Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-09 / 239. szám, kedd

Vita a CSKP Központi Bizottságának 11. ülésén (Folytatás az 5. oldalról) te, a nem szocialista országokba a terve­zettnél 113 millió koronával nagyobb érték­ben szállítottak. Teljes mértékben tudato­sítjuk annak szükségességét, hogy követ­kezetesen kell teljesítenünk feladatainkat a termékek innoválása és minőségének javítása terén is. Ilyen tekintetben kedvezően alakul a CSKP KB 8., 9. és 10. ülése lebontott határozatainak és a városi pártbizottság­nak Bratislava területén az 1984-1985-ös évekre a tudományos-technikai haladás felgyorsítására készült programjának telje­sítése. Az elkövetkező időszakban mun­kánk súlypontja arra irányul majd, hogy hatékonyabb legyen a párt befolyása az első minőségi osztályba sorolt termékek előállítási problémáinak megoldásában Az elmúlt hónapokban a városi pártbizottsá­gon zajlott le több bratislavai vállalat minő­ségi tervfeladatainak megtárgyalása. Véle­ményezték a termékek minőségének jelen­legi állását és olyan lehetőségeket keres­tek, amelyek lehetővé tennék az első osz­tályú termékek előállításának bővítését az elkövetkező időszakban. Aránylag jó ered­ményeket érnek el az élelmiszeripari válla­latok. Például a Figaro nemzeti vállalat ter­mékeinek 28 százaléka, a bratislavai tej­üzemek termékeinek 24,6 százaléka, a bratislavai sör- és szódagyár termékei­nek 21,3 százaléka első osztályú. Jelentős eredmény, hogy az új termékek felét első minőségi osztályba sorolták. A termelés minőségének alakulásából szerzett eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a párt­munka színvonalának állandó emelése mellett figyelmet kell szentelni a konkrét, mindennapi irányítási munka javításának is. A bratislavai Figaro nemzeti vállalat dolgozói is aktivan bekapcsolódnak azok­nak a feladatoknak a teljesítésébe, ame­lyeket az 1981-1985-ös évekre népgazda­ságunk számára pártunk XVI. kongresszu­sa tűzött ki és a központi bizottsági ülések tovább konkretizáltak, örömmel állapítjuk meg, hogy a 7. ötéves tervidőszak eddigi 3 esztendeje közül valamennyiben a terve­zettnél jobban teljesítettük azt a 8 alapve­tő mutatót, amelyek a vállalat tevékenysé­gének értékelésekor döntő fontosságúak. Szintén sikeresen teljesítjük idei feladata­inkat a harmadik negyedévvel bezárólag és a hátra lévő három hónap várható alakulásának elemzése megerősíti, hogy ezt az esztendőt is eredményesen zárhat­juk. Idén kedvező eredményeket érünk el annak ellenére is, hogy megoldást kell találnunk a cukorkaféleségek, főleg a ka- ramellkészítmények árusításában beállt hirtelen visszaesésre, amely az első ne­gyedévben következett be és máig is tart. Az elmúlt három esztendőben és 1984 eddig eltelt hónapjaiban teljesítettük azokat a sajátos feladatokat is, amelyeket a XVI. pártkongresszus tűzött az élelmiszeripar elé. Magasabb szinten értékesítjük a cuk­rot és kakaót és többet takarítunk meg belőlük. Mégpedig korábbi innoválási el­képzeléseink megvalósításával, amelyek a tápérték szempontjából és egészségügyi szempontból is előnyben részesítik a kiváló hazai nyersanyagok, mint például a tejpor, a keményítókészítmények, a cukrozott gyümölcs, az almaié és a dió felhasználá­sát. A külföldről behozott nyersanyagok megtakarításával tavaly főként a diófel­használásban tettünk döntő lépést. Több mint 200 tonna hazai dió felvásárlásával elegendő készletet hoztunk létre a terme­lés legközelebbi szükségleteinek kielégíté­séhez. Az innováció keretében idén a ter­vezett 11 helyett 16 új terméket kezdünk előállítani. Termelésünk minőségének javí­tását is eredményesen oldjuk meg. Túllép­jük a minőség összevont mutatójának előírt szintjét, idén termékeink 27 százaléka első minőségi osztályú, az 1982-ben elért 19,4 százalékkal szemben. Arra a kérdésre, hogy miben rejlik a vál­lalat tervfeladatainak sikeres teljesítése és az eredmények évenkénti állandó javulása, egyetlen választ találunk. Ez elsősorban a pártalapszervezet, a gazdasági vezetés, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet jó, rendszeres és igényes együttmúködésé- nek köszönhető. Más szóval: ez megfon­tolt, konkrét távlatok felé irányított, komplex politikai, gazdasági vezetése és irányítása a vállalat ügyeinek. Egyben hangsúlyozzuk dolgozóink részvételének nagy súlyát a vállalat életében, azoknak a gondoknak a megoldásában, amelyek a tervteljesités közben állják utunkat. A CSKP KB és az SZLKP KB ülésein elhangzott vita alapján figyelmünket a terv­fegyelem következetesebb javítására he­lyeztük. Konkrétan: lebontottuk az egyes vállalati feladatokat az alacsonyabb irányí­tási szintekre, elemeztük teljesítésük lehe­tőségeit, s azt, hogy milyen mértékben ösztönöznek erre a munkarészlegek tervei. Azon voltunk, hogy dolgozóink öntudatos, alkotó részvétellel törekedjenek a munka­részleg feladatainak teljesítésére. Eseten­ként a pártszervezet, a gazdasági vezetés és a szakszervezet együttes ülésen foglal­kozik az alacsonyabb irányítási szintekről beérkező hozzászólásokkal, javaslatokkal és bíráló megjegyzésekkel. A pártszerve­zet teljes mértékben támogatta a gazdasá­gi vezetést a tartalékok feltárásában minde­nütt, ahol az 1983-as esztendő eredmé­nyei csak átlagosak, vagy a tervezettnél rosszabbak voltak. Annak érdekében, hogy az ellátási hiányosságok é§ a beruházások késése miatt a tervteljesítésben csökken­jen a rögtönzések száma, a vállalat keres­kedelmi és műszaki alakulatát arra késztet­tük, hogy a szállítókkal folytatott tárgyalá­saikon - már az 1984-es esztendőre vo­natkozóan - jóval igényesebben és a lehe­tő legtárgyilagosabban járjanak el és egy­ben rendeztük megváltozott kapcsolatain­kat még a rövidebb időszakokra is. öt legfontosabb szállítónkkal - köztük a vasúti igazgatósággal - ebben az évben közös szocialista vállalást kötöttünk. A politikai és gazdasági vezetés, s a szakszervezet következetes gondosko­dásának harmadik területe dolgozóinknak az irányításba való minél szélesebb körű és főleg öntudatosabb bekapcsolódására irányult. Ennek eredménye a kezdeménye­ző-tervezés figyelemre méltó eredményei­ben, vállalatunknak a termékek minőségé­nek javításáért szervezett vállalati mozga­lomban való részvételében mutatkozott meg. Vállalatunk 1983-ban ennek az egyik kezdeményezője volt. Ide kell sorolni a CSKP KB 10. ülése határozatának jegyé­ben újrafogalmazott idei vállalati tervfela­datokat és az 1984-es esztendő vállalati kötelezettségvállalását, amelyet egész sor kollektív és egyéni felajánlás támaszt alá. Ebben többek között az az elképzelésünk is benne van, hogy terven felül egy napi termelés értékét állítjuk elő az adott nyers­anyagkereten belül. Munkakollektiváink nagyobb aktivitása és alkotó részvétele érezhetően megmutatkozott a cukorkaféle­ségek árusításában beállt visszaesés gondjával összefüggő kérdések megoldá­sában. Az idei terv túlteljesítésével még inkább szeretnénk növelni azokat az értékeket, amelyeket az 1981-1983-as években ter­ven felül hoztunk létre, és a felsorolt mód­szerek alkalmazásával, valamint továbbfej­lesztésükkel idejében kidolgozni az 1985- ös tervet. Meg vagyunk győződve arról, hogy jöv^évi feladatainkat maradéktalanul teljesítjük. így megteremtjük az alapját an­nak, hogy vállalatunk a 7. ötéves tervidő­szak feladatait korábban teljesítse szocia­lista társadalmunk javára. hagyja el határainkat, s ez a hozamok növelésének nagy hazai tartaléka. A természetvédelem számos nagyon technológia- és eszközigényes feladatot hárít ránk, miközben gyakran igen nehézen lehet összehangolni a hozamok növelésé­nek szükségével. Óriási feladatok hárulnak a vegyiparra és a biokémiára, de szüksé­günk van trágyára és a növényeket, vala­mint az állatokat védő számos hatásos, ugyanakkor pedig ökológiai szempontból ártalmatlan vegyszerre. Növelni kívánjuk a növénytermesstést és az állattenyésztési termelést, s ezért figyelmet kell fordítanunk a kiváló használati tulajdonságokkal ren­delkező, gazdagon termő növénytípusok fejlesztésére és bevezetésére. Ehhez to­vábbi vegyi és biokémiai készítményekre van szükségünk, beleértve a biotechnoló­giai termékeket. Csökkenteni kívánjuk min­dennemű vetőmag veszteségét, az élelmi­szer feldolgozásánál, a szállításnál, a táro­lásnál keletkező veszteségeket. Az eredmények, a hatékonyság és a mi­nőség javítására emelnünk keil mindenne­mű technikai műszernek, a mezőgazda­ságban alkalmazott hírközlő technikának stb. színvonalát. A mezőgazdasági-ipari komplexumban hozzáfogtunk az elektroni­ka és a számítótechnika alkalmazásához. Műszakilag fel kell szerelnünk az élelmi­szertermelés számos ágazatát, amelyben még sok esetben elavult a technológia és kedvezőtlenek a munkakörülmények. Javí­tanunk kell az élelmiszeripari termelés összetételén, az egészségi állapottal kap­csolatos tulajdonságain, egyidejűleg jelen­tősen növelve a munka termelékenységét, csökkentve a veszteségeket, bővítve a vá­lasztékot, tökéletesítve a csomagolástech­nikát, javítva és bővítve a tároló és fa­gyasztó kapacitásokat. Sok esetben jelen­tős minőségi tényezőként meg kell gyorsí­tanunk a termékek útját a termeléstől a fo­gyasztóig, tökéletesítenünk kell a kereske­delem együttműködését a termeléssel, és - beleértve a külkereskedelmet is - anyagi ellátottságát. Ez azonban nem minden. Sok további változást és programot idéz­nek elő számos iparágazatban, főleg a vegy-, a gépiparban és az elektronikában az innovációval szembeni új igények. S mindez tulajdonképpeni szférája az in­tenzív tudományos-műszaki fejlődésnek. Tudományos-kutatási bázisunk munkája hatékonysága - jelentős növelésének he­lyes és szükséges útjára tértünk. Ez a bá­zis azonban önmagában - ez vonatkozik a mezőgazdasági-élelmiszeripari komple­xumra is - lényegesen nagyobb munkater­melékenység és további követelmények megvalósítása esetében sem tehet eleget minden innovációs követelménynek. Csak az egyik, noha nagyon fontos, innovációs erőforrás szerepét töltheti be a mezőgaz­dasági-élelmiszeripari komplexum idősze­rű szükségleteinek kielégítésében. Ezért sokkal megfontoltabban és átfogóbban kell felhasználnunk a világ tudományának és technikájának különféle eredményeit. Ez különösképpen a Szovjetunió és a többi szocialista ország tudományára és techni­kájára vonatkozik. Gondosan tanulmá­nyoznunk és hasznosítanunk kell a tudo­mányos-műszaki fejlődés minden rendel­kezésünkre álló külföldi eredményét, job­ban kell megbecsülnünk és nem szabad pazarolnunk az időt. Számításba jön ha­zánk és a világ tudományos-műszaki és gazdasági információinak mélyrehatóbb tanulmányozása, szabadalmak és műszaki segítség, a legkorszerűbb gépek és külön­féle gépi berendezés vásárlása, együttmű­ködésünk jelentős elmélyítése a KGST- országokkal a tudomány, a technika és a termelés viszonylatában. Ugyanezt a célt szolgálja a választék szűkítése is, például a nemzetközi és a te­rületközi együttműködés, a szabványosítás és a normalizálás útján csakúgy, mint a dolgozók kezdeményezésének - beleért­ve a feltaláló és az újítómozgalmat - céltu­datos és tárgyszerű ösztönzése. A mezőgazdasági-ipari komplexum és az egész népgazdaság fejlődése szem­pontjából ugyanis teljesen mindegy, hogy vajon az új gondolatokra, eljárásokra és ötletekre tudósaink és technikusaink szí­vós munkájával teszünk-e szert, avagy valamilyen formában a világ tudományá­nak és technikájának kincsestárából. A tu­domány és a technika világfrontja ugyanis sokkal szélesebb annál, hogy azt színvo­nalasan és teljes mértékben helyettesít­hessük saját tudományos-kutatási kapaci­tásunkkal. Háttérbe kell parancsolnunk a presztízskérdéseket, a tárca- és a válla­lati érdekeket. Semmi sem gátolhatja a tu­dás és az ismeretek gyakorlati érvényesü­lését, hogy gazdaságosan növeljük a ter­melést, javítsuk minőségét és bővítsük ér­tékesíthető választékát. Elsősorban a testvéri és baráti szocialis­ta országokra kell orientálódnunk, amelyek politikailag mindenképpen szavatolják a közös eljárást, a szocialista munkameg­osztást. A tudományos-műszaki politikának célja a szüntelen mozgás, saját termelésünk és technológiánk egybevetése a külföldivel, és az innovációs folyamatokkal kapcsola­tos döntések hatásos, gyors meghozatala. Ennek a politikának fö láncszeme az anya­gi termelést közvetlenül irányító szféra. Ki másnak, mint a vezető dolgozónak, a kol­lektívák, a termelési-gazdasági egységek, a szövetkezetek és az állami gazdaságok vezetőinek - egészen a legmagasabb szintű irányító szféráig, beleértve a minisz­tereket is - kell hogy állandó áttekintésük legyen a termelés innovációs szükségletei­ről. Sajnos, ilyen áttekintéssel gyakran csak a műszaki igazgatóhelyettesek, a tu­dományos és a kutatási-fejlesztési munka­helyek vezetői és igazgatói, a konstrukciós irodák vezetői stb. rendelkeznek. Ez nem elég. Az irányító dolgozók operatív irányító tevékenységét kell hogy felváltsa a terme­léssel és a tudományos-műszaki fejlesz­téssel való rendszeres és koncepciózus foglalkozás. Érvényes megállapítás, hogy mozgató erővé olyan emberek válnak, akik új ismeretek elsajátítására törekednek, nem félnek megbirkózni a termelés és az emberek irányítása problémáival. Napi­rendre kell tűzni azt a követelményt, hogy sokkal nagyobb igényességet tanúsítsunk mindenki munkájával szemben, a vezető irányító dolgozóktól a termelés egyszerű dolgozóiig. Ez egyben törekvéseink mély politikai értelme. A Tudományos-Műszaki és Beruházás­fejlesztési Állami Bizottságban, számos tárcával együttműködésben, most dolgo­zunk egy anyagon, amelynek elnevezése A mezőgazdaság, valamint a nép ellátását a tudományos-műszaki fejlesztéssé! bizto­sító további ágazatok fejlesztésének hosz- szú távú programja. Arra törekszünk, hogy előtérbe helyezzük a megállapítható haté­konyságot szavatoló alapvető feladatokat, így például számos mezőgazdasági ter­mény termelési technológiája kísérleti fel­mérésének kidolgozás alatt álló széles kö­rű programja várhatóan gyorsan jelentke­zik eredményekben. Nem kis dologról van szó, 31 ezer hektárt meghaladó területen fogjuk ellenőrizni a kukorica, a szójabab, a borsó, a bab, a lencse, a lucerna és néhány gyümölcs új fajtáinak és termelési eljárásainak eredményeit. Az igy nyert ta­pasztalatok alkalmazása mezőgazdasá­gunkban a jövőben kell hogy biztosítsa a jelentősen nagyobb termelési abszolút növekményt. így például a szemes kukori­ca hozamának 30, a korica ültetóanyag hozamának 40 százalékkal kell növeked­nie, mégpedig stabil módon és hosszú távon. Ehhez hasonló további programot is előkészítünk a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal együtt­működésben, az Unichema és a Slovché- mia termelési-gazdasági egységek közvet­len részvételével, a gép- és az építőipar dolgozóinak segítségével, amelynek célja meggyorsítani a hatásosabb növényvédő szerek hazai gyártását. A tudományos-műszaki fejlődés említett és további konkrét programjai fontosak, de termelésünknek is a világkonkurencia je­lenlegi színvonalára kell emelnie a mércét a minőség és a termelési költségek tekinte­tében. Ez sokkal szélesebb körű feladat annál, mintsem hogy a mezőgazdasági- élelmiszeripari komplexum néhány tucatnyi kutatási prgramját összehangoljuk. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy helyen­ként milyen áron termelünk. Olyan törek­vés is tapasztalható, hogy a tudományos- műszaki fejlődést csupán gazdasági esz­közként hasznosítsák. Csakhogy a tudo­mányos-műszaki fejlődés nem gazdasági eszköz. Egyes emberek a technikától és a tudo­mánytól csodákat várnak, úgy vélekedve, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés ál­lami bizottságainak létrejötte egyik napról a másikra gyökeresen megváltoztatja a helyzetet. Az állami bizottságok valóban számos olyan anyagon dolgoznak, ame­lyek segítségével igyekeznek hatékonyab­bá tenni és meggyorsítani a tudomány és a technika vívmámyainak gyakorlati alkal­mazását, mégpedig nemcsak a mezőgaz­dasági-élelmiszeripari komplexumban. A másik oldalon azonban esetenként azt tapasztaljuk, hogy a tudományos-műszaki fejlődést helyenként csak akkor fogadják el, ha összhangban áll a vállalati vagy a tárcaérdekekkel. Ez alapvető hiba. A tu­dományos-műszaki fejlődés gyakorlati ér­vényesítése egyet jelent nemcsak az erők összpontosításával és az innovációs ciklus meggyorsításával, hanem elsősorban az emberek zöme, köztük számos irányító dolgozó gondolkodásmódjának megváltoz­tatásával. ZDENÉK SMÉLÝ elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a Tudományos-Műszaki és Beruházásfejlesztési Állami Bizottság alelnökének felszólalása A népgazdaság más területeihez hason­lóan a mezőgazdaságban is nagy remé­nyekkel tekintenek a tudományos-műszaki fejlődésre, beleértve azt a hatását, hogy csökkenti eredményeinek függését a ter­mészet szeszélyeitől. Ez lényegében jogos remény, de a tudományos-műszaki fejlő­dés nem olyan varázspálca, amely egyik pillanatról a másikra mindent jóra változtat. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy a tudomá- nyos-müszaki fejlődés csak a kutatómun­kások ügye, elég az erőt összpontosítani a legfontosabb feladatok teljesítésére, nö­velni az igyekezetet, s rövid időn belül, megfelelő minőségben minden kérdést megoldunk. Ez nagyon leegyszerűsített el­képzelés csakúgy, mint az a nézet, hogy a tudományos-műszaki fejlődés egyet je­lent tudományos-kutató bázisunk és legfel­jebb még az ún. termelést megelőző sza­kaszok tevékenységével. Maga a tudomány azonban elsősorban a gondolkodásmód kategóriája és hangsú­lyozni kell, hogy nemcsak a tudósok, hanem minden dolgozó ügye. A mezőgaz­dasági-ipari komplexumban nagyon sajá­tos vonásai vannak a tudományos-műsza- ki fejlődésnek. Földrajzi feltételeink között a mezőgazdasági termelés keretei vi­szonylag egyértelműen megszabottak, ugyanakkor pedig a termények választéka nagyon gazdag. Nincs fölös mezőgazda­sági földünk, de befolyásolhatjuk termőké­pességét. A csapadék rendszerint elegen­dő, viszont területileg és az időt tekintve is megoszlása egyenetlen. Nálunk a víz egyelőre gyakran nagyobb haszon nélkül ÚJ SZÓ 6 lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii 1984 X 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom