamennyi alapszervezetben több témát tanulmá­nyoznak, s ezeken túlmenően az ifjú kommunisták és tagje­löltek oktatása is szakosított csoportban folyik. Az üzemi pártbizottság szervezi, irányítja, de egyben ellenőrzi is az oktatást. A tanulmányi csoportoknak külön előadói vannak, élükön a vezető oktatóval, ó nem tart előadást, de részt vesz valamennyin és értékeli kollégája munkáját. Vele együtt a hospitáló pártbizottsági tag és a csoport vezetője is részt vesz az értékelésben. Az észrevételeket minden előadás után az üzemi pártbizottság ülésén összegezik. Az oktatásról csak az alapszervezet elnöke adhat felmentést, a hallgató előzetes írásbeli kérése alapján. Az igazolatlanul hiányzót figyelmez­tetik, ha ez nem elég, az illető pártbüntetést kap. így a legkisebb problémákat és hiányosságokat is azonnal felfedezik és idejében megoldják. Az ellenőrzés tehát valóban az oktatás aktív és hatékony segítője. EGRI FERENC Sok mindent tud ez a gép Az új műhely tőszomszédságá­ban találtam rá Zagyi Zoltánra, a várgedei (Hodejov) Építő Efsz ÚN 050-es rakodógépének vezető­jére, a pártalapszervezet tagjára. Gépének vasmarka 15-20 merí­téssel rak meg földdel egy teher­autót.- Most éppen utat bontunk, az épülő új műhely vízelvezetője lesz itt - mondja a 36 éves, csupa izom fiatalember, miután kiszáll gépé­nek nyergéből. Masináját dicséri. Felsorolja, mi mindenre használható. Például daru helyett is, ha mondjuk motort kell kiemelni traktorból vagy autó­ból. Jó szolgálatot tesz a termés betakarításakor is. Az aratásnál gabonát rakodnak vele.- Idén nyáron is részt vettem az aratásban. Sót, Magyarországon is voltam vele két hétig a baráti tsz-ben, mivel ott korábban kez­dődik az aratás. Utána az ottaniak meg nálunk segítettek. Szövetke­zetünknek van még egy ugyan­ilyen rakodója, de az már nincs ilyen jó állapotban, mert sokkal ré­gebbi. Aratáskor a szalma rakodá­sánál azonban még használjuk. Vagy akkor, ha ez elromlik. Ez a gép kezdettől, új korától, vagyis már hét éve az én kezemben van. Nagyon a szívemhez nőtt. Ha egy rakodógép hét esztendő után is kitűnő műszaki állapotban van, az nyilván kezelőjének is kö­szönhető, aki a hibákat igyekszik eltávolítani. Zagyi Zoltán nemcsak a kis hibákat javítja, hanem a na­gyobbakat is. Ha gépe elromlik, maga is javítóműhelybe megy dol­gozni. Ám az, hogy mennyi időn belül sikerül újból üzemképessé tenni a masinát, nemcsak rajta, illetve a javítókon múlik, hanem a pótalkatrész-ellátáson is. Egy alkalommal (amikor még új volt a gép) egy egész hónapig kellett várniuk a megfelelő pótalkatrész­re. Azalatt Zagyi elvtárs a régi rakodót használta.- Sok múlik a sofőrön, hisz nem mindegy, hogyan kezeli a gépet - mondja. - Hogy megkíméli-e, rendszeresen cseréli-e az olajat, elvégzi-e a zsírozást. Ezen a gé­pen hetven munkaóra után kell olajat cserélni. Ez körülbelül egy­órás munka, 12,5 liter olaj megy bele. Most még harminc munka­órám van hátra az újabb olajcse­réig. Gondosan kell kezelni a gé­pet, hiszen egy ilyen emelő 250 ezer koronába kerül. Szerintem ez a masina még egypár évig elme­het - jegyzi meg alig leplezett büszkeséggel.- Milyen az üzemanyagfo­gyasztása? Az mennyiben függ a gép vezetőjétől?- Bizony az sem csak azon mú­lik, milyen munkát végez éppen, hanem a hozzáálláson is. Ez a motor 13 literen felül fogyaszt. Munkájáról, a gépről, a javítás- ról-szerelésról olyan lelkesedés­sel beszél, hogy szinte el sem akarom hinni, amikor megtudom: eredetileg kőműves volt.- Számomra ez érdekesebb munka - magyarázza. - Hogy mi­ért? Azért, mert a kőműves nem géppel dolgozik. Igen, a motor, az autó csábítot­ta el eredeti szakmájától. Mielőtt az efsz-be került, már a hnb melléküzemági termelésében gépkocsivezetőként dolgozott. A kómúvesszerszámot ma már rit­kán veszi kezébe. Esetleg akkor, ha barátai közül építkezik valaki, és sürgős segítségre van szüksé­ge. Jó maga is kertes házban lakik feleségével és két gyermekükkel. Kedvenc időtöltése a kertészke­dés. Saját szükségletükre fóliasá­torban is termeszt paprikát, para­dicsomot. Családi házuk Várge- dén áll. Amikor azt kérdem tőle, elége­dettek-e a szövetkezetben a mun­kájával, szerényen elmosolyodva így válaszol:- Gondolom, igen. Hogy ez mennyire így van, arról Ternóczky Ferenctől, a műhely mindenkitől szigorú rendet meg­követelő vezetőjétől már beszél­getésünk előtt értesültem. Nagy elismeréssel szólt Zagyi Zoltán munkájáról. FÜLÖP IMRE ÚJ SZŐ 4 1984. XI. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom