Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-09 / 266. szám, péntek

DOLGOS ÉVEK Az eredmények forrása a lelkiismeretesen végzett munka A lukanényei (Nenince) Vörös Lobogó Egységes Földművesszövet­kezet központi irodaházának folyosóján a legjobb dolgozók galériája díszíti az egyik falat. A kinagyított fényképek legtöbbjét már évek óta nem kell lecserélni, hiszen akikről készültek, azok mindig kiváló helytál­lást tanúsítanak a munkában. Nemcsok Vince fényképe szin­tén régen ott van a tablón. A szö­vetkezet Katren-udvari baromfite­nyészetének 61 éves vezetője méltán kiérdemelte ezt a megtisz­teltetést. Kerek huszonöt éve dol­gozik a tojástermelésre szakoso­dott farmon, amely eredményeivel állandóan a közép-szlovákiai ke­rület élvonalába tartozik. Tavaly például 265 tojást adtak el minden tyúktól, miközben az előirányzott­nál jóval kevesebb koncentrált ta­karmányt használtak fel.- Nyolcvanezres állományt tar­tunk - mondja a szorgalmáról és tapasztalatairól sokfelé ismert szakember, amikor az évről évre szebb sikerek titkáról faggatom.- Bár a tojóházakban gombnyo­mással vezérelt gépi berendezé­sek végzik a munka nehezét, a jó eredmények mégis elsősorban emberi tényezőkön múlnak. Itt so­ha nem lehet lazsálni, kihagyni egy-két napot, mert a mulasztás­nak komoly következményei len­nének. Az állománynak mindig pontosan meg kell kapnia a magá­ét. Különben hiába várnánk a hasznot. Mind a húszán, akik itt dolgozunk, állandóan szem előtt tartjuk a lelkiismeretes munka kö­vetelményét. Nemcsok Vince nem a baromfi­tenyészetben tanulta meg a lelki­ismeretességet. Korábban trakto­ros volt. A mezőgazdasági terme­lés történetének legmozgalma­sabb időszakában, az első egysé­ges földművesszövetkezetek meg­alakulásakor ült a gép nyergébe a Szlovákgyarmati (Slovenské Ďarmoty) Gép- és Traktorállo­máson.- Kezdetben még a magángaz­dáknak is sokat dolgoztunk - em­lékezik vissza 1950 őszére. - Fo- nodi Jánossal, Ferenc Bélával, Nemcsok Lászlóval és másokkal brigádot alkotva szántottuk, boro- náltuk, vetettük a környező falvak határát. Mivel akkor még igen ke­vés volt a traktor, szinte minden­nap kora reggeltől késő estig tar­tott a műszak. Sokszor pedig éj­szaka sem volt megállás. Legfel­jebb csak négy-öt órára dőltünk le, akár a mezsgyeszélen is, hogy győzzük a rengeteg munkát. A tá­volabbi dűlőkből nem egyszer na­pokig haza sem jöttünk. Igaz, di­csértek is bennünket mindenütt, mert még a legtapasztaltabb gaz­da sem tudott igásfogattal a mi­énkhez hasonló szép barázdákat húzni. A traktorosok, akiket akkoriban Klement Gottwald joggal nevezett a szocializmus apostolainak, agi­tátorok is voltak egyben. Megala­pozott érvekkel és főleg kifogásta­lan munkavégzéssel igyekeztek egyre több magángazdálkodót meggyőzni a szövetkezetalakítás előnyeiről.- Az egy-két hektáros kisgaz­dák hamar megértették az új idők szavát - folytatja az emlékidézést.- Belátták, hogy az összefogás­ban rejlik boldogulásuk záloga. Rendszerint ők voltak a szövetke­zetek alapító tagjai is. A módo­sabb gazdák viszont sok helyen vonakodtak aláírni a belépési nyi­latkozatot, a kulákok pedig kimon­dottan ellenezték a parcellák egy- beszántását. Munka után az éj­szakába nyúló falugyűléseken rengeteget vitatkoztunk velük. Nem egyszer vasvillával is fenye­getőztek, és jó néven vehettük, ha csa kékruhás ördögökként emle­gettek bennünket, a gépállomás traktorosait. Zsélyben például az egyik, gazda felesége mindenáron meg akarta akadályozni, hogy fel­szántsuk a földjét. Hosszasan át- kozódott, majd a traktor kereke elé vetette magát, pedig férje az ő je­lenlétében és beleegyezésével ír­ta alá a belépési nyilatkozatot a nem sokkal azelőtt megalakult szövetkezetbe. Amikor vagy tizen­öt évvel később véletlenül talál­koztam azzal az asszonnyal és emlékeztettem őt a viselkedésére, elszégyellte magát. Ugyanis ma már semmi pénzért sem kellene neki az a parcella. Amint megtud­tam tőle, családjával együtt gond­talan megélhetést és összehason­líthatatlanul könnyebb munkát je­lent számára is az efsz, mint a ma­gángazdálkodás évei. Annak idején Gyürkiben sem lelkesedett mindenki az egységes földművesszövetkezet megalakí­tásáért. Nemcsokék traktoros bri­gádja bérmunkában sokat szántott az ottani határban. Pihenő közben és esténként másutt látott konkrét példákkal bizonygatták a helybeli­eknek a közös gazdálkodás ered­ményes voltát. Egy akkor sokat akadékoskodó gazda ugyancsak évekkel később vallotta be neki, mennyire megbánta, hogy csak az utolsók között lépett be a szövet­kezetbe.- Mint traktoros, sokfelé meg­fordultam - mond el egy újabb epizódot az ötvenes évek elejéről. - Gyakran küldtek kisegítésre a szomszédos zvoleni és az egy­kori ipolysági (Šahy) járásba is. 1952 őszén sürgősen Felsótúrra (Horné Túrovce) irányították a bri­gádunkat. Az ottani, sok nehéz­séggel küzdő szövetkezetben ugyanis nagyon lemaradtak az ószi szántással. A helybeliek azzal magyarázkodtak, hogy tavaszig már úgy sem lehet barázdát húzni a csaknem latyakosra ázott dűlők­ben. Mi nem láttuk annyira sáro­saknak azokat a földeket. Mivel néhány nap múlva az éjszakai fagyok is beköszöntöttek, eldön­töttük, hogy nem napközben, ha­nem estétől reggelig fogunk dol­gozni. Bár két traktornak kellett húznia minden ekét, a tél beálltáig felszántottuk az egész határt. Amikor hazatértünk, a járási párt- bizottság titkára jött el megkö­szönni a példamutató szorgal­munkat. öt éven át dolgozott a Škoda 30-as vontató nyergében. Azután egy annál jóval erősebb szovjet lánctalpas gépet bíztak a gondjai­ra, mert többször is első lett a trak­torosok járási, sőt kerületi szocia­lista munkaversenyében. Egy al­kalommal pedig a közép-szlováki­ai lenarató kombájnosok között bi­zonyult a legjobbnak.- Még ma is megvan otthon az az ezüst zsebóra, amelyet har­minc évvel ezelőtt a kerületi párt- bizottság vezető titkárától kaptam ezért elismerésül - mondja büszkén. A szövetkezeti gazdálkodás kezdeti nehéz időszakában vi­szont nemcsak a földeken serény­kedtek a traktorosok. Gyakran úgy hozta a szükség, hogy az állatte­nyésztésben is nélkülözhetetlen volt a segítségük. Telenként pe­dig, a gépjavítások elvégzése után rendszeresen vettek részt az állo­mány gondozásában.-Talán ez is közrejátszott ab­ban, hogy tíz évi traktorosélet után végleg az állattenyésztésben ma­radtam. Szövetkezetünk baromfi­tenyészetében akkor átlagosan még csak 130 tojást szedtünk össze egy tyúk alól évente. Aztán évről évre jobbak lettek a hasz­nossági mutatók. Az idén már 17 500 000 tojás értékesítése a célunk. A mennyiség növelése közben természetesen nem feled­kezünk meg a gazdaságosság szigorú követelményéről sem. Ta­valy az egy-egy tojásra előirány­zott 16,5 deka koncentrált takar­Nemcsok Vince (A szerző felvétele) mányadagból négy grammot sike­rült megtakarítanunk. Most tovább­kamatoztatjuk a jó tapasztalato­kat, hiszen állományunk nagysá­gát tekintve a tojásonkénti egy- egy gramm megtakarítása össze­sen 20 tonna koncentrált takar­mányt tesz ki. Ennyiért pedig nem- csakhogy érdemes, de kötelező is töprengeni a még fellelhető tarta­lékok kihasználásának módján. Nemcsok Vince nyugdíjas kora ellenére még nem készül a pihe­nésre. Tavaly ugyanis, a hatvana­dik születésnapja ünneplésekor a szövetkezet elnöke, Domin Já­nos agrármérnök külön felkéi te őt a maradásra.- Megígértem, hogy amíg az erőm, egészségem engedi, to­vábbra is a régi lendülettel dolgo­zok, mert elégedett embernek ér­zem itt magam. Munkatársam, a közvetlen felettesem, Balogh Er­zsébet mérnök, zootechnikus és az efsz vezetőségi tagjai egyaránt megbecsülnek. Szintén komoly megtiszteltetés számomra, hogy évekkel ezelőtt megválasztottak a baromfitenyészetben működő szocialista munkabrigád vezetőjé­nek. Azóta már megszereztük az ezüstfokozatot, most pedig az aranyjelvényért versenyezünk. Remélem, az is régen meg lesz már, amikor tényleg nyugdíjba megyek. Bizakodása sejtetni engedi, hogy a róla készült fénykép még sokáig a Vörös Lobogó Egységes Földművesszövetkezet . legjobb dolgozóinak tablóján marad. LALO KÁROLY KOMMENTÁLJUK } Az ellenőrzés népi jellegének elmélyítéséért Kommunista pártunk következetesen törekszik az állami ellenőrző szervek hálózatának bővítésére népi szervekkel és aktivistákkal. Ebben is követi a bevált szovjet tapasztalatot. Ennek a törekvésének jelentőségét kiemelik Konsztantyin Csernyenko elvtársnak a több millió főt számláló szovjet népi ellenőrök össz-szövetségi tanácskozásán nemrég mondott szavai: „Országunk további előrehaladása valóban sok vonatkozásban függ a népi ellenőrzés munkásságától.“ Nálunk a népi ellenőrzésnek egyik jelentős formáját képvi­selik üzemi bizottságai. Jelenleg csak Szlovákiában 119 ilyen bizottság működik, több mint ezerkétszáz taggal. Mivel is foglalkoznak? Elsősorban gazdálkodó szervezetük alapvető termelési és gazdasági feladatai teljesítésének figyelemmel kísérésével. Ennek keretében egyebek között ügyelnek a rendre és a fegyelemre, a tartalékok feltárása, a készletgaz­dálkodásra, a tüzelő-, az üzemanyaggal és az energiával való takarékoskodásra, a munkavédelmi eszközök alkalmazására, a különféle gépek kihasználtságára. Nem kevésbé a higiéniai és a biztonsági előírások megtartására, a dolgozók szociális ellátottságának körülményeire, a társadalmi tulajdon védel­mére, a tisztességtelen vagyonszerzés meggátolására és így folytathatnánk a sort. Eredményeik elvitathatatlanok. Milliós nagyságrendben járulnak hozzá az anyagi eszközök és az állóalapok rendelte­tésszerű felhasználásához, a jelentős megtakarításokhoz, így például a Bratislavai Húsipari Vállalatnál a népi ellenőrzés üzemi bizottsága feltárta, hogy noha több millió korona értékű az évek óta elfekvő technikai anyagkészlet, eseten­ként mégis újabb és újabb ilyen anyagot rendeltek. Közbelé­pésére ez a helyzet - nemcsak a vállalat hasznára - megvál­tozott. E bizottságok tagjai zömmel lelkiismeretesen végzik nem könnyű és néha konfliktusoktól sem mentes társadalmi tevékenységüket, amelynek eredményei nemcsak koronák­ban fejezhetők ki, hanem erkölcsi s más értékekben is. Például a szilárdabb munkafegyelemben, az üzemi munka feltételeinek javulásában, a köztulajdon iránti felelősségtel­jes viszonyban. Előfordulnak azonban olyan fogyatékossá­gok is, amelyek csökkentik ennek a tevékenységnek a hatás­fokát. Először is az eddiginél jobban és tervszerűbben kell összpontosítani a legfontosabb, a legidőszerűbb kérdéseket. A peremjelenségek vizsgálata ugyanis néha elvonja a figyel­met a sarkalatos fontosságú problémák nyomon követésétől, sőt, formalizmushoz is vezet. Változást követel továbbá az a tény, hogy az üzemi ellenőrző bizottságok fontos megálla­pításaik alapján egyelőre csak elvétve kérik fel az illetékes népi ellenőrző bizottságot, vagy vele egyetértésben az illeté­kes állami szervet a fogyatékosságok mélyebb felülvizsgála­tára. S végül ennek a munkának jóval nagyobb lenne a hatása, ha az üzemi ellenőrző bizottságok az általuk feltárt fonákságokról és a helyrehozás tennivalóiról az eddiginél gyakrabban tájékoztatnák nemcsak a pártbizottságokat és a gazdasági vezetést - ezt meg is teszik hanem általában a dolgozókat is. Erre lehetőségük nyílik a párt taggyűlésein, a szakszervezeti műhelybizottságok ülésein és a szakszerve­zeti konferenciákon, illetve az üzemi hangosanbeszélőben, vagy az üzemi lapban. Ez egyik módja annak, hogy az ellenőrző tevékenységbe bevonják a dolgozók szélesebb körét. Megfelel ez annak a lenini követelménynek, hogy az ellenőrzés előbb a mun­kásszervezetek, majd egytől egyig minden lakos ügyévé váljon. GÁLY IVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ A gyermek egészséges életmódja Szervezetünk zavartalan élettani te­vékenységét, az életműködések egyensúlyát az egészség állapota jelzi. Az életjelenségek megnyilvánulása ■ilyenkor az idegrendszer harmonizáló képességétől függ. Ennek az egész­ségmegőrző folyamatnak teremt ked­vező feltételeket az életkorhoz igazodó életmóct Alapja a jól összeállított és megtartott napirend. Hiánya fölöslege­sen terheli az idegrendszert, ami elóbb-utóbb egészségkárosításhoz vezet. Figyelembe véve az életmód biológiai és társadalmi jellegét minden­kinek igyekeznie kellene kialakítani az egészségügyi követelményeknek leg­megfelelőbb életrendet. Ez a megálla­pítás különösképpen az ifjú generáció­ra vonatkozik. Az alapiskolás gyermek, vagy a kö­zépiskolás diák életének színtere vál­takozva a szülői otthon és az iskola. Életmódjának főbb jellemzői tehát a ta­nulás és a tanuláson kívüli, lényegé­ben szabad időt érintő elfoglaltság. Ezt a két tényezőt az életrend kialakításá­nál figyelembe kell venni, összehan­goltságuk, a napirend ésszerű kialakí­tása kölcsönösen hat egymásra. A szülők, a nevelők elsődleges felada­ta ellenőrizni gyermekük napirendjé­nek beosztását (a legkisebbek eseté­ben azt helyesen összeállítani), továb­bá gyermeküket rendszerességre, önállóságra és helyes időbeosztásra nevelni. Ehhez talán csak annyit ten­nék hozzá: a gyermek egészséges napirendje nem alakulhat ki, ha a szü­lők, vagy pedig az egész család időbe­osztása rendszertelen. A gyermekek által igényelt életritmust a felnőtteknek kell biztosítaniuk úgy, hogy ők alkal­mazkodnak a gyermekek igényeihez, ne pedig a felnőttek (gyakran helyte­len) élettempója befolyásolja a gyer­mekekét. A helyes napirendet a gyer­mekek élettani igényeinek, iskolai és otthoni elfoglaltságának megfelelően, egyedien kell kialakítani. Ilyen értelem­ben a napi beosztás a gyermek napon­ként váltakozó elfoglaltságai, vagy vá­ratlan kötelességei miatt akár a hét mindegyik napján különböző lehet. Ez­zel kapcsolatban kívánatos, hogy lega­lább a felkelés, a lefekvés, valamint a fő étkezések időpontját ne befolyá­solja a váltakozás. Az is fontos, hogy akár a délutáni szellemi terhelés az optimális teljesítőképesség időszakára essék: A helyes életrend kialakításakor szívleljünk meg néhány tanácsot: 1. Az iskolába való bejárás sok diák számára jelent külön terhelést és idő­veszteséget. A nyugodt felkelést, felké­szülést és iskolába jutást is biztosítva szánjunk erre elegendő időt. 2. A házi feladatok elvégzéséhez teremtsünk megfelelő feltételeket (ter­mészetes megvilágítás, esti munkához helyi fényforrás, tanulás előtt és köz­ben szellőztetés, tanulásnál ügyelni Kell a diák helyes testtartására, a fekve tanulást tiltani kell, mivel erősen rontja a szemet, tanulás közben szüneteket kell tartani). A délutáni tanítás eseté­ben a felkészülés ideje délelőtt 8-10 óra között a legalkalmasabb. Utána 1-2 órás kikapcsolódás, játék, test­mozgás következzék, így a tanulók a délutáni műszakot pihentebben kezdhetik. Délelőtti tanításkor elég 15 óra után a tanuláshoz fogni. Az ebédet követően iktassunk be a napi műsorba ismét rövid kikapcsolódást (játék, séta, sport stb.), amit tanulás után meg lehet még ismételni. 3. A diák által választott külön­órák ne aprózzák fel szabad idejét. Lehetőleg olyan napokra essenek, amikor a következő napra való felké­szülés aránylag könnyű. Ugyanez vo­natkozik a mozgalmi feladatok, rend­szeres házi vagy szakköri munkák vég­zésére is. 4. A személyi szükségletekre szánt idó (reggeli, esti tisztálkodás, öltözkö­dés, étkezés stb.) állandó program­pont, naponta kb. két órát kell erre szánni. 5. Nevelési szempontból is ajánla­tos, hogy a napi műsorba iktassunk be legalább egy óra hasznos házi munkát. 6. A fejlődő szervezet újrafelépítésé- hez, a fáradt sejtek helyreállításához hosszabb pihenésre van szükség. Erre szolgál az alvás. Az alvásszükséglet napi értékei kor szerint változnak: 6-7 éveseknél 12 óra, 8-10 éveseknél 11 óra, 11-12 éveseknél 10 óra, 13-14 éveseknél 9 óra. 15-16 éveseknél 8 óra. Az ennél rövidebb időtartamú alvásnak káros hatással van az egyén testi és szellemi állapotára, de fejlődé­sére is. A nyugodt alvás feltélete a kü­lön fekhely, a jól szellőztetett, megfele­lő (18—20°C) hőmérsékletű szoba. 7. A vacsora idejét kb. két órával a lefekvés előtt kell műsorra tűzni. Az esti étkezés könnyű ételekből álljon, ne tartalmazzon sok folyadékot. Az alvást nehezíti a teli húgyhólyag, a telt végbél okozta belső inger. Ezért lé^cvés előtt a gyermekek végezzék el szükséglete­iket. A lefekvés előtti langyos vízzel végzett zuhanyozás nyugtatja az ideg- rendszert, könnyíti az elalvást. Fontos az azonos időpontban történő lefekvés és felkelés. 8. Egészségügyi szempontból figye­lembe kell venni nemcsak a szabad idó mennyiségét, hanem eltöltési módját is. Ez a kisebbeknél öt, a nagyobbak­nál három óra; ennek legalább a felét kifejezetten aktív mozgással, sporto­lással kell tölteni. 9. A pihenőnapokat (vasárnap, sza­bad szombat) nem helyes csak lustál­kodással, vagy csak tanulással tölteni. Ilyenkor is kövessük a megszokott na­pirendet. Dr g2ői<e István ÚJ SZÚ 4 1984. XI. 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom