Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-15 / 244. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1984. X. 15. Az SZNT Elnökségének 40. ülése Személyi változások a szlovák kormányban Üzemeink legyenek a jó minőségű és hatékony munka bástyái Jozef Lenárt elvtárs beszéde az üzemi bizottságok és bizalmi testületek podbrezovái konferenciájának 40. évfordulója alkalmából (ČSTK) - A Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége 40. ülésén, melyet Viliam Šalgovič, az SZNT elnöke vezetett, az SZSZK Nem­zeti Frontja Központi Bizottsága Elnökségének és a szlovák kor­mány elnökének javaslatára a csehszlovák államszövetségről szóló 143/1968. sz. alkotmánytör­vény 122. cikkelye első bekezdé­se a) pontjának értelmében Karol Martinkát, a szlovák kormány alelnökét egészségi okokból fel­mentette a Szlovák Tervbizottság elnökének tisztsége alól. Egyide­jűleg Pavel Hrivnákot is felmen­tette a szlovák iparügyi miniszter tisztsége alól, és kinevezte őt a szlovák kormány alelnökévé és a Szlovák Tervbizottság elnökévé. Štefan Urbant egyidejűleg kine­vezte miniszterré, és megbízta az SZSZK Iparügyi Minisztériumának irányításával. Štefan Urban, az SZSZK kor­mányának új tagja a bratislavai vár Szövetségi-termében letette az esküt Viliam Šalgovičnak, a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnökének. Az ünnepségen megjelentek a CSKP Központi Bizottsága El­nökségének tagjai: Jozef Lenárt, az SZLKP KB elsó titkára és Peter Colotka, a szlovák kormány elnö­ke, továbbá Ján Gregor és Kro- csány Dezső, az SZNT alelnökei, Július Hanus és Jaroslav Kanský szlovák miniszterelnök­helyettesek és az SZNT Elnöksé­gének számos más tagja. Vilám Šalgovič jókívánságait fe­jezte ki Pavel Hrivnáknak, az új szlovák miniszterelnök-helyet­tesnek, a Szlovák Tervbizottság elnökének és Štefan Urban nak, a szlovák iparügyi miniszternek, és jó erőt, munkasikereket kívánt nekik felelősségteljes tisztségük betöltéséhez. Pavel Hrivnák szlovák miniszterelnök-helyettes, a Szlovák Tervbizottság elnöke Pavel Hrivnák szlovák miniszter­elnök-helyettes, a Szlovák Terv­bizottság elnöke 1931. október 9- én Malý Čepčínben született. A bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészeti Karán tanult. Főiskolai tanulmányainak befejez­tével 1954-ben a Chemosvit válla­latnál technológusként, később pedig a Sviti Műfonalkutató Intézet múanyagkutatási csoportjának ve­zetőjeként dolgozott, 1966-ban az intézet igazgató-helyettese, 1969- ben igazgatója lett. 1970 óta a hu- mennéi Chemlon vállalat igazgatói tisztségét látta el. 1974 és 1982 között szlovák miniszterhelyettes és a Ružomberoki Cellulóz- és Papíripari Kombinát építésével foglalkozó kormánymegbízott volt. 1982-ben szlovák iparügyi minisz­terré nevezték ki. Pavel Hrivnák elvtárs 1956 óta tagja a CSKP-nak. Különféle ifjú­sági és párttisztségeket töltött be. 1971 óta az SZLKP Központi Bi­zottságának és az SZLKP KB gaz­dasági bizottságának tagja. Munkaeredményeiért és politi­kai elkötelezettségéért megkapta a Klement Gottwald Állami Díjat, a Munka Érdemrendet és több más kitüntetést. Štefan Urban szlovák iparügyi miniszter Štefan Urban szlovák iparügyi miniszter 1931. július 30-án Rado- bicében (prievidzai járás) szüle­tett. Főiskolai tanulmányait a brati­slavai Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészeti Karán végezte. 1950- től a novákyi Wilhelm Pieck Vegy­ipari Műveknél dolgozott, kezdet­ben tervezőként, később osztály­vezetőként, majd főosztályvezető­ként. 1965-ben a Bratislavai Vegyipari Egyesület szakigazga­tóságán főosztályvezető, 1969- ben a Szlovák Iparügyi Minisztéri­um főosztályvezetője lett. 1970-től 1979-ig a vágsellyei (Šaľa) Duslo vállalat élén állt. 1979-ben szlovák iparügyi miniszterhelyettessé ne­vezték ki. Štefan Urban elvtárs 1948 óta tagja a CSKP-nak. Különféle párt­tisztségeket töltött be. Tagja volt a galántai (Galanta) járási pártbi­zottságnak és a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság gazdasági bizottságának. 1971 és 1981 kö­zött a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, az SZNT elnökségé­nek tagja és az SZNT tervezési és költségvetési bizottságának elnö­ke volt. Urban elvtársnak a szocialista haza építésében szerzett érdeme­it a Munka Érdemrenddel és más állami kitüntetésekkel méltá­nyolták. Karol Plicka nemzeti művész köszöntése (ČSTK) - Josef Havlín, a CSKP Központi Bizottságának titkára fogadta Karol Plicka nem­zeti művészt 90. születésnapja al­kalmából, s átadta Gustáv Hu- sáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztársasági elnöknek üdvözlő le­velét, mely méltatja a művész te­vékenységét. Karol Plicka rendkí­vüli érdemeket szerzett a cseh­szlovák kultúra fejlesztésében és gyarapításában, a cseh és a szlo­vák művészet közelítésében, ha­zánk népművészetének megisme­résében és népszerűsítésében. A levél értékeli a jubiláns sokéves fáradhatatlan tudományos és pe­dagógiai munkásságát. Karol Plicka nemzeti művész­nek üdvözlő levelet küldött Ľubo­mír Štrougal szövetségi miniszter­elnök is. xxx Ugyanebből az alkalomból üd­vözlő levelet intéztek Karol Plicka nemzeti művészhez a CSKP Köz­ponti Bizottsága Elnökségének tagjai is: Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára és Peter Colotka szlovák miniszterelnök, továbbá Viliam Šalgovič, az SZLKP Köz­ponti Bizottsága Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke. Szocialista hazánk népe újkori történelme forradalmi mérföldkö­veinek dicső évfordulóira - a nem­zeti felszabadító harc betetőzésé­re és Csehszlovákia szovjet had­sereg általi felszabadítására emlé­kezik - mondotta Lenárt elvtárs, majd átadta Gustáv Husák elvtárs szívélyes üdvözletét. Hangsúlyoz­ta, hogy Husák elvtárs Šverma elvtárssal együtt részt vett a pod­brezovái konferencián, s tanúja volt a forradalmi lelkesedésnek és a küldöttek elszántságának. Tud­juk, hogy nem volt könnyű az az út, amely ehhez a történelmi for­dulóponthoz vezetett. Engedjék meg, hogy mély tiszteletünket és köszönetünket fejezzük ki a forra­dalmi mozgalom veteránjainak, a párt tisztségviselőinek és tagjai­nak, a haladó forradalmi szakszer­vezeti tagoknak, akik öntudatos harcukkal és munkájukkal járultak hozzá a munkásosztály forradalmi egységéhez, s 40 évvel ezelőtt megteremtették Csehszlovákiá­ban a szakszervezetek egységé­nek alapját. Ha négy évtized távlatából visz- szatekintünk arra az útra, amelyet nemzeteink és nemzetiségeink megtettek, joggal mondhatjuk, hogy elértük azokat a célokat, amelyekért népünk a nemzeti fel­szabadító harcban küzdött, s a podbrezovái konferencia kül­dötteinek programcéljai valósággá váltak és válnak. Hazánkban felépítették a szocializmust, amely felszámol­ta az embernek ember általi ki­zsákmányolását, valamennyi ál­lampolgár számára szilárd szociá­lis biztonságot teremt, biztosítja politikai jogaikat, valamint a nem­zetek és a nemzetiségek fejlődé­séhez és testvéri együttéléséhez szükséges feltételeket. Ez a legi­gazságosabb és leghumánusabb társadalmi rendszer. A szocialista Csehszlovákia fej­lett gazdasággal és kultúrával ren­delkező ország. Joggal és büsz­keséggel mondjuk, hogy népünk, amely az új életért harcol, szem­mel láthatóan bizonyította, hogy nemzeteink és államunk ügyeinek jobb igazgatója, jobb gazda, mint a valamikori uralkodó burzsoázia volt. Nálunk a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom lenini szellem­ben fejlődött, és egyre eredmé­nyesebben teljesíti szerepét. Kife­jezve a munkásosztály és a dolgo­zók új helyzetét, következetesen kezdte érvényesíteni a dolgozók részvételét a társadalmi ügyek megoldásában, továbbfejlesztette építői küldetését, együttes felelős­séget vállalt a gazdasági tervek megvalósításáért, a termelés fej­lesztéséért, a dolgozóknak a mun­kához való öntudatos viszonyra való neveléséért, s ezzel olyan feltételek megteremtéséért, ame­lyek a szükségletek egyre jobb kielégítéséhez kellenek. Az elért eredmények szakszer­vezeteink munkájának mércéjét képezik. Tudjuk, hogy a szocializ­mus építésének fő frontja a gaz­daság intenzív fejlesztéséért, ha­tékonyságának fokozásáért vívott küzdelem, mert ez a feltétele az életszínvonal további emelésének és védelmi képességünk megszi­lárdításának. Nagyra értékeljük mindazt a pozitív eredményt, amelyet a szakszervezetek e té­ren elértek. Az élet azonban meg­követeli, hogy ezt a harcot tovább fokozzuk, s ennek érdekében még jobban kihasználjuk a szocializ­mus előnyeit, a tudományhoz fű­ződő kapcsolatát, a jobb irányítás­ban, de főleg a hatékonyabb ter­vezésben és a szocialista érdem szerinti javadalmazás elvének kö­vetkezetes érvényesítésében. En­gedjék meg, hogy hangsúlyoz­zam: a munkásosztály és minden dolgozó legsajátabb érdeke, hogy a minőségért és a hatékonyságért vívott küzdelemben még erőtelje­sebben éreztessék hatásukat a szakszervezetek minden mun­kahelyen, minden műhelyben és minden gyárban. Ha a felkelés idején érvényes volt, hogy a gyá­rak a megszállók elleni harc tám­pontjai voltak, ma tegyünk meg mindent azért, hogy az üzemek a jó minőségű és hatékony munka bástyáivá váljanak. A podbrezovái konferencián a munkások készek voltak a sza­badságért vívott harc élére állni. A munkásosztály, amely a társa­dalom vezető ereje, az alkotó erő és képesség óriási forrását alkot­ja. Forradalmi példája érezteti ha­tását a termelésben, az osztályok és társadalmi csoportok közeledé­sében, a nép érdekeinek egyesí­tésében. Arról van szó,.hogy a dolgozók tudatában és cselekedeteiben az az érzés uralkodjon, miszerint ők az egyedüli és tényleges gazdák, s mint olyanoknak egyre jobban ki kell használniuk és értékesíteniük a termelési alapokat, az energiát, a nyersanyagot, s egyre éssze­rűbben kell dolgozniuk. Ezért az öntudatos munkafegyelem, a köl­csönös kapcsolatokban a pontos­ság és a felelősség kifejlesztésé­nek, megkövetelésének és meg­tartásának valamennyiünk becsü­letbeli ügyévé kell válnia. Az érté­kek megteremtéséért érzett fele­lősség növekedésével együtt sok helyen le kell küzdenünk a társa­dalmi tulajdon védelmével szem­ben tanúsított közömbösséget. Ha az intenzív fejlesztésről mint nap­jaink forradalmi feladatáról beszé­lünk, akkor megvalósításának kul­csa a tudomány és a technika. A szakszervezetek itt is pótolha­tatlan szerepet játszanak, főleg az alkotó szellem, az újító és az ész- szerúsítő mozgalom széles körű támogatásában és ösztönzé­sében. Az elmúlt négy évtized tapasz­talatai arra tanítanak bennünket, hogy állandóan szem előtt kell tartanunk a szocialista verseny alapvető értelmét, azt, hogy csak akkor teljesítheti sikeresen felada­tát, ha közös érdeket fejez ki. Ezzel összhangban kell hozzálát­nunk a szocialista verseny meg­szervezéséhez és fejlesztéséhez, mindezt azzal a tudattal, hogy a tömegek önkéntes mozgalmáról van szó, s ennek rendkívül sokat árt a lelketlen formalizmus és bü­rokrácia. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy teljes mértékben támo­gatjuk azt a fajta kezdeményezést és versenyt, amely szemmel lát­hatóan hozzájárul a minőség, a hatékonyság és a jövedelmező­ség emeléséhez, a nemzeti jöve­delem gyorsabb létrehozásához. Engedjék meg, hogy még egy­szer emlékeztessek arra: ha ki­emeljük a szakszervezetek mint az irányítás, a fejlett szocializmus iskolája szerepét, szükséges, hogy ennek az iskolának az első foka a termelési értekezlet legyen, mondjuk a műhelyben vagy bár­melyik munkahelyen. Ha csak be­szélni fogunk a termelési értekez­letekről s nem teszünk semmit azért, hogy azok rendszeressé váljanak, hogy a dolgozók ott nyíl­tan feltehessék az égető kérdése­ket, s ha nem biztosítjuk, hogy azokat hatékonyan meg is oldjuk, törekvéseink nem járhatnak siker­rel. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerveinek és szerve­zeteinek bátrabban kell érvényesí­teniük szerepüket a kezdeménye­ző tervezésben is, mert ez a dol­gozók irányításban való részvéte­lének fontos formája. Tudatosítjuk, hogy hasonlóan, ahogy 40 évvel ezelőtt csak a Szovjetunióval való szövetség­nek köszönhetően nyerhettük el szabadságunkat, s csakis a Szov­jetunió példájának, segítségének és együttműködésének köszönhe­tően érhettük el a szocializmus építésében sikereinket, ma is csak a közös úton, a Szovjetunióhoz fűződő legszorosabb szövetség­ben gyorsíthatjuk meg a gazdaság intenzív fejlesztését, érhetünk el sikereket a munka termelékenysé­gének fokozásában, építhetjük fel a fejlett szocialista társadalmat. A podbrezovái konferencia in­ternacionalista hagyatéka is élő és egyre teljesebb. Ha akkor munkásosztályunk és szakszerve­zetei segítettek a fő internaciona­lista feladat megoldásában, a né­met fasizmus leverésében, a munkásosztály és szakszerve­zetei ma határozottan fellépnek a militarizmus és a revansizmus ellen. Dolgozóink internacionaliz­musukat azzal fejezik ki, hogy tá­mogatják a nyugat-európai orszá­gok dolgozóinak osztályküzdel­mét, valamint a nemzeti független­ségért harcoló népeket - hangsú­lyozta Lenárt elvtárs. Történelmi események kromkaja fi 944. október 13—21) október 15 - Podbrezová- ban a SZLKP egyesülő kongresszusának kezdemé­nyezésére megvalósult az üzemi bizottságok konferen­ciája, amely megalapozta Csehszlovákiában az egy­séges szakszervezeti moz­galom kialakítását. A konfe­rencián fontos beszédet mondott Gustáv Husák és Ján Šverma- Horthy bejelentette, hogy fegyverszünetet kért. Ma­gyarország azonban nem lé­pett ki a háborúból, a hadse­reg nem kapott parancsot a szovjet csapatok elleni hadműveletek beszüntetésé­re. Szálasi nyilaskeresztesei, a német csapatok támogatá­sával puccsot hajtottak végre és lemondásra kényszerítet­ték Horthyt. Új kormány ala­kult, Szálasival az élen. ► október 16 - a 4. ukrán front csapatai áttörtek a Kárpáto­kon, Kárpát-Ukrajnában fel­szabadították Rahov és Ja- szina városokat- A csehszlovák kormány Londonban tanácskozott az SZNT küldöttségének rész­vételével- az angol-amerikai légierő a plzeni Škoda műveket és villanyerőművet bombázta. Másnap Prerov és Moravs­ká Ostrava volt támadásuk célpontja 9 október 17 - Debrecen térsé­gében nagy tankcsata kez­dődött - Dálnoki Miklós Béla vezérezredes, az 1. magyar hadsereg parancsnoka ve­zérkari főnökével átment a szovjet hadsereg oldalára- a 3. ukrán front Belgrád környékén bekerített 13 ezer német katonát október 18 - a görög kor­mány angol csapatok védel­me alatt visszatért hazájába- a 3. csehszlovák ejtőer­nyős brigád befejezte erői­nek átcsoportosítását és Badin községben, a Felke­lés területén összpontosítot­ta egységeit- Josip Titót választották a jugoszláv népi kormány élére- a csehszlovák államta­nács rendkívüli ülést tartott Londonban, amelyen állást foglalt az SZNT jelenté­séhez- a fasiszta erők általános támadást indítottak a felke­lés területe ellen október 19 - a német meg­szálló csapatok támadást in­dítottak Rimaszombat (Ri­mavská Sobota) és Jelšava irányából Tisovec és Murán ellen október 20 - a 2. ukrán front csapatai elfoglalták Debre­cent- a 2. ejtőernyős brigád egy­ségei megállították a néme­tek előretörését Dobrá Niva és Krupina térségében, -tm-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom