Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-10 / 267. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban November 3-tól 9-ig Szombat: Indiában végső búcsút vettek Indira Gandhitól • A gyászszertartáson részvevő Nyikoláj Tyihonov szovjet kormányfő találkozott Zail Szingh állam­fővel Vasárnap: Általános választásokat tartottak Nicaraguában • A moszkvai VIT előkészítő bizottságának ülésén beszédet mondott Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára Hétfő: Ronald Reagan győzött az amerikai elnökválasztá­son • Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök Mexikóba utazott • Konsztantyin Csernyenko fo­gadta a szocialista országok ifjúsági szervezetei­nek képviselőit Kedd: Andrej Gromiko beszédet mondott azon az ünnepi ülésen, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 67. évfordulója alkalmából tartottak a Kreml­ben • Megnyílt a stockholmi konferencia negyedik fordulója Szerda* A haladó erők világszerte megemlékeztek a Nagy Októberről • Vasil Bil’aknak, a CSKP KB Elnöksé­ge tagjának, a KB titkárának vezetésével csehszlo­vák pártküldöttség utazott Nicosiába • Megkezdő­dött á Kolumbiai Kommunista Párt XIV. kongresz- szusa Csütörtök: Csehszlovák-mexikói közös nyilatkozatot tettek közzé • Plenáris ülést tartottak a bécsi tárgyalások résztvevői • Pinochet chilei diktátor rendkívüli állapotot hirdetett ki Péntek: Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, a minisztertanács elnöke egynapos látogatást tett Magyarországon Két választás Mindkettőt rendkívüli figyelem kisérte annak ellenére, hogy nem született meglepetés sem Nicara­guában, sem az Egyesült Álla­mokban. Bevált a „papírforma“: Nicaraguában a sandinista veze­tés aratott fölényes győzelmet, Reagan pedig Mondale-t „söpörte le a pályáról“, aki be is jelentette, hogy visszavonul a politikai élettől. S nem csupán a választások miatt kerül egymás mellé a hét eseményeinek értékelésekor e két ország neve. Nem véletlen az sem, hogy pár órával Reagan új­raválasztása után az USA provo­kációja következtében pattanásig feszült lett a helyzet Közép-Ameri­kában. Olyannyira, hogy több megfigyelő egy újabb karibi válság kirobbanásának a veszélyére fi­gyelmeztet. Washington két hadihajót irányí­tott közvetlen a nicaraguai partok közelébe azzal az állítólagos in­doklással, hogy egy szovjet teher­hajó MIG 21-es repülőgépeket szállított Nicaraguának. Ezt Moszkvában és Managuában egyaránt cáfolták, s az amerikai kémrepülőgépek - melyek beha­tolva az ország légterébe felvéte­leket készítettek a kikötői kirako­dásról - sem igazolták az amerikai vezetés újabb koholmányait. Da­niel Ortega nicaraguai vezető teg­napi beszédében arra figyelmez­tetett, hogy az országnak éppen a fokozódó washingtoni agresszió miatt van szüksége fegyverekre, s a szovjet hajó kézifegyvereket vitt Nicaraguába. A Fehér Ház újabb lépésének okát abban is kell keresni, hogy az általa ösztönzött ellenforradalmi bandák fokozták ugyan a válasz­tások idején a lakosság megfé­lemlítését célzó terrorakcióikat, Washington szándéka mégis ku­darcba fulladt: nem tudta a válasz­tásokat meghiúsítani. Sőt a külföl­di megfigyelők - több százan tar­tózkodtak az országban - egyér­telműen úgy nyilatkoztak, hogy a nicaraguai választások valóban szabad és demokratikus választá­sok voltak, melyeken az ország népe tömegesen részt vett, s kiállt a sandinista forradalom mellett. Ez nemcsak a forradalom megerősö­dését mutatja, hanem egyben méltó válasz Washingtonnak is. A legújabb provokáció arra kényszerítette a managuai veze­tést, hogy készültségbe helyezze az ország védelmi erőit. Több nyu­gati politikus, köztük a Szocialista Internacionálé képviselői úgy nyi­latkoztak a hét elején, a nicaraguai választások léfolyása talán arra készteti majd az USA-t, hogy vál­toztasson az országgal szembeni politikáján. Tévedtek. Reagan, aki sokkal inkább nyeregben érzi ma­gát, mint bármikor azelőtt, most úgy látszik, be akarja bizonyítani a nacionalista érzelmektől fanati­zált választóinak, hogy valóban kemény legény, aki semmitől sem riad vissza. Nicaragua azonban nem Grenada, bármennyire is szeretné a Fehér Ház ura azzá változtatni. Ez a következtetés vonható le a The Washington Post keddi szá­mában megjelent leleplező cikkből is. A cikk ismereteti azt a doku­mentumot, amelyet egy héttel ko­rábban a nemzetbiztonsági tanács elé terjesztettek. A téma a Conta­dora-csoport béketerve és a nica­raguai választások. Miután Mana­gua a tervet szeptemberben jóvá­hagyta, Washington - bár koráb­ban nem talált kivetnivalót a terv­ben - felfedezte annak elfogadha­tatlanságát. A nemzetbiztonsági tanács elé terjesztett dokumentum megelégedését fejezi ki, hogy si­került megakadályozni a Contado- ra^terv megvalósítását, amely - mint ismeretes -, az igazságos, békés rendezést szorgalmazza a térségben. / Felvonulás Jerevánban a Nagy Október 67. évfordulója alkalmából Az utóbbi napokban Ottawában több tüntetésen is tiltakoztak a kanadai kormány szociálpolitikája ellen. Másfél millió ember van munka nél­kül az országban, az infláció és a nö­vekvő árak miatt jelentős mértékben csökkent a dolgozók reálbére. (ČSTK-felvételek) A statisztika nyelvén Maradjuk még ennél a témánál. Igaz az, hogy Reagan fölényesen verte demokrata párti ellenfelét, hiszen 49 államban győzött, s Mondale csak egyben. A szá­mok azonban kimutatják azt is, hogy még sosem volt ilyen ala­csony a választásokon való rész­vétel, mint most: a szavazásra jogosult amerikaiaknak csak az 53 százaléka járult az urnákhoz, a többiek, ki tudja miért, nem kí­vántak részt venni a legnagyobb tengerentúli show-műsorban. És az összes szavazásra jogosultnak csak a 23 százaléka választotta Reagant, tehát a felnőtt amerikai lakosság nem egész egynegyede mondott igent a reagani gazda­ság- és külpolitikára. A választási komédia heteiben Reagan többször tett szépen hangzó kijelentéseket arról, hogy javítani akarja a Szovjetunióval a kapcsolatokat. A szovjet vezetők reagálásaikban mindannyiszor rá­mutattak, hogy ezt Washington­nak konkrét tettekkel is bizonyíta­nia kellene, egyébként a szép sza­vak mit sem érnek. Legutóbb And­rej Gromiko figyelmeztetett erre keddi ünnepi beszédében. A nica­raguai incidens most igazolja, hogy mennyit érnek Reagan kije­lentései. Mert ugye nem kétsé­ges; ez az akció a Szovjetunió ellen is irányul, s azt sem tételezi fel senki, hogy a Fehér Ház veze­tője ne tudott volna előre a provo­kációról. Nem az ilyen lépések vezetnek el a szovjet-amerikai vi­szony normalizálásához. Stockholm Kedden nyílt meg az európai bizalom- és biztonságerösitö in­tézkedésekkel, valamint a lesze­reléssel foglalkozó konferencia negyedik fordulója. Günter Bühring, az NDK küldöttségének ve­zetője felszólalásában aláhúzta, hogy a Varsói Szerződés országai kitartanak azon javaslataik mellett, amelyek fontos politikai megálla­podásokat sürgetnek. Ilyen példá­ul az atomfegyverek elsókénti al­kalmazásáról való lemondás (ezt a Szovjetunió már egyoldalúan megtette), a katonai költségveté­sek befagyasztása stb. A NATO- országok -, s főleg Washington - mindent elkövetnek, hogy ilyen megállapodásokra ne kerülhessen sor. Bühring szólt a konferencia munkamenetét rögzítő egyezség megteremtésének fontosságáról is. E téren mindeddig jelentősek voltak a véleménykülönbségek. A NATO-országok ugyanis csak a tisztán katonai-technikai problé­mákat akarják a svéd fővárosban megvitatni, a lényegi politikai kér­désekről viszont nem akarnak tár­gyalni. Összeállította: MALINÁK ISTVÁN KIS _____ NYELVŐR „D iplom“ Ha valaki valamelyik felsőoktatási intézményben - egyetemen, főiskolán - oklevelet szerez, arra azt szoktuk mondani: diplomás férfi vagy nő, illetve röviden: diplomás. Talán önök sem hallották ezt így: diplomos. Mi a magyarázata tehát annak, hogy magát az oklevelet, diplomát sokan nevezik nálunk így: diplom? Hiszen a diplomás szóalakból világosan kivehető a diploma tó. A válasz csak az lehet: a szlovák nyelvben diplom alakban használják ezt a szót, nyilván ez kerül át a csehszlovákiai magyarok nyelvhasz­nálatába is. Egyeseket az sem zavar, hogy ók maguk sem diplomosokről, hanem diplomásokról beszélnek, azonban olyan diplomásokról, akik - szerintük - diplomot szereztek. Vannak, akik az egyetemi, főiskolai oklevelet diploma alakban ismerik és használják, ellenben a tömegszervezetektól valami­lyen tevékenységért - vagy a versenyben elért eredményért- kapott oklevelet következetesen diplom-nak mondják: így különböztetik meg egymástól a kétfajta okiratot, (gy mondják, mert ez szerepel rajta a szlovák szöveg fölött: diplom. Ilyen mondatokat hallunk: „ Brigádunk diplomot kapott a vezetőség­től“; „A verseny győztesei a díj mellé diplomot is kaptak“; stb. A magyarban a diploma szó elsősorban a képesítésről szóló okiratnak a neve, emellett egykor az uralkodói leiratnak, rendelet­nek is a jelölője volt. Hallottam ugyan már, hogy a magyar televízióban olykor diplomá-nak mondják a teljesítményekért kapott elismerő okiratokat is, de az értelmező szótárak a szónak ezt a jelentését még nem említik. Az oklevél-nek viszont megvan mindkét jelentése: lehet szakképesítést igazoló okmány és kiváló teljesítményért kapott okirat, sőt egy régebbi jelentésben ado­mányról szóló okmány is. Tehát a teljesítményekért, jó munkáért kapott úgynevezett „d/p/om"-unknak egyszerűen az oklevél a magyar neve, vagy a választékosabb díszoklevél szó. Ez utóbbi is a kiváló munkát, teljesítményt elismerő okiratnak a jelölője, de a díszdoktornak, jubiláló tudósnak átnyújtott okiratot is így hívják. Ha tehát a diplom szó szerepel szlovákul a munkáért vagy más teljesítményért kapott kétnyelvű okiraton, magyarul az oklevél vagy a díszoklevél szót írhatjuk rá megfelelőként. S mit írassunk rá, ha szlovákul a čestné uznanie szerepel rajta? - tennék fel most bizonyára többen a kérdést. Ennek az elismerő oklevél kifejezés lehetne a magyar megfelelője. JAKAB ISTVÁN Amire „érzékenyek“ vagyunk Azt tartják az érzékenykedő emberről, hogy túl fogékony lelkileg, vagy sértődékeny alkat, esetleg csak színleli a megbán- tottat. Távol álljon tőlünk bármelyik is, amikor most „érzékenyke­dünk“! Tudniillik egy kicsit körülnézünk az érzékeny szó összeté­teli tagként való használata körül. A fagyérzékeny, fényérzékeny stb. típusú kifejezések nem mai keletűek nyelvünkben. Nyelvtörténeti kézikönyveink alapján pél­dául a kesztyű mint igen ősi fejlemény a kéztó (=kéztevó) kapcsolatra vezethető vissza. Többek szerint tehát a kézre tevő (=kézre alakuló) szerkezet jelöletlenül, a -re határozórag nélkül sűrűsödött össze benne. Az efféle határozós összetételek azután- nem függetlenül idegen nyelvi hatásoktól sem - egyik kedvelt szóalkotó módszerévé lettek a nyelvújításnak: szolgálatkész, vagyis szolgálatra kész (tanítvány), tiszteletteljes, azaz tisztelettel teljes (üdvözlet) stb. Olyannyira, hogy ma már se szeri, se száma az ilyen melléknévi utótagú határozós összetételeknek: elvhű (magatartás), energiaszegény (üdítőital), fantáziadús (rajz), gon­dolatgazdag (regény), gyomorbeteg (ember), hadköteles (férfi), határozatképes (gyűlés), zajmentes (utca) stb. Beillik-e ebbe a sorba az -érzékeny végűek szócsaládja? Némelyik tagja egyenesen bekívánkozik az idézett kis szógyűjte­ménybe! Ilyen a fagyérzékeny, azaz fagyra érzékeny (növény); ide tartozik a fényérzékeny is, a fényre érzékeny (film) sűrítmé­nye. Az előbbi kifejezés a tudományos nyelvhasználatból, a másik a fényképészet szaknyelvéből kerül át a hétköznapok közléshelyzeteibe, elsősorban azoknak a megnyilatkozásaiba, akik kertészkedéssel, ill. fotózással töltik szabadidejüket. Ugyan­így szélesebb körben forog az utóbbi időben a lisztérzékeny, a lisztre érzékeny (gyermek) kapcsolatnak a szavasulásaként. Bizonyára az egészségügyből indult el, hiszen ott a szakszó az inzulinérzékeny vagy penicillinérzékeny (szervezet) is. De eljut aztán a kereskedelem, a hirdetések nyelvén keresztül a lisztérzé­keny gyermekeik étrendjére ügyelő szülök nyelvhasználatáig is. Áz -érzékeny utótagú összetételeknek e gyakorisága kedvez a további újszerű változatok létrejöttének. Különösen a gazdasági életben bukkannak föl az efféle kifejezések: környezetérzékeny az ország, piacérzékeny az ipar, ár- és költségérzékeny a munka­bér. A művészetek eleve vonzzák az -érzékeny végű szókat: korérzékeny a képzőművész, problémaérzékeny az író. Vagyis az előbbi a kor, az utóbbi a problémák iránt fogékony. Nem érzéketlen e szempontból a sportnyelv sem: gólérzékeny a csa­tár, azaz eredményes a játéka, megy neki a góllövés. Mi tagadás, divat az érzékenység! De ha divatosnak minősítjük is, nem kell föltétlenül elítélnünk. Azért nem, mert ezeknek az összetett sžóknak a zöme - főleg a szaknyelvben - tömör és pontos közlésre ad lehetőséget, míg szószerkezet alakú megfele­lőik nemegyszer körülményessé teszik a stílust (például a problé­mák iránti vagy a problémákkal szemben való érzékenység helyett csakugyan rövidebb is, találóbb is a problémaérzékeny­ség összetétel). Ráadásul - mint a nyelvtörténeti előzmények is mutatják - az ilyen típusú összetett szavakban egy teljesen szabályos szóalkotási mód működik. Igaz viszont, hogy az összetétel két tagja közti viszonynak nem minden esetben azonos az értéke. Míg a hagyományosabbakban inkább okszerű a kapcsolat (fagyra érzékeny), addig az újszerú- ekben az irányzatosság erősödik fel (a kor iránt érzékeny, a kort érző, érzékelő stb.). Sőt az újabb keletűek némelyike - legalábbis a köznyelvi színtérre jutva - túl tömörnek, eróltetettnek, akár még zsargonszerűnek is hat. Ilyenkor a közlésfolyamat szempontjából is szerencsésebb, ha feloldjuk, érthetőbbé tesszük a szósúrít- ményt. Ha tehát szükséges, „érzékenykedjünk“ egy kicsit, vagyis legyünk érzékenyek az érzékeny szónak összetételekben való használatára! MOLNÁR ZOLTÁN MIKLÓS ÚJ SZÚ 4 1984. XI. 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom