Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-07 / 264. szám, szerda

A Szovjetunió a világ forradalmi fejlődésének élén áll

(Folytatás az 1. oldalról)

igazságossághoz és a tényleges szabadsághoz, amely nem engedi meg a dolgozó ember kizsákmányolását és lealacsonyítását. Ennek a hagyatéknak megvalósítása népünk s a jövő nemzedékei boldog életének, államunk biztonságának, a szocializmus további sikereinek legmegbízhatóbb záloga.

Elvtársak,

közismert, hogy az Októberi Forradalom, amellyel Oroszország Lenin pártja által vezetett munkásai és parasztjai megdöntötték a tókések és a nagybirtokosok hatalmát, megnyitotta az emberi társadalom korszakos változásainak útját. Új történelmi szakasz kezdődött. Tartalma az emberiség forradalmi, szociális és szellemi megújhodása, a kizsákmányoló társadalmi rendek felváltása a szocializmussal, majd a kommunizmussal. A legendás Auróra ágyülövései 1917 november 7-én kezdetét jelentették az új történelmi krónikának, az új kommunista civilizáció megszületését jelezték.

A tudományos szocializmus elmélete alkotóinak szemszögéből a szocialista forradalmat megelőző történelem a maga nemében az emberiség előtörténete. A néptömegek történelmüket tulajdonképpen csak a kizsákmányoló osztályok magántulajdonra épülő uralmának megdöntése,

a munkásosztály államának megteremtése és a termelőeszközök társadalmasítása után formálhatják. Marx,, Engels és Lenin nem egyszer figyelmeztettek azonban arra, hogy az ösztönösség és az ellenőrizhetetlen véletlenek érvényesülése korábbi korszakokat jellemző területének leszűkítése rendkívül nehéz folyamat, sokkal bonyolultabb, mint a nagytőke hatalmának felszámolása.

A történelem ezt teljes egészében megerősítette. Megcáfolta az új társadalom építésének világtörténelmi fontosságát lebecsülő ábrándokat és leegyszerűsített elképzeléseket. Az új társadalom építése csakúgy, mint a szocialista közösség törvényei szerint élő új ember formálása ádáz, hosszan tartó harc eredménye. A születőiéiben levő jövő útjába nemcsak ellenségei állnak, hanem le kell küzdeni a történelmi előzményeknek, a gyökeret vert szokásoknak és előítéleteknek óriási erejét is. Semmit sem szabad lebecsülni. Őrizni kell a kivívott hadállásokat és a társadalmat úgy kell irányítani, hogy feltárjuk és mozgósítsuk a szocializmus mérhetetlen előnyeit.

Az emberi társadalom ősidőktől fogva megoszlott kizsáknányolók- ra és kizsákmányoltakra, elnyomókra és elnyomottakra, hatalmasokra és jogfosztottakra, gazdagokra és szegényekre. Úgy tűnt, hogy ez örökkön örökké így lesz. Az imperializmus még kiélezte és elmélyítette a társadalmi ellentéteket, szakadékot mélyített a „ma- gasabbrendű civilizált és kulturált és az „alacsonyabbrendú“, a gyarmati uralom járma alatt és függőviszonyban szenvedő népek között. A kapitalizmusnak, fellendülésének és terjeszkedésének egész történetét az erőszak jellemzi. Az imperializmus példátlan méretekben meghatványozta a társadalmat érő sérelmeket és megalázást, a nyomort és a gazdagságot. A társadalmi-gazdasági jellegéből következő reakciós, terjeszkedő és militarista vonásai következtében már a léte is veszélyezteti az emberiséget. Szemléltetően tanúsította ezt már az első világháború véres vágóhídján, amelyen több mint 10 millió embert pusztított el. Már akkor bizonyította gyalázatosságát és történelmi avíttságát.

Az oroszországi Októberi Forradalom megfelelő választ adott a század elején kialakult történelmi helyzetre. Természetesen elsősorban Oroszország problémáit oldotta meg. A megoldás módja és az elért eredmények azonban alapvető hatással voltak egész bolygónk fejleményeire. John Reed, a híres amerikai író talán nem is adhatott volna találóbb címet a bolseviki forradalomról szóJan Fojtík elvtárs beszéde

ló riportjainak, amelyeket Tíz nap, amely megrengette a világot címmel közölt könyvalakban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak köszönhetően a huszadik század az emberi történelem legmélyebb és legalapvetőbb változásainak évszázada lett.

A legfontosabb változások közül az első helyen áll földünk egy- hatodán az új munkás-paraszt állam létrejötte, létének megvédése a belső és a külföldi imperialista ellenforradalommal szemben, a volt cári birodalom népeinek egyesítése a hatalmas Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében és a szocializmus felépítése a Szovjetunióban.

Ma mély megindultsággal emlékezünk meg pártunk alapítóiról és számos haladó emberről, akik az első tanúságtételt tették az új Oroszországról és az új életről, amely olyan nehezen, gonddalbajjal vajúdva született meg a szocializmus elsó országában. A ragyogó holnap reménysugaraként köszöntötték a szovjethatalom létrejöttét, a szovjethatalmat, amely

S. K. Neumann szavaival élve, „csillag volt a sötét égen“. Csodálatot és lelkesedést keltett még az elfogulatlan ellenfelek körében is az, ahogy a felszabadult nép tekintet nélkül az ellenforradalom kegyetlenségére, az éhségre, a járványokra és az örökölt elmaradottságra - bátran és határozottan hozzáfogott a társadalom forradalmi átépítése, jellegénél fogva egészen új művének alkotásához.

S a szovjet nép sikeresen betetőzte ennek a műnek építését, amelynek nagysága az idő távlatából még jobban kiemelkedik. A történelemben nem találunk példát olyan hősiességre, amely a harcban és a munkában nyilvánult meg, mint amilyent Szovjet- Oroszországban a szocializmus úttörői, a dicső bolseviki pártnak, a Szovjetunió Lenini Kommunista Pártjának tagjai, a szovjet emberek tanúsítottak.

Győztek a forradalomban és annak az intervenciósok elleni védelmében. Győztek az ötéves tervidőszakokban és a mezőgazdaság kollektivizálásában, amikor is a világ egyik legelmaradottabb országát ipari nagyhatalommá változtatták. Győztek a hitleri fasizmus elleni borzalmas háborúban, amelyben minden kockán forgott, visszaverték a világimperializmus legreakciósabb erőinek támadását és az emberiséget megmentették a fasiszta rabságtól. Es győztek a nem könnyű háború utáni időszakban is, amikor az ország nagy részét a romokból kellett felépíteni, helyt kellett állni az imperialistáknak, a „hidegháború“ szítóinak üzelmeivel és zsarolásával szemben.

Napjainkban a lenini pártja által vezett szovjet nép a fejlett szocializmus tökéletesítése igényes programját valósítja meg, merészen megoldja a tudományos-műszaki haladásnak, az új energia- források, a természet és a föld kincsei felhasználásának legbonyolultabb kérdéseit és jelentős sikereket ér el a társadalmi élet minden területének fejlesztésében. A Szovjetunió szilárdan a világ haladásának élén áll. Reménnyel tekint fel rá a békeszere- tó emberiség.

Ma minden földrész valamennyi haladó emberével együtt a legőszintébben köszöntjük barátaink országát, tisztelettel adózunk a szovjet kommunistáknak, a szovjet embereknek azért a műért, amelyet megteremtettek, megvédtek és sikeresen fejlesztenek. Elismerés illeti meg őket azért, hogy példamutatóan bizonyították Marx, Engels és Lenin szocialista forradalomról, a szocializmus építéséről és a munkás- osztály világtörténelmi küldetéséről szóló tanításának gyakorlati megvalósíthatóságát; a dolgozó tömegeket az új, szociális szempontból igazságos, valóban demokratikus és humánus társadalom, a szocialista és a kommunista társadalom építésére egységbe kovácsoló munkásosztály világtörténelmi küldetéséről szóló tanítást. örülünk a szovjet nép sikereinek, megosztjuk vele az óriási munkája és igyekezete eredményei fölötti örömét és büszkeségét, örömét afölött, hogy nem csekély áldozatokkal törekszik a világbéke megőrzésére.

Szívünk mélyéből kívánunk a hősi szovjet népnek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, Központi Bizottságának, élén Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko elvtárssal, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével, új sikereket és további győzelmeket a Nagy Október hagyatékának megvalósításában.

Elvtársak,

a népünket, és a Szovjetunió népeit egymáshoz fűző mély baráti érzelem abból az alapvető történelmi tapasztalatból fejlődött ki, amelyre népünk a burzsoázia, a hitleri fasizmus elleni harcában, társadalmunk forradalmi átépítésében tett szert. Erőnk kimeríthetetlen forrása az a tény, hogy támaszkodhatunk erre a barátságra, s az szilárdan gyökeret vert megbonthatatlan szövetségünkben, amely kifejezésre jut együttműködésünkben a társadalmi élet minden területén. Ennek a barátságnak és szövetségnek köszönhetjük, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság békében és szabadon élhet.

Mindig emlékezni fogunk arra, hogy a szovjetek köztársaságának létrejötte indította el a nemzetek felszabadító mozgalmának hatalmas hullámját, amely elsodorta az Osztrák-Magyar Monarchiát és a német császárságot is. A nyugati nagyhatalmak is kénytelenek voltak elfogadni az önrendelkezés gondolatát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak köszönhetően 1918. október 28-a a nemzeteink ősrégi vágyát beteljesítő nappá válhatott. Még hosszú idő és kemény harc volt azonban szükséges ahhoz, hogy a Csehszlovák Köztársaság szuverén állammá váljon, amelyben valóban a dolgozó nép uralkodik. Ezt a harcot csak azért tetőzhettük be a győzelmes szocialista forradalommal, mivel népünk a Szovjetunió lenini Kommunista Pártjának példájára létrejött kommunista párt vezetésével a Szovjetunió barátságára és szövetségére valóban testvéri önzetlen segítségére támaszkodhatott.

Már München leleplezte, hogy ki kicsoda, ki áll az oldalunkon és ki ellenünk, milyen aljas árulásra képes az osztályérdekét követő burzsoázia, s milyen idegen népünk ügye az imperialista Nyugat szemében. Azok, akik úgy színlelték, hogy ók ajándékozták nekünk a szabadságot, a legcsekélyebb gátlás nélkül eladtak bennünket Hitlernek és még dicsekedtek is a világ előtt, hogy ezzel az árulással az egész emberiség számára megmentették a békét. Csakhogy már akkor megmutatkozott, és a további fejlemények ezt megerősítették, hogy Csehszlovákiát feláldozták, ezzel buzdítva a fasizmust az elsó szocialista országgal való leszámolásra, nyíltan hangoztatott Drang nach Osten jelszavának és a kommunizmus felgöngyölítését célzó terveinek megvalósítására. Európa és számos további ország népei borzalmas árat, 50 millió emberéletet fizettek a világimperializmus reakciós erőinek e gyalázatos játékáért, a fasiszta kártya kijátszásáért. Az emberáldozatoknak csaknem a felét a Szovjetunió hozta meg, amelyre a legnagyobb teher hárult ebben a legborzalmasabb háborúban.

Nem a háború kirobbantásáért társfelelósök érdeme, hogy nem valósult meg az a forgatókönyv, amelyben számoltak azzal, miszerint a történelmet felváltja az eló- történelem, teljes mértékben megújul és örökké válik az imperializmus világuralma. Nem az ő érdemük, hogy a fasizmus veszettségével szemben végül is kénytelen volt felsorakozni minden olyan

erő, amelyet veszélyeztetett. És teljesen elszámolták magukat az azzal spekulálók, hogy a Szovjetuniót annyira kimeríti a háború, hogy képtelenné válik befolyást gyakorolni a háború utáni fejleményekre s kénytelen lesz kiadni magát azoknak kénye-kedvére, akik a háborún meggazdagodtak, s annak örültek, hogy a győzelem eredményeit felhasználják domináns világhelyzetük megszilárdítására.

A szovjet hadsereg, a szovjet nép és a hatalmas antifasiszta felszabadító mozgalom, amelynek kétségtelen tekintélyt élvező vezető erejét a kommunisták képviselték, keresztülhúzta az imperialisták számítását. Ott, ahol a népek akaratát erőszakkal nem fojthatták el, a felszabadult nép rátért az Októberi Forradalom országának ragyogó példája, a leninizmus eszméi által megvilágított útra.

A csehszlovák nép, amely sohasem törődött bele a fasiszta igába és sohasem azonosult sem a háchák és tisók, sem a cham- berlainok és daladierok árulásával, az ellenállási mozgalomban, majd tömegesen a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a Cseh Nép Májusi Felkelésében bebizonyította, hogy hazájában a szabadságot az élet legmagasabbrendú értékének tekinti. Másszóval, azt a lehetőséget, hogy ebben az országban szuverén akaratának megfelelően élhet, összhangban létfontosságú érdekeivel, biztonsággal tekintve a jövőbe, azoknak a leghaladóbb forradalmi hagyományoknak szellemében, amelyekben hazánk oly gazdag, amelyekre büszkék lehetünk és vagyunk is főleg mi kommunisták, e hagyományok örökösei, s velünk együtt a szocializmus eszméihez hű minden igazi hazafi.

Gottwald, Zápotocký, šverma, Fučík, Nejedlý, šmidke, Zupka, Novomeský - beláthatatlan a sora pártunk harcosainak, akik bevésték magukat nemzeteink emlékezetébe a haza dolgos és nem kinyilvánított, hanem egész életükkel bizonyított szeretetével, a haladó történelme iránti tiszteletükkel és áldozatos törekvésükkel, amelynek célja a szocializmus jegyében a jövő szavatolása volt.

Mindig mérhetetlenül hálásak leszünk a Szovjetuniónak azért, hogy hazánkat megszabadította a fasiszta önkényuralom borzalmaitól, nemzeteinket megmentette a megsemmisítéstől és hazánk felszabadításával munkásosztályunknak és minden dolgozónknak nagyszerű történelmi lehetőséget biztosított ahhoz, hogy hasznosítsa a nemzeti felszabadító harc nagy áron kivívott eredményeit, új, valóban demokratikus és népi alapokon megújítsa - a szocialista változások valós kilátásával - a csehek és a szlovákok egységes államát.

S mindig mérhetetlenül hálásak leszünk a Szovjetuniónak azért is, hogy társadalmunk forradalmi átépítésének egész szakaszában sziklaszilárd pajzs volt, amely védett bennünket az imperialista intervencióval szemben, hogy sokoldalú segítségével meggyorsította fejlődésünket a szocializmus irányában, s ezzel egyidejűleg 1948 februárjában és 1968 gyászos emlékezetű évében segítségünkre volt az ellenforradalmi összeesküvés felszámolásában.

Jól tudjuk, hogy a Szovjetunióra bármikor, ma és a jövőben is támaszkodhatunk; barátunk, leghűbb és legmegbízhatóbb szövetségesünk. Barátságunk és szövetségünk a Szovjetunióval számunkra nem jelent és sohasem jelenthet valamiféle konjunkturális ügyet. Megállta helyét minden próbatétben, tovább fog fejlődni és szilárdulni. Ez az igazság és ez újkori történetünk parancsa. Ennek megfelel Csehszlovákia Kommunista Pártja, Nemzeti Frontunk és szocialista államunk politikai irányvonala. Amint azt Gustáv Husák elvtárs mondotta a CSKP XVI. kongresszusán: „Számunkra szövetségünk és szoros együttműködésünk a Szovjetunióval nemcsak forradalmi hagyaték, hanem időszerű követelmény, létbiztonság,

amelyre további fejlődésünk minden terve és perspektívája épül.“

Elvtársak, barátaim,

a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kimeríthetetlen erőforrásából kibontakozódó fejlődés által előhívott legnagyobb változások közé tartozik a szocialista világrendszer létrejötte és fejlődése.

A második világháború kiterve- lói azt állították, hogy a szocializmus a „történelem melléfogása“, valamiféle „kisiklás a gondviselés terveiből“. Nyilván hivatottaknak érezték magukat arra, hogy kiigazítsák a történelmet, kiradírozzák a szocializmus országát a világ politikai térképéről, gyökeresen kiirtsák az egész forradalmi munkás- és felszabadító mozgalmat.

A történelmi törvényeket azonban nem alakíthatják át, nem változtathatják meg bármiféle hitet valló fanatikusok. E törvények hatását a háború meggyorsította. Ez a hatás az Októberi Forradalom óta lényegében lészűkül a kapitalizmus és a szocializmus történelmi összecsapására. A háború bizonyította az imperializmusnak, a kapitalizmus utolsó szakaszának reakciós, agresszív és kalandorjellegét, amely veszélyezteti az emberiséget. Ezzel egyidejűleg cáfolhatatlanul bizonyította, hogy az emberiség reményre feljogosító kilátása a szocializmus, amely alapvető módon összefonódik a tényleges demokráciával, a szociális és a szellemi haladással, a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatai békés rendezésének törekvésével*

A szocialista világrendszer létrejötte és szilárdulása szemléltető bizonyítéka a szocializmus és a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal elindított egész forradalmi folyamat törvényszerűségének és meggátolhatatlanságának.

A leninizmus, az emberiség kapitalizmusból szocializmusba való átmenete történelmi időszakának marxizmusa, a tényleges humanizmus ideológiája bizonyította igazát, legyőzhetetlenségét és teljes fölényét a világimperializmus által kitermelt gyalázatos fasiszta ideológiával, szemben.

A leninizmusnak ez az igaza feltartóztathatatlanul teret hódít, mert zászlaja a feleszmélt tömegeknek és a felszabadító mozgalomnak, a történelemben példa nélkül álló zászlaja a leghaladóbb és legkorszerűbb társadalmi rendnek. Korunk e realitásának alapvető tendenciáján mit sem változtathatnak a szovjetellenes és az antikommunista keresztes hadjáratok szervezőinek legdühödtebb kampányai és cselszövései sem.

S végképp nem változtathatnak rajta mozgalmunk árulóinak, az imperializmus buzgó lakájainak, a jobboldali vagy a szélsőbaloldali, anarchista szemléletű revizionis- táknak és opportunistáknak kísérletei.

A szocializmus történelmi viszonylatban fiatal rendszer. Szilárd, kitéphetetlen gyökereket vert azonban a Szovjetunió köré felsorakozott nemzetközi szocialista közösségben. De amint a fény nincs árnyék híján, úgy az új társadalom sem mentes a fogyatékosságoktól. Végül is abszurd dolog lenne feltételezni, hogy fejlődése útján nem fordulhatnak elő akár nagy nehézségeket is okozó akadályok. Hiszen maga az imperializmus szüntelenül és fáradhatatlanul akadályokat gördít az útjába. A forradalmat nem lehet exportálni, csak ott tör ki, ahol éretté váltak feltételei. Ugyanakkor azonban mindenütt, ahol a népek szabadságukért harcba indulnak, ahol a saját elképzelésük szerint, az imperialistáktól függetlenül akarják életüket elrendezni, szüntelenül találkozunk a különféle ellenforradalmak exportjával. Az ellenforradalmi formákat az imperialisták állandóan tökéletesítik - a durva nyomástól, az aknamunkától, a blokádtól a hadüzenet nélküli háborúkig és az állami terrorizmusig. Nyilván nem tudják megszokni azt, hogy visszatéríthetet- I lenül a múltba veszett az a korszak, amelyben uralmuk korlátlan volt és a világ bármely részében

(Folytatás a 3. oldalon) 1