Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-02 / 260. szám, péntek
ffjriaw Elt-éldegélt?... Élnek-éldegélnek! Vaszilij Suksin vígjátéka a MATESZ színpadán Jelenet a Szabadságból (Gyökeres György felvétele) Vágyak és életképek Hazánkban vendégszerepeit a Pécsi Balett „Élt-éldegélt valahol egy ember...“ - kezdi Energikus népség című novelláját Vaszilij Siuksin orosz író, akinek ebből a művéből készült Energikus emberek című szatirikus vígjátékát mutatta be a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház. Novella, majd az író saját színpadi átdolgozása után itt szatirikus játék született, de játszották ezt az adaptációt a leningrádi ősbemutatón, majd Lengyelországban, az NDK-ban, s Budapesten két változtatban is. Feltehetőleg mindegyik előadás más-más volt, egyben azonban meg kellett őrizniük Suksin alkotói látását és láttatását: a szatírában, amely ebben a novellában a suk- sini nyers valóságot még inkább elevenbe hatoló éllel ábrázolja. Mindegy, hogy a novellát vagy a színpadi adaptációt vizsgáljuk, mindkettő lényegét tekintve ugyanarra az eredményre jutunk, így szinte mellékesnek tűnik fel, hogy a színház műsorfüzetében hol „szatirikus élű bohózatot“, hol „szatirikus vígjátékot“ emlegetnek. A műfaji meghatározásban észlelt bizonytalankodás semmilyen következménnyel nem járna, ha mindez az előadás egészén nem hagyná ott a nyomát. Különös jelenségnek lehettek tanúi a komáromi bemutató nézői. Többnyire jól szórakozott mindenki (ez a mai színházban már nem kevés), mégsem lehetett katarti- kus élményben része. A játék suk- sini szövegét hallva óhatatlanul is felfedezhető volt, hogy ennek több rétegű jelentése, tartalma van. Ugyanakkor a színpadon folyó játék mintha csupán a helyzetkomikum és figurák karikírozására korlátozódott volna. A rendező, Takács Ernőd, kétségtelenül kellemes előadást rendezett, a néző sem unatkozik, néhány túlhajtott akciót leszámítva, többnyire a színészek is élvezik a játékot. Csupán a suksini szellemesség, az egyetlen mondattal emberi életu- takat, életfilozófiákat felvázoló gondolatfüzés, a szelíd líra mögött bújkáló iróniában gyökerező groteszk, s a mindezeket kiegészítő társadalmi háttér hiányzik a színpadról. Az a tény, hogy egy baráti társaság - nevezzük inkább őket véd- és dacszövetségnek - fosztogatja a társadalmi tulajdont, így szimplán csupán egy bíráló újságcikk tárgya lehet. A színházművészet ennél jóval többet kíván, amit elsősorban az irodalmi alapanyagból íródott szöveg dialógusainak rendezői, dramaturgi kibontása, elemzése hozhat felszínre. Suksin szatirikus szövegével ellentétben ebben az előadásban csupán a vígjátéki helyzetek sorjáztak egymás után. Nem volt érzékelhető a figurák írói megformálásában bizonyíthatóan megtalálható meleg emberség. Ez az írói megközelítés ugyan nem megértő szemlélése, nem elfogadtatása kis- és nagystílű tolvajlásaiknak, szélhámoskodásuknak, élősködéseik- nek, hanem jelzése egy szélesebb társadalmi összefüggésrendszerben a szocialista társadalom fejlődése során elsősorban az erkölcsi szférában jelentkező ellentmondásoknak. Nem kevésbé annak, hogy a társadalmi tulajdon megkárosítói egyben az erkölcs rombolói is, s mint ahogy a tisztességes emberek között sem csupán egyetlen társadalmi réteg vagy osztály képviselői találhatók, úgy ezek között sem csak középvezetők, kishivatalnokok, segédmunkások élnek. Suksin darabjának ez egyik leglényegesebb gondolata, amely többek között hiányzott a komáromi előadásból. A jelenetek egymás utáni sorjá- zását jól segítette a kezdetleges elemekből épített forgószínpad, amely végül is a színészek erőkifejtése nyomán fordult, hol ezt, hol azt a helyszínt állítva elénk. Gondolatilag sem lett volna erőtlen ötlet, feltéve ha egy meglévő lánc elemeként láthatjuk, hogy az élősködő, könnyű haszonszerzés filozófiájával élő társaságot legalább a rendező megdolgoztatja a díszletek forgatásával, mintegy utalásként arra, hogy a körülmények változásával ezek a kisstílű figurák is képesek dolgozni. A Suksin-darab megközelítési lehetőségeinek sokféleségét csupán egyetlen ténnyel szeretném bizonyítani. Németh Ica játssza Vera Szergejevnát, aki Arisztarh felesége; Arisztarh szerepében Ropog József egy olyan figurát teremt, aki még csalásaiban, hazugságaiban is kétbalkezes, bár ügyeskedéseire roppant büszke. Suksin a házaspár kapcsolatában Több képzőművészünk ábrázolt már táncot. Egy sem akadt azonban, aki szinte kizárólag erre összpontosította volna a figyelmét, kivéve a 65. életévét ünneplő Greiner Szibillt. Ma már nemcsak a tánc, hanem általában a mozgás ábrázolójaként tartjuk számon. A művésznőt kezdettől fogva a cirkusz, az álarcosbálok, a népi táncok színes forgataga, mozgalmassága vonzotta. A szlovák nemzeti festőművészet megalapozóinak (Benka, Alexy, Fulla stb.) példája nyomán a népviseletet ő sem tekintette puszta etnográfiai elemnek. Felfogásában a népviselet új értelmet nyer: a mozgás megörökített pillanatában megelevenedik. Időközben olyan újabb mozgáskategóriák iránt is érdeklődni kezdett, mint amilyen a klasszikus balett, dzsesszgimnasztika; ugyanúgy különböző nemzetek táncai és néhány sportág (jégtánc, síugrás stb.) iránt. A szlovákiai népviseletek és táncok jellegzetességeit, megnyilvánulási formáit évekig helyszínen tanulmányozta. Az egyes táncok megkülönböztető jegyeit, színharmóniáját egy festő sem ismeri olyan alaposan, mint ö. Nem csoda, hisz maga is táncosnő szeretett volna lenni, vérében van á mozgás. - Akkor is táncolok, amikor rajzolom a táncot - mondja. A lendületes, expresszív kifejezési forma nála impresszioniszti- kus, a valós pillanatot rögzítő meglátással párosul. Kréta- és tusrajzain a mozgást nem fázisainem a józan belátásra tért asz- szony és a mindenáron szerezni akaró férjet állította elénk. A feleség ugyanolyan kisstílű mint férje, hiszen féltékenységből, hálószo- ba-bosszúból akar az ügyészségre menni. A komáromi előadás Vera Szergejevnája nem ilyen volt, mindvégig bizonyos mértékű erkölcsi fölényt mutat, holott a végén kiderül róla, hogy a férje sze- retőjeként lakásába hozott feslett Szonyával (Mák Ildikó) is képes megértetni magát. Dráfi Mátyás Feketéje, Suksin szövegével ellentétben, megtoldódott egy hatásos külsőséggel, amit a közönség végtelenül hálásan fogadott. Kár, hogy a nosztalgiakozák figurájából kevés maradt ebben az alakításban. A szivarzsebében töltótollki- állítást rendező Pocakost Fazekas Imre úgy játszotta, mint ahogy őt az Egyszerű ember (Bugár Gáspár) látja. Ravasz, megfelelő időben támadó és visszavonuló, rovott múltjából is a pecsenyesütögetés emlékét őrző volt. Pisze és Szürke, illetve Turner Zsigmond és Boráros Imre nem találta helyét ebben a rendezésben. A „nekem családom“ van és a „mosom kezeimet“ életfilozófia kicsiny tolva- jocskái szánalmas kabaréfigurákká lettek. Vaszilij Suksin írói, filmrendezői, de színészi vizsgálódásában egy pillanatig sem hagyta figyelmen kívül a kisemberek viselkedésének lélektanát, cselekvéseinek társadalmi hátterét, indítékát. Éppen ezért szerepel minden filmjében, irodalmi alkotásában egy olyan hős, aki hol megőrzi étho- szát a „divatozó“ erkölcsök ellenében, hol mint a legsebezhetőbb, az ellentmondások feloldására legkevésbé felkészült ember, elveszíti ezt az ütközetet. A Suksin- elemzők közül sokan ezért is tartják meghatározónak az ilyen egyszerű ember alakját, aki valamiképpen minden művében tükröt állít a körülötte élőknek, de mindenekelőtt az olvasónak, a nézőnek. Ez a munkásszállások néha csupán tenyérnyi méretű borotválkozó tükre hiányzott leginkább a Komáromban látott előadásból. DUSZA ISTVÁN ra bontja, hanem sűríti, szintetizálja. Legszívesebben a flomaster nevű színes tusokkal dolgozik. A monumentális technikák közül a gobelint, az art protist és a mozaikot kedveli. Fokozatosan egyre nagyvonalúbban stilizál, a fölös részleteket elhagyja, színskálája is letisztult, habár az mindig az adott témától függ. A tánc nála több mint puszta mozgásábrázolás. Amiként a tánc is mindenkor több, mint csupán fizikai megnyilvánulás. A (jó) tánc érzelmeket, hangulatot, lelkiállapotot fejez ki, ami természetesen minden táncosnál más és más. Mindezen át Greiner Szibill közben a saját bensőjét is feltárja. Ez főként az utóbbi évek szimbolikus kompozícióira vonatkozik, melyek belső konfliktusokról tanúskodnak. (Elsősorban a Lepke és az Intermezzo című pasztelljeire gondolok, melyek a 70-es évek végén születtek. A lány és a halál című műve ugyancsak mozgást ábrázol, de úgy, hogy egyúttal a halál előtti szorongást is kifejezi.)- A kor haladtával az ember másképp érzékeli a táncot is, így annak ábrázolása is más lesz - mondja. Ahogy szereti a mozgást, ugyanúgy a fejlődést is. Az egy helyben való topogást nem tartja egészséges jelenségnek. A művésznőt évtizedek óta meghívják az olimpiai játékokra (járt Rómában, Innsbruckban és másutt). 1960 óta a bázeli Sportmúzeum tagja. Krétával, tusceruzával a kezében rendszeresen látogatja a műkorcsolya-bajnoksá- got és ott van a spartakiádokon Hosszú idő után ismét hazánkban vendégszerepeit Magyarország egyik leghíresebb táncegyüttese, az 1960-ban alakult Pécsi Balett. Fellépésüket, akárcsak évekkel ezelőtt, most is nagy várakozás előzte meg, főleg azok után, hogy a bratislavai közönség időközben egy másik, jóval fiatalabb társulat, „a Nap szerettei“ győri alkotóműhelyébe is betekinthetett. A svéd balettest, az Emlékek és látomások nyitódarabja Luc Bouy koreográfiája, a Szabadság volt. A Kanári-szigetek folklórzenéjére készült tánc a nép és a haza kapcsolatát elemzi. Azokról az emberekről beszél, akik szinte idillikus hangulatban élnek, dolgoznak, szeretnek, küszködnek, s rácsok, gátak semmiben sem akadályozzák őket. De később, amikor közéjük lép egy jobb, egy tartalmasabb élet megtestesítője, felsejlik bennük a szabadságvágy, összefognak és ledöntik a korlátokat. A táncosok szépen, erőteljesen oldották meg feladatukat; adósunk csak a koreográfus maradt, aki az utolsó jelenet rövidsége, felületessége miatt olyan (hamis) érzést keltett bennünk, hogy a kitűzött cél, a szabadság, a függetlenség könnyedén, komolyabb küzdelem nélkül is elérhető. Másik (jövőre is készül). Világjáró tanulmányútjai során idegen népek vi- seleteit, táncait is gyakran vitte papírra (grúz, lengyel, spanyol, indiai, kínai, indonéz és más táncokat). A szlovák népi táncok, a Jáno- šík-motívum, a népballadák mellett (melyeket olykor a SĽUK népi együttes fellépésein vagy a hagyományos východnái fesztiválon szerzett élményei alapján ábrázol) szép számban örökített meg magyar népi táncokat is az Ifjú Szívek előadásai nyomán, amit az együttes vezetősége 1975-ben aranyéremmel hálált meg. A mostani jubileumi tárlaton - a régi bratislavai híd melletti kiállítótermekben - rajzai, festményei, gobelinjei és art protisai láthatók. Helyszűke miatt kevesebb mű került bemutatásra, mint a négy évvel korábban, szülővárosában (Banská Bystrica) megrendezett gyűjteményes tárlaton. A 97 kiválasztott alkotás azonban a művésznő fejlődésének minden állomásán végigvezet bennünket A kiállítást sűrűn tarkító nagyméretű munkákon megfigyelhetjük, hogy Greiner Szibill art protisaihoz szívesen alkalmaz valódi népviseleti elemeket (pántlikákat, csipkéket, főkötőket). A művésznőnek már több önálló kiállítása volt, rendszeresen részt vesz közös képzőművészeti bemutatókon, kis- és nagyméretű alkotásai Szlovákia-szerte megtalálhatók. Neve és művei ma már külföldön is méltón reprezentálják a szlovák nemzeti képzőművészetet. A. GÁLY TAMARA alkotása, a múlt ölelése Rahma- nyinov Vocalise cimű zenéjére sokkal pontosabb, átfogóbb képet adott stílusáról, egyéniségéről. Egy férfi és egy nő (Tamás Gyöngyi és Hajzer Gábor) régi szép napjait idézte fel - érzelgősség és szentimentalizmus nélkül. Mats Ek műve, az Ifjúkori emlék Zarnóczai Gizella és Lovas Pál dinamikus, Kiforrott előadásában a test ébredő és elcsitíthatatlan vágyairól szól. Érdekes összehasonlítás: |amíg Bouy lelki nagytakarításra késztet és lirizál, addig Ek, aki a dráma híve, cselekmény nélküli táncjátékával érzékenységünket vizsgálja felül. Soweto címmel Ek egy régebbi, 1977-ben bemutatott darabját láthattuk, amely a koreográfus politikai és világnézeti érdeklődéséről ad számot. Soweto Johannesburg külvárosa, ahol a négerek nyílt lázadással tiltakoztak a faji elnyomás ellen. A színpadi lázadók között van egy unott arcú, semmivel sem törődő parádés hölgy is, aki, mint egy porcelánbaba, kizárja magát az eseményekből. S bár a darab végén kimozdítják ót merevségéből, arcából, szeméből csak az értetlenséget lehet kiolvasni, de nem a változást. Ahány táncos, annyi karakter. Kár, hogy Ek túlságosan belefeledkezett az eseményekbe. Ha kevesebbet mondott volna, többet kaptunk volna. Három fiatal koreográfus: Lő- rincz Katalin, a francia Bertrand ď At és László Péter alkotását láthattuk a másik esten. Bár mindannyian más stílust képviselnek, egy valamiben mégis hasonlítanak egymáshoz: mozdulatnyelvük gazdagságában. Lőrincz Katalin egyén és közösség harmonikus kapcsolatának megszakadását elemezte, a torony- építés örömmel és keserűséggel teli fázisait, amikor egy kis közösség tagját nem a közös cél, hanem az egyéni érdek gondolata vezérli. A Bábel óta című kompozíció - ha néha-néha didaktikusán is - értünk és rólunk szól, érthetően és artisztikusan. A Cinema Fantasie, Bertrand d’At darabja hódolat a némafilm és a hangosfilm első nagy sztárjai előtt. Chaplin, Ásta Nielsen, Fred Astaire, Rudolf Valentino táncol előttünk, s egy soha le nem forgatott film nézői lehetünk, amelyben árgus szemmel lesik egymás produkcióit és kezet fognak azok is, akik az életben sosem találkoztak. S ez a szellemesség a frappáns és a groteszk elemek mesteri ötvözése jellemzi László Péter munkáját A természet titkos világát is, amellyel a pécsiek a legnagyobb sikert aratták. Egy pajkos darázs kalandjainak lehetünk szemtanúi, amely virágról virágra száll a kertben, s közben kikezd a katicabogárral, meglesi a hangyákat, flörtöl a fekete orchideával, de amint vége a nyárnak, minden kalandjának vége szakad. A virágok elhervadnak, a rovarok eltűnnek, a természetet életre keltő emberpárból csak a férfi él tovább a télben. A táncosok: Solymos Pál, Bretus Mária, Hetényi János, Éliás Zsuzsanna, Lovas Pál és a többiek megejtően szépen és nagy élvezettel adták elő a dzsesszbalett elemekkel színezett bájos darabot. SZABÓ G. LÁSZLÓ Dráfi Mátyás, Turner Zsigmond, Fazekas Imre és Ropog József a Suksin-darab egyik jelenetében. (Gyökeres György felvétele) rss/sssssssssssssss/ss/sss//sssssssssssss/sssss/sss/sssssssssssss/ssssss/ss/sssssssssssssssssssssss/ssssssssssss/sss/sss//s/s/s/ss. Festőnő — táncközeiben Greiner Szibill jubileumi tárlata ÚJ äJÓ 6 1984. XI. 2
