Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-30 / 284. szám, péntek

ÚJ szú 3 1984. XI. 30. TÖRTÉNELMI ÁTALAKULÁS A MEZŐGAZDASÁGBAN IS (Folytatás, az 1. oldalról) gitséget nyújtott, hanem sokéves tapasztalatait is átadta, amelyeket a munkaszervezésben és a kor­szerű termelési módszerek érvé­nyesítésében szerzett. Munkás- osztályunk segítséget nyújtott a csökevények leküzdésében és a régmúltban gyökerező gondolko­dásmód megváltoztatásában. Most visszagondolunk erre a bonyolult, gyakran drámai folya­matra, amely a mezőgazdasági termelést és a falusi életmódot teljesen megváltoztatta, és emlé­kezetünkben felidézzük a szövet­kezeti földművesek, valamint a gép- és traktorállomási, illetve állami gazdasági dolgozók szá­mos nemzedékét. Felidézzük azo­kat, akik a szerény és végtelenül nehéz kezdeti időszakban áldoza­tos munkával lépésről lépésre ha­ladtak előre, céltudatosan segítve mezőgazdaságunk poroduktív erőinek fejlesztését. És a termelé­si viszonyok alapvető minőségi át­alakításának folyamatában a kis- és középparasztok fokozatosan életüket és önmagukat is átalakí­tották. Falvaink és egész társadal­munk életének e felemelő esemé­nyeit most azért is felidézzük, hogy e történelmi tényekről az ifjú nemzedék azon tagjai is tudomást szerezzenek, akik napjainkban kézbe vették szocialista mezőgaz­daságunkban elődeik büszke zászlaját, akik folytatják a szövet­kezetalapítók szó szoros értelmé­Jövőre jelentős évfordulókat ünnepelünk. Megünnepeljük azt, amire a történelemben még nem volt példa, hogy 40 éve béke ural­kodik öreg kontinensünkön, és ez­zel hazánkban is. Az a szó, hogy béke, egyszerű realitássá vált mindannyiunk számára, az ifjú­ság, a nők és a férfiak számára. Ennek ellenére a háború veszé­lye itt ólálkodik körülöttünk. Tanúi vagyunk a militarizmus tetteinek, látjuk a fegyverkezést, az erősza­kot, a politikai terrorizmus meg­nyilvánulásait. A fejlődő országok felemelésére nem alakítottak ki új gazdasági rendet. Mindeddig nem fogadták el a szocialista országok békekezdeményezéseinek több­ségét, Konsztantyin Csernyenkó­nak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének javaslatait, amelyek megvalósítása kive­zethetné a világot a zsákutcából, megállíthatná a fegyverkezést, le­szereléshez vezethetne, új erőt adhatna az enyhülés politikája szellemének, az egyenlő és azo­félúton. A kor sürgetően azt köve­teli, hogy elsősorban a jövőbe nézzünk és hogy reális, korunk emberéhez méltó szociális és gazdasági távlatokat biztosítsunk szocialista társadalmunknak, a csehek és szlovákok, valamint a hazánkban élő nemzetiségek testvéri szövetségének. Az új kor új tetteket követel. Hiszen a fejlett szocializmus kor­szaka a szó szoros értelmében megköveteli, hogy keressük a tár­sadalmi haladás, a dinamikus gazdaságfejlesztés, a kulturális és művészeti fellendülés további erő­forrásait, amelyek életünket még örömtelibbé teszik. Még nem ért véget a jobb világért folyó küzde­lem. Erőfeszítésünk még nem érte el tetőfokát. Még jelentősebb fel­adatok végrehajtása vár ránk. (ČSTK-felvétel) lók eléréséhez. Annál nagyobbra kell értékelnünk, elvtársak, mind­azt, amit egész népgazdasá­gunkban és ezen belül a mező­gazdaságban is a tervidőszakban már elértünk. A mezőgazdaságban elért telje­sítményünk - ha a 6. ötéves terv­időszakban elért átlagot vesszük alapul - 8,5 százalékkal emelke­dett. Ezen belül a növénytermesz­tés növekedése 11,5 százalék volt. Ezzel szolid bázist teremtet­tünk ahhoz, hogy most továbblép­jünk, folytathassuk a minőségileg új szakasz teendőit. E szakasz a mezőgazdasági termelés követ­kezetes intenzifikálásának, a ha­tékonyság erőteljes növelésének az időszaka. Szövetkezeti földműveseink és állami gazdasági dolgozóink felis­merték ennek az irányvonalnak a jelentőségét és szükségszerű­ségét. Hogy ez így van, azt a kongresszust megelőző egész vita bizonyítja. Hagyományosan széles korú volt ez a vita, és a mezőgazdasági dolgozók nagy érdeklődést mutattak iránta. Es ami a legfontosabb: a vita során több mint 87 ezer konkrét hozzá­szólás és javaslat hangzott el az efsz-ek és más mezőgazdsági- élelmiszeripari, illetve egyéb szál­Elvtársak, ­a CSKP XVI. kongresszusának és a földművesszövetkezetek IX. ' országos kongresszusának hatá­rozataiból ered annak szükséges­sége, hogy tartósan biztosítsuk az élelmiszer-fogyasztás olyan szín­vonalát, amely összhangban áll a lakosság különböző kategóriái­nak egészségügyi és élelmezési normáival. Ezzel összhangban gyorsabban kell előrehaladni az élelmiszerekkel és a mezőgazda- sági alapanyagokkal való önellá­tás felé vezető úton, s javítani kell minőségüket. Ez természetesen megköveteli a lehető leggazdaságosabb hasz­nosítását mindannak, ami ezen ágazat és a mezőgazdasági válla­latok rendelkezésére áll. Persze, a cél nem a termelés mindenáron való növelése, hanem az összes termelési tényező hatékony hasz­nosítása és az, hogy a költségek minél kisebbek legyenek. Éppen ezeket a célokat emelte ki újra Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ok­tóberi ülése, amikor megvitatta a mezőgazdaság és a közélel­mezést biztosító más ágazatok fejlesztésének hosszú távú prog­ramját mint orientációt a 8. ötéves tervnek és a népgazdaság 1995- ig terjedő távlati fejlesztési tervé­nek kidolgozásához. Ez számos oknál fogva nem könnyű dolog. Mindenekelőtt tel­jes mértékben figyelembe kell venni, hogy a világ azon országai közé tartozunk, amelyekben egy lakosra kevés termőföld jut, s ráa­dásul a termőföld jelentős része szükségessé teszi, hogy differen­ciált gazdálkodást folytassunk raj­ta, eróziógátló intézkedéseket te­gyünk, gondoskodjunk a vízkész­letekről és a vizek tisztaságáról, s csökkentsük az ipari szennyezés káros hatását. Figyelembe kell továbbá venni, hogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi intenzitását nagy energiaráfordítással érjük el, pe­dig a jövőben is korlátozott lesz a rendelkezésre álló energia- mennyiség, sőt csökkenésével is számolni kell. A mezőgazdasági termelés nö­velésére tett erőfeszítések során még számos további akadályt le kell küzdenünk, amelyek közül a legsúlyosabb a talaj termékeny­ségének stagnálása. A növényter­melés intenzifikálásáról eddig első­sorban a műtrágyaadagolás gyors növelésével gondoskodtunk, így ma azon országok egyike va­gyunk, amelyek a legtöbb műtrá­gyát használják fel hektáronként. Pedig tudjuk, hogy a kemizálás- nak is megvan az ökológiailag el­viselhető határa. Ezek és további tényezők ha­tással lesznek a mezőgazdasági lító vállalat termelő tevékenységé­vel és életével kapcsolatban. To­vábbi értékes hozzászólásokat és javaslatokat kaptunk az állami gazdaságok köztársasági szintű aktívaértekezleteiról is. Ezeknek a javaslatoknak a dön­tő többsége - több mint négyötöde - a mezőgazdasági vállalatok bel­ső problémáival kapcsolatos. A központi szervekhez elsősorban az anyagi-műszaki alap tökélete­sítésével, az irányítással és a gaz­dasági eszközök hatékonyságá­val, valamint törvényhozási-jogi kérdésekkel kapcsolatos javasla­tokat juttattak el. Ezeket a javaslatokat és észre­vételeket jelentős hozzájárulások­nak tekintjük, és szükséges, hogy konkrét megvitatásukra minden szinten megfelelő figyelmet fordít­sanak. Elvárjuk, hogy következe­tesen foglalkozzanak velük a fele­lős gazdasági és állami irányító szervek, a földmúvesszövetkeze- tek, az állami gazdaságok és olyan vállalati vezetőségek, ame­lyek a mezőgazdasági-ipari komp­lexumban tevékenykednek. A szö­vetségi, a cseh és a szlovák kor­mány is felhasználja őket e komp­lexum továbbfejlesztésével össze­függő minden alapvető kérdés el­bírálása során. termelés fejlődésére a következő években. Arra kell törekedni, hogy ezeket az akadályokat legyőzzük. Annál is inkább, mert az élelmi- szer-szükséglet állandóan nő. Bár sok élelmiszer esetében a fo­gyasztás mennyiségi növekedé­sére is kell számítanunk, egészé­ben véve azonban egyre inkább a minőségi szempontok kerülnek előtérbe. Ráadásul az élelmi­szerprobléma világviszonylatban való növekedése nemzetközi poli­tikai összefüggésben is rendkívül szükségessé teszi önellátásunkat. Tekintettel mindezen feltételek­re és szükségletekre teljesen vilá­gos, hogy a mezőgazdasági ter­melést már nem lehet extenzív úton, korlátlan ráfordítások árán vagy bármilyen minőségű ráfordí­tásokkal kihasználásuk hatékony­ságára való tekintet nélkül növelni. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés továb­bi fejlődése a ráfordítás minősé­gétől, a hasznosítás színvonalától függ. Aztán látni kell azt is, hogy a mezőgazdasági termelés csak azzal a feltétellel intenzifikálható, ha széleskörűen és rugalmasan alkalmazzuk a gyakorlatban a leg­újabb tudományos és műszaki is­mereteket. A folyamatot meghatározó té­nyezők széles skálájából éppen a tudomány és a technika az, aminek a következő időszakban sokkal nagyobb mértékben kell hatnia nemcsak a mezőgazdasági termelés növekedésére és minő­ségének javulására, hanem egyúttal a munkatermelékenység állandó fokozódására, az energia- hordozók, a nyers- és az alap­anyagok jobb hasznosítására és nem utolsósorban a környezet ha­tékonyabb védelmére és javításá­ra is. Különösen ezen a területen- tudományos és technikai téren- kell egyesíteni erőinket a Szov­jetunió és a többi szocialista or­szág tudományos-műszaki poten­ciáljával, sokkal jobban kell élni azokkal a lehetőségekkel, ame­lyeket a szocialista gazdasági in­tegráció keretében folyó kooperá­ció és szakosítás nyújt. Abból indulunk ki, hogy a Szov­jetunió és a többi testvéri szocia­lista állam a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésében hasonló irányzatokat követ. A KGST kere­tében már több együttműködési program létezik, mégpedig külön­böző területeken. Most arra kell törekednünk, hogy gyorsan és a lehető legnagyobb mértékben fel tudjuk használni ezen együttmű­ködés minden lehetőségét. És végül tudatosítanunk kell: olyan időszakba léptünk, amely­(Folytatás a 4. oldalon) Az élelmiszer-fogyasztás megfelelő színvonalának biztosításáért ben forradalmi tetteit, és arra ké­szülnek, hogy további fontos feje­zetekkel gazdagítsák társadal­munk újkori történelmét. Mert ók azok, akikre nagy felelősséget igénylő, nem kevésbé nagyszabá­sú feladatok várnak. E feladatokat egészen új feltételek között kíván­juk végrehajtani az ezredforduló időszakában és végre is hajtjuk valamennyit. Elvtársak, népünk nemzeti felszabadító harca betetőzése és Csehszlová­kia dicső szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulójának küszöbén állunk. Most van a viha­ros események jubileumának elő­estéje. A teljesen szabad cseh és szlovák nép a felszabadulást kö­vetően már teljesen szabadon lép­te át a nemzeti és demokratikus forradalom kapuját, hogy tovább haladjon az ország szocialista át­alakítása felé. E folyamatban telje­sültek a két nemzet legjobb fiainak és lányainak álmai. Utódaink nem­zedékei a szocialista állam bizto­sítékait élvezve válnak felnőttek­ké. Társadalmunkat a Szovjetuni­óhoz és a szocialista közösség többi tagállamához a testvériség és az internacionalizmus eltéphe- tetlen szálai kötik. Jogos büszkeség tölt el ben­nünket az elmúlt évtizedek ered­ményei láttán. Azonban azzal is tisztában vagyunk, hogy ezek az eredmények arra köteleznek ben­nünket: ne elégedjünk meg az elérttel, és ne torpantjunk meg A béke megőrzéséért A szocializmus alapvető eszméje: a béke. Minden külpolitikai törek­vésünk célja a béke megőrzése, ezért a konfrontációt és a háborút történelmi csökevénynek tekintjük és visszautasítjuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bennünket bárki is felkészületlenül talál, hogy elhanyagoljuk a szocializmus nyu­gati határainak védelmét Európá­ban, hogy megengedjük bárkinek is a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság határai szuverenitásának megsértését. Mindenkit óvunk bárminemű ilyen próbálkozástól. Népünk egysége, a szocializmus eszményeihez való hűség, de a csehszlovák hadsereg felké­szültsége is - amely a Varsói Szerződés tagországaival való szilárd szövetségben védelmezi békés életünket - jól szavatolja boldog jövőnket. Ezért azzal a szilárd elhatáro­zással lépünk be Csehszlovákia felszabadítása 40. évfordulójának esztendejébe, hogy hazánk és né­pünk békés élete, szocialista tár­sadalmunk építése tovább folyta­tódik. Teljesítjük a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött feladatokat Elvtársak, az egységes földművesszövet­kezetek X. kongresszusa abban az időszakban zajlik, amikor a 7. ötéves tervidőszak zárószakaszá­ba léptünk, és amikor minden igyekezetünk arra irányul, hogy a lehető legjobban megbirkózzunk a CSKP XVI. kongresszusán kitű­zött feladatokkal. Már ma elmondhatjuk, hogy azok az eredmények, melyeket az utóbbi négy évben érünk el népgaz­daságunkban, világosan tükrözik: képesek vagyunk teljesíteni a kongresszus által kitűzött fő gaz­daságpolitikai feladatokat. Ennek köszönhetően sikerül megőriz­nünk a lakosság elért életszínvo­nalát, és fokoznunk a gazdasági fejlődés, főleg a nemzeti jöve­delem, az ipari és a mezőgazda- sági termelés növekedésének elért dinamikáját. Nagyon fontos­nak tartjuk azt a tényt, hogy haté­konyabban kezdtek érvényesülni az intenzív fejlesztési tényezők és megerősödtek a hatékonyabb gazdálkodást célzó törekvések. Ez mind az össz- és főleg az anyagköltségek csökkenésében, mind pedig a termelésszerkezet­ben érvényesülő változásokban megnyilvánul. A mezőgazdasági termelésnek az efsz-ek IX. kongresszusa óta elért növekedése keretében sike­rült elérni, hogy a növénytermesz­tés gyorsabban növekedjen az ál­lattenyésztésnél. A hazai takar­mánytermesztés növekedése és a takarmányok jobb hasznosítása a takarmánygabona-import jelen­tős csökkenését eredményezte. Aktívan kezd hatni, ahogy azt a legutóbbi szövetkezeti kong­resszus is igényként fogalmazta meg, a tervszerű irányítás tökéle­tesített rendszere, amelynek érvé­nyesülése - a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának továb­bi erősítésével együtt - hozzájárul a munkatermelékenység növeke­déséhez, a termelés jövedelme­zőbbé tételéhez és a nyereség­képzéshez. örömmel állapítom meg, hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum egész fejlődése erő­teljesen hozzájárult az élelmiszer- ellátás javításához és ezzel a bel­kereskedelem stabilizálódásához is. De abban is szerepet játszott, hogy Csehszlovákiát ma számos vonatkozásban a nagy intenzitású mezőgazdasági termeléssel ren­delkező országok közé sorolják. Közben, persze, arról sem fe­ledkezhetünk meg, hogy ezeket az eredményeket annak ellenére értük el, hogy közvetlenül a XVI. kongresszus után további fontos ^ változásokra került sor a külső és belső feltételekben, azokhoz a fel­tételekhez viszonyítva, amelyek­ből a kongresszus kiindult. Több fejlett kapitalista ország a kemény gazdasági, pénzügyi és hitelnyúj­tási diszkrimináció útjára lépett a szocialista országokkal szem­ben. Emiatt és más okok miatt szükségessé vált határozottabban hozzálátni a külgazdasági kapcso­latok egyensúlyának fokozatos felújításához és a konvertibilis va­lutákban való adósságállomá­nyunk korábban, a 7. ötéves terv­ben feltételezettnél nagyobb mér­tékű csökkentéséhez. A nem szo­cialista világban bekövetkezett válság követkeményeként élese­dett a konkurrencia, és ennek kö­vetkeztében még nehezebbé vált feldolgozóipari termékeinknek e piacokon való érvényesítése, ami másrészt importlehetőségeink jelentős korlátozásához vezetett. Mindehhez még azt is hozzá kell számítani, hogy népgazdasá­gunknak számolnia kellett a ne­mes tüzelőanyagok és energiafor­rások mennyiségének csökkené­sével, illetve hogy az ötéves tervi­dőszak elsó esztendejében rossz volt a termés. Az aratás idején például 1,6 millió tonna termelés- kiesés keletkezett. Érthető, hogy a körülmények szándékainak bizonyos mértékű módosítására kényszerítettek bennünket, és így a korábbinál igényesebb körülmények között láttunk hozzá a kommunista párt XVI. kongresszusa által kijelölt cé­nos biztonság alapelvei szerinti együttélésnek. Az Egyesült Álla­mok elnöke azt ígérte, hogy továb­bi fehérházi tartózkodása idősza­kában béketanácskozásokat foly­tat a Szovjetunióval. A világ arra vár, hogy e szavakat kövessék tettek. Reméljük, hogy a Szovjet­unió és az USA rövidesen sorra kerülő politikai tárgyalásai hozzá­járulnak a világhelyzet javulá­sához. Mindeddig az a helyzet, hogy nyugati határainkon is kopog a ve­szély. Csehszlovákia határaitól csak néhány tucatnyi kilométerre közepes hatótávolságú amerikai rakétákat helyeztek hadrendbe. Az így telepített több mint 90 új, elsőcsapásmérő rakétafegyverek célpontjai a szocialista közösség tagállamai. Ugyanakkor tanúi le­hetünk annak, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaságban felerősö­dött a sértő és gyűlöletet szító revansizmus. Tapasztalataink arra intenek bennünket, hogy éberek legyünk, hogy se megfélemlíteni, se gyen­gíteni ne hagyjuk magunkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom