Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-01 / 259. szám, csütörtök

Lesz-e új fejezet? Egy nagy hagyományú szakközépiskola jelenéről és jövőjéről Szovjet vendégművészek sikere J ó hírű, nagy hagyományú is­kola, jól képzett tanári kar, kellőképpen felkészült diákok- mind az oktatási szervek, mind a közvélemény így tartja számon az Érsekújvári (Nové Zámky) Köz- gazdasági Szakközépiskolát. Eredményeit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy növendéke­ik nemcsak a munkahelyükön, ha­nem a főiskolákon is megállják a helyüket. Amikor néhány héttel ezelőtt ott jártam, Robert Lévai igazgató azzal fogadott, hogy a jö­vő tanévvel feltehetőleg új fejezet kezdődik iskolájuk történetében. Végleges döntés még nem szüle­tett ugyan, de a jelek szerint az iskolát fokozatosan a Šuranyi Közgazdasági Szakközépiskolá­hoz kapcsolják. A hír engem is meglepett, a kérdést mégsem fe­szegettük különösebben, hiszen a kerületi szervek, amint azt az igazgató hangsúlyozta, akkor még nem tekintették lezártnak az ügyet. Bár az iskola jövője senkit sem hagy hidegen, a tanári kar mégis a jelennek él. A pedagógu­sok most is ugyanolyan hittel és odaadással dolgoznak, mint a ko­rábbi években.- Nem túl nagy iskola a miénk- mondja Robert Lévai hiszen ebben a tanévben már csak nyolc osztályunk van, négy szlovák és négy magyar. Az utóbbi években csupán egy-egy elsó osztályt nyi­tunk, így ebben a tanévben csak háromszázhat diákunk van. Volt idó, amikor hétszáz tanuló járt hozzánk, aztán hovatovább csök­kentették a felvehetők számát. Pedig iskolánk iránt mindig is nagy volt az érdeklődés. A túljelentke­zés általában három-négyszeres volt. De hát az adminisztratív munkakörök túltelítettek, nincs szükség már annyi közgazdasági középkáderre, mint korábban. Nö­vendékeink a nyugat-szlovákiai kerület járásaiból, főleg az érsek­újváriból, a komáromiból (Komár­no), a lévaiból (Levice) és a galán- taiból (Galanta) kerülnek ki. A tá­volabb lakókat száz férőhelyes, korszerű diákotthonunkban he­lyezzük el. Iskolánk jól felszerelt; számítógépek, távírók, írógépek állnak a tanulók rendelkezésére, s a korszerű szemléltető eszközök a nyelvi laboratóriumainkból és szaktantermeinkből sem hiá­nyoznak.- A korszerű oktatás feltételei tehát adottak. De vajon milyen tudású tanulók érkeznek iskolá­jukba és milyen felkészültséggel lépnek ki aztán a kapun?- A magyar tanítási nyelvű osz­tályok diákjairól csakis elismerés­sel szólhatok. Tárgyi tudásuk megfelelő; a tavaly végzett felmé­rés eredményei is ezt igazolják s külön örvendetes, hogy mate­matikából, magyar és szlovák nyelvből nincs különbség az alap­iskolában szerzett és nálunk ka­pott osztályzataik között. A szlo­vák nyelvtani tudásuk jó, szókin­csük gazdag, kezdetben azonban nehézkesen fejezik ki magukat, s akadozik a folyamatos beszé­dük. A múlt tanévben a kerületi oktatási szervek felmérést végez­tek a magyar osztályokban, hogy megállapítsák növendékeink szlo­vák nyelvtudásának színvonalát. A felmérés nagyon jól sikerült, a tanfelügyelők elégedettek voltak az eredményekkel. Jómagam évek óta szlovák nyelvi konverzá- ciót tanítok a magyar osztályok­ban. Hangsúlyozni szeretném, hogy a hozzánk kerülő magyar gyerekek szlovák nyelvtudása egyre jobb, évről évre alaposabb ismeretekkel felvértezve érkez­nek. Az itt töltött négy év alatt úgy elsajátítják a nyelvet, hogy minde­nütt elégedettek felkészültségük­kel. Panaszt vagy elmarasztalást még soha senkitől sem hallottunk, pedig figyelemmel kísérjük mun­kahelyi beilleszkedésüket is. Ta­nulmányaik idején persze mindent megteszünk azért, hogy mind a szakmai, mind a nyelvtudásuk elérje a kellő szintet. A speciális szaktantárgyakat, a vállalati gaz­daságtant, a levelezést, a könyv- és számvitelt szlovák nyelven ta­nulják, ebből szlovák nyelven érettségiznek is, hiszen a munka­helyen vagy a főiskolán erre lesz szükségük. Az érettségi vizsgán nemegyszer olyan jól szerepel­nek, hogy az elnök azt hiszi, szlo­vák anyanyelvű a felelő. Növendé­keink rendszeresen részt vesznek a gép- és gyorsíró versenyeken is; a magyar osztályok diákjai egy perc alatt négyszáz-négyszáz- húsz betűt ütnek le hibátlanul, s ez országos viszonylatban is remek eredmény. zsarol Výraštek mérnökkel #\ merőben más kérdésről, az iskola tankönyvellátásáról be­szélgetek. Ismeretes ugyanis, hogy az idei tanévtől kezdve az ország valamennyi középiskolájá­nak első évfolyamában bevezet­ték az új program szerinti tanítást. Ez új tantervek, tankönyvek kiadá­sát követelte meg. Vajon az Érsekújvári Közgazdasági Szakközépiskola idejében meg- kapta-e a szükséges könyveket? Az iskolaév megkezdése előtt ugyanis olyan hírek terjedtek el, hogy e nélkülözhetetlen segéd­eszközök csak egy év késéssel jelennek meg.- Míg a szlovák elsősök számá­ra eddig kilenc, addig a magyar elsősök számára hatféle tankönyv érkezett. A magyar osztályokban új tankönyveket használnak a ma­gyar nyelv és irodalom, a szlovák nyelv és irodalom, az orosz nyelv és a matematika órákon. Szlovák nyelvű tankönyvet kaptak vállalati gazdaságtanra, polgári nevelésre, angol és német nyelvre, illetve az adminisztrálás technikájára. Nem kaptuk még meg sem a szlovák, sem a magyar nyelvű fizika-, ké­miakönyveket, a honvédelmi ne­velést, a magyar osztályok pedig a történelemkönyvet.- Igen, én már a magyar nyel­vet és irodalmat új tankönyvből tanítom - mondja Bauer Anna.- A szakközépiskolák is ugyanazt a tankönyvet használják, mint a gimnáziumok, holott nálunk he­tente csak két óra van magyarból, eggyel kevesebb, mint a gimnázi­umban. Jónak tartom, hogy min­den tananyagrész előtt társadalmi, gazdasági és kulturális bevezetés van s az irodalmat a többi társmű­vészettel összefüggésben tárgyal­juk. Sok a tankönyvben a világiro­dalmi szemelvény és kiegészítő olvasmány s az új szemlélet értel­mében a mű elemzésén keresztül jutunk el az íróhoz. Egyébként kevés az életrajz, az adat. A nyelvtanban is a szövegközpon­túságra került a hangsúly. Nem tanulnak nyelvi szabályokat a ta­nulók, hanem az olvasott szöveg­ből vezetjük le s fogalmazzuk meg a szabályt. Hiányolom azonban, hogy kevés segédeszközt kap­tunk, nincsenek diafelvételeink.- A magyaron kívül a történel­met is én tanítom az első évfo­lyamban - folytatja Bauer Anna.- Mivel új tankönyveink még nin­Különleges és igen szép hangú hangszer, a pánsíp szerepel szóló- hangszerként azon a nemrég megje­lent új Supraphon-lemezen, mely a Bű­vös fuvola (Magická flétna) címet viseli. Mi tulajdonképpen a pánsíp? A külön­böző hangmagasságoknak megfelelő­en különböző méretűre vágott nád­vagy bambusznádszárakból összeállí­tott több hangú síp, melyet már az ókorban is ismertek. Az ókori Görögor­szágban és a római birodalomban álta­lában hét bambuszsipból állt ez a hangszer, melyet elsősorban az álla­tokat őrző pásztorok használtak a ma­guk szórakoztatására. Nevét a mitoló­giai Pán isten után kapta, aki az erdők, a pásztorok és a nyájak védelmezője volt. Később Európában a reneszánsz- és a barokk-muzsika megszólaltatásá­ra is használták a pánsípot és a hang­szer módosított másait. Napjainkban a neves román virtuóz, Gheorghe Zamfír figyelt fel a pánsíp sokoldalú alkalmazásának lehetőségeire és be­bizonyította, hogy az az egyszerű, ám igen szép hangú és különleges hang­szer alkalmas népzenei alkotások és klasszikus zeneművek, pop- és dzsessz-számok interpretálására egy­aránt. Zamfír egyik követője a nyugat-ber­lini Richard Ball, aki mint az ottani zeneakadémia abszolvenseként már több hangszeren játszott, amikor meg­tanult játszani pánsípon is, mégpedig olyan tökéletesen, hogy a hangszer csenek, ezért ideiglenesen a régi­eket kapták meg a diákok. Csak­hogy ez a Világtörténelem szinte használhatatlan, hiszen olyan, mint egy főiskolai jegyzet. Ezerol­dalas, száraz szöveggel, kép nél­kül. A mostani elsőben időrendi sorrendben tanuljuk a történelmet, tehát az őskorral kezdjük, de az eddigiektől eltérően a világtörté­nelmet a nemzetivel párhuzamo­san tárgyaljuk. Ez a korábbinál feltétlenül jobb megoldás, mert a gyerekek összefüggéseiben lát­hatják az eseményeket. Magyará­zatkor egyelőre a szlovák tan­könyvet használom, melyet jónak tartok; kevés adatot, nevet tartal­maz, a korrajzot, a jellemző voná­sokat helyezi előtérbe, sok képpel, szemléltető anyaggal. Az új tan­anyagot a tanulók az órán jegyze­telik, házi feladatként pedig elol­vassák hozzá a megfelelő anyag­részt a régi tankönyvben. Váradi Györgyi orosz nyelvet ta­nít a magyar osztályokban.- Az elsó évfolyamban mi is új tankönyvet használunk; olyat, amely csak a magyar középisko­lák számára készült és felöleli mind a nyelvtani, mind az irodalmi részt. Az új módszer szerinti taní­tást már most eredményesebbnek tartom a korábbinál, hiszen az el­sős diákoknak lényegesen gazda­gabb a szókincsük, mint a mai negyedikeseknek és jobban tud­nak beszélni is. A tankönyv sok gyakorlatot, képet, kérdést tartal­maz. Mostantól nincs szövegvisz- szamondás, a cél a beszédfejlesz­tés, ezért sok a társalgási téma. A heti két órán azonban kevés idő marad a nyelvtani gyakorlatokra, s nem ártana a helyesírásra is nagyobb gondot fordítani. A fizikát még a régi tankönyvből tanulják az elsősök, s Katarina Lichá mérnök szavai szerint nin­csenek különösebb nehézségeik. Az új program jónak ígérkezik, de mert a fizika csak az elsősök tan­tervében szerepel, a tananyag sokkal bővebb, mint bármely más tantárgyból. r I gy telnek hát az első hetek az Érsekújvári Közgazdasági Szakközépiskolában. A harminc­két tagú tantestület továbbra is mindent megtesz a diákok tudás­szintjének emeléséért. S amit szeptember utolsó napjaiban még senki sem vett biztosra, mára bi­zonyossá vált: az 1985/86-os tan­évet már Šuranyban kezdik az elsősök. Hogy miért? Az oktatási minisztérium illetékeseitől kapott tájékoztatás szerint azért, mert nem indokolt, hogy egy járásban tíz kilométernyire egymástól két egyforma iskola működjön, s mert az Érsekújvári Elektrotechnikai Szakközépiskola helyhiánnyal küzd, a közgazdasági helyére köl­tözik. TÖLGYESSY MÁRIA egyik legkiválóbb virtuóza lett. Erről győz meg bennünket az új Supraphon- lemez is, amely a nyugat-berlini Audio Musikverlag stúdiófelvétele alapján ké­szült. A lemez 12 száma közül tíznek a Ballt kísérő stúdiózenekar vezetője, Stan Regal a zeneszerzője, két további szerző egy-egy számmal szerepel a lemezen (Karéi Svoboda - Quo va- dis, Afric Simone - Papidon). A romantikus jellegű lassú és gyors ritmusú dinamikus számok egytől- egyik diszkó jellegűek, dallamosak és valamennyi szám interpretálásában nagyszerűen érvényesül a pánsíp szó­lóhangszerként. Meggyőződhetünk ró­la, hogy ez az ősi hangszer kiválóan alkalmas a legkülönfélébb hangulatok és érzelmek kifejezésére. A Stan Re­gal vezette stúdiózenekar és a pánsíp­szóló nagyszerűen egészítik ki egy­mást. Ezért aztán a törékeny kis hang­szernek tűnő pánsíp hangereje a leglá- gyabb pianissimóktól a harsány fortis- simókig meglepően jól, sőt kitűnően évényesül. Páratlan zenei élményt nyújt ez a szép és különleges hangle­mez azért is, mert szokatlan, ám ugyanakkor lenyűgöző kombinációját kínálja egy reneszánszát élő ősi hang­szernek és a legkorszerűbb és legsok­oldalúbb elektronikus hangszereknek. És - amint a lemez számai is igazolják - a pánsíp és a különféle szintetizáto­rok kitünően megférnek egymás mel­lett. SÁGI TÓTH TIBOR Az idei Bratislavai zenei ünnep­ségek hangversenykínálata már az első áttekintés alkalmával elá­rulta azt a dramaturgiai szándékot, hogy a program műfaji szempont­ból is változatos legyen. Belefe­ledkezve a műsorfüzet gondosan kidolgozott ismertetőibe (még a néhol nem egészen egyértelmű művészeti értékeket tudatosítva is) bizonyára sokunknak gondot okozott a választás. Az opera- és balettestek mellett egy sor kama­razenei matiné, délutáni hangver­seny, szólóest és vigadóbeli zene­kari koncert várta a közönséget. Kiemelkedő siker ez évben azt hiszem kevesebb volt a megszo­kottnál, mégis a zene barátainak nem kis tábora mintha mindig elő­re megérezte volna, mikor hova kell mennie. A Cseh Filharmó­nia - élén a legen­dás hírű Libor Pe- šekkel - Smetana Hazám című ciklu­sát szólaltatta meg, ezzel a hat szimfoni­kus költeménnyel teremtve talán a leg­maradandóbb él­ményt nemcsak az est jelenlevő hallga­tóságának, de meg­lepetésszerűen azoknak is, akik a bécsi filharmoni­kusoktól várták a fesztivál igazi csúcspontját. Hogy ez nem így lett, talán a bécsiek túlkompli­kált Mahler-felfogá- sának és „amerikai- an“ felületes (az egyesült államokbeli Lórin Maazel vezényelte a hang­versenyt), minden külső effektus­sal élő Mozart-interpretálásuknak tudható be, de nem utolsósorban a Smetana zenéjét igazi nemzeti kincsként kezelő világhírű prágai muzsikusok lelkes, megkapó drá­mai erővel megformált előadás­módjának is. A tolmácsolás kö­zérthetősége, őszinte mivolta, az okos tempók és Ízléses dinamikai építések grandiózus koncepciója volt Libor Pešek zenekarának leg­főbb erénye. A képek, kulisszák, képzettársítások jelentésfolyama­tait felváltotta a tartalmi inadekvát- ságokat túlszárnyaló próbatétel­szerű Jélekexperimentum“, a sti­lizálással szakító, tiszta zenei esz­közökkel elérhető megbizonyoso­dás vágya. A kirobbanó vastaps a hallgatóság elkerülhetetlen és visszafojthatatlan reakciója volt ezen az estén a művészi szándék megvalósulásának hű tükre. Nehéz döntés elótt álltak mind­azok is, akik Jevgenyij Nyesztye- renkót és Jelena Obrazcovát, a Szovjetunió nemzeti művészeit szerették volna látni, hallani, hi­szen mindketten ugyanazon az estén léptek fel: Nyesztyerenko Fülöp királyt énekelte Verdi Don Carlos című operájában a Szlovák Nemzeti Színházban, Obrazcova egy órával később kezdődő dal­estjére pedig a Vigadó nagyter­mében került sor. A kíváncsi kriti­kus így az opera első felvonására belopózva hallhatta ugyan a mű egy-két szép jelenetét is, de a szünetben Obrazcova csábítóan érdekes műsorára mégiscsak át­szaladt a Szlovák Filharmónia székházába, hogy le ne maradjon a nem mindennapi élménnyel ke­csegtető dalestről sem. Akik Ob­razcovát ezen a koncerten a tün­dökletes grúz zongoraművész, Vazsa Csacsava kíséretében hall­hatták, bizonyára egyetértenek e sorok írójával. Beethoven két dalát a művész­nő éterien elvont, rendíthetetlen egyensúlyérzettel, minden előadói alternatívával a pontos és életsze­rűen gazdag összhangzatra ügyelve adta elő. Wagnerkevéssé ismert dalai közül a Wesendonk Mathildnak ajánlott öt megkapóan szép dalt választotta Obrazcova az est első felének záróciklusa­ként. Több mint finom előadómű­vészi sejtelem jellemezte a mű­vésznőt; olyan muzsikus kontak­tusteremtő meglátása, aki csak mások művein keresztül élheti, mondhatja el saját életét. Túltette magát mindazok értetlenségén, akik beletapsolva a ciklus dalai közötti szünetekbe próbálták ki­nyilvánítani „hozzáértésüket“, za­varva a koncepció minden össz­pontosítást igénylő összefüggése­it, Obrazcova kiszolgáltatottságá­ban is olyat alkotott, ami csak két költő magabiztos és adakozó te­remtő erejének vonzóvá poétizált viszonyából szabadulhat fel. Vitel- lia áriáját Mozart Titus cimű ope­rájából Csajkovszkij dalai követ­ték, majd a ráadások megszámlál­hatatlan sora következett a hang­verseny második felében; igy ter­mészetesen nem maradhatott el a világhírt jelentő Carmen két áriá­ja sem Bizet operájából. Az egy tóról fakadt princípiumok mesteri párosításával itt már egy más, egy ellenállhatatlanul viliózó, áthatóan érzéki Obrazcovát hallhattunk - azt a művészt, aki elementáris alkotóerejét, tehetségének szédítő áramlását mindig alázattal állítja a művészet szolgálatába. A bratislavai zenei ünnepségek idei rendezvénysorozatát a Viga­dóban a Leningrádi Filharmoniku­sok két zenekari estje, a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadán pedig Juraj Beneš kortárs szlovák zeneszerző Lakoma című operá­jának felújítása zárta. RÁCZ TIBOR Fiatal irodalmárok Októberben hatodszor talál­koztak Érsekújváron (Nové Zámky) a hazánkban élő ma­gyar nemzetiségű pályakezdő költők és írók, az IRÓDIA résztvevői. Az összejövetellel egyidőben mindenki megkapta az IRÓDIA FÜZET ötödik szá­mát, melyet az elmúlt negyed­év legjobb alkotásaiból szer­kesztettek. Újdonság az IRÓDIA életé­ben, hogy a jövő esztendőben nyolc füzet jelenik meg. Ebből négy követi az eddigi formát, míg a többi javarészt műfordí­tásokat és publicisztikákat kö­zöl majd. Az elsőt pályakezdő szlovák irodalmárok alkotásai­ból állítják össze, elősegítve ezzel a kölcsönös megisme­rést. Jövőre irodalmi pályáza­tot is kiírnak az alapiskolások részére. A járási könyvtár és a CSEMADOK helyi szerveze­tének kezdeményezése így új színfoltokkal gazdagodik a kö­zeljövőben. Cséfalvay Ingrid Pánsíp-lemez Az idei bratislavai zenei ünnepségeken nagy sikert aratott Jevgenyij Nyesztyerenko is, aki talált időt arra is, hogy találkozzék a sajtó munkatársaival. Gyökeres György felvétele ezen a találkozón készült. ÚJ SZÓ 6 1984. XI. 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom